|
Kihasználva a francia határ közelségét egy napot arra szántunk, hogy a határ túloldalán található katalán látnivalókat meglátogassuk. Mint nem sokkal korábban megtudtam, a francia fennhatóság a Pireneusok észak-keleti részére, ahol egyébként katalánok éltek és élnek a mai napig, csak a XVII. századtól terjedt ki, a középkorban a katalán kultúra volt a meghatározó errefelé. Az első nevezetes katalán kolostor útunk során a XI. század elején alapított Santa Maria de Serrabona perjelség volt. A későbbi századok során sok viszontagságon esett át. 1834-ben a múlt emlékeit menteni akaró Prosper Mérimée is meglátogatta, a helyreállítási munkálatok azonban csak a XX.században vettek komolyabb lendületet. Maga a kolostortemplom, amelyet újjá kellett építeni, nem sok látnivalót jelent, azonban kívül és belül több szép oszlopfővel dicsekedhet, többek között a hegyekre nyíló kerengőben is. Világraszóló a templom belsejében álló oszlopos elválasztó a főhajó és a szentély között.
Virtuális kitérő: a kolostortól ugyan nem messze, csupán 17 kilométerre, de viszont kanyargós hegyi úton érhettük volna el a Trinité de Prunet-et-Belpuig XI. századi románkori kápolnát, de nem vállalkoztunk a hegyi útra.
A másik két nevezetes itteni katalán kolostorral nem volt ilyen szerencsénk. Pradestől nem messze a Pireneusok egyik déli völgye felé nem túl messzire pár kilométerre áll a Sant Miquel de Cuixà kolostor, amelyet minden nehézség nélkül meg tudtunk közelíteni, azonban közbeszólt a déli népeknél szokásos szieszta, pont akkor érkeztünk, amikor déli pihenő volt. Így aztán az ott látottak tekintetében csak az internetre tudok támaszkodni, csak a kolostor külső képét tudtam megörökíteni.
Prades után mielőtt a harmadik itteni híres kolostorról esne szó, a UNESCO Világörökség egyik érdekes helyszínére érkeztünk, Vauban egyik erődítményéhez Villefranche-de-Conflent-ban. A városfalak, amelyeket a város felé közeledve láthatunk, a XI. és a XVII. század között épültek. A XVII. században, amikor XIV. Lajos uralkodása alatt francia fennhatóság alá került a terület, ekkor a korabeli korszerű erődítési elképzelések alapján Vauban, a király hadmérnöke egészítette ki a város védműveit (bár a Wikipédia idevonatkozó cikkében a hadmérnök neve nem szerepel). Egyúttal a város felett Vauban egy Fort Liberia nevű citadellát is épített, az itteni kettő Vauban-féle erődítés az UNESCO világörökségi listáján további 11 franciaországi erődítéssel együtt szerepel.
Villefranche-de-Conflent városka az erődítményeken és a hangulatos középkori utcákon kívül még egy szép középkori templommal, a Sant Jaume templommal is büszkélkedhet. A templom katalán neve indokolt, tudniillik még a katalán középkorban, a XI. század végén történt első említése, bár feltehetőleg csak a XII. század második felében épült. Az első érdekessége, hogy a főportál nem a déli vagy a nyugati, hanem az északi oldalon található, mivel a templom déli oldalával a városfal mellett áll. A második érdekesség, hogy ezen az északi oldalon van még egy második, az elsőnél szerényebb portál, amely a korábban létező, mára megszűnt kolostor portálja volt, amelyet mostani helyére később helyezték át. A templombelső szerény, viszont a két portál gyönyörű oszlopfőkkel dicsekedhet, megformálásuk, megjelenésük a Sant Miquel de Cuixà kolostorának oszlopfőivel rokon hatást mutatnak, annál is inkább, mert ugyancsak rózsaszín márványból faragták őket.
Virtuális kitérők: Felmerült, hogy Villefranche-de-Conflent-ból akár tovább mehettünk volna Andorrába is, soha vissza nem térülő alkalom lett volna. Amint közelebbről elkezdtem mérlegelni a lehetőséget, kiderült, hogy Andorra fővárosáig oda és vissza összesen plusz 220 kilométert kellene megtenni, az aznapi több, mint háromszáz kilométeres tervezettel együtt (hozzátéve, hogy hegyi utakon) már sok lett volna, nem is szólva az egyéb szóbajöhető kitérőkkel Andorrában és egyebütt. Mindent összevetve az alábbiakban tekintsük át a Villefranche-de-Conflent-ból elérhető látnivalókat, ha csak virtuálisan is. Andorra felé menet 29 kilométer megtétele után egy újabb Vauban-féle erődítményhez érkezhetünk. A Citadelle de Mont-Louis a Fort Liberia erőddel gyakorlatilag egy időben épült, rendeltetése is hasonló, a spanyoloktól a XVII. században elfoglalt területek biztosítása. Ez az erőd is szerepel a UNESCO világörökségi listáján a Vauban-féle francia erődök sorában.
Andorrában érdekes módon a legjelentősebb látnivalók a Villefranche-de-Conflent-ból a főváros, Andorra la Vella felé vezető út mentén találhatók, így aránylag könnyen egymás után el lehet érni azokat. Többségük románkori templom a XI-XII. századból, közös jellemzőjük a Pireneusokban máshol is elterjedt jellegzetes magas és tömzsi harangtorony. Az út mentén a miniállamban elsőként a Sant Joan templom érhető el Casellesben egyenesen az út mellett, az egyik legszebb románkori andorrai templomok között említik.
Sorban eztután következik a Meritxell Miasszonyunk bazilika, az egyetlen templom, amely nem illeszkedik a románkori templomok sorába, tudniillik 1972-ben a románkori templom megsemmisült, csak egy kis részlete maradt meg, ezt követően teljesen modern stílusban építették újjá.
A következő megálló a Santa Eulalia templom Encamp településen a főút közelében. Az építést követő későbbi korokban több kiegészítésen, átalakításon esett át, mára a leginkább említésre méltó az Andorrában legöregebb és legmagasabb harangtornya 23 méteres magasságával.
Andorra fővárosa felé közeledve a főúttól egy kicsit távolabb, szerpentines hegyi úton négy kilométerre áll a San Miguel de Engolasters templom, amelynek egyszerű, de arányos apszisán kívűl fő nevezetessége, hogy jó állapotban megőrződött románkori freskók díszítik az apszis belsejét (másolatok, az eredeti falképek jelenleg a barcelonai Nemzeti Művészeti Múzeumban találhatók).
A fővárosban is áll egy románkori Sant Esteve templom, apszisa a miniállamban a legnagyobb, lombard stílusú, amint az andorrai templomok és harangtornyaik is a lombard hatásról tanúskodnak. Ebben a templomban is vannak XII. századi falfestmények, melyek eredetijeit szintén a barcelonai Nemzeti Művészeti Múzeum őrzi. Megjegyzendő, hogy az erdeti korabeli templom nehezen felismerhető a későbbi kegészítések miatt.
A fővárostól tovább haladva három kilométerre még egy románkori templomot lehet elérni, a Santa Coloma templom az egyik legrégebbi templom az országban, első említése 1040-ből való, bár egyes részletei alapján a VIII. században építhették. Érdekessége, hogy a harangtornya hengeres. Belül több freskórészlet volt, de ezek magángyűjteményekbe kerültek, csak középen a patkóíves diadalív felett látható Isten báránya.
Ráadásként szerepeljen még egy templom, amely a fővárostól északnyugatra kanyargós hegyi utakon nagyjából 12 kilométerre érhető el Pal településen. Bár korabeli írásos említésről nincs tudomás, de a Sant Climent templom egyértelműen román stílusú, a legjellegzetesebb része a harangtorony.
Visszatérve Villefranche-de-Conflent-ba, onnan délfelé haladva még két látnivalót lehetett volna bejárni. Három kilométer megtétele után érkezhetünk Corneilla-de-Conflent Sainte-Marie templomához, amely a románkori katalán építészet egyik remekműve, a XI-XII. században épült. Corneilla-de-Conflent egyébként 1100 körül az itteni Cerdagne grófság központja volt. A templom portálja és apszisa kiemelkedő szépségű, harangtornya is illeszkedik a Pireneusok mindkét oldalán álló románkori katalán templomok harangtornyainak sorába.
Corneilla-de-Conflent után tovább haladva mindössze öt és fél kilométers út megtétele után lehet elérni a harmadik itteni nevezetes kolostort, a Saint-Martin du Canigou apátságot. A kolostor 1055 méteres magasságban áll, megközelíteni a lejjebb levő Casteil faluból csak gyalogosan lehet, a szintkülönbség a falu és a kolostor között 250 méter. Nemcsak fárasztónak tűnt a megközelítés, hanem időigényesnek is, ezért maradt a virtuális látogatás. A kolostor első említése 997-re datálódik, gyakorlatilag a XI. században jött létre. 1762-ben XVI. Lajos uralkodása alatt szekularizálták, ami a kolostor fokozatos pusztulását idézte elő, csak a XX. században hozták rendbe és mentettek meg több szép és értékes részletet, többek között a kerengő egyik oldalá sikerült helyreállítani.
Mivel az út elején mindjárt a legtávolabbi látnivalókat céloztuk meg, hogy egyrészt a kolostorokat mihamarabb megnézzük, másrészt így könnyebb volt beosztani az időnket, Villefranche-de-Conflent után visszafelé indultunk, hogy Perpignan és a francia-spanyol határ között nézzünk körül. Mielőtt azonban a tengerpart közelébe érkeztünk volna, lássunk még további virtuális látnivalókat. Az első lehetőség Perpignan előtt adódott, Toulouges (katalánul Toluges) Santa Maria temploma, amelynek márvány portálja miatt lett volna érdemes kitérni, pláne, hogy gyakorlatilag a távolság ugyanakkora lett volna (6 km helyett 5,7 km).
Nem sokkal tovább, pár kilométer után beugorhattunk volna Perpignanba, Roussillon fővárosába, csak négy kilométert kellett volna megtenni. Roussillon a XVII. század második feléig katalón fennhatóság alatt volt, a franciák ekkor hódították meg ezt a területet a Pireneusok gerincvonaláig. Érdekes módon a XIII-XIV. századok folyamán Mallorca királyai alá tartozott a terület, ekkor épült a ma is látható mallorcai királyi palota. A másik nevezetesség a palota körüli vár átépítése, illetve továbbfejlesztése a franciák által. Mint sok más határközeli területen az akkori Franciaországban, itt is Vaubant bízták meg az erődítési munkálatokkal, hasonlóképp a Villefranche-de-Conflent és a Fort Liberia erődjeihez. A Vauban-féle erődről csak véletlenül szereztem tudomást utóbb, ezért sem terveztem kitérőt Perpignanba. Amikor megpróbáltam több információt szerezni az itteni erődről, csak nagy nehézséggel sikerült néhány űr- vagy légifotót lementenem, az interneten semmi további említésre nem bukkantam. Valószínűleg arról van szó, hogy a francia hadsereg befészkelte magát oda, csak a középkori palota nyilvános. Érdekes módon sikerült egy Google-űrfelvételt találnom 2018-ból, amelyen ha nem is túl nagy méretarányban, de azért elég részletesen látni lehet valamit. Mindez nagyon emlékeztet a hazai rendszerváltás előtti időkre, csupán hogy lehet az, hogy a számunkra követendő példát mutató nyugati országban máig működik ez a nálunk a rendszervátozást megelőző időket idéző titkosítási őrület, a Google és a többi forrás (pl. a francia IGN) kitakarják a Vauban-véle történelmi erőd területét az űrfelvételeken.
A virtuális kitérők után az első helyszín Elna (franciául Elne) Santa Eulàlia és Santa Júlia temploma volt, bár a kora középkorban is többször említették a templomot, alapjában a XI. század után épült, a templomhoz a XII-XIV. század között kolostor is csatlakozott.
A következőkben két olyan templom is soron volt, amelyeknek a bejárata feletti "szemöldökgerenda" a művészettörténeti könyvekben szerepel, mint a korai románkori művészet remekei. A templomok XI-XII. századiak, a bejárat feletti födémek korábbi alkotások utólagos beépítései lehetnek. Az első templom, amelyet útbaejtettünk, a Sant Andreu de Sureda templom, amely eredetileg egy bencés kolostor temploma volt. Figyelemre méltó a bejárat feletti ablak alsó párkánya kerubokkal és oroszlánokkal, valamint a bejárat feletti szemöldökgerenda kerubokkal és szentekkel, középen a Mindenható Krisztus mandorlában, a timpanonban egyenlőszárú görög kereszt, benne Krisztus monogramja
A következő templom a négy kilométerre nyugatabbra álló Sant Genís de Fontanes volt kolostortemplom szintén a XI-XII. századból. Ennek a templomnak is a portál szemöldökgerendája a legérdekesebb. Ugyanolyan stílusú, mint a Sant Andreu templomban, tehát egykorúaknak tekinthetők. Itt annyiban más a helyzet, hogy felirat olvasható a gerendán, amelyből arra lehet következtetni, hogy 1020 táján készülhetett Jámbor Róbert, Hugh Capet fiának uralkodásának 24. évében. Ennek a dátumnak a pontos ismerete azért fontos, mert a stílusjegyek alapján lehet következtetni más románkori művek korára. A kő eredetileg a főoltár előlapját képezte, a XII. században került mostani helyére. Miután a francia forradalom után erőteljes hanyatlásnak indult (bár a hanyatlás már a korábbi évszázadokban megkezdődött), a Sant Andreu és sok más francia templom és kolostor sorsára jutott, részei magángyűjteményekbe, múzeumokba, többek között az USA-ba kerültek, csak a XX. században próbáltak visszavásárolni részleteket, illetve helyreállítani, amit lehetett.
Mielőtt visszatértünk volna spanyol földre, tehettünk volna még pár virtuális kitérőt. Először Sant Genís de Fontanes-ből Brullà (franciául Brouilla) felé tettünk tévedésből egy kisebb letérést, onnan már csak további két és fél kilométer után érhettünk volna a Santa Maria XII. századi románkori templomhoz, amelynek fő dísze a gyönyrű márvány portál amelynek két oldalán Mindkét oldalán griffekkel és oroszlánokkal díszített oszlopfők láthatók a serrabonai kolostor műhelyéből.
Másik virtuális kitérő volt a spanyol határ felé menet Boulou (katalánul Voló) Santa Maria templomához. A kapuzat felső frízéről nevezetes ez a templom, tudniillik a híres Cabestany mester műhelyéből származik a kapu feletti fríz domborműve, amely Krisztus életéből vett részleteket ábrázol, de erről a templomról és a Cabestany mesterről részletesebben a tematikus oldalon legyen szó. Ez annál is fontosabb, mert a környéken Perpignan mellett van Cabestany, az ismeretlen mester neve innen származik (jelenleg múzeuma is van itt), valamint Monastir del Camp is rendelkezik a mester alkotásaival, és a mester művei fellelhetők több helyen Franciaország déli részén, Katalóniában, sőt a távolabbi Itáliában is. |
