A következő katalóniai napon, június 4-én pihentünk a kempingben, élveztük a júniusi meleg időt és a kemping medencéjét, ahonnan egyébként úszás közben Montblanc városkájára volt rálátásunk.
  
  
        
A következő napon Barcelonába indultunk, méghozzá nem autóval, hanem vonattal, a távolság 112 km volt. Az interneten olvastam, hogy Barcelonában a külföldi parkoló kocsik vagy a rendőrség, vagy a bűnözők figyelmét keltik fel, arról nem is beszélve, hogy biztos nehéz helyet találni, a parkolási díjra is gondolni kell. Montblanc vasútállomása a kempingtől két kilométerre volt, oda azért kocsival mentünk, az állomás mellett hagytuk a kocsit, estefelé visszajövet épségben találtuk és tudtunk gyorsan visszatérni a kempingbe. Barcelonában a pályaudvar szinte a város közepén volt, úgyhogy gyalog mentünk az első látnivalók felé.
              A római kaputól balra áll a barcelónai gótikus Santa Cruz y Santa Eulalia székesegyház. A jelenlegi templom helyén már állt egy korakeresztény bazilika, majd később egy vizigót román stílusú székesegyház, a jelenlegi a XIII-XV. század során épült, és csatlakozik hozzá egy kerengő is. A homlokzatot a más városokban álló gótikus székesegyházakhoz hasonlóan (Köln, Milánó, de akár Budán is) a XIX. században sikerült neogótikus stílusban befejezni.
              A székesegyháznak a főhomlokzati bejáraton kívül több szép portálja is van, néhány ezek közül a kerengőbe vezet. A San Ivo kapuzat a legrégebbi, ötszáz évvel ezelőtt itt volt a főbejárat az északi oldalon. Eredetileg román stílusú volt, de mai látványa koragótikus, bár van néhány románkori részlete a korábbi románkori székesegyházból. Alább még két kapuzat látható, mindkettő a kerengőbe vezet, a késő románkori Santa Lucia kapu a kerengő hasomló nevű kápolnájába vezet, a Piedad (Irgalmasság) kapu a kerengő külső kapuja a XV. századból.
    
            A székesegyházból ugyan kevés románkori részlet matadt fenn, a városban azért akad ezenkívül néhány, igaz nem sok románkori emlék. Bár a város központjában találhatók, nem szántuk rá magunkat ezeket meglátogatni, és csak röviden pár képpel illusztrálom ezeket az emlékeket. A Barrio Gótico negyedtől egy kicsit távolabb kelet felé a San Pedro de las Puellas női kolostorból csak a templom maradt meg, néhány belső részletét érdemes megtekinteni, kívül nem nyújt élményt. A XII. századi Capella d'en Marcùs kicsi kápolnája a Barrio Gótico közelében már érdekesebb, lombard vonásokat mutat. A Barrio Gótico negyedtől egy kicsit nyugatabbra még két románkori emléket lehet megemlíteni. A XII. század második feléből való Sant Llàtzer kápolna apszisa érdemel figyelmet, szintén lombard jegyekkel, valamikor a leprások kórházához tartozott. A legérdekesebb talán az egykori bencés San Pablo del Campo kolostor, az egyik legjobban megőrződött románkori épület a városban. A IX. század végén alapították, mai formáját a XIII. században nyerte el. Végezetül röviden említsünk egy olyan románkori emléket, amely máshonnan származik, a Pedralbes konvent a hasonló nevű hoppon-hoppoff megálló közelében idegen tollakkal ékeskedik, a besalú-i Santa Maria romos templomából származó portált és oszlopfőket építettek be.
  
  
    
        
A székesegyháztól nem messze a Plaça de Catalunya központi téren szálltunk fel a Hop On Hop Off városnéző buszra. Hosszú sorban álltak a várakozók, de mi hamar felszállhattunk, mert az interneten előre megvettük a jegyeket, igaz, egy kicsit keresni kellett, hol is realizálhatjuk az otthon kinyomtatott megrendelést. Két vonalon is utaztunk, a kék és piros vonalon, mivel a buszoknak vannak olyan megállói, ahol a két vonal keresztezi egymást.
    
  
    
         Barcelonában van még egy világörökségi helyszín a Gaudi-helyszíneken kívül, a Palau de la Música Catalana and Hospital de Sant Pau (Katalán Zene Palotája és Sant Pau Kórház), amelyet elkerültünk, nem esett útba. A zenepalota a XX. század elején épült a spanyol szecesszió stílusában, 1997. óta szerepel a UNESCO világörökségi listáján.
  
        
Tovább menet a kék vonalon a Francesc Macià megállónál átszálltunk a piros vonalra, hogy a Montjuïc-hegy és a kikötők felé haladjunk. A városnéző buszokból menet közben készült képeket a Fotóalbumok menüben lehet megtekinteni a barcelonai menüben. A piros vonalon a továbbiakban olyan látnivalók vannak, amelyek művészeti szempontból érdekesek.
    
              A CaixaForum-Pavelló Mies van der Rohe buszmegállónál a Plaça d'Espanya mellett látható az 1929-es nemzetközi kiállításra készült német pavilon, amelyet Ludwig Mies van der Rohe és Lilly Reich konstruktivista építészek terveztek. Bár 1930-ban a pavilont lebontották, de 1980-ban úgy döntöttek, hogy az eredeti tervek alapján újjáépítik, és néhány évvel később fel is avatták. A Plaça d'Espanya mai arculatát egyébként az 1929-es kiállítás megrendezése során nyerte el.
         Ha már az itteni művészekről, alkotásaikról esik szó, röviden említsük meg a Picasso Múzeumot annak ellenére, hogy még a közelében sem jártunk, nem volt rá időnk. A múzeum egy régi épületben lett berendezve Barcelona régi negyedeinek egyikében, és Picasso sok korai, még realista alkotását mutatja be.
              A Plaça d'Espanya felől már látható volt a buszból a Montjuïc-hegyen Katalónia Nemzeti Művészeti Múzeuma (röviden a spanyol nyelvű MNAC rövidítést használják előszeretettel a teljes megnevezés helyett), következő célpontunk. A múzeum románkori kollekciója az egyik legteljesebb a világon. Az 1929-es nemzetközi kiállítás alkalmából építették abból a célból, hogy a spanyol művészetet mutassák be, több mint 5000 műalkotást foglal magában az egész ország területéről. Számunkra azért is volt érdekes, mert nagyon sok románkori templom freskóit lehet megtekinteni a katalóniai Pireneusok területéről. Ezeket a templomokat a magas hegyek között nehéz lett volna végigjárni, viszont a múzeumban egy helyen a legérdekesebbeket megnézhettük. Ime néhány érdekesebb templom: Sant Climent de Taüll, Santa María de Taüll, Santa Maria in Sigena (Huesca és Lerida között), Sant Quirze de Pedret, Sant Pere de la Seu d'Urgell, Santa Maria d'Àneu, és még lehetne tovább sorolni. Természetesen a románkori kollekcón kívül sok alkotás látható a múzeumban a későbbi korokból, a gótikán, reneszánszon át egészen a XIX-XX. századig, az alábbi képek is ezt illusztrálják.
  
    
  
              |