|
2007. július 19-31. Ildikó hosszas unszolására végre úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk őt és Balázst Glasgow-ban, egyúttal körül is nézünk Skóciában. Mivel Skócia elég messze van, nem volt problémamentes az utazás. Kezdődött azzal, hogy csak átszállással, Amsterdamon keresztül tudtunk repülni. Érdekes volt a hatalmas komplexumban a mozgójárdán közlekedni, de az átszállás késése miatt elhúzódott az út, igaz, ennek fejében ingyen kávét ihattunk. Glasgow-ban a korábbi terrorista robbantással szembesültünk, füstös ablakok, erősített rendőri jelenlét. Ráadásul Ildikóék dolgoztak, nem vártak minket, nekünk kellett megtalálni a buszt, amivel eljuthattunk hozzájuk. A buszpályaudvartól hegynek fölfelé kellett a bőröndjeinket vonszolni, nem is kicsi volt a távolság. Másnap pénteken is dolgoztak Ildikóék, így napközben a várossal ismerkedtünk, megnéztük a székesegyházat és környékét. Késő délután, munka után viszont elvittek bennünket egy kiruccanásra a környékre (július 20.), így aztán már az első ott töltött nap is tartalmas és érdekes volt. Mivel Glasgow majdnem az 56. szélességi fokon fekszik, a nyári júniusi napforduló után még júliusban is estefelé sokáig világos szokott lenni, itt is vannak "fehér éjszakák", nemcsak Szentpétervárott, úgyhogy a késő délutáni időpont ellenére még sütött a nap. A következő két nap Ildikóék ráértek, mert hétvége volt és Balázs kocsijával egy kétnapos kirándulásra indultunk. Ahogy visszaemlékszem, olyan útvonalat választottak, amerre még ők sem jártak korábban. Az úticélok kiválasztásában nemcsak ezúttal, hanem a későbbiekben is a Historic Scotland szervezet által ápolt látnivalók voltak az első helyen. Ez a szervezet viseli gondját a skót épített műemléki örökség nagy részének, restaurálják a műemlékeket, felügyelik a műemlékek karbantartását, felújítását, látogatását. Egy nem jelentős éves összeg befizetésével bárki a Historic Scotland támogatója lehet, ennek fejében a Historic Scotland által ápolt műemlékek látogatása során ingyen lehet parkolni (ez nagy szó, tudniillik tapasztaltuk, hogy sokhelyütt magánterület van, akárhol véletlenszerűen nehéz a parkolás), a belépti díj is kedvezményes vagy ingyenes, az adott műemlék vagy múzeum szuvenírboltjában kedvezményesen lehet vásárolni, na és a tagsági díj befizetése után kapott füzetben lehet a pecséteket gyűjteni az adott műemléklátogatás után. 2015. óta szervezeti változások nyomán jelenleg a Historic Environment Scotland néven lehet a skóciai műemlékekről többet megtudni az interneten. Persze nem csak Historic Scotland nevezetességeket láttunk, voltunk például a híres Famous Grouse whiskygyárban is. Az első nap részletesebben (július 21.). A szállás az első nap végén Edzellben volt, egy patinás hotelben. Másnap is zsúfolt programunk volt (július 22.), XIX. századi vasútállomás, tengerparti kikötő, románkori templom, ír típusú kerektorony voltak többek között a látnivalók. Az ezután következő hétköznapokra is kellett programot tervezni, hogy hasznosan töltsük az időt. Ennek érdekében Ildikóék segítségével (de saját pénzen!) autót béreltünk, egy kis Fiat Puntót, ez hasonlított leginkább a Nissan Micrára, amivel odahaza furikáztunk. Aránylag korán reggel busszal mentünk a helyre, ahol bérelni kellett, és onnan egyből el is indultunk az első napi útra (július 23.). A tervezett útvonal nem volt túl hosszú, mindössze 137 km jött ki utólag, de hát szokni kellett a jobbos kormányt, illetve útviszonyokat. Az út eleje volt egy kicsit izgalmas, amíg Glasgow-ban mentünk, de aztán nyugodtabb útviszonyok voltak, nem volt nagy forgalom, így aztán sikerült megszoknom a vezetést, bár többször előfordult, hogy sebességváltáskor jobb kézzel az ajtó felé nyúltam. Az időjárás kedvezett nekünk, egész nap sütött a nap, annak ellenére, hogy az előző két nap olyan volt, hogy vagy délelőtt, vagy délután szemerkélt az eső, ahogy ez szokásos Skóciában. Szerencsénkre a bérelt autóval a következő három nap is ilyen többé-kevésbé napsütéses volt. A következő nap egy összetett útra vállakoztunk. Még amikor megérkeztünk a repülőtérre Glasgow-ba, azonnal érdeklődtünk, hogy van-e valamilyen utazási iroda, amelyik utat szervez Iona szigetére, amely arról nevezetes, hogy a brit szigetek egyik legelső kolostora létesült itt St. Columba 563-ban történt megérkezése után néhány évszázaddal később. Mivel nem jártunk sikerrel, Ildikóéknál kezdtük vizslatni az internetet. A kutatás eredménnyel járt, találtunk egy utazási irodát, amely Oban kikötőjéből szokott indítani utazást. Tehát a feladat az volt, hogy hajnalban elindulunk kocsival Glasgow-ból Obanba, ott pedig befizetünk az útra. A részleteket lásd itt (július 24.). Egy kétnapos autós kirándulásra vetemedtünk ezután, a kalandvágy hajtott bennünket. A Glasgow-tól délre eső területeket akartuk "meghódítani", Skócia délnyugati részein kívül a délkeletre eső úgynevezett Border (az Angliával határos vidék) volt kolostorainak romjaira voltunk kiváncsiak. Az első nap javarészt a Historic Scotland műemlékeit jártuk végig (július 25.), mivel Ildikóék jóvoltából több ismerettel rendelkeztünk ezekről az objektumokról, nem beszélve arról, hogy a skóciai műemlékek jelentős többsége odatartozik (több mint 360 objektum), így az általunk bejárt útvonal mentén is. Akadt azonban egy üdítő kivétel is, a Firth of Clyde (a Clyde folyó tölcsértorkolata, bár meg kell mondani az igazat, ez a tengerparti rész nem hasonlított folyótorkolatra, már elég széles tenger választotta el a partot a szemköztes Arran szigetétől) partján található Culzean kastély. A kastély egy másik szervezet, a National Trust for Scotland-hez tartozik. Ez a szervezet még a II. világháború előtt jött létre és az egyik legnevezetesebb objektuma épp a Culzean kastély. Kevesebb objektummal rendelkezik (kb. 130), lakóépületek, kastélyok, kertek, történelmi emlékhelyek, távoli vidéki települések tartoznak a fennhatóságuk alá. Hasonló funkciója van, mint a National Trust szervezetnek, amely Anglia, Wales és Észak-Írország területén működik. A szállást az interneten rendeltük meg előre Dumfriesben, és nem csalódtunk, családias, kellemes hely volt, ahol hagyományos skót reggeliben volt részünk (pl. porridge, azaz zabkása, haggis, ami a véreshurka és a disznósajt közt lehet elképzelni). Másnap (július 26.) utunk az évtizedekkel korábbi hírhedt repülőszerencsétlenség helyszíne, Lockerbie mellett vezetett, azonban bennünket természetesen nem ez a helyszín, hanem a Borders négy kolostorromja érdekelt. Jó lett volna még több látnivalót útbaejteni, de az idő szorított, nemcsak vissza kellett érni időben Glasgow-ba, de a bérelt kocsit is le kellett adni. A hét utolsó munkanapján egy kis pihenőt iktattunk közbe, Glasgow-ban sétáltunk, soppingoltunk. A sok városi látnivalóra kevés volt az idő, mert eléggé távol voltak egymástól, mi pedig gyalog sétáltunk. Az egyik nevezetességet azért megtekintettük kívülről, mert Ildikóék közelében kevesebb, mint 400 méterre volt, a Glasgow School of Art, magyarul Glasgow Művészeti Akadémia. Az iskola főiskolai, egyetemi és doktori képzést nyújt az építőművészet, képzőművészet és formatervezés szakokon. Leginkább arról ismert az iskola világszerte, hogy az art nouveau stílusban a múlt század elején épült házban székel az intézmény, amelyet az egykor itt tanult Charles Rennie Mackintosh skót építész tervezett. Mi még sértetlen állapotban láthattuk az épületet, de sajnálatos módon két tűzeset is történt ott, az első még 2014-ben, a második pedig 2018. tavaszán a restauráció befejezése előtt, ez a hír bejárta a világsajtót is. Íme az épület az első tűzeset után:
A következő hétvégén még egy kétnapos hétvégi kirándulásra indultunk Ildikóékkal, ezúttal egészen az északi skót felföld felé vettük az irányt. Az első napon (július 28.) voltak Historic Scotland objektumok, de emellett más színes látnivaló is volt, kikötők az északi skót parton, egy újabb whiskylepárló (Skóciában az ilyen látnivalót nem lehet kihagyni), kastély (Fyvie – nem Historic Scotland, hanem National Trust for Scotland). A szállás Aberdeenben előre meg volt rendelve. A következő nap (július 29.) csúcspontja Balmoral királyi kastélya volt, szerencsénk volt, mert csak akkor látogatható a kastély, amikor épp nem tartózkodik ott a királynő. A kastélylátogatás után megálltunk egy kis pihenőre Braemar egyik kocsmájában, ahol megünnepeltük Ildikó születésnapját (ez az ünneplés csupán egy kis előzetes volt, igaziból másnap ültünk le komolyabban). A változatosság kedvéért a következő hétfői napon egy autóbuszos kirándulás volt soron, egyenesen Glasgow-ból volt lehetőség megtenni egy több mint 500 kilométeres utat a Loch Ness felé. Magától értetődik, hogy kifizetődőbb volt befizetni erre az útra, mint bérelt kocsival bumlizni, arról nem is beszélve, hogy volt egy közbeiktatott hajókázás is a Loch Ness tavon, és ráadásul a fő célpontként az Urquhart vár (július 30.) látogatása is ránk várt. Az utazási iroda a városközpontban volt, korán reggel gyalog mentünk oda, szerencsére Ildikóék bérelt lakása nem volt messze. Hátra volt még Edinburgh ott-tartózkodásunk utolsó napjára, másnap már repültünk vissza Budapestre. Menetrend szerinti busszal mentünk a glasgow-i buszpályaudvarról az edinburgh-i buszpályaudvarra és estefelé vissza. Talán jobb lett volna kocsit bérelni, hogy Edinburgh-on kívül még néhány látnivalót bejárhassunk, de egyrészt a két nagyvárosban a forgalom eléggé nagy, nehéz tájékozódni az autópálya-leágazásokban és a városokban, másrészt Edinburgh-ban is volt annyi néznivaló (július 31.), ami kitöltötte időnket. |
