|
Eljött a nap, amikor az utolsó hispániai szállás, San Pere Pescador kempingje felé indultunk, a távolság nem volt túl nagy, 341 km, a menet közben szóbajöhető több látnivalóból mégis válogatni kellett, mert egyes látnivalók megközelítése nehézkes volt, sok időt vett volna igénybe. Az első fontos látnivaló a UNESCO világörökségi listán szereplő tarragonai rómaikori emlékek együttese volt, a listán 14 objektum szerepel, ebből 8 magában Tarragona városában, a többi a környéken. Az első két objektum a város felé menet esett útba.
2) A másik objektum Centcellesben egy villa-mauzóleum. Odahaza a tervezés stádiumában úgy tűnt, hogy nehézkes megközelítenünk, azonban utólag kiderült, hogy egy 4,5 kilométeres kitérővel elérhettük volna. Eredetileg egy római villa körül létesült nagyobb épületkomlexum állt ott az i.e. I. századból, gazdasági épületekkel, fürdővel. Sajnos a villának csak az alapjai maradtak fenn, a fürdőépület is romokban áll, viszont az egyik gazdasági épület aránylag jó állapotban áll. Ez annak köszönhető, hogy az aránylag nagy méretű építmény, amely talán gabonatárolás céljait szolgálta, a későbbiekben egyes feltételezések szerint még a római időkben egy hadjárat katonai parancsnokságaként funkcionált, a vizigót időkben viszont keresztény templomként vagy valamiféle mauzóleumként működhetett. Ezek a feltételezések a kupolával borított belső világraszóló, ámbár töredékes mozaikdíszei alapján születtek. Belül az alsó részen profán vadászjelenetek láthatók, vadászok, kutyák, szolgák és szarvast vadászó lovasok. Feljebb keresztény jelenetek a Ószövetségből és az Újszövetségből, a hátteret arany mozaikcsempékből képezték, néhány felismerhető jelenet: a Jó Pásztor, Noé bárkája, Lázár feltámasztása. A kupola felső részében a négy évszak allegórikus ábrázolása lehetett zöld és arany háttér előtt, de csak a tavasz és az ősz ábrázolására lehet következtetni, ezek alapján lehet arra gondolni, hogy a hiányzó másik két rész a telet és a nyarat ábrázolhatta.
3) A következő nyolc objektumból, amelyek Tarragonában láthatóak, csak néhányat láttunk az idő rövidsége miatt, de az alábbiakban szerepeljen mindegyik objektum. A római amfiteátrum közelében sikerült leparkolnunk, következésképp számunkra az első látnivaló Tarragonában a II. században épült amfiteátrum volt, ahol a szokásos gladiátorharcot és vadállatokkal vívott harcot láthattak a nézők a tengerpart közelében létesült arénában. Az V. században, amikorra az amfiteátrum elvesztette korábbi funkcióját, egy háromhajós keresztény bazilika épült az amfiteátrum köveinek felhasználásával, amely az iszlám hódítás rombolásait követően egyszerűbb formában épült újjá. Mára a Santa Maria del Miracle templom romjai alig észrevehetően elkülönülve állnak az amfiteátrum romjaitól.
4) A tarragonai cirkuszt az I. század végén építették, valószínűleg Domitianus császár idejében. Az intézményt bemutatók, például szekérversenyek megrendezésére létesítették, egészen az V. századig töltötte be funkcióját. A szekér- és egyéb sportversenyek igényének megfelelően a cirkusz meglehetősen nagy területet foglalt el a provincia fóruma és a római légiósok települése között. A cirkusz falai kis részben ma is láthatóak, valamint a volt bejárat környéke maradt meg több romos részlettel (egy hosszú fedett folyosó is van itt), a cirkusz területének nagy részét a későbbi századok során beépítették.
5–6) Tartományi fórum és istentiszteleti terület a cirkusztól északnyugat felé. 18 hektáron terült el, az egész római világ legnagyobb ilyen típusú komplexuma volt, 73-ban a rómaiak építették Vespasianus császár parancsára. Az istentiszteleti terület a felső részen volt 7,5 hektáron, feltehetőleg egy nagy istenszobor (vagy császárszobor) állt ott egy grandiózus templomban, a középkorban ezen a helyen létesült a város székesegyháza, a szomszédos kolostorban figyelemre méltó római maradványok találhatók.
Ha már a székesegyházról esett szó, akkor térjünk ki rá bővebben, annál is inkább, mert jártunk ott, valamint a középkori Tarragona legjelentősebb, mondhatni egyetlen fontos műemléke. A muzulmán hódítást követően a XII. század közepén létesült templom az érseki székhely számára. A első ismert dátum a székesegyház 1331-ben történt felszenteléséhez kapcsolódik, azonban feltételezhetően az 1171-es évet követően kezdődtek a gótikus székesegyház építési munkálatai. A székesegyház alapvetően gótikus, de vannak románkori részletei, sőt egyes részletek gyanúsan rómaikori eredetet sugallnak, talán Tarraco korából való részleteket építettek be.
7) A római Tarraco legrégebbi építménye a várost körülvevő fal, az i.e.III. században kezdték építeni.
8) A tarracoi légió telepeseinek fóruma az évszázadok során elenyészett, csak egyes részeit sikerült a XIX. század második felétől feltárni.
9) A legionárusok számára színház is létesült Augustus császár idején az i.e. I. század végén. Jelenleg csak a zenekar körüli részek első öt sora és három sugaras lépcső közül kettő maradt meg.
10) Ókeresztény nekropolisz és temetői bazilika. A temetkezések ezen a területen a 259-ben mártírhalált halt Fructuoso, Augurio és Eulogio halandó maradványain kezdődtek. A temetőben a földön, amfórákban, fakoporsókban vagy tegulák alatt (lapos és két karimájú kövek) temetkezések dominálnak, amelyeket különböző alakú temetkezési halmok koronáznak meg. A helyszín annyira távol volt a központtól, hogy szóba se jöhetett, hogy meglátogassuk.
11) A világörökség következő részei már Tarragonától a tengerpart mentén északnyugat felé találhatók néhány kilométerre. Az első rómaikori emlék Tarragonától hat kilométerre áll a Via Augusta mentén, amely a félszigetet Rómával kötötte össze. A temetkezési emlék a halál és feltámadás istenének, a Kis-Ázsiai Phrygia Atis istenének domborművét foglalja magában és állítólag a dombormű nevének azonosításában elkövetett hibából kifolyólag a római Scipio testvéreknek tulajdonították a síremléket. Sajnálatos módon az emlékmű mellett haladtunk el, de mivel nem voltunk felkészülve, nem álltunk meg.
12) További két kilométerre található a következő emléke a tarragonai világörökségnek, az El Medol nevű kőfejtő. Az általunk követett úttól nem messze volt, de a megközelítése nehézkesebb lett volna. A rómaikori Tarracót körülvevő hat kőbánya közül a legnagyobb, még a középkorban is bányásztak innen mészkövet. A középen álló oszlop kőzete eredeti, az oszlop szolgált arra, hogy a kitermelt kőzet mennyiségét mérjék.
13) A következő helyszín egy mezőgazdasági termelői központ volt a római időkben, a II. század közepe táján létesülhetett. A Villa dels Munts megnevezés megtévesztő, a villa a központi épület volt, körülötte pincék, istállók, istállók, gabonaraktárak, műhelyek voltak a romokból ítélve. Tarraco közelsége biztosította a felvevő piacot az itteni termékekre, mint például búza, szőlő, olajbogyó, zöldségek, hüvelyesek.
14) Az utolsó helyszín a tarragonai római emlékek sorában a csodálatos módon aránylag épségben megmaradt diadalív a várostól húsz kilométerre, Berà településnél. Ha az általunk választott út helyett az egy kilométerrel odébb vezető párhuzamos útra tértünk volna, akkor közvetlenül mellette haladhattunk volna el. A diadalívet a Via Augusta Rómába vezető úton állították Traianus császár uralkodásának idején.
Ha már a római emlékek szerepeltek Tarragona környékén, akkor tovább haladva északkeleti irányban említsük meg Caldes de Montbui római fürdőjét, amely ugyan nem esett az utunkba időhiány miatt, de szerepeljen itt egy videó az i.e. I.században épült fürdőkomplexumról.
Hosszú fontolgatást követően döntöttünk úgy, hogy az egyik leghíresebb katalóniai kolostort, Montserrat kolostorát nem érintjük. Egyrészt nem igazán esett útba, sietnünk kellett, hogy időben a következő szállásra érjünk, a hegyekbe vezető út pedig időigényesnek igérkezett, másrészt a XI. századi eredetű kolostor a XIX. század első felében tragikus események áldozatává vált (napóleoni háborúk, a spanyol vallási intézmények államosítása), tönkrement és a század második felében állították helyre, gyakorlatilag semmi középkori látnivalója nincs a kolostornak annak ellenére, hogy napjainkban Katalónia egyik fontos szimbólumának számít.
Még egy utolsó látnivaló, amelynek meglátogatását fontolgattuk, a kitérő 14 km lett volna hegyi szerpentinen. A Sant Ponç de Corbera kolostor temploma 1025 és 1050 között épült lombard stílusban, belsejében román stílusú növényi témájú falfestmények maradványaival.
Egy újabb kolostort azonban megnéztünk, bár elmulasztottuk a letérést az autópályáról és néhány kilométeres kerülőre kényszerültünk. A San Cugat del Vallés kolostor egy régi bencés apátság volt, a IX. századtól kezdve épült és Barcelona környékének legfontosabb kolostora volt. A kerengő románkori oszlopfői figyelemreméltóak, készítője még a nevét is megörökítette az egyik oszlopon, ezen kívül szép XIV. századi retablója is van.
Aznapra az utolsó célpont Terrassa több templomból álló komplexuma volt. Több látnivalóra már nem volt idő, mert Terrassába négy órakor érkeztünk, és a hátralevő 140 kilométer megtételével még hat óra előtt célszerű volt a tengerpart és a spanyol-francia határ közelében levő San Pere Pescador kempingbe bejelentkezni. A komplexumtól nagyjából kétszáz méterre sikerült leparkolni, onnan gyalog cserkésztük be a templomokat, helyesebben csak cserkésztük volna, ha nem éppen a szieszta idején érkeztünk volna, sajnos arrafelé a szieszta majdnem a nap közepét érinti, elég hehéz úgy tervezni hogy csak délelőtt vagy késő délután látogassunk nevezeteségeket. Most is így jártunk, csak a kerítésen kívülről tudtunk kiváncsiskodni. Egyszerre három templom is épült egymás mellett még a vizigót időkben az arab támadás előtt preromán stílusban, a későbbiekben aztán román stílusban egészültek ki. A templomok egy püspöki komplexum keretében épültek, és felépítésükben bizánci vonásokat mutatnak. A balszélső San Pedro templom a legnagyobb közülük, az apszisban románkori falfestmények vannak. A középső San Miguel templom temetkezési templomként működhetett, bár van olyan feltételezés is, hogy keresztelőkápolnaként funkcionált. Az apszis falfestményei a VI. századból származhatnak, a harmadik Santa María templomban levő falfestményekkel együtt a legrégebbi falfestmények közé tartozhatnak Európában.
|
