|
Jaca után mindössze nagyjából háromszáz kilométeres út állt előttünk, hogy a Katalóniába érjünk a Földközi-tenger közelében levő Montblanc város (nem tévesztendő össze Európa legmagasabb hegycsúcsával) melletti kempingbe. A távolság nem volt nagy, több kitérőt is tehettünk volna út közben, de az előzetes (sőt, utólagos) kutatásaim alapján nem volt sok alkalom, a szóbajöhető látnivalók, elsősorban templomok, másodsorban várak, nem bizonyultak művészi szempontból (domborművek, portálok, szobrok, építészeti szépség) értékelhetőknek, ebből adódóan aránylag korán, már délután öt után megérkeztünk a kempingbe. Az út elején azonban mindjárt az első tizenkét kilométer után tettünk egy nagyon fontos kitérőt a nevezetes San Juan de la Peña kolostor felé a Jacától délre levő hegyekbe. A kolostor a Santiago de Compostelába vezető egyik fontos zarándokút mentén játszott fontos szerepet, ugyanakkor Aragónia királyságának is fontos résztvevője volt, királyi panteonjában szép számmal temették el itt Aragónia királyait.
Visszafelé a főút felé menet félúton az Aragon folyó bal partja közelében egy festői szépségű városban, Santa Cruz de la Serósban (a "las sorores", azaz nővérek rövidítése a San Juan de la Peña-tól függő bencés apácákra utalva, akik benépesítették az itteni monostort) álltunk meg, hogy közelebbről megtekintsük a volt monostor Santa María templomát. A monostor azután idult hanyatlásnak a XVI. században, amikor az apácák Jacába telepedtek át és mára csak a templom őrződött meg.
Santa Cruz de la Serósban áll egy másik templom is, a San Caprasio plébániatemplom, amely Aragónia legnyugatibb lombard épülete. Építése (1020-1030) III. Sancho, Pamplona legnagyobb királyának idejéből származik.
Virtuális kitérő: A főútra visszatérve és tovább haladva kelet felé másfél kilométert, onnan egy ugyancsak másfél kilométeres kitérővel egy kis román stílusú templomot lehetett volna megnézni. Az időnkbe bőven belefért volna, de mint oly sok esetben, csak az utólagos kutatás révén derült ki, hogy mit is hagytunk ki. Binacua egy kis város az Aragón folyó bal partján. Santos Ángeles Custodios (Szent Védőangyalok) plébániája a XII. századból származik, egyetlen hajójával a tetején lombardívekkel és lizénával díszített apszis található. Kár, hogy a múlt század közepén egy villámcsapás következtében az apszis középső része leomlott, a helyi kőművesek a lizénát nem állították helyre.
A kitérő után tovább haladva kelet felé kevesebb mint tíz kilométerre, végre dél, majd később délnyugat felé Huesca felé vehettük az irányt, ki kellett kerülnünk a Pireneusok utolsó déli vonulatait, hogy a továbbiakban az Ebro síkságára érjünk. Mielőtt azonban Huescába értünk volna, Ayerbe településnél balra tettünk egy kitérőt, hogy Loarre XI. században épült nevezetes várát megnézzük. A vár egy mészkő hegyfokon helyezkedik el nagyjából 1000 méter tenger feletti magasságon, Európa egyik legjobb állapotban fennmaradt románkori erődítésének számít, a vár és Huesca közötti síkságot ellenőrizte.
A következő állomás pedig maga Huesca volt, Jaca után Aragónia második fővárosa lett azután, hogy az arabokat sikerült kiűzni a XI. század végén, addig a város a legészakibb arab hódítás volt a félszigeten. Érdekes módon az arab uralon alatt egy templom az ottmaradt mozarab keresztények számára megmaradt, ez volt Aragónia legrégebbi román stílusú temploma, ezért is nevezik öregtemplomnak, San Pedro el Viejo. A visszahódítás után átalakításokon esett át, a legrégebbi, muszlim hódítás előtt részeket még nem tárták fel. Az átalakítások során kolostorral bővült a templom.
A város másik látnivalója a Santa María székesegyház, amelyet a XIII. század végén kezdtek építeni gótikus stílusban és a gótikus székesegyházaknál megszokott módon csak a XVI. században fejeztek be. A székesegyház annak a dombnak a legmagasabb helyén található, amelyen Huesca városát alapították, és a városházával és más épületekkel együtt a város történelmi központját jelenti. A helyén egy arab mecset állt egy kis keresztény templom mellett, a székesegyházat a mecset helyén emelték, a korábbi templomból csak részletek maradtak fenn, amelyek a gótikus kolostor részeként a székesegyház északi részéhez csatlakoznak.
Virtuális kitérő: Huesca után már elhagytuk Aragóniát, Katalónia következett. Az első várost, Léridát (katalánul LLeida) annak ellenére, hogy jelentős város, nagy, mintegy öt kilométeres ívben kikerültük, követve az elkerülő utat. Az előzetes ismerkedés alapján arra a véleményre jutottam, hogy csupán a székesegyház, a Catedral de la Seo Vieja érdemel valamelyes figyelmet, de a székesegyház látképe nem valami bíztató, távolról egy kicsit befejezetlen benyomást kelt, össze sem lehet hasonlítani a hasonló hispániai gótikus székesegyházakkal, mint pl. Burgosban vagy Segoviában. Ebből kiindulva csak virtuális kitérőként jöhetett szóba a város, annál is inkább, hogy időben odaérkezhessünk a következő szálláshelyünkre. A székesegyház eredetileg román stílusban épült és sok románkori részlete megmaradt, de a későbbi bővítések során (főleg a templomhoz nyugatról csatlakozó kerengő) már gótikus stílusban épültek. Alább a legérdekesebb kapuzatok láthatók, többségük román stílusban, de akad gótikus és platereszk stílusú is.
Másnap első útunk a kempingtől két kilométerre található festői Montblanc városkába vezetett. A város területe régóta lakott volt ugyan, de a város azután indult fejlődésnek, amikor a muszlimok kiűzése után északabbról telepítették be a lakosságot a XI. századtól, a XIV. században Katalónia hetedik legnagyobb városa volt. A várost ekkor vették körül fallal 31 toronnyal és 5 kapuval. A XIV. században épült a Santa María la Mayor gótikus templom, homlokzata későbbi, reneszánsz stílusú. A városban több értékes palota is látható, néhányat sikerült megörökíteni.
Miután a kemping melletti várost megtekintettük, következhettek a nevezetes katalóniai kolostorok, az első Montblanc városától nem messze, mintegy tíz kilométerre található, a Poblet kolostor. A kolostort Ramón Berenguer barcelonai gróf alapította, aki 1150 körül a terület földjeit a Fontfroide (Perpignan közelében a katalánok lakta részeken Dél-Franciaországban) francia apátságnak adományozta. Fontfroide a Clairvaux ciszterci leánykolostora volt, és Poblet, Clairvaux , Fontfroide és Gran Selva (Languedocban, mára csak az alapjai maradtak fenn a francia forradalom templomrombolásainak sorában) ciszterci kolostorai a legjelentősebbek közé tartoztak a XII. században. A kolostor gótikus kerengője a szebbek közé tarozik.
Poblet után a másik itteni kolostor, a Santeus Creus kolostor felé vettük az irányt, a távolság mindössze 35 kilométer lett volna fizetős autópályán, de mi a hosszabb utat választottuk, így többet láthattunk a tájból. Ezt a kolostort is a ciszterciek építették, a gótikus kerengő a kútházzal mintegy kópiája az előző kolostornak. A kerengő kertjében álló egzotikus narancsfák keltették fel a figyelmünket.
Virtuális kitérő: Említsük meg az itteni ciszterci kolostorok sorában a harmadikat, a Vallbona de les Monges női kolostort, amelyet nem szándékoztunk meglátogatni, mert nem tűnt annyira érdekesnek, mint az első két kolostor, bár a távolság a kempingtől csak 27 kilométer lett volna. A XII-XIV. század között épült, de a románkori részeket a későbbiekben nagymértékben átépítették. A Poblet kolostorral és a Santes Creus kolostorral együtt ez a három kolostor alkotja a turisták számára meghirdetett "ciszterci utat", amelyet gyalog vagy biciklivel lehet végigjárni, az út teljes hossza 103 km, a kolostorokon kívül több érdekes látnivalóval.
Az említett ciszteci út egyik legérdekesebb és aznap számunkra az utolsó látnivalóját érintettük még, mielőtt visszatértünk volna a kempingbe. San Ramón templomának Pla de Santa María helységben nincsenek pontos építési adatai, de stílusjegyei alapján a XII. és XIII. század között emelhették. Kívül a legemlékezetesebb része az oldalsó románkori portál, félköríves ívvel, a bélletben nyolc oszloppal és gazdag csipkeszerű faragásokkal az oszlopfőkön. Figyelemre méltó még a rózsaablak, amely a nyugati oldalon látható.
|
