A varég-görög kereskedelmi út

         Az első fontos kereskedelmi útvonal az úgynevezett varég-görög (más megfogalmazásban viking-bizánci, a vikingeket nevezték a szlávok varégeknek) út volt a X. századot megelőző időkből, amely a Néván, Ladoga-tavon, Volhov-folyón keresztül a Dnyeper irányában haladt a Fekete-tenger és Bizánc felé. Ezen az úton a legjelentősebb csomópontok a Volhov-folyón Ladoga település (mai nevén Sztaraja Ladoga, nevét a közeli nagy kiterjedésű tó alapján kapta, a hiedelmek szerint az itt található nagyobb halom a viking Rurik temetkezési helye, amely ma még régészetileg még nincs feltárva), Novgorod, a Dnyeper-folyón pedig Kijev. Ezen az útvonalon történt kezdetben a keleti szláv törzsek megtérítése a kereszténységhez. Az első Rurik fejedelmek Novgorodban voltak, az ő leszármazottaik alapították a kijevi fejedelemséget.
         Ezen az úton Skandináviából nyers vastömböket, ámbrát, rozmárcsontot, bálnabőrből készült árucikkeket (pl. hajókötelek), fegyvereket, valamint Nyugat-Európában a vikingek által zsákmányolt árukat (francia borok, ékszerek, drágakövek, selyem és más kelmék), a Baltikumból borostyánt, Novgorodból Skandináviába és Bizáncba is prémeket (coboly, menyét, vidra, hód), lenszövetet, mézet, viaszt, kovácsoltvas és kerámia árukat, fegyvert, bőrt, gyantát, Kijevből búzát, különböző iparcikkeket, Bizáncból pedig bort, fűszereket, ékszereket, üvegből készült termékeket, drága kelméket, ikonokat, könyveket szállítottak. A rabkereskedelem is élénk volt, a rabokat a fegyveres összetűzések során ejtették.
         Az alábbi ismertetésből megállapítható, hogy az első négy fejezetben szereplő templomok mára csak romos vagy erősen átépített formában maradtak fenn, mivel a keresztes háborúk következtében meggyengült Bizánc miatt a varég út jelentősége fokozatosan vesztett fontosságából, majd a mongol hódítást követően gyakorlatilag megszűnt, Európa és Közép-Ázsia között a kereskedelem súlypontja fokozatosan áttevődött a Földközi-tengerre. Ezzel egyidejűleg fokozatosan erősödött a litván nagyfejedelemség befolyása. Bár a nagyfejedelemség területén többségben volt az orosz nyelvű és pravoszláv lakosság, azonban miután a litván nagyfejedelemség a lengyel királyság része lett (1385-től perszonálunióban, 1569-től a lublini unió révén tényleges unióban), egyre erősödött a nyelvi és vallási lengyel befolyás, aminek következtében a pravoszláv templomok vagy megszűntek, vagy a lengyel katolikusok átépítették azokat.
         Egy másik magyarázat is szóba jöhet, vannak olyan, a hivatalos történettudomány által el nem ismert vélemények, miszerint elképzelhető, hogy a varég-görög kereskedelmi út nem is volt annyira jelentős, hogy olyan gazdagság halmozódhatott vola fel, ami megengedhette volna a nagyméretű templomok építését. Ebből kifolyólag valójában a ma ismert templomok a lengyel-litván korszakban (XIV-XVII. század) vagy később, a cári Oroszország idején születtek. Mindenesetre a tárgyalt terület legnyugatabbi részén, Galíciában gyanúsan sok a papíron és makettben rekonstruált templom között a román stílusú épület, amelyeknél magyarországi hatásra utalnak egyes kutatók. Északabbra, Novgorodban és környékén viszont aránylag sok templom épült, az itt keletkezett anyagi feltételeket a volgai kereskedelmi úton folyó kereskedelem teremthette meg, nem pedig a délebbre irányuló varég-görög út. Ezt azzal is alátámasztják a nem hivatalos nézetet vallók, hogy a Dnyeper folyón túl sok zúgó van Kijev és a Fekete-tenger között, ami nagynértékben megnehezíti a folyóvízi szállítást.
         Az alábbiakban az általánosan elfogadott vélemények szerint történik az ismertetés.