|
Amint megérkeztünk Burgosba az előző nap délutánján, mindjárt a központtól nem messze található szállás elfoglalása után azonnal elindultunk egy kis sétára fél nyolc után, amikor nyár eleje lévén még javában sütött a nap. A sétánk során a székesegyházhoz jutottunk el bő negyedóra alatt, és volt szerencsénk egy menyasszonyt a vőlegénnyel látni, épp a felcicomázott autóba készültek beszállni. Másnap gyalog körbejártuk Burgost és délután két óra után kocsira pattantunk és a város környékét is bejártuk.
A burgosi székesegyház a hispániai gótikus építészet egyik legismertebb példája, a világörökség fontos hispániai helyszíne. A főhomlokzat kialakítása a nagy katedrálisok (Párizs vagy Reims) klasszikus francia gótikájához kapcsolódik, építése és belső díszítése a többi nagy európai katedrálishoz hasonlóan évszázadokon át tartott.
A székesegyház után haladva láttuk, amint a compostelai zarándokok gyülekeztek (ld. a hispániai fotóalbumomat), hogy együtt elinduljanak gyalog a végcél felé. Köztük volt egy mozgássérült magyar fiatal is, akivel reggel még a szállásunkon találkoztunk, ő odáig repülővel jött, onnan viszont gyalog készült leküzdeni a Composteláig tartó négyszáz kilométert. A burgosi várhegy alatt áll még egy gótikus templom, a San Esteban templom, amely ma retablók (olyan összetett oltárképek, amelyek felülmúlják a közép-európai szárnyasoltárokat, inkább az ortodox ikonosztázokra emlékeztetnek) múzeumaként szolgál, a saját retabló mellett több környező település retablói is ki vannak itt állítva.
A templom felett magasodik a burgosi vár, építése még a IX. századra nyúlik vissza. A XII. század végén nagyszabású újjáépítés történt mudéjar stílusban, sőt később a kasztíliai királyok lakópalotává bővítették. 1736-ban tűz következett be, amelynek következtében a belső tér, a gerendák, a tetők és a kazettás mennyezetek megsemmisültek. 1812-ben Napóleon seregei fészkelték be magukat a várba, akikat Wellington angol és portugál csapatai vertek ki.
A San Esteban kapu a város falainak tizenkét bejárati kapujának egyike volt, az észak felől érkezők és áruk itt jutottak a városba. A XII. században építették először, majd a XIV. században Mohammed nevű mozarab építőmester bővítette mudéjar stílusban. Egy időben itt tartották a város súly- és hosszmértékeit.
A San Sebastian kapu után a San Francisco kolostor felé indultunk, utólag kiderült, hogy nem volt túl érdekes, mert nagyon romos állapotban maradt fenn az utókornak, megszenvedte a napóleoni harcokat, később próbálták helyreállítani, de nem sok sikerrel.
Visszafelé menet a San Gil Abad gótikus templomhoz értünk, éppen bérmáláshoz gyülekeztek a hívők. A templom építése során a városfalakat is lebontották, valamint sok művész közreműködött, akik a székesegyházban dolgoztak.
Egy kicsit keletebbre sétálva értünk el egy helyi szentnek, San Lesmesnek szentelt gótikus templomhoz. Lesmes 1030 körül született Loudonban (Poitiers közelében), és miután Burgosba került szerzetesként, a XI. században alapított San Juan kolostor apátja lett. A kolostor közvetlenül a San Lesmes templom mellett áll, a XIX. században bezárták, üresen állt és mára csak romjai maradtak fenn.
A központhoz visszafelé menet értünk a kasztíliai elöljárói hivatal (Palacio de los Condestables de Castilla) palotájához, amely a XV. században épült. Másképpen Casa del Cordón-nak is nevezik, mert a ház ajtaján lógó zsinór azt jelzi, hogy egy király aludt benne. Ez a zsinór az, amely utólag az épület nevét adta. 1497. április 23-án a katolikus uralkodók a Cordón-házban fogadták Kolumbuszt, amint visszatért második amerikai útjáról. Ugyanebben az évben Don Juan herceg, a katolikus uralkodók fia, a palotában feleségül vette Margarita hercegnőt, I. Maximilianus Habsburg császár lányát. A későbbiekben is több történelmi esemény szemtanúja volt a ház.
Vissza nyugat felé a székesegyház irányában érkezünk a fentebb említett tizenkét kapu egyikéhez, amelyek közül a legszebb, a XVI. század közepén épült Santa María kapu, egy ideig az új városháza felépítéséig a városi tanács székhelyeként szolgált. A Santa María kapu az egyik legjellegzetesebb műemléke a városnak, gyakorlatilag összeköti az Arlanzón folyón átívelő Santa María hidat a Plaza del Rey San Fernandóval, ahol a székesegyház áll.
A Santa María kapu után kezdődik Burgos romantikus része, a Paseo de la Isla nevezetű sétány az Arlanzón folyó partja mentén mintegy 800 méter hosszan. Vízesés, kutak, Cervantes-emlékmű, festői oszlopos árkádok, nyírt fák a parti promenádon, mindez hozzájárul a kellemes sétához a városfalakon kívül. Emellett a városban látható egyetlen románkori emlék is itt látható, a Cerezo de Río Tirón nevű település romos templomának kapuzatát hozták ide át.
Miután Burgos központjában gyakorlatilag minden érdekességet megnéztünk, visszatértünk a szállásra és elindultunk, hogy kocsival meglátogassuk a távolabbi látnivalókat a környéken, illetve a város külső részein. Az első, egyben legtávolabbi célpont a San Pedro de Cardeña kolostor volt, eredetileg trappista szerzetesek hozták létre X. századi alapokon a XVII. században. A kolostor Spanyolország legrégebbi, kereskedelmi használatú borászatának ad otthont, ahol a vörös Valdevegón La Rioja szőlőből készült bort állítják elő. Készítenek egy Tizona del Cid nevű italt is, amely legfeljebb 30 gyógynövényből készül, amelyeket tölgyfahordókban legalább tizenöt napig érlelnek. 2016. óta ez volt az első spanyol kolostor, ahol trappista sört gyártanak.
Visszatérve a város felé kellett egy kisebb kitérőt tettünk a Miraflores karthauzi kolostorhoz. A kolostor a késő gótikus művészet ékszere, az egyhajós templom nyugati portálja Erzsébet-gótikus stílusban készült, több oldalkápolnája és sokszögű apszise van. A hajót hálózatos boltozat fedi. A kolostor fő nevezetessége II. Kasztíliai Juan és második felesége, portugáliai Isabel alabástromból készült gótikus stílusú síremléke a XV. század végéről, Gil de Siloé művész fő alkotása, amelyet Katolikus Izabella, Kasztília királynője, II. Juan és portugál Izabella lánya rendelt meg. Gil de Siloe néhány további munkája is látható Burgosban, a legjelentősebb talán a királyi síremlék mellett a kolostor hatalmas retablója, amely 1496-99 között keletkezett, később Diego de la Cruz festett színesre, illetve aranyozta, az arany Amerika felfedezése után érkezett az Újvilágból. A kolostorban található Gil de Siloe még egy munkája, a királyi pár csecsemőkorban elhúnyt fiának , Alfonso infánsnak a síremléke, Burgosban még megtekinthető a helyi múzeumban Don Juan de Padilla síremléke, aki portugál Izabella pázsa volt, és húszéves korában vesztette életét 1491-ben a granadai csatában. A teljesség kedvéért még két festmény szerepeljen a kolostor gyűjteményéből, az egyik a XV. század végi spanyol reneszánsz kiemelkedő alakjának, Pedro Berruguetének Angyali üdvözlete, a másik pedig Rogier van der Weyden iskolájához tartozó flamand művész Jézus keresztrefeszítését ábrázoló triptichonja.
A napi program utolsó állomása egy újabb kolostor volt, ezúttal ciszterci, a francia Fontevrault kolostor mintájára. Bár 1187-ben alapították, a későbbi századokban épült ki alapvetően gótikus stílusban.
Virtuális kitérő: a Monasterio de las Huelgas kolostor után időben még belefért volna (fél hat volt, sütött a nap) egy kitérő, de sajnos ez utólag derült ki, mint sok más esetben is. Talán amiatt fordulhatott elő ez, mert a Compostelába vezető zarándokút mellett létrehozott Hospital del Rey, amelyet a zarándokok ápolása, elszállásolása érdekében alapítottak 1195-ben, mára eredeti formájában nem maradt fenn, sőt a múlt század nyolcvanas éveiben a burgosi egyetem tulajdonába került. Úgy véltük, hogy a burgosi egyetem épületei nem lehetnek túl érdekesek, de kiderült, hogy a XVI. századi platereszk művészet kiváló példájaként szolgálnak, többek között a Puerta de Romeros, ahonnan belépve az udvarból indulhattak a zarándokok. Ma itt van az egyetem rektorátusa és jogi fakultása.
|
