|
A következő nap észak felé indultunk Cantábriába, ahol sok szebbnél szebb románkori templom található. Egyből a tengerpart közelében levő Santillana del Mar kisvárosba mentünk (a távolság odáig csak kétszáz kilométer, de a visszaúttal együtt már több, mint négyszáz kilométer jön össze), hogy aztán onnan visszafelé déli irányban tegyünk megállókat. A városka egy időben Asztúria fővárosa volt, festői utcácskáival valóságos túrista paradicsom, valamivel több, mint 30 olyan ház áll az utcákon, amelyek homlokzatán kasztíliai nemesi családok címerei díszelegnek. Fő nevezetessége a Santa Juliana templom, amely eleinte egy 870-ben alapított kolostor része volt, azonban mára "egyszerű" plébániatemplom, de az egykori kolostor románkori kerengője faragott oszlopfőivel csodálatra méltó. A templom Cantabria legfontosabb temploma, homlokzata, apszisa is gazdagon díszített domborművekkel. A város neve is a templom nevéből ered: Santa Juliana -> Santillana.
Virtuális kitérő: Santillana del Mar közvetlen közelségében, két kilométernyi kitérő után lehet a világörökség fontos helyszínéhez érkezni, Altamira világhírű őskori barlangrajzait megtekinteni. Mi úgy véltük, hogy eleget lehet látni az interneten, mindenesetre úgy vettük, hogy jártunk Altamira közelében.
Visszafelé haladva déli irányban Torrelavega után tettünk egy mindössze kilenc kilométeres kitérőt balra Socobio településre, hogy megnézzük a Santa Cruz de Castañeda szép románkori templomot. Eredetileg a X. században bencés kolostor állt itt, de a XII. század óta plébániatemplom.
Virtuális kitérők: Socobiótól keletre tíz kilométeren belül további három románkori templomot vagy kápolnát lehetett volna megnézni, de mint annyi más alkalommal, az idő nem engedte, másrészt talán nem annyira érdekesek, viszont annak illusztrálására alkalmasak, hogy lássuk, milyen sok románkori templom van ezen a vidéken. Röviden egy-két képpel mutatom be ezeket az épületeket.
A kitérők után visszatérve Torrelavega városhoz ráfordultunk a Burgos felé vezető főútra és a továbbiakban a látnivalók megtekintése érdekében már csak minimális kitérőket kellett tennünk. Az első ilyen kitérő a Santa María templom volt Yermo településen. Eredetileg itt is kolostor volt a IX. századtól, Oviedo püspökének fennhatósága alatt. A templom a kantábriai hegyekben honos román stílus egyik legreprezentatívabb épülete, a XIII. században épült. Érdekesek a templomon körbefutó fríz eresztámaszai profán, helyenként erotikusnak mondható figurákkal.
Virtuális kitérők: Yermo után dél felé haladva kevesebb mint húsz kilométer megtétele után tehettünk volna újabb kitérőket románkori templomok felé a főúttól letérve keleti irányban, a távolság sem lett volna vészes, csupán 6 kilométer, de nem lehettünk telhetetlenek, ezért ezúttal is csupán egy-két kép erejéig mutatom be ezeket a templomokat.
A következő kitérő, amit mi meg is tettünk, a Santa Leocadia de Helguera templom volt, a környéken található három mozarab templom egyike. A mozarabok a mórok által meghódított területekről menekültek, velük telepítették be az itteni völgyet, és ők magukkal hozták a muzulmán területek építési kultúráját. Az eredeti mozarab felépítésből a téglalap alakú hajó egy része maradt meg, belül a diadalív patkóíven nyugodott, de a későbbi átalakítások miatt ma már ez nem látszik. Az építmény mozarab jellegét leginkább a párkányt alátámasztó tekercses modulok mutatják, amelyek némelyikében a századok alatt bekövetekezett kopás ellenére még mindig van nyoma növényi díszítésnek.
Virtuális kitérők: Említsük meg a másik kettő mozarab templomot is, annál inkább, mert az egyik még Helguera előtt egész közel volt a főúttól, de a térképen az előzetes szemle alapján úgy ítéltük, hogy nehéz megközelíteni, bár a főúttól légvonalban csak két kilométer a távolság. Egy remeteségről van szó, a Bostronizo falu melletti San Román de Moroso remeteségről, évszázados fákból álló erdő közepén. A VIII-IX. század táján építhették, aztán a X. században a mozarabok építették újjá. A bejárat patkóíves kialakítása egyértelműen erről tanúskodik. A helguerai templomnál említett tekercses modulok itt sokkal épebben és gazdagabban maradtak fenn.
A harmadik mozarab templom, a Santa María templom megtekintése Lebeña településen szóba se jöhetett, legalább 70 kilométere kitérőt kellett volna tenni, pedig az itteni preromán építészet egyik legfontosabb és legérdekesebb templomának számít.
Helguerától mindössze negyedórányi autóút után érkeztünk Silióba, ahol a XII. században épült San Facundo y San Primitivo román stílusú templom áll. Eredetileg itt is kolostor állhatott a dokumentumok alapján, az alapítás éve 938-ban volt. A spanyol polgárháború alatt leégett, bár azóta felújították, ami észrevehető a kijavított oszlopfőkön, és helyenként még látszanak kormos nyomok a falakon.
Virtuális kitérők: a Helguera és Silió felé tett kitérő lehetővé tette volna még két templom megtekintését, annál is inkább, mert a haladási útunktól az egyik egy köpésnyire volt (igaz, csak egy kis kápolna), a másik sem volt messze, pár száz méteres kerülőre lett volna szükség.
Bárcena de Pie de Conchától az N-611-es mellékúton kellett tovább haladni. A főútra még nem lehetett rámenni, mert a főút, ha nem is igazi autópálya (ezért nem is fizetős!), de nagyon emlékeztet rá, inkább tekinthető autópályának, mint autóútnak, ebből adódóan ritkán lehet rácsatlakozni. Kerülőkkel sikerült elérni a következő látnivalót, a XII. század végén épült San Andrés templomot Rioseco településen. Bár román stílusban épült, de egyes részei már a korai gótika jegyeit mutatják.
Rioseco után több kacskaringó után visszajutottunk a főútra és 14 kilométer után egy negyedórás kitérővel egyszerre két szép templomot tudtunk elérni. Bolmir San Cipriano XII. századi temploma igazi gyöngyszem, az eresz alatti támaszok között itt is találunk erotikus jellegűeket. További másfél kilométer után érkeztünk Retortillo Santa María templomához. Itt is külső lépcsősor vezet a harangokhoz. A templom egy római fórumra épült rá, a templom előtti oszlopcsonkok mutatják a fórum elhelyezkedését. Mellesleg a templomtól egy kilométerre elugorhattunk volna az Ebro folyóhoz, itt még szerény folyócska csupán, a forrása légvonalban nyolc kilométerre innen Fontibre (latin Fontes Iberis, „az Ebro forrásai”, az Ebro latinul ibériai folyó) településen van, de egy nagyobb víztározó felső vége épp itt látható.
Virtuális kitérő: Retortillo után tovább haladva nem térhettünk még rá az autópályára, mert a következő tervezett megálló Cervatos volt, de oda nincs letérő az autópályáról. Körülbelül félúton odafelé Matamorosa után tehettünk volna egy hat és fél kilométeres kitérőt, hogy meglátogassunk egy fontos románkori templomot Villacantidban, a XII. századi Santa María la Mayor templomot, amely ma a románkori művészet múzeumi központjaként szolgál. Érdekessége a templomnak, hogy a bejárat a keleti oldalon van az apszis mellett. Ez azzal magyarázható, hogy az eredetileg egyhajós templomot később háromhajóssá bővítették és ennek során helyezték át a déli oldalról a kapuzatot a bővitett hajó végére az apszis mellé.
A virtuális kitérőből visszatérve Matamorosa után érkezünk Cervatosba. Nagyon sok obszcén jellegű dombormű látható a San Pedro plébániatemplom eresztámaszain, ezek a korabeli obszcén motívumok legjobb példái Spanyolországban, hasonlók láthatók a környéken is, mint feljebb Yermo és Bolmir templomainál is lehetett tapasztalni. A szakemberek azzal magyarázzák az egyházi épülethez nehezen köthető témák jelenlétét, hogy az írástudatlan középkori embereknek így jelezték, hogy a bűnök, például a a legfontosabb keresztény ünnepet, a húsvétot megelőző karneváli időszak részegeskedése és szexuális szabadossága a templom falain kívül kell, hogy maradjon. Persze más témák is szerepeltek az eresztámaszok, oszlopfők, a falak domborművei között, érdekesség, hogy a falon olyan oroszlánok szerepelnek, amelyek emlékeztetnek az oroszországi XII. századi vlagyimiri templomok falain látható oroszlánokra.
Virtuális kitérő: mielőtt Aguilar de Campoo-ba, a nap utolsó állomására imdulnánk Cervatosból, még egy utolsó virtuális kitérőt lehet megtenni, azonban a megközelítés nehézkes, valamint a két egymással szomszédos település templomai nem annyira érdekesek, ezért csak röviden, pár képpel illusztrálom ezt a kitérőt.
A nap befejezéseként egy városba, Aguilar de Campoo-ba ugrottunk be, a pár látnivalót bejártuk félóra alatt (már elmúlt este hat óra és bár még világos volt, de azért időben vissza akartunk érkezni Burgosba). Az utolsó helyszínre, a San Andrés templomra, helyesebben annak romjaira azonban további negyven percet áldoztunk, mégsem sikerült rátalálnunk. Utólag az internet segítségével sikerült megállapítanom a pontos koordinátákat, az utazás tervezése során pontatlan volt az adott oldal, ahol az információkat gyűjtöttem. A városba érve mindjárt akadt két látnivaló, amit csak távolról szemléltünk meg, mivel az úttól odébb volt az egyik a domboldalon, a másik pedig a város felett levő dombon volt. Ami a várat illeti, tudnivaló, hogy Kasztília a várak földje, a város feletti vár a rekonkiszta idejére nyúlik vissza, a dokumentumokban először 1039-ben szerepel.
A vár alatt a domboldalban egy újabb románkori templom áll, a Santa Cecilia templom. Egyes feltételezések szerint XI. századi eredetű, mai megjelenése inkább XII-XIII. századi.
A város központjába érkezve láthattuk a San Miguel plébániatemplomot. A templom eredete a vizigót időkre nyúlik vissza, jelenlegi megjelenése döntően gótikus, belül a retabló reneszánsz.
A városközponttól nyugat felé haladva értük el a Santa María la Real ciszterci kolostort, amely a XII. és XIII. század fordulója táján épült, átmeneti román-gótikus stílusban, az átépítések nyomán azonban nagyon kevés román stílusú részlet maradt fenn.
Amit még meg szerettünk volna nézni, a San Andrés templomot, nos csak utólag űrfelvételek alapján sikerült beazonosítani. A templomnak csak a portálja és a diadalív mögötti szentélye az apszissal maradt meg, a hajó(k) oldalfalai hiányoznak, de azért több oszlopfő mutatja a templom korabeli gazdag kiképzését.
|
