|
|
B) Pedret mestere és egyéb mesterek
A kezében a "Grált" tartó Madonnát ábrázoló freskókon kívül sok egyéb románkori templomban találkozhatunk a Pireneusokban magas színvonalú, európai mércével is jelentős freskókkal. A középkorban a festők, szobrászok, építők nem számítottak művészeknek, hanem csupán mesterembereknek. Rendszerint nem is egyedül dolgoztak, ami érthető is, tekintve hogy a nagy volumenű megbízásokhoz több mesterre volt egyszerre szükség. A festők például egy-egy nagyobb tudású mester köré csoportosultak és templomról templomra vándorolva dolgoztak. Az egyik ilyen, a legtöbb megrendelést elvégző és ezáltal a leginkább ismert csoportnak a történészek a XII. század elején Katalóniában tevékenykedő román stílusú falfestmények festőjének, helyesebben festőcsoportjának a Pedret mestere nevet adták. Az elnevezés a Sant Quirze de Pedret templom jobb oldali apszisából származó freskóknak köszönhető. Voltak természetesen más csoportok is, az alábbiakban említésre kerül "Az utolsó ítélet mestere" (Sant Iscle és Santa Victoria de Surp templom), a "Taüll mestere" (ld. a Vall de Boí templomainak ismertetése), valamint a "Mur mestere" (Santa Maria de Mur templom).
Az alábbiakban szereplő templomok gyakorlatilag a Pallaresa-folyó völgyében állnak, kivételt jelentenek a LLobregat-folyó mentén Pedret, ahonnan a címben szereplő mester legismertebb freskói vannak és onnan nem messze a Sant Vicenç de Rus templom, valamint a Pallaresa-folyóval szomszédos Aran-völgyben Tredòs temploma, illetve a Pireneusoktól északra Saint-Lizier székesegyháza. A Pallaresa-völgy freskós templomai az Aran-völgytől Àgerig a néhány kitérő távolságát is beleszámítva átlagosan kb. 15 kilométerenként követik egymást, tehát megállapítható, hogy a Pedret-műhely nagy munkát végzett a XII. század nagyjából első felében.
1) Sant Quirze de Pedret
A Sant Quirze de Pedret templom a Pireneusoktól egy kicsit távolabb, a Llobregat-folyó bal partján található, nagyon közel Berga városához. Első említése 983-ból származik, mint a közeli Sant Llorenç kolostorhoz tartozó templom. Eredetileg egy preromán egyhajós templom volt a IX-X. századból, ennek megfelelően apszisa is preromán trapéz alaprajzú. Még a X. században kibővítették északon és délen egy-egy hajóval és már a román stílusra jellemző félköralaprajzú apszisokkal. A déli hajó a későbbiekben több átalakításon ment át, mára csak egy kis szakasz maradt meg az apszis mellett, ahol a XIII. században egy harangtornyot építettek és amelyet valószínűleg a XV. századi földrengések pusztítottak el. A bejárati ajtó a déli falban található.
Az építészeti, kétségtelen érdekes külsőn túlmenően a Sant Quirze de Pedret templom jelenlegi relevanciája a szakemberek és amatőrök körében a középkori művészet falfestményeinek hatalmas értékének köszönhető. A templomban két korszakból származó falfestményeket is találunk, a korai primitíveknek mondható preromán freskótöredékeket, amelyek a tizedik században készültek a preromán apszisban, valamint a XII. században létrehozott román stílusúakat, ezek az úgynevezett Pedret mester művei.
Sant Quirze de Pedret, a templom délkelet felől
 
Sant Quirze de Pedret, a templom északkelet felől, alaprajz
A preromán freskókra akkor bukkantak, amikor a múzeumi mentés során a központi apszisban látható későbbi, románkori freskókat eltávolították. Ezt követően ezeket a freskókat is eltávolították és ma a Solsonai Egyházmegyei és Regionális Múzeumban vannak kiállítva. A pedreti templomban az apszisban a megmaradt freskók másolatai láthatók, a freskókat később eltakaró románkori freskók az apszisból és a diaddalívről szintén a solsonai múzeumban láthatóak. Figyelmet érdemel a diadalív mozarab hatásra utaló kiképzése. A X. századi festmények egyik töredéke egy tunikába öltözött, imádkozó embert mutat, kinyújtott karokkal, egy madár által koronázott körbe írva. A második egy görög keresztet ábrázol egy nagy körrel, középen egy fegyveres lovas kíséretében egy ember, egy kutya és egy madár, a kereszt mellett egy széles ruhát viselő alak és egy másik meztelen alak, aki botot tart.
  
Sant Quirze de Pedret, a templom középső, preromán apszisának freskói, másolatok, az eredeti freskók a solsonai múzeumban
A középső hajó apszis felőli oldalán, a diadalíven és magában az apszisban látható, a solsonai múzeumban őrzött freskók az egyház címzetes szentjeinek, Szent Quirze és Szent Julita vértanúságának maradványai, Káin és Ábel történetének epizódjai, valamint egy töredék, amely Izsák áldozatát ábrázolja. Az északi hajó apszisában az 1922-ben leválasztott és a barcelonai Katalónia Nemzeti Művészeti Múzeumban (MNAC) őrzött freskótöredékek másolatai láthatók, a felső szinten néhány apostol, az alsó szinten pedig néhány sematikus függöny. A legteljesebbek a déli apszis freskói. A fő téma Mária és az áldást osztó gyermek Jézus mandorlában, lejjebb az apszis ablakától balra a bölcs szüzek példázata, jobbra pedig a balga szüzek példázata, utalva az utolsó ítéletre, amelyben a bölcsek az asztalnál ülnek, előttük égő lámpával, amelyet "Grálként" is lehet értelmezni, míg az ostobák állnak, mellettük kioltott és földre tett lámpákkal. Összeségében a szakértők a freskók stílusát Pedret mester stílusaként jellemzik és a hasonló ismertetőjegyek alapján feltételezik, hogy a Pireneusokban több helyen is ez a hatás érvényesült.
 
Sant Quirze de Pedret, a középső apszis románkori freskótöredékei a solsonai múzeumban
 
Sant Quirze de Pedret, az északi apszis freskótöredékei, az eredeti freskók a barcelonai múzeumban
 
Sant Quirze de Pedret, a déli apszis románkori freskótöredékei a barcelonai múzeumban, az ablaktól jobbra a balga szűzek és a megszemélyesített Egyház példázata
Sant Quirze de Pedret, a déli apszis románkori freskótöredékei a barcelonai múzeumban, az ablaktól balra a bölcs szűzek példázata, előttük az asztalon kehely
1995-ben a pedreti templomban a déli apszisban érdekes módon rekonstruálták a falfestményeket, tudniillik a színezés lenyűgözően intenzív, feltételezve, hogy a maga idejében ezekkel a színekkel tudtak erős hatást gyakorolni a hívekre.
 
Sant Quirze de Pedret, a déli apszis freskóinak elképzelt rekonstrukciója, a diadalív és az apszison belül mandorlában Mária a gyermek Jézussal
 
Sant Quirze de Pedret, a déli apszis freskóinak elképzelt rekonstrukciója, az apszis ablakától balra a bölcs szűzek példázata, jobbra a balga szűzek példázata
2) Santa Maria de Cap d'Aran de Tredòs
LLeida tartomány északi részén, közel a francia határhoz egymáshoz aránylag nem messze egyszerre hét olyan templomot találunk, amelyekben a Pedret mester köréhez köthető freskók maradtak meg az eltelt évszázadok alatt. Ha északnyugat felől kezdjük a felsorolást, akkor a Bordeaux-nál az Atlanti-óceánba ömlő Garonne (katalánul Garona) folyó közelében terül el az Aran-völgy (katalánul Vall d'Aran), ahol számos szép románkori templom áll. Ez a terület a Pireneusok egyik legmagasabban a tengerszint felett fekvő területe, 30%-a 2000 méter feletti. Ez a terület egyben vízválasztó is, mert erednek itt olyan folyók is, amelyek a Földközi-tenger felé veszik az útjukat. A Garonne forrásától nem messze áll a Santa María de Cap d'Arán templom Tredòs városában.
A templom első írásos említése 1198-ból származik. A tizenegyedik századi templom a román stílus csodálatos példája, háromhajós bazilika alaprajzzal, három félköríves apszissal és fatetővel. A déli és a nyugati falon két díszített bejárati ajtó van, és az északi homlokzati fal alső részén a földfelszín felett két ablak érdekes díszítésekkel. A templom három félköríves lombard stílusú apszissal rendelkezik. A templom belsejében figyelemre méltó XVI. századi falfestmények is találhatók, azonban a legértékesebbek az 1930-ban felfedezett románkori freskók, amelyek a Pedret mester körének tulajdonítanak. 1936-ban, a spanyol polgárháború idején a templomot kifosztották. Ezt követően a templomból minden teljesen eltűnt. A múlt század közepén a freskókat eltávolították az apszisból és titokban eladták, elrejtve eredetüket, és a nem létező Sant Joan de Tredòs templomnak tulajdonították eredetüket. Jelenleg a legnagyobb részlet a Rockefeller által alapított New York-i Metropolitan "The Cloisters" múzeumában láthatók, az ugyancsak Spanyolországból megszerzett Fuentidueña kolostor templomának apszisában, még Sant Joan de Tredòs hamis néven kiírva a származást. A többi freskórészlet ismeretlen magángyűjtők markába került. Bizánci és itáliai előzményeihez hasonlóan a falfestmény mandorlában ábrázolja Máriát, ölében a csecsemő Jézussal. Bal és jobb oldalon Gábriel és Mihály arkangyalok a hívek szószólói, míg a három mágus, a legkisebb alakok, imádatukat fejezik ki. 2008-ban megállapodást írt alá a a barcelonai kormány, a Generalitat, a templomot birtokló urgelli püspökség, a Conselh Generau d'Aran (az Aran-völgy önkormányzata) és az Entitat Municipal Descentralitzada de Tredós (helyi önkormányzat) azzal a céllal, hogy visszaszerezzék és helyreállítsák az elrabolt örökséget, valamint megvalósítsák a festmények vizuális reprodukcióját jó felbontású vetítések segítségével.
 
Santa Maria de Cap d'Aran, a templom délkelet felől, a románkori freskó helyét az apszisban egy nagy barokk retabló takarja el
 
Santa Maria de Cap d'Aran, egy gazdag díszítésű ablak a templom északi falában, az apszisból leszedett freskó, ma a Cloisters múzeumban
3) Sant Pere de Sorpe
Az Aran-völgyből egy nem túl hosszú, mintegy 26 kilométeres, de sok szerpentinen haladó útvonalon lehet átjutni a szomszédos Vall d'Àneuba (Àneu-völgy) az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger közötti vízválasztón át, a folyók errefelé már nem az óceánba ömlenek. Az Àneu-völgy tulajdonképpen összefoglaló földrajzi entitás, a Pallaresa folyóhoz csatlakozó számos pireneusi völgy (Vall d'Unarre, Vall Bonabé, Vall Berròs i la Guingeta d'Àneu, stb.) ide tartozik a Pallaresa folyó felső szakasza táján. Sorpe települése pár kilométerre található a Pallaresa folyótól. Az odavezető úton Tredòstól 800 méteres szintkülönbséget kell leküzdeni, bár Tredòs és Sorpe gyakorlatilag ugyanolyan tengerszint feletti magasságban vannak.
Tredòs-Sorpe út, magassági profil
A Sant Pere templom egy román stílusú templom latin bazilika alaprajzzal, három hajóval és három félköríves apszissal. Nincs írásos adat a templom építésének idejéről, de a templom freskóinak feltételezett keltezése alapján eredete a XII. század elejére nyúlik vissza. A XVII-XVIII. századi jelentős átalakítások után nyerte el mai formáját. Az átalakítások után csak az északi apszis maradt meg, mivel a lebontott középső apszis helyett a templom bejáratát hozták létre, amikoris 1728-ban megváltoztatták a tájolást. A régi északi apszis ma keresztelőkápolnaként szolgál. Ennek a megőrzött oldalapszisnak a külső díszítése a kora román vagy lombard román stílusra jellemző: tetején fűrészfogú fríz van, amely alatt a két vakív három sorozata lizénák közé kerül. A harangtornyot a XVIII. században építették át a déli hajó apszisának a helyén. A templom szinte minden falát díszítő fontos falfestmények jelenleg a barcelonai Katalán Nemzeti Művészeti Múzeum szobáiban láthatók, egyes falfestmények a Museu Diocesà d'Urgell-ben vannak kiállítva. In situ, azaz eredeti helyén csak néhány maradvány maradt meg a központi apszis alsó részén, a bejárati szakaszon. Lehet, hogy egy oltároldal innen került a barcelonai múzeumba? Más meglátás.
Bár a központi hajó apszisát lebontották, a hajó diadalívének freskóit sikerült megmenteni. A boltív középső részén található egy medál, amelyben a Szentlélek látható, a medáltól lejjeb a diadalívet kétoldalt Milánó két védőszentjének képe szegélyezi: Szent Gervasius és Szent Protasius, akik keresztet és könyvet tartanak. Szent Gervasius alatt találjuk Szent Ambrust, aki szintén keresztet hordoz. A külső, a főhajó felé mutató ív kétszer olyan széles, mint a belső. A középső rész is medál, ebben az esetben egy belső kereszttel. Két nehezen felismerhető emberi alak szegélyezi őket, vélhetőleg Káin és Ábel. A diadalívtől kifelé a főhajóban baloldalt a Szűz és a Gyermek látható. Máriát egy levelekkel és gyümölcsökkel teli fa és egy elszáradt fa szegélyezi, vagyis a jó és a rossz fa, amelyek az egyházat és a zsinagógát jelképezik. A lejjebb látható jelenetben három férfit látunk egy csónakban, a bibliai csodálatos halászat jelenetére lehet utalni. A közvetlenül a kép felett lévő feliratnak köszönhetően tudjuk, hogy a balra San Andrés és középen San Pedro. A hajó északi falát díszítő festmények is megmaradtak: két boltív közötti térben a keresztrefeszítést látjuk.
A Museu Nacional d'Art de Catalunya online gyűjteményében a következő Sant Pere de Sorpe-hoz tartozó képek találhatók:
Angyali üdvözlet, születés és keresztre feszítés
Az eredendő bűn és a fiatalok vízsugarat öntenek
Mária a templom és a zsinagóga és a templom között
Kereszt a passió emblémáival
Szent és apostolok
Szent Ambrus és más alakok
A szent vértanúk, Gervasius és Protasius és a Szentlélek
Szentek és egy másik alak egymásra helyezve
Szent Pásztor és a rák állatövének jele
Sant Feliu és az Ikrek állatöv jele
Arkangyal és elefánt
Szentlélek a kereszten és egy clipeus belsejében
Arkangyal és a Nyilas állatöv jele
 
Sant Pere, a templom délkelet felől, alaprajz a módosítások feltüntetésével
 
Sant Pere, freskórészletek a barcelonai múzeumban, a főhajó északi oldala és a diadalív
 
Sant Pere, freskórészletek a főhajó északi oldalán
 
Sant Pere, freskórészletek a diadalív bal oldalán
 
Sant Pere, egy újrahasznosított sztéléből eszkábált kő olajmedence, oroszlán emberfejjel, hasonló oroszlán a szintén XII. századi Mária oltalma templom falán (Nyerl-folyó Vlagyimir mellett Oroszhonban, légvonalban 3200 km)
4) Santa Maria d'Àneu
Az Àneu-völgy következő temploma a Pallaresa folyó mentén a Santa Maria d'Àneu templom, Sorpe-től mindössze 10 kilométerre haladva a völgyben lefelé délkeleti irányban. Egy XI. században alapított kolostorkomplexum megmaradt temploma, amely eredetileg háromhajós bazilikaként épült, a XV-XVI. század táján történt átalakítások után mára már csak a központi apszis maradt fenn épen tipikus lombard díszítéssel. A munkálatok során örülhetünk, hogy legalább megőrizték az apszist és annak falfestményeit, amelyek Pedret mesteréhez kapcsolódnak, és a tizenegyedik és tizenkettedik század között keletkeztek.
  
Santa Maria, a templom az apszis felől, homlokzat és a templom belül
A barcelonai MNAC-ban őrzött Santa Maria d'Àneu falfestményei közül csak a központi apszis festményei maradtak fenn, amelyek plasztikai minőségüknél és ikonográfiai eredetiségüknél fogva a katalán románkori festészet egyik legfontosabb részét alkotják. A falfestmények kompozícióját két szintre lehet bontani. Az apszis felső részén, a boltozatban, bár a festmény egy fontos része elveszett, az ikonográfiai program kivehető: mandorlában Mária a gyermek Jézussal fogadja a napkeleti bölcsek imádását. A képek tartalmának azonosítását a festmény megőrzött része, valamint egy másik nagyon hasonló képi példával, a New York-i The Cloisters múzeumban őrzött Santa Maria de Cap d'Aran de Tredòs (Val d'Aran) festményeivel való összehasonlítás tette lehetővé. A mandorla bal oldalán teljes egészében megmaradt Menyhárt alakja, a jobb oldalon Gáspár és Boldizsár állnak, nekik csak a testük alsó része látható. A háromkirályok kelet-római jellegű ruházata a jobb vállra kötött köpenyből áll, gazdag díszítéssel, Menyhárt fején csonkakúpos sapkát visel. Az apszis boltozatának bal szélén Mihály arkangyal áll, bal kezében zászlót, jobbjában tekercset tartva. Csupán a feje és jobb keze látható, míg a jobb oldalon álló Gábriel arkangyalból szinte semmi sem maradt fenn. Ezeknek az alakoknak tulajdonítják az Istenség közvetítőinek funkcióját, akiknek feladata, hogy bocsánatot kérjenek Istentől az emberek bűneiért, közben járjanak a bűnösökért, ezért a Mihály arkangyal kezében tartott tekercsen a (PE)TICIVS (kérelmező) felirat sejthető, és feltételezhetően Gábriel arkangyal egy másik tekercsen a POSTUVLACIVS (közbenjárás) szót hirdeti.
 
Santa Maria, az apszis falfestményei, illetve a felső rész kinagyítva
Az alsó részben teljesen kivételes ikonográfia található, ugyanis általában az apostolok szoktak ezen a részen szerepelni. A központi jelenet a bibliai próféciák bejelentését ábrázolja Ézsaiás és Ezékiel próféták látomásain keresztül. Az apszis középső ablakának két oldalán álló két szeráf három pár tollas szárnnyal, a szárnyakon szemekkel az Úr dicsőítő énekét éneklik a szárnyak felett olvasható hármas SCS felirattal (S(AN)C(TU)S, S(AN)C(TU)S, S(AN)C(TU)S azaz szent, szent, szent), miközben megtisztítják Illés és Ézsajás próféták száját. A szeráfok Ézsaiás látomását szemléltetik: "Abban az évben, amikor Oceas király meghalt, láttam az Urat egy magas és magasztos trónon ülni, hosszú köntösével, amely betöltötte a szentélyt. Az előtte álló szeráfok mindegyikének hat szárnya volt; kettő, hogy eltakarja az arcát, kettő, hogy eltakarja a lábát, és kettő, hogy repüljön. És ezekkel a szavakkal hívták egymást: "Szent, szent, szent Yahve Sabaoth (...)". Ennek az alsó regiszternek a jobb szélén találjuk a harmadik arkangyalt, aki a feliratok maradványai szerint Rafael lehet, aki vörös tunikát és sárga palástot visel, és Isten hírnökének kardját mutatja. A középső ablak alatt legalul jelenik meg Jahve szekerének négy tűzkereke, amelyeket Ezékiel írt le. Illés jelenléte további értelmet ad a tűzkerekeknek: "Mialatt egymás között jártak és beszélgettek, egy tüzes szekér tűzlovakkal elválasztotta őket egymástól, és Illés felment a mennybe nagy lármában" (2Kir 2, 11-13).
 
Santa Maria, az apszis alsó része kinagyítva, baloldali szeráf Ézsaiás prófétával látható
 
Santa Maria, a jobboldali szeráf Ézsajás prófétával, legalul a négy tűzkerék
5) Monestir de Sant Pere del Burgal
Az Àneu-völgyben tovább haladva délkelet irányban, további 12 kilométer megtétele után érjük el az egykori kolostor megmaradt Sant Pere del Burgal templomát. A templom freskói Pedret mesterének tulajdoníthatóak, viszont egyúttal a "Grál" ábrázolása révén a Grál Madonna fejezet 2. pontjában már a templom és freskóinak ismertetése szerepel.
6) Sant Serni de Baiasca
A következő templom az Àneu-völgyből egy kis kitérővel érhető el, a távolság ugyan nem nagy, 13 kilométer, de a völgyből a kitérőn sok a szerpentin az egysávos úton. Az egyhajós kis templom meredek hegyoldalon áll, ezért érdekes módon az apszisa kétszintes, az alsó szinten kripta. A templom a XI-XII. század fordulója táján épült, mára csak a románkori apszisa eredeti, a többi rész átalakításokon esett át. A legnagyobb érték a nemrégiben, a múlt század hetvenes éveiben felfedezett tizenkettedik századi falfestmények, amelyek a nagyméretű barokk retabló mögött rejtőztek és máig a helyükön maradtak.
A freskók töredékesen maradtak meg, a falfelület eléggé rossz állapotban van. Ennek ellenére több érdekes részlet vehető ki. Gyakorlatilag a festett felület két részre osztható, az alsó részt a felsőtől egy vörös téglalap választja el. A felső részen a románkori ikonográfiának megfelelően a Pantokrátor látható mandorlában, sajnos a fej hiányzik. A mandorlában egy zárt könyvet tartó bal kéz maradt fenn, az Úr díszes párnákon ül egy trónon, amelynek oldalát két sor gyöngy közötti körhatár díszíti. A mandorla jobb alsó részén egy angyalt látunk, aki hajlított lábakkal tart valamit a kezében, és szimmetrikusan a másik oldalon egy másik angyal, két másik, meg nem maradt angyallal együtt alkotva a tetramorfot. A jobboldali angyal mellett egy szeráf áll, tőle még odébb egy másik, a bizánci udvar stílusában öltözött angyal képi maradványai találhatók, aki a két arkangyal egyike lehet, Gábriel vagy Mihály arkangyal. A bal szélen levő angyal mellett is egy szeráf áll, de csak az egyik szárnya látható.
Az alsó vörös kerettel határolt téglalapban apostolok állnak, a hiányos feliratokból nem mindegyik apostol nevét lehet kiolvasni. Néhány felirat még olvasható neveket tartalmaz, mint például Szent János, Szent Pál és Szent Bertalan és egy másik, nehezen azonosítható apostol, majd Szent Ambrus és valószínűleg tanítványa, Augustinus, aki Hippó püspöke volt.
A Baiasca-patak völgye és Baiasca település, hátul a legmagasabb ponton a Sant Serni templom
  
Sant Serni, a templom délkeletről, a kétszintes apszis, harangtorony
 
Sant Serni, a templomnak az egész szentélyt eltakaró barokk retablója, közelebbről az ajtóként szolgáló ikonon Szent Péter, kezében nemcsak a menyország, hanem az apszis kulcsa is a freskókkal
 
Sant Serni, a megmaradt freskók összképe az apszisban, a freskók felső része közelebbről
Sant Serni, a freskók alsó részén a vörös keretben az apostolok sora
7) Santa Eulàlia d'Estaon
Miután Baiascából visszatérünk az Àneu-völgybe és ott tovább haladunk Llavorsi adminisztratív központig, innen pedig, mielőtt folytatnánk utunkat a Pallaresa-folyó mentén, egy kitérőt lehet tenni északra a Cardós-völgybe a Santa Eulàlia d'Estaon templomhoz. A templom freskói Pedret mesterének tulajdoníthatóak, viszont a Sant Pere del Burgal templomhoz hasonlóan a "Grál" ábrázolása révén a Grál Madonna fejezet 2. pontjában már a templom és freskóinak ismertetése szerepel.
8) Sant Iscle i Santa Victòria de Surp
Llavorsitól a Pallaresa-folyó mentén dél felé haladva érjük el a XI. és XII. század fordulóján épült Sant Iscle i Santa Victòria stílusú templomot Surp faluban. Az egyhajós, fagerendás szerkezettel fedett templom ékessége a félköríves lombard stílusú apszis. A templom belsejét díszítő falfestmények jelenleg a La Seu d'Urgell Múzeum (az apszis díszítésének legnagyobb töredéke), az MNAC (János apostol töredéke egy árkád alatt és a könyvet tartva) és a Toledo Múzeum, Ohio, USA (töredék Jakab és Fülöp apostolokkal) között oszlanak meg. Jelenleg a templomban installáció formájában vannak a freskók másolatai kiállítva.
Az apszisban volt a Pantokrátor, amelynek csak az alsó része látható, valamint a mandorla nagyon elhalványult maradványai. Az apszis alsó részén nyolc apostoli alakból álló sorozat lehetett, azonosításuk viszont problematikus. Bizonyos bizonyossággal ott van Pál, jól látható kopasz fejjel és könyvvel, és András, aki a kereszt rúdjának alsó végét tartja. A sornak tartalmaznia kellett Mária alakját a kelyhével, ezt a gondolatot a közeli templomok "Grál" Madonnáinak gyakorlata sejteti. A középső ablak felett egy támadó farkas látható, ami hasonlít a Santa Maria de Taüll templomának témájára (ld. Vall de Boí katalán-román stílusú templomai), ahol egy szarvas szerepel, arra lehet gondolni, hogy Surpban a szarvas vagy gazella alakja is volt az elveszett freskórészleten. A művészettörténészek véleménye a freskóműhelyt illetően megoszlik, a közelebbi templomok alapján (pl. Estaon) Pedret köréhez tartozó mestert feltételeznek, azonban a Santa Maria de Taüll freskóiból kiindulva az ún. Utolsó Ítélet Mesterének tulajdonítják a falfestményeket. Az Utolsó Ítélet Mestere egyike az ismeretlen identitású vándorló román festőknek, akiket azért neveztek így, mert munkáit Katalónia északi részének távoli templomaiban is elismerik, elsősorban a Santa Maria de Taüll templom hajóinak és a Sant Climent de Taüll templom oldalsó apszisainak kulcsfontosságú festményeire utalva.
 
Sant Iscle és Santa Victòria, a templom az apszis felől, belül a freskók másolatainak installációja
Sant Iscle és Santa Victòria, a középső aránylag értékelhető freskórészlet kinagyítva
9) Mare de Déu de la Pietat del Castell d'Orcau
A Pallaresa folyó mentén dél felé haladva további két templomot találunk, ahol feltételezhetően a Pedret mester köréhez kapcsolható freskótöredékek vannak, sőt van egy harmadik templom is (ld. bővebben alább a 10. pontban). Surptól 52 kilométerre vannak az Orcau várkastély romjai. Az Orcaui Irgalmas Miasszonyunk templom ennek a kastélynak régi kápolnája. A korabeli XI. századi románkori templomokhoz hasonlóan gazdag díszítéssel, lombard stílusú apszissal büszkélkedhetett. Sajnos a spanyol polgárháború megpecsételte a sorsát, amikor 1938-ban a francoista hadsereg katonai erődítménnyé tette az orcaui várkastélyt. Évekkel később, 1962-ben a déli homlokzat és a boltozat összeomlott, és az egész templom romokban maradt. Jelenleg az apszisból egy három apostolt ábrázoló freskótöredéket őriznek a barcelonai MNAC múzeumban. A kiváló művészi minőségű festmények Pedret köréhez kapcsolódnak, Burgal, Argolell freskóival való összehasonlítás alapján. Szent Pál, Szent Tamás és talán Szent János alakjait lehet felismerni a freskótöredéken.
  
Orcaui Irgalmas Miasszonyunk kápolna, az apszis és az északi fal romjai, a megmentett freskórészlet
10) Santa Maria de Mur
A Pallaresa-folyó völgyében tovább haladva déli irányban 31 kilométer, több helyen szerpentines út megtétele után érünk a hegytetőn elhelyezkedő Mur várkastély és templom együtteséhez. A felújított impozáns várkastély mellett a templom jelentős szerepet játszott a románkori freskók mentésében. A helyzet az, hogy első alkalommal történt, hogy 1919-ben a templom freskóit leválasztották, letépték az apszisban a strappo technikával és eladták, jelenleg a bostoni Szépművészeti Múzeumban vannak kiállítva. Ez a tény arra késztette a különböző katalán szerveket, hogy megakadályozzák a freskók további kifosztását a románkori templomokból. Sajnos történtek további eladások a későbbiekben, de sok templom freskóit sikerült megmenteni, ezek ma a barcelonai MNAC múzeumban vannak kiállítva, sőt több esetben a freskók eredeti helyén másolatok láthatók. A Santa Maria de Mur templom eredeti román stílusú festményeinek kivágásának és eladásának századik évfordulójával kapcsolatos események részletei. 2008-ban az eredeti freskók másolatai kerültek az apszisba. Olyan módszert kerestek, amely lehetővé tette az eredeti festmények maradványainak védelmét, és ugyanakkor a pótlást. Az alkalmazott megoldás egy mobil üvegszálas apszis létrehozása volt, amely kis kerekeken mozog. A szerkezetet mészhabarccsal vakolták, amelyre egy Gel Paper nevű filmet vittek fel, a másolatot tartalmazó filmet tintasugaras nyomtatóval állították elő.
A templom eredetileg háromhajós bazilika volt, de az északi oldalhajó és a hozzá csatlakozó apszis nem maradt fenn, helyén három gótikus kápolna található. A XIII. században A templomot nyugat felől egy kolostorral bővítették ki. Amit ma látunk, a huszadik század során végzett újjáépítési munkák eredménye. Az elmúlt másfél évszázadban, és különösen a spanyol polgárháború alatt a kolostor fosztogatásnak és különböző pusztításoknak volt kitéve és gyakorlatilag a kolostor kerengőjét újjáépítették. A templom déli apszisában csupán kevés freskótöredék maradt fenn (az eredetik jelenleg a barcelonai MNAC múzeumban vannak kiállítva), a legteljesebb freskók viszont a középső apszisban vannak, keletkezésük a XII. század közepére datálhatók. Bár Pedret aránylag közel van, a szakértők véleménye szerint inkább a Sant Climent de Taüll freskóinak festőjéről lehet szó, de az úgynevezett "Mura mesterének" is tulajdonítják a szerzőséget. A falfestmények az Apokalipszis látomására összpontosítanak a központi apszisban, míg a Mennybemenetel témája az oldalakon látható. Ezeknek a keltezése a tizenkettedik század második felére utal, és valahogy kapcsolódik a francia katalán területen levő Santa Maria de Arles festményeihez.
A románkori művészetben megszokott módon a freskók három részre tagolhatók. A felső részen a Pantokrátor képe jelenik meg, aki az egész felett elnököl, párnával ellátott padon ül, és lábát egy lábzsámolyon nyugtatja. Tunikát és köpenyt visel. Jobb kezét felemelve áldja, baljával bal lábán tartja a törvény nyitott könyvét. A mandorlát a szokásos tetramorf keretezi. A középső részben az apostolok állnak, mindannyian nyitott vagy zárt könyvet mutatnak be a kezükben. Érdekes módon Mária hiányzik, pedig gyakran szerepel az apostolok között más freskókon. Az alsó regiszterben van egy a katalán apszisokban szokatlan képsor, a szokásos függönyök helyett megjelenik Jézus gyermekkorának ciklusa, egy kivételes esemény a katalán Pireneusok apszisaiban, amely a Mur falfestmény-komplexumot a francia román stílushoz kapcsolja.
 
Santa Maria de Mur, templombelső, az apszisban a leszedett freskók nyomai, a templomhoz csatlakozó kerengő
 
Santa Maria de Mur, a templombelső a helyreállított freskókkal az apszisban, az apszis freskói közelebbről
 
Santa Maria de Mur, az apostolok sorában középen Péter és András apostolok, jobboldalt Ifjabb Jakab, János, Tamás és Máté
  
Santa Maria de Mur, az apszis felső részében a Pantokrátor mandorlában, jobb kezével megáld, bal kezével pedig egy könyvet tart, amelyben latinul olvassuk: "Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis én" (János 14:6), körülötte a tetramorf alakjai, balról jobbra Máté (angyal) és Márk (oroszlán), illetve János (sas) és Lukács (ökör)
 
Santa Maria de Mur, Mária és Erzsébet találkozása a középső apszis alsó sorában, a déli apszis freskói, a héjboltozatban egy mennybemenetel jelenik meg, ami a katalán román stílusban nem túl gyakori téma, az apszis alsó részében pedig a Szűz és az apostolok szemlélik a jelenetet
11) Sant Pere d'Àger
A Pallaresa-folyó völgyében tovább haladva déli irányban újabb 31 kilométer megtétele után érjük el a Pallaresa-folyó völgyének utolsó állomását, Àger Sant Pere templomát. Az apszis mára elárvult a falfestményektől, amelyek egykor teljes egészében díszítették. Az egész felület egy kis részét őrzi a barcelonai MNAC múzeum: Tádé és Jakab apostolok alakjai, amelyek a Pedret-körhöz kapcsolódnak, amelyhez Sant Pere del Burgal és Baiasca festményei is tartoznak. A freskók képi stílusa a lombard hatású Pedret-körre utal, és szorosan kapcsolódik a Saint-Lizier de Coserans székesegyház festményeihez. Hasonlóképpen, mint Saint-Lizier-ben, az Àgeri Szent Péter templom apszisának minden fülkéjében az apostoloknak ott kellett volna lenniük.
  
Sant Pere d'Àger, a templom erődítményszerű keleti oldala, a megőrződött főhajó és az egyetlen megmaradt freskórészlet, Tádé és Jakab apostolok
12) Cathédrale Saint-Lizier de Saint-Lizier
A Saint-Lizier-székesegyház egy román stílusú római katolikus székesegyház Saint-Lizier-ben. A tizenegyedik és tizenötödik századból származó székesegyház francia történelmi műemlék. Van egy kiváló román stílusú kolostora, amely szintén műemlék. 1998 óta az UNESCO Világörökség része a franciaországi Santiago de Compostelába vezető útvonalak részeként. A székesegyház, amely nevét Lizier de Couserans püspöknek köszönheti, aki részt vett az agdei zsinaton a hatodik században, a tizenegyedik században épült, és 1117-ben szentelték fel.
Az apszist 1960-ban restaurálták, ekkor fedezték fel a tizenkettedik századi freskókat, amelyeket Pedret mesterének és műhelyének tulajdonítanak. Az apszis felső részében egy tizenharmadik századi fenséges Krisztust ábrázolása látható négykaréjos mandorlában. Az apszis félköríves falát három ablak töri át. A művész három regiszteren fejtette ki munkáját. A felső regiszterben négy csoport két-két alakból áll, a szokásos ikonográfiából kiindulva apostolok, közülük Péter és Pál apostolok ismerhetők fel. Az alsó részben a bal oldali festmények, amelyek nagyon elhalványultak, a három királyok látogatását ábrázolhatják, a jobb oldalon az Angyali üdvözlet és Mária és Erzsébet találkozása látható.
 
Saint-Lizier székesegyház, az északi oldal a gótikus főbejárattal, nézet kelet felől az apszisokkal
 
Saint-Lizier székesegyház, az déli oldalhoz csatlakozó kerengő, az egyik díszes oszlopfő közelebbről
 
Saint-Lizier székesegyház, a szentély a freskókkal, az apszis alsó része az apostolokkal és Jézus történetének részleteivel
  
Saint-Lizier székesegyház, az apszis középső ablakától jobbra látható freskórészlet, felül négy apostol, alattuk pedig az Angyali üdvözlet, illetve Mária és Erzsébet találkozása bibliai témái
13) Sant Vicenç del Rus
Végezetül a Pallaresa-folyó völgyétől távolabb, de a kiindulási pont, Pedret közelében véletlenül még egy románkori, freskókat rejtő templomra bukkantam a világhálón. Sant Vicenç del Rus Castellar de N'Hug egykori plébániatemploma, amelyet 1106-ban szentelt fel Urgell püspöke, a Llobregat-folyó forrásainak közelében áll. A templom a városközponttól elszigetelten található, félúton Castellar de n'Hug és La Pobla de Lillet között hegyvidéki területen, erdők és rétek veszik körül. A tizenkettedik századból származó román stílusú falfestmények az eredetiek másolatai. A solsonai egyházmegyei múzeumban megtaláljuk az eredeti festményeket, feltételezik, hogy Pedret festőműhely mesterei készítették őket.
 
Sant Vicenç, a templom délnyugat, illetve az apszis felől
 
Sant Vicenç, a freskók másolatai a szentélyben, a legépebb részlet közelebbről
Sant Vicenç, freskórészlet közelebbről a jobboldali oldalíven
|
|
