A) Grál Madonna a freskókon

A) Grál Madonna a freskókon

         Amikor 2012-ben Hispániában jártunk, felfigyeltem a románkori templomok gazdagságára a Pireneusokban Aragóniában, Katalóniában, Andorrában. Akkor csak néhány helyen jártunk a hegységtől délre (Besalu, Ripoll, stb.), valamint északra franciaországi katalán területen (Vilafranca de Conflent, Serrabona, stb.). A pireneusi hegyek elzárt völgyeiben a hispán félszigetet ért arab hódítás alatt a IX. század előtt és a későbbiekben a kereszténység virágzó művészeti értékekeket teremtett. Több érdekes templommal, a templomok freskódíszeivel nem a helyszínen, hanem Barcelonában, a Katalán Nemzeti Művészeti Múzeumban volt lehetőségünk megismerkedni, ezért nem vállalkoztunk arra, hogy a hegység szerpentinjein látogassuk meg az adott templomokat az idő szorítása miatt. Utólag azonban úgy érzem, hogy a pireneusi hegyek elzártságából adódóan napjainkra fennmaradt, európai jelentőségű nagy mennyiségű románkori művészeti örökséggel érdemes részletesebben foglalkozni. Az érdeklődő számára felmerül a kérdés, mi magyarázza a magas hegyek között az elzárt völgyekben hogy épülhetett olyan sok templom a X-XII. század során. Az egyik magyarázat, hogy ide a hegyek közé nem ért el az arab hódítás. A másik magyarázat a gazdagságra a korabeli ezüstbányászat, a helyi grófoknak volt miből finanszírozni a templomok építését.

A meredek hegyoldalak között 1500 méter körüli tengerszint feletti magasságban húzódnak meg a települések a völgyekben

         A Grál Madonna témájára teljesen véletlenül, böngészés közben bukkantam a YouTube-on. A videó Katalónia tartomány Lleida megyéjének három románkori, XI-XII. századi templomáról szól, amelyekben a freskók aránylag nagyrészt épségben megőrződtek. Meglepetésemre rábukkantam egy hasonló témájú videóra, amelyet már korábban letöltöttem, ezen a videón szintén három hasonló jellegű andorrai templom tekinthető meg. A közös ezekben a templomokban, hogy a freskókon a Madonna valamilyen edénnyel szerepel (pl. kehely, tál, kancsó). A további vizsgálódásaim után összesen 9-10 templomra bukkantam a környéken, ahol ilyen témájú freskók vannak. 1968-ban Martín de Riquer, neves katalán közéleti szakember a "pireneusi Madonnák" ikonográfiájának elemzésében (La leyenda del Graal y temas épicos medievales) Chrétien de Troyes műveiből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy a freskókon a Madonna "titokzatos Grált vagy fénypoharat tart". Chrétien de Troyes XII. századi francia költő, aki a maga idejében az elsők között tett említést a Szent Grálról, a középkori regény műfajának egyik legjelentősebb alakja. A Szent Grál (röviden Grál) egy közismert középkori legenda, az Artúr-mondakör egyik legfontosabb része, Chrétien de Troyes volt az elsők között, aki a köztudatba hozta a témát.
         Hogy mi is a Grál, azt nem egyszerű meghatározni. A Brockhaus-Enzyklopädie szerint az Artúr- és Parszifál-mondakörhöz kapcsolható középkori költemények titokzatos, szent tárgya, ami a birtoklójának földi és égi szerencsét és boldogságot kölcsönöz. A Grált csak a kiválasztott személy találhatja meg, ám sosem mutatkozik meg olyan formában, hogy származása és formája pontosan meghatározható legyen. Chrétien de Troyes-nál és Robert de Boronnál egy edény, amibe arimateai József felfogta Jézus vérét. A "Grál" kifejezés eredete valójában a latin Gradalis kifejezésre nyúlik vissza, ami tálat vagy korsót jelent, ezek a tárgyak a klasszikus mitológiában a felsőbbrendű erők jótékony erejét képviselték, gondoljunk csak a görögök és rómaiak bőségszarujára. A Grál klasszikus változata, amelyre mindannyian gondolhatunk, az a kehely, amellyel Jézus az utolsó vacsorát ünnepelte, és amelyben később arimateai József vért gyűjtött a keresztre feszített Krisztus oldalából. Ilyen módon a Grál-legendát Krisztus kelyhével lehet azonosítani, ezáltal a kehely keresztény szimbólummá válik. A Grál-mítosznak azonban sokkal archaikusabb gyökerei vannak, mint a kereszténységnek, lásd a fentebb említett Artúr- és Parszifál- mondakört.
         A Madonna-ábrázolások Lleida megyében, illetve a közeli Andorrában a templomok freskóin a XII. század elejéről származnak, Chrétien de Troyes "Grál-meséje" előtt, méghozzá pontosan azokon a katalán és okcitán területeken, ahol a "graal" szót először dokumentálták. A tizenkettedik századi pireneusi templomok freskóin figyeltek fel a művészettörténészek arra a közös részletre, hogy a Madonna "titokzatos Grált vagy fénypoharat tartva" jelenik meg. Természetesen a szakemberek nem az Artúr-legendára gondoltak, hanem a Grál lehetséges, bár nem bizonyított keresztény magyarázatára.

           1) Sant Climent de Taüll
         A legrégebbi ilyen ábrázolás a templom apszisának Madonnája, amely 1123-ból származik. Mária bal kezében egy láb nélküli és tál alakú edényt tart. Eduard Carbonell Estellé, a Katalán Nemzeti Művészeti Múzeum (katalán rövidítése MNAC) igazgatójának "A korai román és a román stílus" című könyvében 1997-ben a freskót ábrázoló kép aláírásában az szerepel, hogy a Szűzanya bal kezében tartja a Szent Grál misztikus kelyhét. A kehely értelmezése "Grál" képében persze nem egyöntetű, vannak egyéb értelmezések is. A Wikipédia San Clemente de Tahull apszisával foglalkozó cikke a következőket írja: "Mária egyfajta kelyhet tart a kezében, egy ikonográfiai szimbólumot, amely megfelel a 116. zsoltárnak: "Felemelem az üdvösség poharát, és segítségül hívom Jahve nevét". Erre a szimbólumra úgy is lehet hivatkozni, mint a "választás edényére" és "a világ kelyhére".

  

A teljes freskó a Katalán Nemzeti Művészeti Múzeumban, alul az ablak mellett Mária a "Grállal", a kinagyított részlet

         A San Clemente templom egyébként a UNESCO világörökség része, a Vall de Boí világörökségi komplex helyszín legfontosabb része, bővebben ennek a helyszínnek az ismertetése során térek ki.

         2) Monestir de Sant Pere del Burgal
         A Vall de Boí (Boí-völgy) felől közelítve Andorra felé, földrajzilag a következő templom Sant Pere del Burgal. A távolság légvonalban mindössze kb. 27 kilométer, de a Pireneusok egyik masszív tömbjét, ahol több 2500-3000 méter magasságú csúcs van, meg kell kerülni dél (vagy akár észak) felé, néhol alagutakon keresztül, így a távolság 110 kilométerre nő. Ha a déli irányt választjuk, akkor az átlagos meredekség kisebb, csak 3,3%, Taüll 1482m, Burgal 852m tengerszint feletti magasságban van.

Taüll-Burgal út, magassági profil

         A templom egy régi román stílusú bencés kolostor a Magas-Pireneusokban Katalónia Lleida tartományának északnyugati részén. A kolostort először I. Raymond toulouse-i gróf rendeletében említik 859-ben. 1835-ben a Spanyolországban a XIX. században végrehajtott liberális, egyházellenes "desamortització" (elkobzás) során a kolostort felszámolták, köveit értékesítették. A kolostor temploma a XI. században épült, de mára romos állapotban áll. A templom maradványait Sant Pere kápolnává alakították át, lezárva a központi apszist és a hajó egy megmaradt részét. Az apszis eredeti falfestményei a barcelonai Katalán Nemzeti Művészeti Múzeumban találhatók, 1080. és 1090. között keltezték őket, és Pedret mesterének tulajdonítják őket. A Pantokratort ábrázolják Mihály és Gábriel arkangyalok között. Az ablakok között Szűz Mária kelyhet hordoz, amit a Grálnak lehet értelmezni, jobb oldalán Szent Péter, bal oldalán Keresztelő Szent János és Szent Pál. Jelenleg a templomban a freskók másolatai láthatók.

  

Sant Pere del Burgal az apszisok felől és a templom hajóinak maradványai

  

Sant Pere del Burgal, az apszis freskói a barcelonai múzeumban (MNAC), a freskók másolatai eredeti helyükön a templomban

  

Sant Pere del Burgal, a freskók közelebbről, a középső ablak mellett Mária a "Grált" tartja a bal kezében

         3) Santa Eulàlia d'Estaon
         A következő templomokat is kerülőkkel, völgyből völgybe haladva lehet megközelíteni. Burgal temploma a Pallaresa folyó völgyében van, onnan LLavorsí településig kell a völgyben dél felé haladni, majd onnan észak felé a Cardós völgyben. Errefelé további három, a maga korában freskókkal kifestett templom áll. Az első Estaon falu régi plébániatemploma, nem messze, 27 kilométerre Burgaltól. A román stílusú templom a tizenegyedik század végéről vagy a tizenkettedik század elejéről származik, 1146-ban említik először, egyhajós és félköríves apszisa volt, diadalívvel. A múlt század húszas éveiben átalakították: a hajót lerövidítették, a román stílusú apszist pedig lebontották, egy új templom építése miatt egyszerűen kápolna lett. A templomot díszítő falfestményeket különböző múzeumokba helyezték át: a barcelonai Katalán Nemzeti Művészeti Múzeumban vannak a legteljesebbek, amelyek a valahai apszishoz tartoztak. A freskók a Pantokratort ábrázolják egy mandorla belsejében, körülötte tetramorf (a négy evangelista jelképei: Szent Máté, angyal képében, Szent János, sasfejjel; Szent Lukács, akit egy bika képvisel, és Szent Márk, akit egy oroszlán képvisel), két arkangyal, egy szeráf és egy kerub veszik körül. Az alsó részben Szent Euláliát, Szűz Máriát és Szent Lucát, valamint Jézus keresztségét ábrázolták a festők Krisztus és Szent János alakjával együtt. Mária bal kezében a "Grál" látható. A festményeket feltehetőleg a Pedretből származó műhely festői készítették, és bizonyos hasonlóságokat mutatnak az Esterri de Cardós, Sant Pere de Sorpe és Santa Maria de Taüll templomainak falfestményeivel.

  

Santa Eulàlia, a templom romja, a legnyugatibb végét plébániává alakították át, az áthelyezett freskók a barcelónai múzeumban

  

Santa Eulàlia, az apszis freskói közelebbről, Mária a "Grállal", mellette egy angyal

         4) Sant Pau i Sant Pere d'Esterri de Cardós
         A Cardós-völgy következő temploma a Sant Pau i Sant Pere (Szent Pál és Szent Péter) templom Esterri de Cardós faluban, Estaóntól 13 kilométerre. Első említése 1146-ból származik. A templom apszisa kívül tipikus lombard stílusú, a lizénák között 3-5-3 darab lombard íves fríz látható, belül az apszis freskóit egyéb templomokhoz hasonlóan levették, ma a barcelonai MNAC múzeumban láthatók. A freskók hasonlítanak a Santa Eulàlia d'Estaon és San Pedro de Sorpe templomok freskóihoz. Az apszis közepén Krisztus, mint Pantokrátor jelenik meg a mandorlában, a mandorlát a tetramorf (a négy evangélista szimbólumai) és Gábriel és Mihály arkangyalok veszik körül. Az alsó regiszterben a tizenkét apostol képe található, amelyek közül Pál, János, Bertalan, Tamás és Barnabás képei maradtak fenn, valamint a központi ablak északi oldalán egy fej glóriában, más templomok hasonló templomainak a freskók elrendezéséből kiindulva valószínűleg Szűz Mária lehet. Ha az analógia megállja a helyét, akkor itt is Mária kezében egy "Grál" lehetett, sajnos a freskónak ez a része nem maradt meg, de nagy valószínűséggel a többi templom közé sorolható, annál is inkább, mert a következő templom alig több, mint egy kilométerre található, szintén "Grállal".
         A templom másik nevezetes emléke, az oltár díszes előoldala, szintén a barcelonai múzeumban van kiállítva. Az oltár hasonlít a szomszédos Santa María de Ginestarre templomának oltárához, amely sok más európai középkori művészeti emlékhez hasonlóan az USA-ba került, a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum vásárolta meg olcsón a múlt század elején. Mellesleg az ilyen kivásárlások megelőzése érdekében kerültek a környék freskói, műkincsei a barcelonai múzeumba. Az oltár előlapjának készítési ideje egy dokumentum alapján 1225-re datálható. Az alakok és a díszítőelemek gipsz domborművek, amelyeket eredetileg egy ónréteg és aranyozás borított. Ez a technika, amely gyakori volt a katalán oltárokon, lehetővé tette, hogy olcsó anyagokkal helyettesítse a teljes mértékben arany domborműveket. Az eltelt évszázadok megviselték az oltárt, több részlet elveszett, például a keret alsó része hiányzik, újabb elemmel pótolták. Szokás szerint középen mandorlában a Pantokrátor a négy evangelista jelképeivel körülvéve, a mandorla mellett hármas csoportokban a tizenkét apostol áll.

  

Sant Pau i Sant Pere, a templom északnyugat és délkelet felől

  

Sant Pau i Sant Pere, az apszis freskói Barcelonában, MNAC, freskórészlet, az ablaktól balra feltehetőleg Mária feje látszik

Sant Pau i Sant Pere, az oltár előoldala

         5) Santa Maria de Ginestarre
         A Sant Pau i Sant Pere templomtól hegynek fel 1,3 kilométer megtétele után érkezünk Ginestarre zsákfaluba. A falu mára állítólag jóformán lakatlan, mindössze ketten lakják, de viszont van ott egy textilműhely, lehet, hogy az egyik lakos épp a tulajdonos, akinél egyébként a falu látogatásakor el lehet kérni a templom kulcsát, feltehetőleg a férje az idegenvezető. Az egyhajós, trapéz alaprajzú, kelet felé félköríves apszissal épült lombard stílusú templomot először 1069-ben dokumentálták. Az apszis freskói ugyancsak a barcelonai múzeumba kerültek, de itt legalább a másolatokat látni lehet az eredeti helyükön. Ezek a freskók is a pedreti mester műhelyének tulajdoníthatók, ennek megfelelően a témájuk is hasonló: középen a Pantokratort a tetramorf alakok veszik körül, balra a szárnyas ember és a bika, míg jobbra a sas és az oroszlán. Az apszisdobban több apostol között Szűz Mária, bal kezében kelyhet (Grált) tartva. A New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumba került oltár előoldalán nem a Pantokrátor, hanem Szűz Mária a gyermekkel látható mandorlában, a teramorf helyett angyalokkal, a mandorla két oldalán pedig nyolc apostol áll, az elkészítés technikája ugyanaz, mint a Sant Pau i Sant Pere templomban.

  

Santa Maria de Ginestarre, a templom északkelet és északnyugat felől

  

Santa Maria de Ginestarre, az apszis freskói Barcelonában, MNAC, illetve a másolatok eredeti helyükön

Santa Maria de Ginestarre, Szent János evangélista, Szent Péter tonzúrával és bal kezében a kulcsokkal, valamint a Szűz, aki fátyolos bal kezével kelyhet tart

Santa Maria de Ginestarre, a Metropolitan Museumba került oltár előoldala

         6) Santa Eugènia d'Argolell
         A következő négy templom, ahol a freskókon a Grált lehet felfedezni, Andorra közelében és magában Andorrában van. A fentebb felsorolt templomoktól távolabb vannak, Ginestarre-tól 60 kilométerre szerpentines úton, áll az első Argolell településen. A település La Seu d'Urgell fontos katalán adminisztratív központ és az onnan Andorrába vezető út közelében a spanyol-andorrai határ mellett helyezkedik el. Argolellt 924-ben említik először a dokumentumok, a Santa Eugènia templom egyik első említését egy 1008-as adománylevélben lehet fellelni. A templom téglalap alakú épület, az északnyugati homlokzaton sekrestyével, kápolnával és harangtoronnyal kiegészítve, északkeletre néző apszissal. A Santa Eugènia d'Argolell templom XII. század eleji falfestményeiből csak három töredék maradt fenn, amelyek közül kettő az apszis középső részéből, egy harmadik pedig a központi ablak belső részét díszítette. Jelenleg fatáblákra szerelve a Museu d'Art de Catalunya-ban őrzik őket Barcelonában. A Szűz Mária és a két nehezen azonosítható apostol alakját ábrázoló töredék sokat veszített képi rétegéből. A legjobban megőrződött a Szűz ábrázolása, aki fátyolos kézzel kereszttel díszített kelyhet (Grált?) tart. A Szűz ábrázolása a kehellyel a szakértők szerint az apokaliptikus Babilon képéből származik, amely a 116. zsoltár (114-115) irodalmi forrásából és Bertalan evangéliumából származik, ahol a Szűz Gábriel arkangyal szerint a "világ kelyhe". A másik töredék három apostol ábrázolásával nagyobb mennyiségű képi felületet őrzött meg. A szakértők túlnyomó többsége a freskókat Pedret mesterének köréhez kapcsolja. Az egyik szakértő például a freskókat kapcsolatba hozza Ginestarre de Cardós festményeivel, az ikonográfia, a különböző karakterek elrendezése, az alakok arcvonásainak és ruházatának rajzolása szempontjából.

  

Santa Eugènia d'Argolell, a templom és az egyik freskótöredék apostolokkal

Santa Eugènia d'Argolell, a másik freskótöredéken két apostol mellett Mária a Grállal a bal kezében

         7) Església de Santa Coloma
         Santa Coloma település a katalán la Seu d'Urgell püspöki székhelyet és Andorra fővárosát, Andorra la Vellát összekötő Valira folyó mellett fekszik. A városka hasonló nevű Santa Coloma temploma Andorra egyik legrégebbi temploma. Preromán eredetű, a nyolcadik és kilencedik század között épült, téglalap alakú hajóból és négyszögletes apszisból állt. A templomot először 1040-ben említik írott forrásokban. Jelenlegi megjelenése a tizenkettedik században végrehajtott átalakításoknak köszönhető, amikor többek között hozzáépítették a kör alaprajzú és négy emelet magas lombard harangtornyot. A torony egyedülálló a maga nemében, a Pireneusokban a közeli és távolabbi templomok harangtornyai egy kivételével (Sant Vicenç d'Enclar) négyzet alaprajzúak. A torony 17,67 méter magas, a lombard stílusnak megfelelően alulról felfelé az ablakok egyre szélesebbek és nagyobbak.
         A templom freskói révén a leghíresebb, amelyek a románkori művészet eredeti alkotásai. A falfestmények szerzője ismeretlen, "Santa Coloma mestere" néven tartják nyilván, a képek stilisztikai jellemzői alapján a Sant Romà de les Bons és a Sant Miquel d'Engolasters templomok freskóival lehet összekötni a festőműhelyt. A freskók sorsa hányattatott, annak ellenére, hogy a XX. századig többé-kevésbé épségben megőrződtek, 1932-ben Urgell püspöke eladta őket és a régiségkereskedők zsákmányai lettek, nagy részüket a zsidó származású Jean Germain Léon Cassel báró kaparintotta meg. Később a gyűjteményt a náci kormány elkobozta. A második világháború után a Cassel báró tulajdonában lévő Santa Coloma falfestményeket Münchenben, majd Berlinben helyezték letétbe, ahol 1989-től restaurálták őket. 2007-ben az andorrai kormány 4 millió euróért vásárolta meg őket, és jelenleg az Espai Columba múzeumban vannak kiállítva, a templom szomszédságában, mivel a templomban végbement változtatások miatt már nem lehetett visszahelyezni a freskókat eredeti helyükre. További két freskótöredék, amelyek Szent Szilvesztert és Szent Gergelyt ábrázolják és nem Cassel báró tulajdonába, hanem Amerikába kerültek (Szent Szilveszter töredéke a massachusettsi Amherst College-be, a másik töredéket, amely Szent Gergelyt ábrázolja, az örmény származású párizsi gyűjtő és műkereskedő, Nourhan Manoukian nyerte el, helye jelenleg ismeretlen). Szerencsére nem minden falfestményt vittek el, az 1934-es restaurálás során a diadalív felett egy falfestményt találtak, amely az Agnus Deit (Isten bárányát) ábrázolja két angyal mellett, valamint díszítő elemeket a diadalív körül.
         A XX. század elején ismerték fel a Pireneusok templomaiban az évszázadok során megőrződött freskók művészeti értékét. A műgyűjtők lecsaptak rájuk, a szó szoros értelmében letépték, leszedték a falakról a falfestményeket. Annak érdekében, hogy minél több művészeti értéket megmentsenek, sok freskót sikeresen elhelyeztek múzeumokba, a legtöbbet a barcelonai Katalán Nemzeti Művészeti Múzeumba, ahol egy helyen lehet a megmentett freskókat szemlélni. Ahol lehetett, a freskók eredeti helyén másolatok vannak. Alább egy videón meg lehet ismerkedni a freskók leszedésének technológiájával, bár az ismertetés katalán nyelvű, de a képek magukért beszélnek. A videót az Espai Columba múzeumban készítették.

Hogyan szedték le a freskókat a falakról

         Az Espai Columba múzeumban kiállított freskók nincsenek tökéletes állapotban ahhoz, hogy a látogatók megfelelő összképet nyerjenek, ebből kiindulva a freskók másolatait sem érdemes az eredeti helyükön, az Església de Santa Coloma templomban elhelyezni. Az új, korszerű technológiák azonban lehetővé tették, hogy a látogatók a templomban eredeti helyükön élvezni tudják a freskók nyújtotta látványt. Összesen hat projektor alkotja újra a hajó falain és az apszis belsejében található összes festményt videó segítségével történt rekonstrukció alapján. A vetítés hangok és fények játékának kíséretében hat percig tart, és kis, legfeljebb 10 fős csoportokban látható, garantálva az élmény minőségét.
         A freskók elrendezése eltér a szokásostól, feltehetőleg az apszis kiképzése, méretei miatt. A románkori ikonográfia szerint az oltár mögött, az apszis hátsó részében látható mandorlában a Pantokrátor, a négy evangelisa jelképeivel körülvéve, ez a téma most a boltozat bal oldalára került. A boltozat jobb oldalán apostolok képei vannak. Az apszis hátsó falán az ablaktól balra Szent Coloma és Szűz Mária a kehellyel ("Grállal") állnak, jobbra pedig Szent Péter és Szent Pál apostolok.

  

Església de Santa Coloma, a háttérben Andorra la Vella, Espai Columba múzeum, a freskók mostani helye

  

Església de Santa Coloma, a templom belül az apszis felé, az egyetlen megmaradt freskórészlet eredeti helyén a diadalív felett

  

Espai Columba, a visszavásárolt freskók a múzeumban, a freskók az apszis hátsó falán, az ablaktól balra Mária a nehezen kivehető "Grállal"

  

Església de Santa Coloma, a helyreállított freskók videóvetítése a diadalíven és az apszison belül

Església de Santa Coloma, a freskók kivetítése az apszison belül közelebbről, Mária kezében a "Grál" jől látható

  

Església de Santa Coloma, a freskók az apszis boltozatán balra és jobbra

         8) Sant Cristòfol d'Anyós
         A Valira folyó Andorra la Vella északi végén két kisebb folyó, a Valira del Nord és a Valira d'Orient összefolyásáből jön létre. A Valira del Nord mentén, Andorra la Vellától néhány kilométerre áll Sant Cristòfol d'Anyós temploma. A tizenkettedik századi templom Andorra egyik legkisebb temploma volt, hajója alig több mint öt méter hosszú. A románkori templomból a XVI.századi átalakítások után csak az apszis és az északi fal maradt meg. 1930. körül néhány román stílusú falfestményt fedeztek fel, Santa Coloma mesterének tulajdonítják őket. Néhány évvel később leszedték a freskókat és Sánchez Villalba madridi régiségkereskedő vásárolta meg, aki eladta őket egy amerikai magángyűjtőnek. 1939-ben a New York-i Brummer Galériában állították ki őket, de ettől a pillanattól kezdve elvesztették a nyomot.
         A Mas Archívumban (Adolf Mas (1860-1936) a tizenkilencedik század végén Barcelonában tanult fényképésznek, 1901-ben megalapította az első fényképészeti anyagokat árusító intézményt, amely néhány évvel később az A. Mas Fotóstúdió lett, a Mas Archívum elődje) őrzött fényképnek köszönhetően megtudhatjuk, hogy a szóban forgó freskótöredék a tizenkettedik század második felében készült, és három alak látható, a bizánci stílusnak megfelelően fejük körül glória. A középső alak a tunikába öltözött Szűz Mária, bal kezében kelyhet tart. Mária mellett két szent áll, a feltételezések szerint Szent Péter és Szent Pál apostolok. A templomban XIII-XIV. századi gótikus és reneszánsz falfestmények láthatók, köztük az Utolsó vacsora, az Utolsó ítélet egyes jeleneteit, a jobb oldalon Szent Kristóf nagy képét találjuk.
         Egy 2023. decemberi hír szerint Carles Mancho és Cristina Tarradellas művészettörténészek Franciaországban találták meg Sant Cristòfol d'Anyós román stílusú falfestményeit, amelyeket majdnem egy évszázaddal ezelőtt bontottak le. Az El Punt Avui szerint egy töredékét egy francia magángyűjteményben találták meg, és bemutatták a barcelonai egyetemen tartott nemzetközi konferencián, amelyet a taülli templomok felszentelésének 900. évfordulója alkalmából tartottak.

  

Sant Cristòfol d'Anyós, a későgótikus falfestmények egy részlete, az eladott románkori freskórészletről fennmaradt fekete-fehér fénykép

Sant Cristòfol d'Anyós, a Franciaországban megtalált román stílusú falfestmény színesben, középen Mária a "Grállal"

         9) Sant Romà de les Bons
         A Valira folyó másik forrása, a Valira d'Orient mentén, a fővárostól szintén nem messze, hat kilométerre északkeletre található még egy templom, Sant Romà de les Bons, amelyben az apszis megmaradt románkori freskóin az apostolok mellett Mária a bal kezében kelyhet ("Grált") tart. Az 1164. január 23-án felszentelt egyhajós, téglalap alakú épülethez félköríves lombard stílusú apszis csatlakozik, a templom egy sziklán magasodik Encamp városa fölé. Sajnos a Pantokrátornak csak a lábai maradtak meg, felette , illetve a templom egyéb részein későbbi gótikus, meglehetősen primitív freskók láthatók. Maguk a románkori falfestmények egyébként hasonlóan több más templom freskóihoz a barcelonai múzeumban vannak, a múlt század húszas éveiben kerültek oda megmentés céljából, viszont a templomban ott vannak a másolatok.

  

Sant Romà de les Bons, a templom északnyugat és délkelet felől

  

Sant Romà de les Bons, a románkori frekók a templom apszisában, Mária és Szent Péter apostol közelebbről, Mária kezében a "Grál"

Sant Romà de les Bons, a középső freskórészlet Máriával és az apostolokkal