|
A fogódzót Magyarország, Provence és Lombardia között a címertanban lehet megtalálni. A középkor során a királyok, hercegek, grófok a címerek révén fejezték ki, hogy mely országok, tartományok uralkodói vagy legalábbis igényt tartanak az adott országrészekre. A közös nevezőt az említett három ország, tartomány között a francia liliom képében az Anjou uralkodók szerteágazó képviselői jelentik. A másik közös nevező, hogy mind a két tartománynak van magyar vonatkozása. Provence esetében a címerben is tükröződik ez, Lombardia esetében csak annyiban, hogy I. Lajos Orleans-i herceg első felesége Anjou Mária magyar királynő, Nagy Lajos magyar és lengyel király lánya volt. A francia királyok a Capeting dinasztiából vezették le származásukat. A liliom először II. Fülöp Ágost (Gonesse, 1165. augusztus 21. – Mantes-la-Jolie, 1223. július 14.) címerében jelent meg a heraldika korának kezdetén a XII-XIII. században. A dinasztia szétágazásával az egyes ágak tagjai ennek a liliomos címernek címertörési jegyek (tornagallér, ráma, harántpólya) segítségével történő módosításával más címerábrákat hoztak létre és ezek változatait használták. Számunkra a továbbiakban a Capetingek számos leszármazottja közül az Anjou-ház és a Valois-ház (később Valois-Anjou-ház, illetve Valois-Orléans-ház) érdekes a liliomos címer szempontjából, mivel ezek a címerek jelentek meg Provence-ban, Magyaroroszágon és egy rövid időre Lombardiában. Franciaország kék alapon arany liliomokkal bevetett címerét elsőként II. Fülöp Ágost viselte a XII. század második felétől kezdődően.
Provence a XIII. századtól egészen 1482-ig középkorban grófság volt. A különböző Anjou-házakból többen is viselték a Provence grófja címet, sőt az utolsó gróf a XVIII. században az akkor már nem létező grófság grófja volt.
Lombardiában a Valois-Orléans-ház leszármazottjai címereiben jelentek meg a liliomok a XV. században először. A Valois-házból származó VI. Fülöp adományozta először apanázsként az Orléans hercege címet 1344-ben Fülöp fiának. A második Orléans-herceg I. Lajos volt (1372. március 13. – 1407. november 23.), első (formális) házassága révén I. (Anjou) Mária királynőnek, Magyarország királyának az első férje. Mária királynőtől nem születtek gyermekei, elváltak. 2. felesége viszont Visconti Valentina (1366–1408) milánói hercegnő volt, unokájuk pedig I. Károly (1459–1496), Angoulême grófja volt (felesége Lujza (1476–1531) savoyai hercegnő) és az ő címerében szerepel először együtt a Visconti felmenőtől származó címerből a gyermeket faló (egyes magyarázatok szerint szülő) kígyó és a Valois-ház liliomos címere. Az ő fiuk volt I. Ferenc francia király (1494–1547), akinek két alkalommal (1500. április 10. – 1512. június 16., 12 év, 2 hónap, 6 nap először, majd 1515. október 11. – 1525. február 24., 9 év, 4 hónap, 13 nap), sikerült elhódítania a Milánó hercege címet, amelyet akkorra már nem a Viscontik, hanem a Sforzák birtokoltak. Érdekes módon I. Ferenc címerében nem bukkant fel a Visconti-címer. II. Károly orléans-i herceg (1522. január 22. – 1545. szeptember 9.), I. Ferenc francia király fia, aki fiatalon halt meg, azonban viselte az Anjou-Visconti címert.
Végezetül a történelmi és címertani eszmefuttatás befejezéseként tekintsük át a magyar vonatkozásokat. Nagy Lajos király és apja, Károly Róbert az Anjou-ház nápolyi ágából származnak. Az első nápolyi Anjou király I. Károly (1226-1285), VIII. Lajos francia király és Kasztíliai Blanka királyné legfiatalabb gyermeke volt, aki mellesleg Provence grófja is volt egyidejűleg, pápai segítséggel szerezte meg Szicília és Nápoly trónját (később az ún. szicíliai vecsernye néven ismert felkelés után Szicíliát elvesztette). Az Árpád-ház utolsó időszakában, a XIII. század második felében feltehetőleg már érezhető volt, hogy az Árpád-ház a feudális főurakkal szemben gyengülőfélben volt, így I. Károly és V. István magyar király között Árpád–Anjou kettős házassági szerződés jött létre, amelynek értelmében Károly fia, a későbbi II. Károly nápolyi király feleségül vette István leányát, Mária hercegnőt, valamint István fia, a későbbi IV. László magyar király feleségül vette Károly leányát, Izabella hercegnőt. Az előrelátás életrevalónak bizonyult, mivel az utód nélküli IV. László halálával 1290-ben az Árpád-ház gyakorlatilag kihalt (a feltételezett, de nem bizonyított Árpád-házi származású III. András tíz és fél éves uralkodása csak elhúzta az Árpád-ház agóniáját). A házassági szerződések hatásaként az Árpád-ház legalább leányágon még majdnem egy évszázadig uralkodott Magyarországon. A harmadik Anjou-házból a magyar trónra igényt elsőként a leányágon rokon Martell Károly (1271-1295) calabriai herceg, V. István unokája tartott. 1295-ben bekövetkezett halálát követően fiát, Károly Róbertet (1288-1342) iktatták királlyá 1301-ben. Fia, Nagy Lajos (1326-1382) újabb negyven évig uralkodott. Érdekességképp említsünk meg még kettő Nápolyi-Anjou királyi személyt, akik címerében az Anjou liliomok mellett tovább élt az Árpád-házi címer. Anjou Klemencia (1293-1328), Martell Károly leánya (tehát V. István ükunokája), X. Lajos (1289-1316), francia király felesége volt, illetve András (1327–1345) magyar királyi herceg, címzetes nápolyi király, Károly Róbert fia, I. Johanna (1326-1382), nápolyi királynő férje.
|
