|
Templomok a varég-görög kereskedelmi út északi részén A varég-görög kereskedelmi út északi végén épült Novgorodban 1045-50 között a várban a szintén Szófia nevet viselő székesegyház, tehát szinte egy időben a kijevi székesegyházzal. Az időbeli egybeesés nem véletlen, az alapkőletételre Kijevből érkezett Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem Vlagyimir fiához Novgorodba. Korábban a novgorodi várban állt már egy tölgyfából 989-ben épült, 13 kupolás templom, amely azonban leégett. A templom fő ékessége az európai mesterek által a XII. század közepén készített ún. brandenburgi kapu, amelynek származására többféle feltételezés is született, mindenesetre a kapun szereplő figurák között látható Wichman brandenburgi érsek, az ő és egy polocki érsek megrendelésére készült a bronz kapu.
Nem sokkal később, a XII. század elejéről további három templom maradt fenn. 1113-ban a Volhov túlsó partján, a kereskedők negyedében épült fel a nagyméretű Csodatevő Szent Miklós székesegyház, amelyet Vlagyimir Monomakhosz (kijevi nagyherceg, anyja a bizánci császári Monomakhosz-családhoz tartozó hercegnő volt) fia, Msztyiszlav építtetett. 1119-ben még egy székesegyház épült Novgorodban, amelynek építését szintén Msztyiszlav kezdeményezte, a Jurjev (a név György vagy Georgij oroszul) kolostor Szent György székesegyháza ma is áll, de sajnos a korabeli freskók a XIX. században megsemmisültek. Jóval szerényebb, de aránylag az eredeti formájában maradt fenn az Antonyijev kolostor Istenanya születése székesegyháza 1117-19-ből, a kolostort 1106-ban alapították. Negyedikként feltételesen még meg lehet említeni az Angyali üdvözlet templomát 1103-ból, szintén Msztyiszlav építtette. Azért feltételesen, mert még a XIV. században lebontották és a helyén 1343-ban új templomot építettek, amely egészen 1941-ig állt, a világháború következtében mára csak a romjai maradtak fenn, szerencsére nem építették újjá, hanem a romokat konzerválták és így tették látogathatóvá.
A kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően a novgorodi kereskedők annyira megerősödtek, hogy fokozatosan háttérbe szorították a fejedelmi hatalmat és így jött létre a novgorodi köztársaság 1136-ban, amelyet lakosai úgy emlegettek, hogy „nagy Novgorod úr”, a Balti-tenger legbefolyásosabb kereskedelmi városainak, a Hanza-szövetségnek a legkeletibb tagja volt. A felgyülemlett gazdagság tette lehetővé, hogy a későbbiekben Novgorodban sokkal több templom épült, mint a többi fejedelemségben. A XII. század második felétől a XIII. század végéig terjedő időszakból 6 templomot lehet megemlíteni. Az Angyali üdvözlet temploma a Mjacsino-tó mellett 1170-ben épült fából, majd 1179-ben egy év alatt húztak fel a fatemplom helyén kőtemplomot, tíz évvel később pedig belül freskókkal kifestették. Miután a falak felső része, a boltívek és a kupola összedőltek, a XVI. században újjáépítették, de az oltár mögött a freskók részben megmaradtak. A Péter-Pál temploma a Cinkehegyen 1185-ben épült (más forrás szerint 1192-ben), restaurálása még várat magára. Illés próféta temploma, a XII-XIII.század fordulója körül épült, sajnos mára nagyon leromlott állapotban, az alábbi kép egy korábbi állapotot rögzít, amikor még a kupola megvolt, a Novgorodban itt felsorolt templomok közül az egyetlen, amelyik nem tartozik a UNESCO Világörökség novgorodi templomai közé.
Az alábbi három templom a XII. század vége utáni időkből az érdekesebbek közé tartozik. Talán a leghíresebb a Preobrazsenyije (Színeváltozás) templom Novgorod Nyeregyica külterületén 1198-ból, a világháború előtt korabeli freskói teljes mértékben megőrződtek, azonban sajnos a németek mindenestől lerombolták, bár napjainkra sikerült helyreállítani a templomot, a háború pusztítása után szinte teljesen újjáépítették, a freskók megsemmisültek. A novgorodi kereskedők emelték a XIII. század elején (1207) a Szent Paraszkeva templomot, a szent eredete több kutató véleménye szerint a pogány Mokosa istennőre vezethető vissza. A kis méretei (7,5x9,5 méter, 12 méter magas) ellenére is monumentálisnak ható Istenanya születése templom Perinben (1230-40, mellesleg a helynév a korábbi pogány Perun isten nevére utal), a tatárjárás előtti Rusz egyik jelentős emléke.
Novgorodtól északra a kevésbé ismert Sztaraja Ladoga templomait sem szabad kihagynunk a felsorolásból. Annak ellenére, hogy a fentiekben felsorolt templomokon kívül gyakorlatilag nem maradtak fenn épségben templomok a varég-görög útvonalon, a Ladoga-tóhoz közeli településen egyszerre két, a XII. század közepéről származó fenséges templom maradt fenn, az Uszpenszkij (Mária Mennybemenetele) templom és a Szent György templom. A bizánci eredetre utalnak a lőrésszerű mélyedések a kisméretű kerek ablakokkal, amelyekben természetesen nem üveg volt akkoriban, hanem vékony alabástrom.
A varég-görög útvonal egyik mellékága Novgorodból Pszkovon át a Csúd-tavon és a tóból kivezető Narva-folyón keresztül vezetett a Balti-tengerre. Pszkov városa, egy ideig Novgorod alárendeltje, később szövetségese, másik fontos kereskedelmi csomópont volt ezen az útvonalon, idővel Pszkov is a Hanza-szövetség tagja lett. Bár legrégebbi templomának, a pszkovi várban (a vár megnevezése Krom, ahogy Moszkvában a központi védőfalakkal körbevett központ neve Kreml) álló székesegyházának építési idejét 1138-ra teszik, de többször is újjáépítették, a ma álló negyedik épület építését a XVII. század végére fejezték be moszkvai templomok stílusában. Pszkov egyik legrégibb fennmaradt temploma a Keresztelő Szent János temploma, egy ma már nem létező női kolostor volt székesegyháza, egyes vélemények szerint 1120-30. körül építhették, a novgorodi építészeti hatás egyértelműen kimutatható. Egy kicsit alacsonynak tűnik, de ez azért van, mert az eltelt évszázadok alatt a talaj szintje mintegy másfél méterrel magasabb lett. A másik fennmaradt templom a Mirozsszkij kolostor Szpaszopreobrazsenszkij székesegyháza, 1156-ban épült és egyidejűleg szicíliai mozaikokra emlékeztető stílusú freskókkal lett kifestve. A freskók napjainkra megmaradtak, a székesegyház pedig 2019. nyara óta a UNESCO Világörökség része 9 más pszkovi templommal együtt.
|
