|
Padova Leghíresebb nevezetessége a Cappella degli Scrovegni, a kápolnát az "Isteni színjáték"-ban Dante által is emlegetett híres uzsorás lelki üdvéért fia, Enrico Scrovegni 1303-1305 között építtette a gazdag kereskedő- és bankárcsalád tulajdonosa. A kápolnát Giotto 38 epizódból álló freskóciklusa díszíti. A kápolna a 2021-ben elfogadott padovai világörökségi helyszínek időben (a XIV. század eleje) és jelentőségében elsőrendű része. A kápolna boltozatán a kék égbolton csillagok, a falakon Mária és Jézus életének epizódjai láthatók, lejjebb a lábazaton az erények és bűnök ábrázolásával. A bejárattal szemköztes homlokzaton az Utolsó ítéletet szemlélhetjük.
A Scrovegni-kápolna méltó párja a trecento vége felé, a Szent Antal bazilika szomszédságában épített Oratorio di San Giorgio, amelynek freskóit Giotto egyik tehetséges és ismert követője, Altichiero da Zevio (közismerten Altichieri) festette 1379-1384 között. Gyakorlatilag a világörökségi helyszínek keretét jelenti a két kápolna, a többi helyszín időben és jelentőségben közéjük helyezhető. Korábban kevésbé látogatták a nem elégséges megvilágítás miatt, azonban a közelmúltban alapos restaurálás és modern világítás beépítését követően a kápolna régi fényében ragyog.
Padova egyik leghíresebb temploma, amely a turisták egyik fontos célpontja, a Szent Antal bazilika (Basilica di Sant'Antonio), amelynek két kápolnájában is vannak világörökségi freskók. A templom jobboldali mellékhajójának második kápolnája a San FeLice vagy másképpen San Giacomo kápolna, amelynek a fő látnivalója a Szent Jakab legendája címet viselő freskó. Altichiero freskóján Francesco il Vecchio da Carrara fejedelem és maga Petrarca is megjelenik. A "Keresztrefeszítés" freskót az itáliai trecento legmagasabbrendű kifejeződései között tartják számon.
A bazilika kórusát körülvevő kápolnakoszorú jobboldali első kápolnája eredetileg a Scrovegni család tulajdonában volt, egykor Giotto freskói díszíthették, de 1727-ben átfestették, mára csak a bejárati boltívek belső oldalán maradtak meg trecento képek, amelyek szentek mellképeit ábrázolják, 1968 óta ezeket Giottonak tulajdonítják.
Az idők folyamán a bazilikához négy kerengő is létesült. Az egyik arról nevezetes, hogy közepén egy hatalmas magnólia áll, egyike annak a 88 monumentális fának, amelyet Venetóban hivatalosan regisztráltak 2017-ben. A kerengő erről a fáról kapta mai nevét. Ebből a kerengőből nyílik a káptalani terem, az itteni freskóciklusok mára csak töredékesen maradtak fenn. A XIX. század első felében fedeztek fel több freskót, köztük Giotto néhány freskóját.
A bazilika másik kápolnája, amelyben trecento freskók, méghozzá valóban a világörökség részéhez tartozó freskók láthatók, a Cappella del beato Luca Belludi (Boldog Luca Belludi kápolna). A kápolna egyetlen hajóból áll, keresztboltozattal és egy kis félig nyolcszögletű apszisból. Luca Belludi Szent Antal tanítványa és társa volt, jelenleg a kápolnában vannak a hamvai. Eredetileg a káponát Fülöp és Jakab apostoloknak szentelték, a trecento egyik jelentős festője, Giusto de' Menabuoi 68 freskója látható a falakon ezeknek az apostoloknak az életéből vett jelenetekkel, valamint az oltár felett a Madonna a gyermek Jézussal, kétoldalt Anjou Szent Ferenc és Szent Lajos az egyik oldalon, Szent Antal és boldog Luca Belloni.
Még egy Menabuoi freskó található a bazilikában, a fentebb említett Magnólia kerengőt a bazilikával összkötő folyosón vagy másképpen átriumban az egyik lunettában gyönyörködhetünk a Mária megkoronázása freskóban.
A város ura, Francesco da Carrara a felesége, Fina Buzzacarini számára szánta mauzóleumként a XII-XIII. században épült Keresztelő Szent jánosnak szentelt keresztelőkápolnát (Battistero di San Giovanni). A kápolna freskókkal való díszítését Giusto de' Menabuoira bízták, a munka a művész remekűve. A legnagyobb élményt a kupola Pantokrátora jelenti, a körben forgó angyalok, szentek a menyországot jelenítik meg. A kápolna összes falát a művész freskói borítják a Bibliából vett jelenetekkel.
Szent Ágoston remeterend Szent Fülöp és Jakab templomát, amelyet egyszerűen a remeték templomaként (Chiesa degli Eremitani) ismernek, 1264-től kezdték építeni, trecento freskók melett a későbbiekben is létesültek művek, többek között Mantegna freskói is. A templom díszítése ma nagyon töredékes, mivel az épület helyrehozhatatlan károkat szenvedett a várost 1944. március 11-én sújtó bombázást követően, elpusztítva a Cappella Maggiore teljes jobb falát, Guariento munkáját, a presbitérium boltozatát és a déli apszis-kápolnákat, beleértve az Ovetari kápolnát is. Guariento nagy freskója megmaradt a Cappella Maggiore északi falán, emellett töredékesen meg lehet tekinteni Menabuoi freskóit a többi kápolnákban, Altichiero da Zevio freskója csak egy 1938-as fekete-fehér felvételen őrződött meg.
Ubertino da Carrara 1339 és 1343 között palotát építtetett a Carraresi család padovai rezidenciájaként. A palotakomplexum több épületből állt, köztük a Palazzo di Ponente-ből és a Palazzo di Levante-ból, amelyeket egy központi épület és egy nagy belső udvar kötött össze, amelyek nagyjából megfelelnek a mai Piazza Capitaniato-nak. Egy átjárót is építettek, amely lóháton volt megközelíthető, és összekötötte a Palazzo di Ponente-t a városfalakkal és a Carrara-várral, ez az átjáró veszély esetén hasznos volt a meneküléshez. Az utolsó fennmaradt rész, amely érintetlenül maradt mára az egykor grandiózus palotából, a Palazzo Liviano és a Dóm mögött a Loggia Carrarese, egy kétszintes, rózsaszín veronai márványoszloppal ellátott galéria.
1397-ben kettős házasság Gigliola da Carrara, Francesco Novello lánya és Nicolò III d'Este, Ferrara gyermekura és Francesco III da Carrara, Novello legidősebb fia, Francesco Gonzaga, Mantova ura Alda lányával volt a nagy esemény Padovában. Ugyanebben az évben Jacopo da Verona Pietro de' Bovi megbízásából elkezdte freskókkal díszíteni a Santa Maria kápolnát a San Michele templom szomszédságában. Az évszázadok során mára szerencsés módon a lerombolt San Michele templom közelében levő kápolna maradt csak meg, a San Michele oratórium-má lefokozott templom helyett a Santa Maria kápolna átvette a templom nevét. Akkor senki sem gondolta volna, hogy ez lesz a Carrara-korszak freskóinak utolsó ciklusa.
A Palazzo della Ragione korában a városi bíróságok székhelye és Padova fedett piaca volt a földszinten. A becslések szerint 1218 és 1219 között épült, és 1306 és 1309 között Fra' Giovanni degli Eremitani loggiákkal és jellegzetes felfordított hajótest formájú tetővel egészítette ki, egyúttal az emelet három helyiségének válaszfalait elbontotta. A felső emeletet ilyen módon az akkori Európa legnagyobb terme lett, amelyben nincsenek oszlopok, mérete körülbelül 80x27 méter, magassága közel 40 méter. A termet a XIV. század első felében egyes források szerint Giotto freskói borították. Giotto freskói feltehetően megsemmisültek az 1420-as tűzvészben. Ezeket Nicolo' Miretto padovai mester állította helyre Stefano da Ferrara és más festők közreműködésével. Kérdés, hogy Giotto freskóit állították-e helyre, feltehetőleg inkább a freskókat saját ízlésük szerint újrafestették már a XV. század elején, csupán Giotto nevére hivatkozva került a Palazzo della Ragione a világörökségi helyszínek közé. A freskók a négy falon három sávban láthatók, összesen mintegy 200 méter hosszúságban.
|
