|
A spanyolországi kirándulásunk végére szerettünk volna pár napot strandolni, illetve annyi látnivaló nem is volt arrafelé, amivel ki lehetett volna több napot tölteni. Helyesebben szólva, lett volna több látnivaló, de egyrészt a barcelonai múzeumban volt alkalmunk a pireneusi templomok freskóit megtekinteni, másrészt ugyan érdekes lett volna a helyszínen, festői környezetben meglátogatni ezeket a templomokat, de a szerpentines magashegységi utak fárasztónak és időben hosszadalmasnak igérkeztek, arról nem is szólva, hogy már majdnem egy hónapja voltunk úton, jó lett volna napozi, fürdeni a tengerben. Ez a tervünk azonban sajnos nem jött be, az időjárás nem kedvezett, se a tenger se a levegő nem igazán volt nyári, úgy tűnik, június eleje még nem az igazi túristaszezon a Costa Braván.
Virtuális kitérő: Figueres után nem sokkal tehettünk volna egy rövid, egy kilométeres kitérőt, de ez az ötlet csak később, a franciaországi kirándulásunk után merült fel, amikor egy tablón a katalóniai középkori (főleg a ma francia területen található) emlékeket tekinthettük át. A Santa María de Vilabertrán kolostort a XII. században építették, szobrászai díszítései egyszerűek. A teljesség kedvéért szerepeljen itt még egy kitérő, amelyet a Sant Pere de Rodes kolostor felé menet nem sokkal észak felé lehetett volna megtenni 12 kilométerre a XII. századi San Quirico de Colera kolostor felé, közel a spanyol-francia határhoz.
Figueres után Katalónia egyik legfontosabb románkori nevezetességét, a Sant Pere de Rodes kolostorát céloztuk meg. A művésszettörténészek véleménye az, hogy a lombardiai építészeti hagyományokkal szemben a vizigót és mozarab stílus szimbiózisának eredményeképp itt született meg a katalóniai román stílus. A kolostor első írásos említése 878-ra tehető. A háromhajós és három apszissal (az apszisban románkori falfestmények nehezen felismerhető maradványai láthatók), kereszthajóval rendelkező kolostortemplom építése 1023-ban fejeződött be, a templomhajók boltozattal fedettek. Egyidejűleg két torony is létesült, az egyik szolgált harangtoronyként, a másik védelmi célokat szolgált. A harangtorony változatos ablakaival és jellegzetes vakárkádjaival példaként szolgált sok katalóniai románkori templom építése során. A főportál mára megsemmisült, a domborművek a híres "Cabestany mester" alkotásai csak részben maradtak meg, egy rész a barcelonai Museo Marésben van kiállítva (a helyszínen legalább egy másolat látható), több rész pedig magángyűjteményekben. Ugyanez a sors érte a kerengő oszlopfőit, szintén magán gyűjteményekben landoltak, köszönhetően a múltbeli liberális befolyásnak, amikoris nagyon sok kolostort, templomot elvettek az egyháztól, majd barbár módon sokmindent eladtak, többek között amerikai magángyűjteményekbe és múzeumokba. A kolostor szkriptóriumában született a híres "Rodai Biblia", a miniatúrfestészet remekműve, amely ma a párizsi Nemzeti Könyvtárban van kiállítva. A kolostor közelében találhatók a Santa Cruz de Roda középkori város romjai, amelyből csak a preromán stílusú Santa Creu templom maradt fenn. A kolostorról és erről a templomról sikerült ottartózkodásunk alatt több képet csinálni, amelyeket a fotóalbumok menüben lehet megtekinteni (II. TURISTA SZEMMEL , majd B) templomok, épületek, végül b) román és 9a) Katalónia).
A nap hátralevő részében még egy várost érintettünk a kempingbe menet. Castelló d'Empúries egykor püspöki székhely volt, Girona után Katalónia második legnagyobb gótikus székesegyháza épült itt a XIII. századtól kezdődően egy korábbi, XI. századi román stílusú templom kibővítésével. Belül egy érdekes platereszk jellegű alabástrom oltár látható. A települést még az ókorban a görögök alapították Ampurias néven.
Kevesebb, mint két kilométerre Castelló d'Empúries-től a Costa Brava egyik fontos túristaközpontja található, Empuriabrava, mi csak a következő napon ugrottunk oda egy kicsit körülnézni. Más tervünk aznapra nem volt, csak bevásárolni voltunk, a kempingtől nem volt közel, 24 kilométert kellett megtennünk, de sajnos közelebb nem voltak bevásárlóközpontok, ahol elérhető (aránylag otthoni!) árakon lehetett bevásárolni. A túristaközpont arról nevezetes, hogy tele van csatornákkal, a nyaralók az egyik oldalon megközelíthetők autóval, a másik oldalon pedig csónakra vagy jachtra lehet szállni és kihajózni a tengerre.
Virtuális kitérő: A következő nap francia Katalónia felé indultunk, az út során látottak külön oldalon szerepelnek. Végül az utolsó két nap a kempingtől délre és nyugatra mentünk. A déli útvonalon az első állomás Girona város volt, de előtte egy virtuális kitérő San Miguel de Fluviá városkába, mindössze öt kilométert kellett volna jobbra letérni a Gironába vezető útról, de annak ellenére, hogy a románkori templomokat érdekesnek találtuk, ez a XI. kolostortemplom annyira nem tűnt fontosnak.
Girona (spanyolul Gerona) városát még a rómaiak alapították, majd rövid muszlim uralom után a VIII. században karoling fennhatósag alatt volt, a környék központjaként szolgált. A mai napig Katalónia egyik legfontosabb városa. A város egyik legfontosabb műemléke a Sant Pere de Galligants kolostor, egykori bencés apátság. A kolostor temploma 1130-ban épült. A legnevezetesebb része a templomnak az apszis néhány oszlopfője, amelyeket a "Cabestany mester"-nek tulajdonítanak.
Nem messze a kolostortemplomtól áll egy másik románkori templom, a San Nicolás de Gerona kápolna, első írásos említése 1134-re datálható, tehát valamivel fiatalabb a kolostornál. Néhány kutató a kolostorhoz tartozó keresztelőkápolnának tartja.
Girona másik székesegyháza a Santa María székesegyház, a város legmagasabb pontján áll. A XI. században kezdték építeni román stílusban, mára csak a templomhoz csatlakozó kerengő román stílusú, maga a templom a XIII. század végétől kezdődően gótikus stílusban lett átépítve. Az egyetlen hajója a világ legszélesebb hajója, 23 méter széles. A főhomlokzat a legkésőbbi, a XVII. század vége után létesült barokk stílusban. Mivel mi siettünk, csak a homlokzatot tekintettük meg, a székesegyházba és a kerengőbe nem néztünk be, de azért néhány érdekesebb képet mellékelek.
Mindössze 35 kilométerre délkelet felé haladva Sant Feliu de Guíxols mellett elértük a tengert. A cél a város kolostora volt, azon belül is a Porta Ferradának nevezett főhomlokzat. A kolostort a bencések alapították a X. században, a mai templomépület részben románkori, részben gótikus. Maga a Porta Ferrada egy átriumnak tűnik, és feltehetőleg nem része a templomnak, hanem egy korábbi vizigót épület része lehetett, amely a későbbiekben eltűnt. A patkóívek arra utalnak, hogy mozarab mesterek építhatték.
Virtuális kitérő: Aznapra még egy érdekes látnivalót terveztünk útközben visszafelé menet a kempingbe. Mielőtt azonban rátérnék, tegyünk egy érdekes, bár nem kimondottan egetverően fontos kitérőt. Észak felé haladva La Bisbal településnél tehettünk volna egy kilenc kilométeres kitérőt a Palau-Sator külterületén található Sant Julià de Boada templom felé, amely a régió legrégebbi temploma egy 934-es évet tükröző dokumentum alapján. A vizigót eredetű templom mozarab stíluselemekkel rendelkezik, ennek köszönhetően tarthat számot érdeklődésre.
Végül az utolsó nevezetesség Púbolban a kastély (ahová ugyan nem jutottunk be, csak körbejártuk) amelyet Salvator Dalí Galá kedvesének vett meg, tehát a környék egy újabb nevezetes pontja, amely Dalí nevéhez fűződik. A kastélykertben akad néhány mű Dalítól.
Még egy napot szenteltünk Katalónia nevezetességeinek. A kempingtől nyugat felé indultunk, közel kétszáz kilométert terveztünk a néhány látnivaló megtekintésére, amelyek a művészettörténeti könyvekben szerepelnek. Nem sok megállóból állt az aznapi program, de köztük néhány művészettörténetileg érdekes műemlék volt a programban. Az első megálló Besalú városa volt, római és románkori emlékekkel. Virtuális kitérők: Mielőtt a városba térhettünk volna, utólag találtam néhány érdekes románkori templomot a környéken, talán ha korábban fedeztem volna fel ezeket a templomokat, érdemes lett volna rájuk szánni pár órát, tudniillik hamar, már öt óra előtt visszaértünk a kempingbe. Az egyik kitérő során a besalúi autópálya-csomóponttól jobbfelé déli irányban kellett letérni és 12 kilométer után lehetett volna elérni Porqueresben a XII. századi Santa Maria templomot a Banyoles-tó partjának közelében.
Félúton a Banyoles-tó és Besalú között az autóttól kétszáz méterre Serinyà településen futólag még egy XII. századi román stílusú templomot lehet megcsodálni. Serinyà-tól nem messze a hegyekben, a főútról letérve két kilométer után erdő közepén áll a Sant Miquel Sesvinyes remeteség.
Visszatérve a besalúi autópálya-csomóponthoz, az ellenkező irányban észak felé újabb két románkori templomot lehet megtekinteni. Beuda felé menet nagyjából félúton balra kanyarodva érhető el négy kilométer megtétele után a palerai Szent Sír kolostor, helyesebben a kolostor megmaradt XII. századi temploma. A Beudába vezető útra visszakanyarodva további három kilométer után lehet Beuda Sant Feliu szintén XII. századi templomát elérni.
Besalú hangulatos középkori város nem kiemelkedő, de érdekes látnivalókkal. A városhoz közeledve elsőnek a Santa Maria templomot vettük lencsevégre, a főhajó és a két mellékhajó apszisai tetszettek. A templom első írásos említése 1055-ből származik. Utólag kiderült, hogy a templomból csak ennyi maradt, néhány szép románkori oszlopfő a barcelonai Nemzeti Művészeti Múzeumban van kiállítva, valamint a barcelonai Pedralbes kolostor bejárata és a bejárat mellett látható csonka oszlopok szép oszlopfőkkel szintén ebből a templomból származnak. Mellesleg több részlet magángyűjteményekben landolt.
Miután a Santa Maria templom közelében leparkoltunk, a Tallaferro főutcán mentünk a város belseje felé. A főtér közelébe érve a Can Figueres nevű középkori palota áll, állítólag ebben az utcában, talán az épületben lehetett a helyi pénzverde.
A következő műemlék, amelyet megtekintettünk, a Hospital de Sant Julià. A nevével ellentétben nem kórház, hanem a város régi kórházához tartozó templom volt a XII. század végétől, amelyből mára csak a csodálatos homlokzat maradt fenn.
A Hospital de Sant Julià-tól pár méterre egy szűk utca után áll a Cúria Reial, több középkori világi épület együttese. A XIII. kori világi építészet emléke a kezdetektől fogva eredetileg a zsidó Astruc család tulajdona volt. A XIV. századtól Bernat Cavaller volt az épület tulajdonosa a király képviseletékent a tartomány kormányzójaként. Innen származik az épület neve, "Királyi kúria".
Tovább haladva a középkori palotától megtekinthetők a város középkori falai, valamint a Fluvià folyón átívelő középkori hidat, amely a többszöri áradások (1315, 1321, 1433, 1421, 1669, 1771 és 1790) ellenére megmaradt.
A San Pedro kolostort még 977-ben alapították, a XII-XIII. századok során volt legnagyobb a hatalma a környéken, később fokozatosan hanyatlott, mára a kolostorból csak a templom maradt meg számos románkori részlettel.
A városbeli sétánk utolsó megállója a Sant Vicenç templom volt, első említése szintén 977-re datálódik, de mai formájában átmenetet képez a román és a gótikus stílus között, különösen szép a déli oldal románkori kapuzata.
Virtuális kitérő: Besalú-tól nyugat felé haladva a Pireneusok hegyei felé érdemes lett volna néhány megállót tenni Olot település környékén, pl. Sant Esteve d'en Bas, Vall de Bianya, Sant Salvador de Bianya jöhetett volna szóba románkori emlékekkel, szerepeljen itt a legérdekesebb Priorato de Sant Joan les Fonts, annál is inkább, mivel Olottól észak felé tettünk egy téves kitérőt, a majdnem egy kilométers kitérő után az ottani körforgalomból tértünk vissza a főútra. Nos, az említett körforgalomtól mindössze három kilométerre megnézhettük volna Sant Joan les Fonts kolostorát, több szép románkori faragvánnyal (keresztelőmednece, oszlopfő).
A világhíres ripolli kolostor felé menet útbaejtettünk egy másik kolostort Sant Joan de les Abadessesben. A kolostor eredetileg egy női apátság volt, ahogy a város és a hasonnevű kolostor nevéből sejteni lehet (abadess - női apát), állítólag még 884-ben alapították. Viharos történelme során földrengés is sújtotta, és sok kárt okozott a XIX. század közepén az akkori liberális hatalom, amely tobbek között ezt a kolostort is kivette az egyház kezéből és hosszú ideig gazdátlan maradt és ennek következtében romlásnak indult. Mára a templom románkori apszisa, egyszerű gótikus kerengője tekinthető meg. A templom belsejében szép retablók láthatók, de a leginkább figyelemre méltó a főoltár 1250-ből származó fából faragott szoboregyüttese, amely a Keresztrefeszítést ábrázolja, egy kicsit modern szoboregyüttes benyomását kelti egyébként, ha nem ismernénk a történetet, azt is gondolhatnánk, hogy a XX. században készült. Az 1936-os polgárháború következtében a két lator szobra megsérült.
A kolostor közelében áll az apátsági palota. Jelenleg a városi bíróságoknak ad otthont, de a földszinten meg lehet tekinteni az eredeti kerengőt, illetve egy kis múzeumban a környéken található románkori templomok makettjeiben lehet gyönyörködni. Az érdekesség kedvéért lássuk alább a maketteket és a nekik megfelelő templomokat eredeti környezetükben, a templomok a kolostortól nagyjából húsz kilométeres körön belül állnak. (A legmesszebb Molló temploma áll 22 kilométerre.)
Virtuális kitérők: Bár az apátsági palota múzeumában látott makettek nem voltak virtuálisak, de a makettek képei mellé rendelt helyszíni képek az utazás szempontjából virtuálisak voltak, hiszen nem jártunk feléjük személyesen. A múzeumban volt egy térkép, amely feltüntette a környéken található románkori templomokat, ezek közül néhányat alább virtuálisan be lehet járni: Santa Cecília de Molló, Monasterio de San Pedro de Camprodón, Santa Maria de Ribes, Santa Llúcia de Puigmal.
Sant Joan de les Abadessesben megnézhettünk volna még egy romos templomot, a Sant Pol templomot, amelynek a homlokzata és a négyezet feletti masszív torony az apszissal maradtak meg. A homlokzat kapuzata szép románkori timpanonnal és oszlopfőkkel rendelkezik.
Mindezek után következhet az aznapi út fénypontja, egyben utolsó állomása: a Santa Maria kolostor Ripollban, a művészettörténeti könyvekben mindenütt szerepel. A kolostortemplom alapítása az első ezredforduló előtti időkre nyúlik vissza. Egy 1835-ben kitört polgárháború következtében, amely elsősorban az északi spanyol területeket (Baszkföld, Navarra, Katalónia) érintette, a kolostor szinte teljesen megsemmisült, és csak a XIX. század végén építették újjá. Az egyetlen középkori, román stílusú részlet a templom gazdag domborművekkel ékes XII. századi homlokzata őrződött meg, leírását a szakirodalomban olvashatjuk. A templomhoz csatlakozó kerengőben részben megmaradt a románkori szép oszlopfők vannak.
|
