A Loire völgyének említésekor a híres kastélyok, várak jutnak az eszünkbe. A környék egyházi jellegű emlékei – kolostorok, templomok – ugyanakkor kevésbé ismertek, vagy legalábbis az átlagos utazó nem ezekre kíváncsi elsősorban. A kolostorok közül a legérdekesebbek közé tartozik a St. Benoît-sur-Loire (korábban Fleury) kolostor, ahol Szt. Benedek ereklyéit őrzik és gyönyörű románkori oszlopfőket láthatunk, a románkori konyhával rendelkező Fontevrault kolostor, Cunault apátsága vagy egy kicsit a Loire völgyétől távolabb levő Noirlac, Fontgombault, St. Savin-sur-Gartempe kolostorai, de a templomok között is sok érdekes akad, például Candes-Saint-Martin, ahol a pannóniai származású Szent Márton püspök halt meg. Ezúttal mégsem az oszlopfőkről (ez a téma megérdemelne egy külön beszámolót) vagy más érdekes tudnivalókról szeretnék számot adni, hanem a Loire völgyének tágabb környezetében fellelhető románkori freskókról.
(A szerző felvételeivel)
Ahhoz, hogy megértsük, miért fontos ennek a környéknek a románkori freskóiról szót ejtenünk, szükség van egy rövid történelmi és művészettörténeti visszatekintésre. A francia románkori francia falfestészet az első évezredforduló után 1085–1150 körül két nagyon fontos folyamat részeként jött létre.
Egyrészt ezidőtájt alakult úgy, hogy a német-római császárság felett a pápaság akarata győzedelmeskedett, a kettejük küzdelmében a pápát támogató francia egyház, a cluny-i reform fontos szerepet játszott, illetve a terület a spanyol Compostelába vezető zarándokutak mentén játszott meghatározó szerepet.
Másrészt a szerényebb anyagi feltételek, az eltérő szemlélet és módosuló hagyományok következtében a falak mozaikdíszítése errefelé már nem élt tovább (ritka kivételnek számít Germigny-des-Prés Karoling-kori mozaikja Orléans-tól néhány kilométerre keletre), a festményeket a Karoling időszaktól kezdődően a vizes falra vitték fel, bár jól tudjuk, hogy a rómaiak is ismerték a falfestések egyéb technikáit. A falakat egyes esetekben az „enfoscado” technikával készítették elő, amelynek során a habarcsréteg különböző arányban mészből és homokból állt, majd erre a rétegre még nedves állapotban kellett gyorsan festeni a képet, mielőtt a réteg megszáradt. Ezt a technikát akkor alkalmazták, amikor a fal építésével párhuzamosan történt a falfestés. Az „estarcido” technika lehetővé tette, hogy a falat utólag lehetett kifesteni, méghozzá kilukasztott kartonlapokból álló sablonok segítségével, a rajzot a lyukakon keresztül szénporral vitték fel a falra.
A művészettörténeti elemzések Franciaországban négy helyileg és stilisztikailag körülhatárolható csoportot különítenek el (Tours vonzáskörzete, Dél-Burgundia és Auvergne, Lavaudieu és Roussillon katalán területe) ebből a korból. A Loire-völgy naturalista falképeire a világos alapú homokszín a jellemző, a központ Tours lehetett. A falképeket rejtő templomok a Compostelába vezető zarándokutak mentén találhatók. Tours-tól északra a Loir völgyében Vendôme környékén közel 20 templomot tartanak nyilván, ahol több vagy kevesebb töredék maradt fenn, igaz, nem mindegyik románkori. Tours-tól délre Tavant, Loches, St. Jean du Liget, St. Aignan templomai említendők, Angers és Saumur között Cunault híres apátsági templomában is tártak fel a háború előtt Szent Kristófot ábrázoló freskómaradványokat. Végezetül a Loire-tól egy kicsit távolabb, a zarándokutak mentén Poitiers-ben és környékén is sok szép falképpel találkozhatunk, többek között Saint-Savin-sur-Gartempe apátsági templomában, amelyeket André Malraux a francia románkori festészet Sixtus-kápolnájának nevezett és Prosper Mérimée is lelkes csodálója volt a freskóegyüttesnek, amely ma az UNESCO kulturális világörökség része.
Tours-tól délre
St. Aignan-sur-Cher
Szent Aignan (latinul Aniainus) Orléans püspöke volt, aki a város és az egyházmegye védőszentje lett később. 388-ban született a mostani Dauphiné megyei Vienne-ben. A hunokkal szemben védte Orléans-t az V. században. 453-ban halt meg.
A kis városka Tours-tól 60 kilométerre a festői Cher partján fekszik. A folyóparton álló festői házak felett magasodó dombon a XVI. századi kastély és a középkori vár megmaradt bástyája tűnik a szemünkbe. Mellettük a plébániatemplom szerényen húzódik meg, pedig a koragótikus boltozat alatt finoman faragott románkori oszlopfőket csodálhatunk meg. A legszebbek azonban a szentély alatti, egy korábbi egyszerű XI-XII. századi templom részeként megmaradt kripta freskói. A templom 1845-ben kapott műemléki besorolást (Monument Historique).
Az első falfestmények a XI. század második felében készülhettek. A feltételezések szerint a kripta egy korábbi St. Jeannak szentelt templom apszisa lehetett, középen egy bizánci ihletésű Mindenható Krisztus (Pantokrátor) látható mandorlában, mellette jobbról és balról Péter és János apostolok állnak. A tavant-i műhely leginkább letisztult alkotásának számít a falkép, 1200 körül készült, a tőle kétoldalt levő gótikus fogadalmi képek 1420 körüliek, VI. Károly idejéből származnak és lehet, hogy alattuk korábbi freskók rejtőznek.
St-Aignan-sur-Cher, a Cher folyó felett magasodó kastély és tőle balra a templom
A Mindenható mandorlában, az apszis freskói
Krisztus levétele a keresztről, az apszis freskóinak részlete
St. Jean du Liget
St. Aignantól 30 kilométerre délnyugatra, Loches és Montrésor között félúton, az országúttól kb. 500 méterre egy nagyobb erdei tisztáson áll a XII. századi kör alakú kápolna, az ilyen rotunda egyébként nagyon ritka eset a középkori Nyugat-Európában. Valamikor egy négyszögletes hajó csatlakozott hozzá, de ennek csak a falmaradékai maradtak meg. A kápolna több egykorú freskótöredéket rejt magában, a legépebb kép Mária halálát ábrázolja, őt Krisztus és az apostolok veszik körül. A többi töredéken is az Újtestamentumból való jelenetek láthatók.
A kápolnától majdnem egy kilométerre található a később alapított Liget karthauzi kolostor. Alapítója II. Henrik Plantagenet angol király, aki egyúttal Anjou grófja is volt. A kolostor a francia forradalom idején komoly károkat szenvedett.
Mária halála
Loches
A Tours-tól 40 kilométere délkeletre az Indre folyó mellett levő városka nem elsősorban a St. Ours templomról nevezetes (Szent Ours – latinul Ursus – a thébai légió katonája volt, a III. század végén lett vértanú a svájci Solothurnban), hanem arról, hogy az itteni kastélyban lakott Agnès Sorel, XII. Károly szeretője, akinek márvány síremléke a templomban van, valamint járt itt Jeanne d’Arc is. A templom azonban mégis figyelmet érdemel, festett XII. századi románkori portálja a legszebb Tours környékén és egy „bestiáriumot”, faragott állatseregletet mutat be és a templom külön érdekessége, hogy a szokásos boltozat helyett ugyanolyan két hegyes sisak alakú kupola takarja a főhajót, mint amilyen a harangtornyot és a négyezetet fedi. Ezekre a sisakokra Viollet-le-Duc is felfigyelt (ő a soproni Storno Ferenchez hasonlóan középkori műemlékek felújításával foglalkozott Franciaországban a XIX. században). A templomban tanított a híres filozófus és teológus Pierre Abélard.
Mellesleg érdemes említést tennünk a "Son et Lumière", azaz a fény- és hanghatásokra épülő bemutatókról, amelyeknek szülőhazája éppen a Loire völgye. Ezeket a bemutatókat 1952. óta tartják, és az első színhelyek között szerepelnek többek között St-Aignan-sur-Cher és Loches is.
Az itteni egyetlen fennmaradt egyetlen románkori freskó kevésbé ismert, nagyon kevés forrásban szerepel. St. Aignanhoz hasonlóan szintén a XI. századi kripta vagy altemplom rejtette a képet, de eltávolították eredeti helyéről és áthelyezték a szentélybe a sekrestyével szemben. A falkép St. Brice-t ábrázolja. Szent Brice (latinul Brictius, Brixius, Bricio) Tours negyedik püspöke volt, Pannóniai Szent Mártont követte a püspöki székben. Született 370 körül, meghalt 444-ben Tours-ban.
A bejárat feletti „bestiárium”, a boltívet helyettesítő piramisok
Szent Brice freskója, Agnès Sorel síremléke
Agnès Sorel síremléke
Tavant
A Tours-tól Poitiers irányába vezető fő zarándokútvonaltól nem sokkal távolabb délnyugatra található Tavant települése. A tavant-i St. Nicholas plébániatemplom nem érdemel különösebb figyelmet, annál inkább freskói, amelyek iskolát teremtettek Tours környékén. A művészettörténeti kézikönyvek mind megemlítik, az útikalauzok viszont megfeledkeznek róla, pedig Chinon várkastélyától csupán 10 kilométerre van. 1908-ban minősítették történelmi jelentőségű műemlékké.
A középkorban két vallási központ is létezett Tavant-ban. Az első a Notre-Dame perjelség, amelyet Thibault tours-i gróf alapított a Capeting-ház uralkodásának kezdetén, Capet Hugo 987-es reims-i koronozásának évében, de a Tours mellett a Loire jobb partján levő Marmoutier apátságnak volt alárendelve. A perjelség alapító okirata tehát 987-re datálódik, ezt 1020-ban Bouchard II, a szomszédos L’Ile-Bouchard várának birtokosa erősítette meg. 1070 körül a perjelség leégett, azonban 1090-ben említés történik az itteni perjelről, ebből következtetni lehet arra, hogy az újjáépítés megkezdődött. Mivel a perjelségi templom és a plébániatemplom sok hasonlóságot mutat, a plébániatemplom építésének kezdetét a XI. század végére teszik. Ezt a feltételezést az is megerősíti,hogy Szent Miklós ereklyéit nem sokkal korábban hozták el a keresztesek a kis-ázsiai Myrából az itáliai Bariba és a szent kultusza egész Európában ekkor terjedt el. A templom első írásos emléke 1223-ból való, egy évszázaddal a templom megépítése után.
A templom freskói későbbiek, feltehetőleg a XII. század első felében születtek, témájuk eltér a korban megszokottól. Ószövetségi példabeszédeket és újtestamentumi eseményeket ábrázolnak a freskók, az egyik jeleneten például Krisztus felhozza a pokolból Ádámot és Évát. Csupán a szentély és az apszis boltozatán, illetve az altemplomban maradt meg az a falfestés, amely valamikor az egész templomot fedte. Hátul az apszis középső részén Krisztus látható mandorlában, őt a négy evangelista szimbólumai veszik körül. A mandorlától jobbra és balra angyalok láthatók. A szentély feletti boltozaton a Krisztus születésének történetéből vett jelenetek szerepelnek: Az angyali üdvözlet, Mária és Erzsébet találkozása, Krisztus születése. Az altemplom freskói töredékesek, illetve csak egyes alakok maradtak fenn, körülöttük pedig a volt környezet helyett fehér falfestés látható ma, ezért több esetben nehéz az ábrázolások értelmezése; többnyire ótestamentami képekről van szó, például jól azonosítható a hárfán játszó Dávid király.
Az apszis freskói, a boltozaton az Angyali üdvözlet, Mária és Erzsébet találkozása és Krisztus születése
Az Angyali üdvözlet és Mária és Erzsébet találkozásaközelebbről
Poitiers és környéke
Pouligny
A Tours környéki nevezetességektől tovább haladva déli irányban Poitiers felé útbaejthetjük a XI. században alapított nevezetes Fontgombault kolostorát, de említésre méltó freskók nincsenek a kolostorban. Viszont menet közben freskók kedvéért érdemes beugrani Pouligny Saint-Pierre templomába, amelyet a XII. század második felében építettek. Bár románkori freskók nem maradtak fenn, a későbbi évszázadok során a templomhoz hozzátoldott Sainte-Marguerite kápolna XV. századi freskói kedvéért érdemes megállni. A Sainte-Marguerite kápolna nyolc sugárirányú negyeddel bordázott boltozatán az Angyali üdvözlet és az apostolok párosával láthatók a boltozatot nyolc részre osztott részein.
Apostolok
Saint-Savin-sur-Gartempe
Szent Savin (magyarul Szabin) a makedóniai származású Szent Ciprián testvére, tisztelete Poitiers környékén, Poitou-ban terjedt el, július 11-én emlékeznek meg róla, Saint-Savin-sur-Gartempe templomának védőszentje.
Poitiers-től 40 kilométerre keletre a Gartempe folyó partján épült apátság templomának belsejét szinte teljesen beborítják a XI-XII. sz. során festett freskók, ebből a korból ez a legteljesebb és a legjobban megőrződött freskóegyüttes Franciaországban. André Malraux a francia románkori festészet Sixtus-kápolnájának nevezte, Prosper Mérimée, akit 1834-ben neveztek ki a műemlékek országos felügyelőjének és számos műemlék köszönheti neki fennmaradását, 1845-ben a freskókat így jellemezte: ”A francia románkori festészet legjelentősebb és legpompásabb darabjai”. Egyedül a boltozaton 17 m hosszan 9 boltíven 412 m2-nyi freskó látható ószövetségi jelenetekkel, főképp a Genezis és az Exodus könyvéből, a jelenetek száma 50 körüli. Főbb jelenetek: Éva teremtése, Éva beszél a kígyóval, Káin és Ábel, Noé, amint éppen elhagyja bárkáját a családjával, Noé részegsége, a törvénytáblák átadása. Noé bárkájának ábrázolása kedvelt motívum volt a középkorban, a bárka keresztmetszetét lehet látni a freskón, az ablakokból állatok néznek ki, felül Noéé családja látható. A galamb, amely az özönvíz végét jelzi, a hajó felett repül.
Az elbeszélő jelenetek sorrendje nem egyértelmű, valamiféle csigavonalban követik egymást a történések. A magyarázatot abban kell keresnünk, hogy a festők az építkezés utolsó szakaszában kezdtek el dolgozni, amikor a kőművesek még csak éppen vakolták a boltozatot. A magasabban részeket festették először, majd ezután tudtak a festők áttérni az alacsonyabb szakaszokra.
A nyugati karzat témái Krisztus szenvedését és feltámadását ábrázolják. A bejárati csarnokban a karzat alatt egy apokaliptikus ciklus látható a Megdicsőült Krisztussal angyalokkal körülvéve. A felső kriptában a boltozatot Szent Szabin és Szent Ciprián életéből vett jelenetek borítják, a harcokban aló részvételüket és kerékbetörés által elszenvedett vértanúságukat.
A templom látképe a Gartempe folyó felől, a főhajó
A legszembetűnőbb Noé bárkája a boltozat freskói között
Szent Szabin és Szent Ciprián megkínzása, Egy asszony és a sárkány
Freskó a nyugati bejárat felett, freskók az apszisban
További jelenetek
Saint-Savin-sur-Gartempe, bővebben
Chauvigny
A Saint-Savin-sur-Gartempe és Poitiers között félúton elhelyezkedő városka a művészettörténeti kézikönyvekben a St. Pierre templom festett románkori oszlopfőiről nevezetes, pedig nem kevésbé fontos megemlíteni a környék másik hasonló nevű templomának, a városon kívül található St. Pierre-les-Églises templomnak kivételes karoling-kori freskóit. A templom 800 körül keletkezett, legalábbis az apszisról ez elmondható, a falképek természetesen valamivel későbbiek, ilyen módon korai románkorinak tekinthetők és a nyugati kereszténység egyik legkorábbi falfestményei. A képek egyebek mellett Jézus születését, keresztelését, a Háromkirályokat ábrázolják. A templom melletti temetőben rómaikori, gall és Meroving-kori romok, szarkofágok vannak.
St. Pierre-les-Églises, karoling-kori freskók
Montmorillon
A település szintén a Gartempe folyó partján fekszik, Saint-Savin-sur-Gartempe-től 20 km-re délre. A folyóparton magasló sziklán áll a Notre-Dame templom, amely két részből áll, az egyik a románkori kereszthajó és szentély, a másik a későbbi, XVII. századi főhajó. A XI. századi szentély egy Szt. Katalinnak szentelt kripta felett áll, amelyben Poitou leghíresebb falfestményei találhatók. A falképek Alexandriai Szt. Katalin életének legfontosabb epizódjait mutatják be, a freskók stílusa haladó szellemű, ebből ítélve a XII. század elejénél nem később készülhettek.
A kripta központi alakja a kétszínű ovális mandorlában trónoló Mária, karján a gyermek Jézussal, aki megkoronázza Szent Katalint. A képek stílusához különféleképp közelítenek, bizáncias, „barokk románkori”, koragótikus jellemzők is előfordulnak.
Poitiers, Baptistére St-Jean
Franciaország legrégibb korakeresztény keresztelőkápolnája i.u.360-ban épült, Nagy Konstantin császár idején, a VI-VIII. században nyerte el a maihoz közeli formáját. A legkorábbi freskó a keleti falon a császárt ábrázolja lovon. A korai freskókat újabb, a Pantokrátort, Szűz Máriát és szenteket ábrázoló freskókkal festették át a XI. és XII. sz során, a Keresztelő Szt. János életét ábrázoló freskók pedig a XIII. században keletkeztek.
A francia forradalom után 1791-ben sok más egyházi intézményhez hasonlóan a kápolnát is elvették az egyháztól, hoszú ideig boltként funkcionált. Csupán a XX. század közepén tárták fel és restaurálták a kápolna freskóit. Ekkor dőlt meg az a korábbi elképzelés, mely szerint a kápolna eredetileg pogány templomként épült.
A keresztelőkápolna belülről és kívülről
Pantokrátor
Poitiers, Église Notre-Dame-la-Grande
A románkori építészet és szobrászat gyöngyszeme a templom, a gazdagon díszített homlokzatról nagyon sokat lehet olvasni, a románkori freskókról annál kevesebbet. Ez talán azért is van, mert egyrészt amilyen szép a világos, nemrég megtisztított homlokzat napsütésben és borús időben egyaránt, annál kevésbé élvezhető a templom homályos belseje, másrészt a románkori freskókon kívül kétes ízléssel festett felejthető XIX. századi freskók is vannak. Az egyetlen megmaradt XII. századi kifakult freskó a szentély boltozatán látható, Krisztus mennybemenetelét ábrázolja angyalok között, valamint a Pantokrátort mandorlában. A freskók a későbbi évszázadok során le lettek festve, 1892-ben fedezték fel újra és restaurálták.
A csodálatos románkori faragott homlokzat és freskók a szentélyben
Poitiers, Église St-Hilaire-le-Grand
Még egy templom Poitiers-ben, amelynek építészetéről többet írnak, mint románkori freskóiról. Ez a templom is megszenvedte a francia forradalom viszontagságait, sőt még korábban 1572-ben a protestánsok már megrongálták, 1590-ben a harangtorony ledőlt, további károkat okozva a homlokzatban és a kupolával fedett szárnyban. A mai kupola a templomnak a romjaiból történő jelentős újjáépítésekor keletkezett 1870-ben. Csak a szentély, a kápolnákkal körülvett apszis a és a kereszthajó egy része románkori. Miután 1100 körül a korábbi fából ácsolt tető leégett, ekkor bővítették a templomot és kapott kőboltozatot.
A töredékesen fennmaradt freskók többek között a szokásos Pantokrátor mellett Szt. Hilaire-t, Szt. Mártont és a koldust, lovast nyíllal, Mihály arkangyalt és a sárkányt ábrázolják.
A templom a UNESCO Világörökség „Santiago de Compostelába vezető zarándokút franciaországi szakasza” helyszíneinek egyike.
A kórus és az apszis freskói, epizódok az Apokalipszisből, valamint Szent Quentin és Szent Márton életéből
Poitiers, Église Ste-Radegonde
A Szt. Radegunda emlékét hirdető templom Poitiers keleti részén a XI. századból való, 1099-ben szentelték fel, egy jóval korábbi templom alapjain épült. Szt. Radegunda a város védőszentje, szarkofágja a templom kriptájában található.
A románkori freskóknak csak töredékei maradtak fenn, például a szentélyt körülvevő oszlopsor felett (középen Krisztus mellképével), mert a XIX. században nagyon rossz ízlésű freskókkal átfestették a szentély boltozatát, ami kiváltotta Prosper Mérimée dühét is, aki abban az időben a műemléki hivatal felügyelője volt.
A freskók helyett a szentély körül álló oszlopok faragott és sokszínű, állat-és emberalakokat formázó oszlopfői érdemelnek figyelmet.
A templom szentélye freskókkal és festett faragott oszlopfőkkel
Vendôme és környéke
Vendôme
A Tours-tól északra húzódó zarándokutak egyike a Loir völgyén keresztül vezetett Párizs és Chartres felől. A környék legnagyobb települése Vendôme, de az itt talált freskók messze nem a legteljesebbek. A freskók a XIV. századi Szentháromság-apátság káptalantermében találhatók. A káptalanteremben 1972-ben fedezték fel a XIV. századi falak mögött a korábbi kolostor falain a freskótöredékeket, ez magyarázza a színek frisseségét. A freskók eredetileg a káptalanterem három falát borították és egységes ikonográfiai programot valósítottak meg. Az egyes jelenetek közül a csodálatos halászat jelenete a legteljesebb. Egy másik jelenetben Péternek, Róma első püspökének a beikatási jelenete látható, és ez közvetlen összefüggésben van a vendômi apátság történetével. 1095-ben I. Geoffroy apát egy római útja alkalmával támogatásáról biztosította II. Urbán pápát a Guibert ellenpápa elleni harcában. II. Urbán 1095-96-ban járt Franciaországban, Vendôme-ban 1096. február 19-e és március 3-a között tartózkodott. A falak díszítése feltehetőleg erre az alkalomra vagy nem sokkal ezután készült el (XI. sz. vége – XII. sz. eleje).
A csodálatos halászat
Areines
A kis település Vendôme-tól nem messze keletre van, neve egy gall-római arénára utal, amelynek maradványai a freskókat rejtő templom közelében találhatók. A Notre-Dame templom közvetlenül a chartres-i székesegyház fennhatósága alá tartozott. Az építés a XI. sz. végére datálható, de az apszist a XII. században átépítették és a harangtornyot is ekkor építették hozzá. Az évszázadok során sok változáson esett át, és 1931-ben fedezték fel újra a falfestményeket, amelyek ma a templom legfőbb ékességei. A légrégebbi falfestmények a XII. századra datálhatók, ezek részben freskó (előkészítő rétegek), részben ’a secco’ technikával készültek (a befejező rétegek és javítások).
Az apszis közepén a Mindenható Krisztus (Pantokrátor) glóriával kettős mandorlában. A mandorlát a négy evangelista részben töredékes jelképei veszik körül. A szentély boltozatának felső részén Isten báránya kör alakú medaillonban, amelyet négy kitárt szárnyú angyal tart. A szentély északi falát két jelenet díszíti: az Angyali üdvözlet és Vizitáció. A déli falon Krisztus születésének jelenete, a bölcsőt egy bika és egy szamár ringatja, felettük a betlehemi csillag. Az apszis hátsó falán középen állnak a kifejező arcú apostolok, közöttük baloldalt Szent Péter, jobboldalt Szent pál, Szent János és Szent Tamás. Az ablaknyílás belső oldalán felfegyverzett lovagok állnak, középen pedig Isten keze.
A templom főhajója, hátul a szentély a románkori freskókkal, illetve az apszis közelebbről
A Mindenható mandorlában, a középső ablaktól jobbra látható jelenet
Lavardin
Lavardin Vendôme-tól 20 km-re nyugatra a Loir mellett fekszik. A St. Genest templom a nagy Meroving-kori Saint-George-du-Bois apátsághoz tartozott, pontos építési ideje nem ismert. Feltehetőleg a jelenlegi XII. századi szentély egy régebbi templom falaira épült. Bár a hajó pillérein XV. századi freskók vannak, az egyik falképen például Szt. Dénes látható, amint levágott fejét a kezében tartja, a szentély boltozatán, oldalfalain és az apszisban XII-XIV. századi freskók borítják a falfelületeket.
Az apszisban a Pantokrátor ül mandorlában, a négy evangelista jelképeivel körülvéve, Máté angyala már felismerhetetlen (a többi az óramutató járásával megegyező irányban: sas – János, bika – Lukács, oroszlán – Márk; mindegyik ún. tetramorf alak szárnyas). A szentély boltozatán a Paradicsom látható vörös és sárga négyszögek formájában, amelyekben felváltva szentek és muzsikáló angyalok foglalnak helyet. A szentély oldalfalain kétoldalt jelenetek az Újtestamentumból: lábmosás, az apostolok virágos ágak előtt várnak a sorukra, Passió-jelenetek balról jobbra: Júdás csókja, katonák, megvesszőzés, a kereszt vitele, keresztrefeszítés. Egy szinttel feljebb középen a feltámadást jelképező főnixmadár, alatta a fiókáit saját vérével tápláló pelikán (Jézus szimbóluma) és Mihály arkangyal mérlegre teszi a lelkeket. A felső sorban egy angyal hosszú barna ruhában széttárt szárnyakkal violán játszik és a kiválasztottakat kíséri a Paradicsomba. Szent Péter várja őket és éppen két személyt bocsát be. Az alsó szinten egy nagy barna ördög kimeredő szemekkel és vörös lángnyelvekkel övezve küldi tovább az elátkozott lelkeket egy másik, sárga lángnyelvekkel övezett ördög felé, aki elkapja és a pokolba dobálja őket, a poklot egy óriási, lángok nyaldosta üst jelképezi.
Egyéb jelenetek: Szt. Ferenc beszél a madarakhoz, Szt. Kristóf a gyermek Jézust viszi a vállán, Jessze fája, a szimbólikus fa a derűs arrccal alvó Jesszéből nő ki, az ágak között trónol Dávid király és Szűz Mária, Krisztus keresztelése.
A templomtól nem messze magasodnak a középkori vár romjai.
A szentély és a kórus boltozata a freskókkal, a kórus baloldalán látható jelenetek
A boltív felett az elkárhozott lelkek, Krisztus mandorlában a négy evangelista jelképeivel körülvéve
A felső sorban zenélő angyalok
Montoire-sur-Loir
A Lavardin-nel szomszédos városkában is taláható középkori várrom, de freskókat rejtő St. Gilles kápolnája érdekesebb. A volt perjelség temploma a X. sz. végén épült, a perjelség a bencés Saint-Calais apátságnak volt alárendelve. A közelben álló ház a perjel lakóháza volt, 1566-85 között Pierre de Ronsard költő volt a perjel.
A főhajó egyik oldala leomlott, a tető is hiányzott, ezért a szentély lezárásával később egy kápolna keletkezett. A szentélyhez a keleti apszis mellett északról és délről is csatlakozik egy belül félköríves, kívül négyszögletes kis kápolna (vagy apszis), mintegy kereszthajót képezve. A falfestményeket 1840-41 telén fedezték fel. Középen a szentélyt kövekből felépített kupola fedi, és innen a három apszis felé tekintve mindegyikben egy-egy Pantorkrátort láthatunk. A történészek és kritikusok mind a mai napig nem tudtak rájönni arra, hogy milyen ikonográfiai program indokolja a három Krisztust. Az apszisokon kívül a központi részt az apszisoktól elválasztó boltíveken is találhatók falfestmények.
A keleti apszisban Krisztus látható dupla mandorlában (a XII. sz. eleje). A mandorlát angyalok tartják, közöttük az evangelisták szimbólumai. Krisztus a bal kezében tartja a Bibliát, jobb kezével áldást oszt. A déli oldalon levő Krisztus-ábrázolás gyakori elnevezése: „Kulcsos Krisztus” vagy „Krisztus átadja a kulcsokat Szent Péternek”. Ha stilisztikailag nézzük, akkor egy fenséges benyomást keltő személyt látunk gazdagon díszített öltözetben, amelynek ráncai a románkori művészetre jellemző V alakban hullanak alá.
Az északi oldalon a jobboldali rész jobban kivehető. A hullámokkal díszített mandorlából Krisztus nyitott bal kezéből hat sugár indul ki és hat apostol felé mutat. Ezt a XII. sz. végi jelenetet gyakran a pünkösdként értelmezik. A keleti boltíven középen Isten báránykája egy medaillonban, amelyet két hatszárnyú szerafim vesz közre. A nyugati boltíven az alfa és az omega betűi között medaillonban a kifejező arcú Krisztus mellképe látható, amint Krisztus felemeli karjait két lovag felé, akik valószínűleg lándzsáikkal egy sárkányt terítenek le.
Az érdekesség kedvéért érdemes még megemlíteni, hogy a II. világháborúban is szerepet játszott a város, a vasútállomáson talákozott 1940. október 24-én Hitler és Pétain marsall, aminek eredményeképpen létrejött a politikai együttműködés a Harmadik Birodalom és a vichy-i rezsim között. Ezt megelőzően ugyanitt találkozott két nappal korábban Hitler és Laval.
A kápolna apszisa, a Mindenható mandorlában, kerubok és Agnus Dei (Isten báránya)
A középső apszis, a kápolna központi része
St. Jacques des Guérets
A templom a troglodita (sziklába vájt) barlanglakásokról nevezetes Trôo-val szemben, a Loir folyó túlpartján áll, Montoire-sur-Loir-tól 5 km-re nyugatabbra. Az egyszerű külsejű templom a lavardin-i templomhoz hasonlóan szintén a Saint-George-du-Bois apátsághoz tartozott. A XII-XIII. századi freskókat 1890-91-ben fedezték újra fel, A jelenetek sokasága, a színek gazdagsága alapján a Loir völgyének egyik legszebb freskóegyüttesével állunk szemben. A sárga és vörös árnyalatú okker mellett a lazúrkék, smaragd, kék, ibolya és zöld színek jellemzik a freskók színpalettáját.
A templom tetőzete fa ácsolatú, ezért a XII-XIII. századi freskók az oldalfalakon láthatók. Az apszisban a Pantokrátor látható mandorlában, a négy evangelista jelképeivel körülvéve. Az alsó szinten az Utolsó vacsora: Krisztus és az apostolok egy asztalnál ülnek, amelyen kivehetők: kenyér, hal, tányérok, kancsók és poharak. Az apszis középső ablakától balra a kereszrefeszítés jelenete: a kereszt részben smaragdszínű. Mária és Szent János veszik közre a keresztet. A kereszt felső részében a nap és a hold takarják el arcukat, míg a felhők beborítják az eget. Az alsó részen a holtak feltámadásának jelenete látható egy kékruhás angyal kíséretében. További jelenetek: Szt. Miklós csodatétele, Lázár feltámadása, Krisztus levétele a keresztről, Krisztus leereszkedik a pokol bugyraiba, Krisztus születése, a betlehemi gyermekgyilkosság.
A felavatási keresztek több helyen is megfigyelhetők.
A templom belső képe, a Mindenható mandorlában a négy evangelista jelképeivel körülvéve
A szentély jobb oldala
Ismertető a cikkben szereplő szentekről
AIGNAN, latinul ANIANUS
Orléans püspöke, aki a város és az egyházmegye védőszentje lett később. 388-ban született a mostani Dauphiné megyei Vienne-ben. A hunokkal szemben védte Orléans-t az V. században. 453-ban halt meg, emléknapja november 17-e.
BRICE (BRICTIUS, BRIXIUS, BRICIO)
Tours negyedik püspöke volt, Szent Mártont követte a püspöki székben. Született 370 körül, meghalt 444-ben Tours-ban.
HILAIRE
315-ben született Poitiers-ben pogány szülők gyermekeként. Filozófiát tanult, ekkor fedezte fel magának a Bibliát és megtért. 350 körül Poitiers püspöke lett, harcolt az ariánusok ellen, elűzte püspökeiket és papjaikat. Kis-Ázsiában volt 4 évig száműzetésben, ahonnan 361-ben tért vissza. Értekezést írt a Szenthátomságról, amivel később hatást gyakorolt Szt. Augusztinra. 367-ben hat meg, emléknapja január 14-e.
GENEST
Clermont püspöke volt i. sz. 600 körül.
GILLES, GILES
St. Gilles apát (640-720) Athénből, királyi családból származott. Mindenét a szegényeknek adta szülei halála után. Magányra vágyott és egy elhagyott barlangban csak Istennek élt. Egy nap a vizigótok királya arra járt kíséretével vadászaton. A szent arra kérte a királyt, hogy ne bántsa az állatokat. Később a király kolostort építtetett, ahol Szt. Gilles lett az apát.
ST. JACQUES DES GUÉRETS
A szent neve a Compostelába vezető Szt. Jakab zarándokútra utal, a guéret szó jelentése: felszántott, de be nem vetett föld, ugar.
OURS, URSUS
A thébai légió katonája volt, a III. század végén lett vértanú Solothurnban (Svájc).
RADEGONDE, RADEGUNDA
Erfurtban született 587 körül Thüringia királyának lányaként. Apját a nagybátyja megölte, amikor ő tíz éves volt, majd I. Klodvig (Clotaire) frank király fogságába esett, aki, miután megkeresztelte, elvette feleségül. Radegunda később életét a szegények gyámolításának szentelte. A király megengedte, hogy elhagyja a Soissonban levő udvart és diakónusnő lett. 561-ben a király egy kolostort építtetett a számára Poitiers-ben. Emléknapja január 28-a.
SAVIN, SZABIN
Szent Ciprián testvére, tisztelete Poitiers környékén, Poitou-ban terjedt el, július 11-én emlékeznek meg róla, Saint-Savin-sur-Gartempe templomának védőszentje.
