|
Siklósi Miklós Cluny kisugárzása Burgundia déli részén A clunyi bencés apátság a X. századtól kezdődően a clunyi reformok központjaként a különböző rendházak központi irányításának szükségességét hirdette. A reformok kivonták a világi és egyházi helyi hatalmasságok, földesurak, püspökök irányítása alól a kolostorokat, végső soron a pápai hatalom megerősítéséhez járultak hozzá. Miután Cluny apátságát háromszor bővítették, a XIII. század elejére főtemploma korának legnagyobb épülete, illetve keresztény temploma lett, amelyet a francia forradalmat követően mára nagyrészt leromboltak. Az apátság templomának szellemisége azonban egész Európára kiterjedt, az alábbiakban csupán a Cluny környékén található apátságok, az apátságoknak alárendelt perjelségek, templomok legérdekesebb látnivalói szerepelnek, amelyek Cluny hatását tükrözik. (A szerző felvételeivel) Cluny A korábbi burgundiai utazásunk apropóján született meg az elképzelésem, hogy az ott látott kolostorokról, templomokról szerzett élményeimet megosszam másokkal. A Cluny-től nem messze levő és úti célként kiválasztott kempingből indítottunk túrákat, tudniillik Cluny-től nagyjából egy 60 kilométer sugarú körben találhatók azok a legérdekesebb látnivalók, (apátságok, perjelségek, templomok), amelyek Cluny legközelebbi örökségét képviselik. A legtöbb és legérdekesebb templom Cluny közelében, nagyjából északnyugatra, illetve délnyugatra Charolais és Brionnais megyékben áll. A legtöbb esetben a portálok, azokon belül a timpanonok a legszebb részletek, valamint több templomban az oszlopfők, a külső oldalakon a tető alatti konzolok érdemelnek figyelmet. Cluny kolostora Cluny kolostorából jóformán semmi sem őrződött meg, csupán az egyik mellékhajó tiszteletreméltó méretű részlete, amely alapján következtetni lehet a templomóriás valamikori méreteire. Emellett a 8,85 m magas szentélyoszlopokból származó nyolc darab 1100 körüli csodálatos 80 cm méretű oszlopfő is fennmaradt (ma a kolostor egykori gabonaraktárában vannak kiállítva, ahogy az egykori szentély körül állhattak). A nyolcas szám egyébként a középkor során gyakran előfordul Jézus életének és feltámadásának ismertetésekor. Ugyanott egy román stílusú oltárlap is ki van állítva, feltehetőleg annak az oltárnak a részlete, amelyet II. Urbán pápa szentelt fel 1095-ben, valamint egy márvány urna, amely Hugó apát szívét foglalhatta magában.
Az oszlopfőkkel kapcsolatos érdekesség, hogy a templom felépítésének idején a majdnem 9 méteres magasságban nem igazán voltak szemlélhetők, a hívők inkább a többnyire római eredetű márvány oszlopokat és az apszis freskóit csodálták. Csupán a XX. század elején ismerték fel egyedülálló románkori művészi értéküket. Az oszlopfők ikonográfiája rejtélyes, az egyik a négy évszakot ábrázolja, egy másik a négy égtájból fújó szelet, a harmadik egyes vélemények szerint a teológiai erélyeket – irgalmasság, törvényesség, hitvallás, reménység, igazság –, más vélemény szerint a szabad művészeteket, egy következő paradicsomi fákat és virágokat, az utolsók a gregorián énekek hangjait ábrázolják.
Berzé-la-Ville Hugó Cluny hatodik apátja volt, nevéhez fűződik Cuny harmadik bővítése, valamint a kolostor hatalmának, befolyásának kiterjesztése eleinte Burgundiában, a későbbiekben pedig Európa-szerte. Egy környékbeli Semur-en-Brionnais városka gazdag nemesi családjából származott, 15 éves korában már kolostorba vonult, 1049-től lett Cluny apátja, tisztségét 60 éven át töltötte be 85 éves korban bekövetkezett haláláig, később szentté avatták. A lerombolt apátsági templom freskóinak magas művészi színvonalát segít elképzelni Hugó apát házi kápolnája Berzé-la Ville településen. A kápolna Clunytől nagyjából tíz kilométerre található, az apát gyakran kapcsolódott ki itt. A XII. század elején készült, bizánci hatást mutató román stílusú freskók a meszelés alatt átvészelték az évszázadokat, csak 1887-ben fedezték fel újra és a kutatók véleménye szerint ugyanazok a művészek dolgoztak itt, mint Cluny III apátsági templomában. A kápolna apszisának boltozata korának ikonográfiájának megfelelően Jézus Pantokrátort (Mindenhatót) ábrázolja mandorlában, körülötte apostolok és szentek.
Charolais Charolles Charolais Burgundia déli részének egyik régiója Cluny-től északnyugatra nem messze békés dombok és völgyek között. Híres az itteni húsáért tenyésztett szarvasmarha. Sok román stílusú templom van erre, a táj a nevét Charolles településről kapta. A karoling időkben grófsági központ volt, a XIII. századtól a burgundi hercegséghez tartozott. 929-ben alapítottak itt egy bencés apátságot, amely 1104-től perjelségként Cluny-hez tartozott. Mára a román stílusú épületekből jóformán nem maradt fenn semmi. A városka kedvező kiindulópontként szolgálhat a táj további nevezetességeinek megtekintéséhez.
Paray-le-Monial Charolles-tól mindössze 15 kilométerre áll Paray-le-Monial városka egykor Cluny-nek alárendelt perjelségi temploma, ma székesegyház, amely az egyik legszebb korabeli burgundiai románkori templom a XII. századból. Építését Cluny harmadik temploma ihlette, vele egy időben épült és a lerombolt templom csodálatra méltó kicsinyített másának lehet tekinteni. A XII. századi templom felszentelése Hugó apát nevéhez fűződik. Eredetileg bencés kolostorként 973-ban alapították, 999-től tartozott Cluny alárendeltségébe Odilo, Cluny első apátságának idején. A XIX. században Eugène Millet, Viollet-de-Duc tanítványa restaurálta.
Perrecy-les-Forges
Charolais másik fontos perjelsége mindössze 23 kilométerre északabbra található Paray-le-Monialtól. Eredetileg a nevezetes Saint-Benoît-sur-Loire bencés apátság által feltehetően még 885-ben alapított egyik legfontosabb perjelség (a kolostor létezésére írásos utalás 908-ra ismeretes), a későbbiekben aztán Cluny alárendeltségébe tartozott. Virágkorában a XIII. században 20 szerzetes tartózkodott a kolostor falai között. A ma álló épület legkorábbi részei egy karoling-kori bazilika alapjai, falai 1020-1030-ra tehetők, a XIII. századtól fogva több átalakításon esett át. A templom legszebb része a bejárat feletti portál timpanonja és a bejárat oszlopfői. A timpanonban a Mindenható mandorlában, alatta a keresztgerendán Krisztus szenvedésének jelenetei.
Gourdon
Gourdon románkori temploma Burgundia rejtett értékeinek egyike, Perrecy-les-Forges-tól tovább haladva 22 km után érhető el. Valószínűleg egy bencés perjelség alárendeltségébe tartozott a VI. századtól fogva. Ma a környék egyik legszebb temploma, az 1100-as évek román stílusú felvirágzásának példája. Maga a település egy gall-római erősség helyén jött létre, az egyik legősibb település ezen a tájon.
Mont-Saint-Vincent A Gourdonnal szomszédos település egy kisebb magaslaton terül el, tiszta időben nemcsak a környéket lehet áttekinteni, hanem még a Mont-Blanc is látszik onnan. Ez a templom is egy először Cluny-nek, később Paray-le-Monialnak alárendelt perjelség része volt, felvirágzása a Compostelába irányuló zarándoklatok növekedésével hozható összefüggésbe a XI. századtól, a perjelség is a zarándoklatok hanyatlásával egyidejűleg szűnt meg a XV. század után, miután 1506-ban a bencések elhagyták. A mai plébániatemplom gyakorlatilag teljes egészében románkori, figyelemre méltó a nyugati bejárat feletti timpanon, szokás szerint Krisztus mandorlában, feltehetőleg Péter és Pál apostolok között.
Palinges Charolais területén szerepeljen a sok románkori templomból még a Notre-Dame-de-l'Assomption Palinges-ben, egy XI. vagy XII. század táján épült tekintélyes XI-XII. századi templom, amelynek különösen az apszisai és a négyezeti harangtornya figyelemre méltóak.
Brionnais Bois-Sainte-Marie A városka Brionnais és Charolais határán annak idején falakkal, kapukkal körülvett fontos királyi erősség volt. A mai nagyméretű plébániatemplom ennek a gazdag múltnak nagyszerű emléke. Annak ellenére, hogy a XIX. század közepén felújították, a templomegyüttes megmaradt máig Burgundia egyik legérdekesebb románkori építményének a XII. század első feléből. Feltehetőleg egy Cluny alárendeltségéhez tartozó perjelség lehetett itt.
Anzy-le-Duc Szerény méretei ellenére Anzy-le-Duc XI. század vége felé épült perjelségi temploma az egyik legcsodálatosabb Burgundia románkori templomai között, amelynek aranyszínű mészkőből épült, alaprajzban nyolcszögű harangtoronya uralkodik a település és Brionnais tája felett. Bár Anzy fontos állomás volt kora zarándoklatainak sorában, nem került Cluny fennhatósága alá, de Cluny hatása és Charlieu Cluny-féle kolostorával való hasonlósága tagadhatatlan. A XI. század után több szakaszban épült perjelség kivételesnek számít építészete és sokrétű szobordíszei révén (40 gazdag domborműves oszlopfőt lehet összeszámlálni a templomban). Említésre méltók még az apszis XII-XIII-XIV. századi freskói.
Charlieu Cluny egyik legfontosabb alárendelt apátsága Brionnais déli határán található. Annak ellenére, hogy mára a templom nagyrészt romos, XII. századi előcsarnoka (narthex) nagyon sok ép és szép domborművel fennmaradt. Bár a kolostort 872-ben alapították, bencésrendi kolostorként a 930-940-es évek táján Cluny-hez csatolták. A X. században Saint-Étienne és Saint-Fortuné relikviáihoz jutott hozzá a kolostor, ennek következtében a zarándokok száma jelentősen megnövekedett. Miután a zarándoklatok az évszázadok folyamán fokozatosan megszűntek, a francia forradalom előtt már csak hat szerzetes maradt és végül a kolostor sok száz egyéb templommal, kolostorral együtt világi felügyelet alá került. Ez azzal járt, hogy „hasznosították” ezeket, magyarán kiárusították és kőbányaként aknázták ki a liberalizmus zászlaja alatt. Így maradt meg valamiféle csoda folytán csupán a narthex. Sajnos a liberális vallásellenesség sokszor odáig fajult, hogy a domborművek részleteit (fejek, orrok, stb.) letörték.
Semur-en-Brionnais A gazdagon díszített Saint-Hilaire templom a XII. század végéről Brionnais egyik utolsó román stílusú temploma. A városka Franciaország egyik legszebb városa címmel büszkélkedhet, egykor Brionnais fővárosa volt. Hugó, Cluny nagyhatalmú apátja Semur-en Brionnais szülötte, a családja által épített vár ma is áll a településen, itt született Hugó 1024-ben. A nyugati portál keresztgerendája Szent Hilarius életét ábrázolja, ami egy ritka ikonográfiai téma. A timpanonban szerafimok tartják mandorlában a Mindenhatót, mellette a négy evangelista figurái láthatók. A várostól nem messze szép környezetben áll Saint-Martin-la-Vallée kápolnája, belsejében freskómaradványokkal.
Montceaux-l’Étoile Az 1125. táján épült Saint-Pierre-et-Saint-Paul plébániatemplom Anzy-le-Duc perjeljének fennhatósága alá tartozott. A meleg tónusú okker színű mészkőből épült kis templom fő látnivalója a nyugati oldal bejárata, a portál Brionnais-ben a legszebbek között van nyilvántartva. A timpanon Krisztus mennybemenetelét ábrázolja. Lejjebb a keresztgerendán apostolok, egy angyal és Szűz Mária. A keresztgerenda alatt két szép oszlopfő látható, a gyámkövek az arkangyalok és démonok harcát ábrázolják, Szent Mihály arkangyal a sárkányt döfi le. A domborművek művészi kivitele összhangban van Anzy-le-Duc narthexével, Perrecy és még inkább a legismertebb Vézélay portáljával.
Saint-Julien-de-Jonzy Semur-en-Brionais-től pár kilométerre található a XII. század közepén épült kis Saint-Julien templom a róla elnevezett Saint-Julien-de-Jonzy kis település temetőjében. A szerény templom egyetlen látnivalója a portál timpanonja, amelyet Brionnais egyik legszebbikének tartanak. Ugyanaz a szobrászműhely dolgozott itt, amely Charlieu-ben alkotott. A timpanonban a szokásos ikonográfia szerint a Mindenható mandorlában, amelyet két angyal tart. Különösen szép a timpanon körüli domborműves keret. A timpanon alatt az Utolsó vacsora, a szegény apostolokat majdnem kivétel nélkül lefejezték a francia forradalom idején, mint ahogy ez sajnos sok más helyen is előfordult.
Neuilly-en-Donjon Bár Neuilly-en-Donjon XII. századi Sainte-Marie-Madeleine temploma a Loire folyón túl közigazgatásilag már nem tartozik Brionnais területéhez, azonban szerény méretei mellett is váratlanul szép nyugati portálja és érdekes domborművei révén egyértelműen Brionnais fontos románkori templomai közé sorolható. Eredetileg egy kisebb perjelség volt itt, később azonban egyszerű plébániatemplomként funkcionált. A nyugati homlokzat portáljának timpanonja szokatlan módon nem a Mindenhatót ábrázolja mandorlában, hanem a Háromkirályok imádását. Középen a trónon ülő Madonna a kisdeddel látható, a Háromkirályokon kívül öt angyal, közülük négy harsonával és két négylábú állat teszi teljessé a kompozíciót. A timpanon alatt a keresztgerendán baloldalt Ádám és Éva megkisértése szerepel a kígyóval és almával, Ádám mellett az élet fája áll. Odébb a Bibliából ismert történetet örökítettek meg: Simon házában Jézus a tizenkét apostollal vacsoráznak, közben Mária Magdolna Jézus lábát mossa.
|
