|
2007. július 20. – Newark Ottlétünk első napján napközben tettünk egy sétát, Glasgow városában néztünk körül. Megnéztük a St. Mungo katedrálist és környékét. St. Mungo Glasgow és egész Skócia védőszentje. A katedrális már létezett a XII. század elején, de a mostani formájában a XIII-XIV. században építették gótikus stílusban és arról nevezetes, hogy az egyetlen templom Skóciában, amely túlélte a reformációt és nem bontották le a tetejét. Sajnos nagyon sok középkori templom jutott arra a sorsra, hogy mára csak a meztelen falak omladozó romjai merednek az égre. Bár a templom a reformációt túlélte, de a két nyugati tornya nem élte túl a XIX. századot. Mivel nem egyformák voltak a tornyok, szépészeti megfontolásból lebontották mindkettőt, de újjáépítésükre neogótikus stílusban nem került sor. Egyébként a katedrális nagyszerű leírását olvashatjuk Walter Scott Rob Roy című művében (XX. fejezet). A továbbiakban érdekesség volt még számunkra Glasgow legöregebb háza, a Provand's Lordship, amely 1471-ben épült és az egyetlen megmaradt épület Glasgow korábbi központjában a katedrális környezetében. Megtetszett még nekünk a városban a sokfelé épült ház jellegzetes vörös homokkő homlokzattal. Késő délután, miután Ildikóék hazatértek munka után, egy rövid kirándulásra invitáltak bennünket Glasgow környékére. Az első látnivaló Paisley volt, Glasgow-tól délnyugatra 16 kilométerre, a város Skócia ötödik legnagyobb városa. A név egyes verzió szerint a rómaikori Pasletum névből ered, más verzió szerint a régi brit Passeleg szóból származik, ami viszont a görög bazilika szóból származik. A XII. században Walter Fitzalan a High Steward vagy Great Steward ('Nagy elöljáró') címet kapta, utódai lettek a Steward/Stuart uralkodóház tagjai, az ő alapítólevele alapján jött létre Paisley-ben 1171-ben perjelség, amely 1219-ben apátsággá nőtte ki magát. A gótikus apátsági templom tornya a XV-XVI. században tűz következtében összeomlott, a romos állapotot 1858 és 1928 között állították helyre. A helyi múzeum érdekes kiállítási tárgya az ún. Barochan Cross, egy a környékről származó nagyméretű faragott kelta kőkereszt a VIII. századból. A következő látnivaló Newark vára volt, Paisley-től Port Glasgow felé 24 kilométerre, a Clyde folyó torkolatának partján. A XVIII. századig itt volt Glasgow kikötője, James Watt itt épített a világon először szárazdokkot. A vár a szárazdokkok közelében áll, eredetileg 1478-ban építette George Maxwell, 1597-ben Sir Patrick Maxwell, I. Jakab angol király, ill. VI. Jakab néven skót király befolyásos barátja kibővítette a francia renesszánsz kastélyok stílusában (ez a stílus skót bárói stílus néven – többek között Walter Scott meghatározása a megnevezés - a XIX. században széles körben terjedt el nemcsak Skóciában, hanem Kanadában, az Egyesült Államokban, sőt Új-Zélandon is, jellemzői a kiugró apró tornyocskák, amelyeket először a franciaországi renesszánsz kastélyokon lehet látni). Mivel már késő délután volt, innen visszatértünk Glasgow-ba, menet közben néhány pillantást vethettünk a Clyde tölcsértorkolatának a túlsó partjára, ahol egy meredek, de nem túl nagyméretű vulkanikus hegyen (sziklán) Dumbarton vára volt látható. Állítólag Artúr király varázslója, Merlin tartózkodott itt 576-ban, a középkorban a várat 'castrum arturi' néven emlegetik, azaz Camelot váraként, ahol Artúr király lovagi udvara tartózkodott. A vár volt az ősi Strathclyde királyság központja az V. századtól 1018-ig. A későbbi évszázadok során Dumbarton vára a továbbiakban is stratégiai fontossággal bírt a Clyde folyó torkolatában (Firth of Clyde). |