|
A volgai kereskedelmi út
Egyidejűleg, sőt talán még korábban is, a IX-X. századtól egyre fontosabbá vált a volgai kereskedelmi út, amely a Kaszpi-tengeren keresztül kötötte össze Közép-Ázsiát, Perzsiát és az arab világot a Balti-tengerrel, erről tanúskodnak a Novgorodban régészek által feltárt arab pénzek, dirhemek. Ez az út biztosította három hatalmi központ gazdasági felemelkedését a IX. századtól, azaz még a varég-görög út kialakulását megelőzően (Novgorod és környéke az északi részen, a volgai Nagy-Bulgária a Volga középső szakaszán és a kazár birodalom a Kaszpi-tenger közelében). A XI. század után Novgorod és a Volga középső szakasza közötti területen az ottani szláv törzsek is bekapcsolódtak a kereskedelembe. Abban az időben a hosszabb Volga – Beloje-tó – Onyega-tó – Ladoga-tó útvonal helyett szívesebben használták az itteni szláv törzsek a Volgába torkolló Oka és onnan a Kljazma-folyón keresztül a Nyerl-folyó irányában a Novgorod felé vezető valamivel rövidebb útvonalat. Az árucikkek összetétele hasonló volt, mint a varég-görög útvonalon.
A vlagyimir-szuzdali fejedelemségekben épült templomok
Feltehetőleg a fentebb felsorolt gazdasági tényezők magyarázzák azt, hogyan jöhettek létre a fentebb említett, művészettörténetileg időben és térben egyedülálló templomok. Sem korábban, sem később a tatárpusztítás után hasonló alkotások nem születtek a Kljazma-Nyerl folyók vidékén, sőt az orosz fejedelemségek területén máshol sem. Az építő mesterek származására több hipotézis is született, egyesek feltételezések szerint a fejedelmek Lombardiából hívtak építőket, más feltételezés szerint Kaukázuson túli grúz, örmény területek bizánci befolyása érvényesülhetett. A lombard hatásra utalnak az itáliai románkori templomokon látható pillérek, lizénák, vakárkádos frízek, díszes bélletes kapuzatok, félköríves apszisok, a bizánci hatásra viszont a templomok centrális elrendezése utal. A falfelületeket borító néhol sűrű domborművek utalnak a Kaukázuson túli ráhatásra, bár Európában is vannak hasonló domborművek románkori templomokon. Mindenesetre Novgorodban, Kijevben nem találkozunk ilyen díszítő elemekkel, sőt a későbbi évszázadok során gyakorlatilag sehol sem az orosz földeken. Talán üdítő kivételt az égetett mázas kerámiadíszek jelentenek a Moszkva fennhatósága alá tartozó területeken a XVI-XVII. századtól, az ortodox vallásban bekövetkezett változások miatt akkoriban már tilos volt szobrokkal, domborművekkel díszíteni a templomokat. Addigra ez a volgai útvonal is a mongol hódítás és tatárjárás után vesztett jelentőségéből, hasonlóképpen a varég-görög útvonallal.
Ugyanebben az időben épült Pereszlavl-Zalesszkijben („erdőntúli” Pereszlavl, ellentétben a Kijev környéki Pereszlavltól) Preobrazsenyije kőtemploma, ugyancsak Jurij Dolgorukij volt az építtető. A templom számára készült a „Preobrazsenyije” (Krisztus színeváltozása) ikon, feltehetőleg Feofan Grek alkotása, jelenleg a Tretyakov képtárban látható. A település két Nyerl nevű folyó találkozásánál fekszik, az egyik a Kljazma mellékfolyója, a település közelében van a forrása, a másik pedig a Volga mellékfolyója és a település melletti Plescsejevo-tóból ered és itt lehetett a két folyó közötti szárazföldi vontatás, ezért elképzelhető, hogy emiatt lett ugyanaz a két folyó neve, az egyik folyó a másik folytatása volt.
A legdíszesebb templomok Jurij Dolgorukij fia, Andrej Bogoljubszkij nagyfejedelem nevéhez fűződnek az 1160-as években. Ekkor lett Vlagyimir városa a Kljazma partján a hanyatló Kijev helyett nagyfejedelemségi központ, a moszkvai nagyfejelemség elődje. A város nagyságát és fontosságát Andrej azzal is jelezni akarta, hogy a kijevi Aranykapu mintájára Vlagyimirben is emelt egy Aranykaput 1164-ben, amely mai áll. A nagyfejedelemség legmonumentálisabb épülete a Mária Mennybemenetele székesegyház, építési ideje 1160. A templomban történt a vlagyimiri és később a moszkvai nagyfejedelmek intronizációja. Tatyiscsev orosz történetíró a XVIII. század első feléből jegyezte fel, hogy Andrej Bogoljubszkij jó barátságban volt Rőtszakállú (Barbarossa) Frigyes német-római császárral, és kérésére küldött a császár lombard építőmestereket a városba. A templom korabeli freskói több esetben is tűzeset és tatár támadások áldozataivá váltak, a jelenlegi freskókat Andrej Rubljov festette 1408-ban, ugyanekkor festette a templom ikonosztázát is.
Andrej Bogoljubszkij Vlagyimirtól nem sokkal távolabb, a Kljazma és a Nyerl folyók összefolyásánál épített magának rezidenciát Bogoljubovóban az egyidejűleg épült Istenanya születése templommal együtt, de sajnos mára a templom nem maradt fenn eredeti formájában, mert összeomlott később és átépítették, viszont a fejedelmi palota díszei alapján el lehet képzelni, milyen szép lehetett a korabeli templom. Nem sokkal messzebb Bogoljubovótól azonban ma is áll az Istenanya Oltalma temploma a Nyerl-folyó partján, építési ideje 1165.
Vlagyimirben Andrej Bogoljubszkij halála után testvére, Vszevolod alapította a másik nevezetes vlagyimiri templomot, a Demeter székesegyházat, a külső falait szinte teljesen beborítják a domborművek.
A világörökséghez tartozó vlagyimir-szuzdali templomok sorában még két templomot kell megemlíteni, ezek későbbi épültek, a XIII. század első felében, nem sokkal a tatárjárás előtt. Szuzdalban 1222-ben Vszevolod nagyfejedelem fia, Jurij építtette a Rozsgyesztvenszkij székesegyházat, az építési munkálatokat azonban Vszevolod másik fia, Szvjatoszláv vezette. 1445-ben a kazányi tatárok felégették, ennek következtében a templom felső része beomlott, így ma csak az alsó része az diszes árkádsorig az eredeti, és eredeti a gyönyörű kapuzata is.
A vlagyimir-szuzdali templomok sorában végezetül szerepeljen Jurjev-Polszkoj hányatott sorsú temploma, amelyet szintén Szvjatoszláv épített. Az eredeti templomot tetőtől talpig domborművek díszítették, azonban a XV. században a templom nagy része összeomlott, a helyreállítás során a domborművek összekeveredtek és a templom arányai is megváltoztak.
|
