Ez az oldal a terveim szerint az utazásainkról szóló részletes beszámoló. Ahhoz, hogy ebből minél több megvalósuljon, sok munka és idő kell, de szerintem megéri, mert nemcsak számunkra voltak érdekesek ezek az utak és emiatt megörökítésre érdemesek, hanem másoknak is, gondolok itt persze elsősorban az unokákra és a legközelebbi ismerősökre.

A beszámolóknak tartalmazni fogkák a fényképek mellett a térképi információkat (mivel térképész vagyok, érthető, hogy ezt fontosnak tekintem) és a személyes benyomásokat és az utak megszervezésének kérdéseit is. Ez utóbbi azoknak lehet érdekes, akik a mi példánkból kiindulva esetleg kedvet kapnak ellátogatni oda, ahol nekünk korábban nagyon tetszett.

Annak érdekében, hogy számon lehessen rajtam kérni, hogy is állok a beszámolókkal, szerepeljen itt egy tervezett lista (messze nem teljes) a rövidebb-hosszabb megtett utakról.
                    – 2002. Abbázia
                    – 2002. Zólyom, Szepes, Gömör
                    – 2002. Toszkána
                    – 2003. Pityer-Moszkva
                    – 2003. Montenegro
                    – 2004. Liptó
                    – 2004. Moszkva-Vologda
                    – 2004. Kalics
                    – 2004. Miszla
                    – 2005. Nógrád
                    – 2005. Dunaújváros
                    – 2005. Pécs-Siklós
                    – 2006. Velence (olasz)
                    – 2006. Split
                    – 2006. Vértes
                    – 2007. Lungau
                    – 2007. Tarna
                    – 2007. Skócia
                    – 2007. Isztria
                    – 2008. Vologda-Moszkva-Krimszk
                    – 2009. Loire, Németország
                    – 2010. Provence-Lombardia
                    – 2011. Prága
                    – 2011. Pityer-Moszkva
                    – 2011. Vir
                    – 2011. Fenyves
                    – 2012. Spanyolország
                    – 2013. Sopron
                    – ...

Időbe fog telni, hogy, mindent föltegyek, de – ahogy mondani szokták – a remény hal meg utoljára...