|
Soproni kirándulásaink nem csupán a műemlékekben gazdag városról szóltak, hanem alkalmat adtak arra, hogy a tágabb környéken a történelmi Magyarország látnivalóit is bejárjuk, sőt egy alkalommal még Bécsbe is elugrottunk. Ennek megfelelően a ma Burgenlandnak nevezett, de ma egyre inkább Várvidéknek vagy Őrvidéknek hívott országrészbe is eljutottunk. Én inkább a Várvidék elnevezést támogatom, mivel valóban számos vár található arrafelé, ugyanakkor a Zala vármegyében található Őrség a Várvidék déli részét átfedi, hiszen az a terület szervesen az Őrség része Zala vármegye elcsatolt felén. A Várvidék cimke persze a német névre hajaz, de mit lehet tenni, Trianon előtt nem képeztek külön területi egységet Zala, Vas és Sopron vármegyék elcsatolt részei. A Felvidéken Dévény várát és Pozsonyt látogattuk meg. Először 2013. január elején jártunk Sopronban, mindössze pár napra. (Persze nem először, fiatalabb éveimben már voltam a városban.) Ez volt az első alkalom, amikor úgynevezett élményutalvánnyal fizettünk. Az élményutalvány lényege, hogy ezt az utalványt bizonyos összegért még az utazást megelőzően megvesszük, a szálláshelyen ennek az utalványnak a révén viszont összeségében kevesebbet fizetünk. Ismerősökkel voltunk, ők az érkezés után másnap soppingolni mentek el Parndorfba, mi pedig a belváros műemlékeivel ismerkedtünk. Második alkalommal 2016. februárjában voltunk Sopronban, ezúttal is ismerősökkel, akik Moszkvából jöttek, Eldár és Galina Pavlovna. Azon túl hogy a város és a tágabb környék nevezetességeit megtekintettük, az én és Galina Pavlovna születésnapját is megünnepeltük, mindketten Vízöntők vagunk. A közös születésnapi ünneplésnek volt már előzménye egyébként, öt évvel korábban Prágában szintén február hónapban voltunk együtt. Sajnos az időjárás nem kedvezett, hideg, borús, ködös idő volt. Kivétel volt az ő érkezésük és elutazásuk napja, amikor szép napsütés volt. A vendégeink Moszkvából Pozsonyba érkeztek repülővel, mi ott vártuk őket és onnan mentünk Ausztrán keresztül Sopronba, és Pozsonyból repültek vissza a végén.
A soproni kirándulásról számos képet csináltunk, amelyeket, a baloldali menüből lehet elérni és megtekinteni. A látottakról azonban nem mindenütt sikerült képeket csinálni, ezt pótolandó alább a beszámolóban mellékelek néhány képet illusztrációként. Sopronról a fotók menüben a 2013-as képeket ajánlom. A szállodának volt egy nagyon hasznos szolgáltatása, tudniillik mikrobuszos utakat szerveztek, három ilyen útra is befizettünk, ebben az volt a jó, hogy nem kellett sem vezetnem, sem a parkolással törődni. Így jutottunk el Bécsbe, Pozsonyba és Kismartonba. Ráadásul néhány olyan helyre is eljutottunk, ahová saját magam nem mentem volna. Így például Köpcsényben egy kisebb csokoládégyárban jártunk, a gyár boltjában olcsóbban vásárolhattunk, vagy Bécsben a XIX. századi gázgyárat néztük meg. Azért én is kocsikáztam a vendégekkel, a Várvidéken néztünk körül, idehaza pedig voltunk Kőszegen, Nagycenken, Fertődön. A bécsi kirándulás nem csak a vendégeinknek, hanem számunkra is néhány újdonságot jelentett. Korábban Bécsben a belvárosban már jártunk, de ezúttal a mikrobusz elvitt bennünket a már említett gázgyárba, átmentünk a Duna-csatornán és a régi Duna-ágon az új modern nemzetközi városrész mellett, ahol az ENSZ szervezetei is székelnek. A látottak közül a legérdekesebb volt a Hundertwasser-ház. Emellett találkoztunk a Bécsben élő húgommal és férjével a központban található Café Sacherben. Visszafelé menet a schönbrunni császári kastélyt is meglátogattuk. Alább néhány nem saját kép.
A második kirándulás Pozsonyba vezetett. Utólag derült ki, hogy a mikrobuszos utazásnak néha akadnak hiányosságai. A Fertő-tó mellett haladtunk, amikor Feketeváros (Purbach am Neusiedler See) településhez értünk. A városkát körülölelő védőfalak és kapuk nagy része ma is áll, mi a Török-kapu mellett haladtunk el, de nem tudtunk róla sajnos. A szomszédos Fertőszéleskúton (Breitenbrunn) is hasonlóképpen jártunk, a hajdani védművek megmaradt tornyát, a Török-tornyot sem vettük észre. Mindkét esetben még kerülőt sem kellett volna tenni, csak megállni néhány percre.
Fertőszéleskúttól nem messze, mindössze 11 kilométerre érintettük a divatból kimenő, de még eladható ún. "outlet" áruk értékesítő központját, Parndorfot (becsületes nevén Pándorfalu). Pár nappal korábban, amikor Pozsonyból Sopron felé igyekeztünk a hotelbe, kiváncsiságból bekanyarodtunk a bevásárlóközpontba, de olyan tumultus volt, hogy még üres parkolóhelyet sem találtunk, így aztán dolgavégezetlenül kihátráltunk.
A következő várvidéki megálló Köpcsényben volt, de az, hogy ennek a kisvárosnak is sok más itteni településhez hasonlóan magyar történelmi vonatkozásai vannak, lévén, hogy a történelmi Magyarország része volt ezer éven át, csak utólag, az utazás részleteinek elemzése során vált világossá a számomra. Amiért megálltunk itt, az egy helyi csokoládégyár volt, érdekes volt a gyárlátogatás, majd a látogatást követő soppingolás a gyár "Schoko-Csárda" boltjában. Az Osztrák-Magyar Monarchia él itt tovább bizonyos szempontból, hiszen az osztrákokon kívül a magyar látogatókra is számítanak (hívogató szó a bolt nevében a csárda), de a szlovákiai látogatókat is várják, mivel a dolgozók többsége szlovákiai vendégmunkás, a határig csupán néhány kilométer a távolság. A közelgő húsvét bennünket is vásárlásra inspirált, az árak valóban kedvezőek voltak.
Ami a magyar történelmet illeti, van két műemléke is Köpcsénynek, ezek sem fértek bele a programba, feltehetőleg szorított az idő, pedig csak néhány száz méternyire vannak a csokigyártól. Az egyik, a köpcsényi Batthyány várkastély mellett el is haladtunk, de nem láthattuk a hosszú és embermagasságú téglakerítés miatt. A másik a mára elhanyagolt óvár volt, amelynek falai talán még Barbarossa Frigyes német-római császár itt táborozó keresztes hadait is látták 1198-ban. Köpcsény után Dévény, majd Pozsony következett, a látottakról készült képeket ld. a fotók menüjében.
A harmadik mikrobuszos kirándulás célpontja Kismarton, az Esterházy kastély volt. Odafelé menet egy kisebb kitérőt tettünk a Fertő-tó felé. Az első megálló még közvetlenül az osztrák határ előtt volt az 1989-ben, még a rendszerváltás előtt rendezett Páneurópai piknik helyszínén, számunkra és a vendégek számára is érdekes volt felidézni a korabeli eseményeket. A határ átlépése után érkeztünk a Fertő-tó partján elhelyezkedő Rusztba. A városka híres a bortermeléséről és arról volt nevezetes, hogy a történelmi Magyarország legkisebb városa volt, jelenleg Ausztria legkisebb városa. Bár Ruszt eredete a középkorra nyúlik vissza, mai arculata döntően a XVII. században alakult ki, a városban sok a műemlék ház. A legrégibb épület a XII. századi románkori kápolna helyén az 1400. körül épült gótikus Halásztemplom. Figyelemre méltóak a mág is nagyrészt fennálló városfalak, amelyek mai állapotukat a XVII. század elején nyerték el.
Kismarton ma az osztrák Burgenland tartományi székhelye. Fő nevezetessége az Esterházy-kastély, valamint az, hogy Haydn élete jelentős részét itt töltötte. Volt lakóháza ma Haydn-múzeum, ráadásul a kastélytól nem messze levő Hegytemplomból nyíló mauzóleumban van a zeneszerző sírja.
A következő két nap saját kocsival kirándultunk, először Burgenlandban néztünk körül, másnap pedig két magyar kastélyt, a nagycenki Széchenyi-kastélyt és a fertődi Esterházy-kastélyt tekintettük meg. A látottakat a fotók menüben lehet megnézni. A végcél Burgenland után a kőszegi vár volt, ahonnan Sopronba nem magyar területen, hanem Ausztrán keresztül tértünk vissza rövidebb úton, az út egy kicsit izgalmasra sikeredett, mert az osztrák-magyar határon át sáros erdészeti földút vezetett, ki sem volt táblázva a határ, csak a navigátorban bíztunk, hogy jó úton járunk. A videoregisztrátor segített benne, hogy a határátkelést megörökítsük. Az érdekesség kedvéért alább még egy videó. Amíg a fraknói várat jártuk be, a parkolóban hagyott kocsink videóregisztrátora működött, így aztán utólag meg lehet nézni, amint visszafelé menet a kocsi felé a ködből "kibontakozunk".
|
