|
Egyéb templomok a varég-görög kereskedelmi út mentén a mai Ukrajna területén A Dnyeper mentén haladó északi folyóvízi útvonal mellett érdemes megemlíteni a Fekete-tengert és a Balti-tengert összekötő másik fontos kereskedelmi útvonalat a Dnyeszter, Bug, Visztula folyókon keresztül. Az itteni kereskedelem nagyságát (gondoljunk a Balti-tenger partjairól származó borostyánra) a Nyugati-Bug partján fekvő Drohiczynben (nem messze Varsótól) talált kereskedelmi plombák száma is tükrözi. A folyóvízi útvonalat errefelé keresztezte egy szárazföldi útvonal, amely a volgai bolgárok felől vezetett Kijeven, Krakkón, Prágán és Regensburgon keresztül a Duna-menti bajor földre. Ennek a területnek a későbbi megnevezése Volhínia (oroszul Волынь, lengyelül Wołyń, ukránul Волинь), amely a Pripjaty déli mellékfolyóinak és a Nyugati-Bug felső folyásának a medencéjét foglalja el. Kijev már a X. század közepétől fogva kiterjesztette befolyását erre a területre. Az első itteni erődített földvár volt Voliny, a település nevéből származik Európában a Volhínia név. Mára az erősségnek csak nyomai maradtak fenn a Bug folyótól kb. egy kilométerre a Hucsva (lengyelül Huczwa) mellékfolyó partján egy ovális (80 х 70 m) földvár formájában. Ez a település vált a Volinyi fejedelemség magjává a X. század végétől.
Hamarosan a kijevi fejedelemség új központot hoz létre, 988-ban I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem Vszevolod fiát ültette a róla elnevezett Vlagyimir fejedelmi trónjára, Volinytől kicsit odébb a Nyugati-Bug másik partjától nem messze. Annak érdekében, hogy megkülönböztessék a Kljazma partján fekvő Vlagyimirtől, a várost Vlagyimir-Volinszkijnek nevezték a későbbi századok során. A XII. század első felében a volinyi fejedelemség déli részén egy önálló fejedelemség, a halicsi fejedelemség jött létre, a XII. század végén azonban a halicsi fejedelemség örökösök nélkül marad és a két fejedelemség halicsi-volinyi fejedelemség néven egyesült. Vlagyimir-Volinszkij lett a fejedelemség (magyarul Galícia-Volhíniai fejedelemség, latinul Regnum Galiciæ et Lodomeriæ) központja.
A fejedelemség másik fontos települése volt Luck, az itt épült XII. századi Szent János evangélista templom többszöri átépítésekkel ugyan, de fennállt 1775-ig, ekkor a rossz állapotra tekintettel lebontották, a helyére újat akartak építtetni, de a püspök halála miatt a tervből nem lett semmi. A templomból származik a ma kijevi múzeumban látható Istenanya ikon a XIII. századból.
A Galícia-Volhíniai fejedelemség másik fontos központja a két részfejedelemség egyesítése előtt Halics volt. A fejedelmi központ eredetileg a mai településtől 2 kilométerre délnyugatra, a mai Krilosz falu területén volt, a mai nyugat-ukrajnai Galícia területén, nem messze a Keleti-Kárpátok északi lejtőitől a Vereckei-szoros közelében. A mai Halics a tatárjárás után jött létre, ezután került át ide a fejedelemség központja a mai Kriloszból, közelebb a Dnyeszter partjához.A település első írásos említése 1140-re datálódik, a régészeti feltárások alapján azonban az itteni dombon már korábban jött létre a fejedelmi központ, ahol 8 templom maradványait tárták fel. Ezenkívül néhány kilométerre Krilosztól a környéken további templomok is voltak, azonban kettő kivételével megsemmisültek, sőt a két megmaradt templom is többé-kevésbé átépített formában. Halicsban a későbbi századok során átépített Jézus születése templom mellett lelkes helyiek a környék templomainak feltételezett rekonstrukcióinak alapján egy érdekes makettet állítottak fel. Íme a környék űrfelvételen, a makett képe és a templomok listája, sajnos az internet alapján nem volt lehetséges kinyomozni a templomok többségének valódi helyét, az űrfelvételen négy általam azonosított helyszín, valamint a halicsi XIV. századi vár rekonstuált helyszíne látható.
– Krilosz, Uszpenszkij (Feltámadás) székesegyház, ma a helyén a volt székesegyház köveiből emelt Vaszilij-kápolna áll – Krilosz, rotonda kvadrifolium, a helyét az internetes források alapján sikerült itt azonosítani – Krilosz, Szt. Iván templom – Krilosz, Angyali üdvözlet templom – Krilosz, Feltámadás rotonda – Krilosz, Szt. Illés templom – Krilosz, Szent Miklós templom – Zalukva, Megváltó temploma – Zalukva, Mihály arkangyal templom – Zalukva, Cirill és Metód temploma – Zalukva, Szt. Anna templom – Zalukva, Becsületes Krisztus templom – Sevcsenkovo, Szt. Pentele templom, ma erősen átépített formában – Halics, Jézus születése templom, ma a felismerhetetlenségig átépített formában Az érdekesség kedvéért alább szerepeljenek külön-külön a maketten látható templomok, először a Kriloszban épültek:
Az alábbi űrfelvételen a hajdani Halics, azaz a mai Krilosz településen levő domb látható, a nyolcból két templom azonosítható, az Uszpenszkij (Feltámadás) székesegyház és egy rotonda kvadrifolium.
Krilosz dombján a legjelentősebb Uszpenszkij templom 1157-ben épült, de Batu kán 1241-es inváziója után megsemmisült. A templom romjainak anyagából 1500 körül épült a mostani Vaszilij kápolna, amelynek falában megőrződött az egykori templom fala 10 m hosszan és 146 cm magasságban.
Zalukva templomainak makettjei, természetesen ezek is nagyjából a fantázia révén születtek:
Végezetül szerepeljen itt a két fennmaradt, de erősen átépített templom makettje, Sevcsenkovo és Halics településeken, természetesen ezek is fantáziaszültek:
A templomok többségének a rekonstrukciója inkább a bizáncias elképzeléseket tükrözi, mintsem a valóságot, de ennek ellenére a templomok majdnem a fele azt mutatja, hogy a románkori befolyás erősebb lehetett, mint a bizánci. Több kutató ezt magyarországi hatással magyarázza. Ez a megfontolás abból a szempontból is érdekes lehet, hogy a korabeli vlagyimir-szuzdali templomok építői között galíciai mesterekről tudósítanak, akikről feltételezik, hogy az ottani templomoknál felismert románkori vonások tőlük származnak.
|
