|
A hosszú odavezető út után pihenésképpen Leónban
az első napon délelőtt gyalogos városlátogatást tettünk, a városközpont
gyalog csak egy negyedórányira volt. A következő nevezetesebb
látnivalókat tekintettük meg:
A Santa María de Regla gótikus katedrális, a spanyolországi gótika kiemelkedő remekműve, építette 1205-1301. között Enrique de Burgos mester egy XI. századi templom helyén. Az északi homlokzat és a kerengő 1472-ben készült el. A XIII-XIV. századi üvegablakok felülete 1800 m², a spanyol üvegfestészet legszebb darabjai, az ablakok elfoglalják a falfelület teljes szélességét. Az épület helyenként romladozik, mivel nem stabil homokkőből emelték.
Nem messze a székesegyháztól levő téren két impozáns épület is áll: az itáliai renesszánsz palotákra hasonlító Palacio de los Guzmanes 1560-ból (jelenleg a helyi közigazgatás központja) és a XIX. sz végén épült, Gaudí által tervezett Casa Botines. Miután Gaudí befejezte Astorgában a püspöki palotát (ld. később), barátjának és patrónusának, Eusebi Güellnek ajánlatára tervezte a város központjában 1891-ben. Az épület stílusában illeszkedik a környezetéhez, sok neogótikus részletével középkori hangulatot áraszt.
A székesegyháztól nem messze egy mozarab templom is áll, a San Salvador de Palat del Rey, II. Ramiro királyi palotájához csatlakozott, 931-951 között épült, a város legrégebbi épülete. Sajnos csak utólag derült ki, hogy érdemes lett volna útba ejteni. A múlt század elején majdnem lebontották, de egy tanulmány alapján felfedezték a templom mozarab maradványait. Maga az épület kívül nem túl érdekes, de belül a boltozat figyelemre méltó.
A városközponttól egy kicsit távolabb áll a San Marcos konvent, amelynek helyén eredetileg a Santiago lovagrend által épített szálláshely állt a zarándokok részére. A jelenlegi kolostort és templomot 1513-ban kezdték építeni, jellegét tekintve átmenet a platereszkből a reneszánszba.
Délután a mozarab építészetnek minden művészettörténeti könyvében szereplő gyöngyszeméhez látogattunk el, a 913-ban cordóbai szerzetesek által alapított San Miguel de Escalada kolostor templomához (ma már a kolostorból csak a templom maradt fenn). Belül háromíves oszlopos szentélyrekesztő van. Az oszlopokon a szentélyrekesztőben és a templomon kívüli galériában is patkóívek utalnak a mozarab stílusra. A szokásos szieszta előtt nem sokkal érkeztünk, a templom zárva volt, de nem kellett sokat várni, a műzeumőr hamarosan megérkezett. Meglepetésünkre még beléptidíjat sem kellett fizetni, sőt egy kisebb prospektust is kaptunk, mi pár eurót azért adományoztunk. A máshol szokásos turistaroham itt elmaradt, pedig a templom kívül-belül szép és érdekes. Csupán két idősebb hölggyel találkoztunk, akik Ausztriából jöttek idáig kocsival és a kutyáikat is magukkal hozták, tehát meg lehet állapítani, hogy sok egyéb úticéljuk mellett ezt a helyszínt is előre kiszemelték maguknak.
Ha már arra vetődtünk, beugorhattunk volna a szomszédos Gradefes 1164-ben alapított román stílusú Santa María la Real cisztercita női kolostorába, de sajnos csak utólag, a látottak rendszerezése után derült ki, mit hagytunk ki, pedig csak 10 km kitérőt kellet volna tennünk.
Egy másik kihagyott látnivaló egyenesen az út mentén Villarmún falucskában, kevesebb mint 50 méterre jobbra a haladási úttól volt, a kis románkori templom négyzet alakú apszisának frízét lehetett volna megtekinteni, a templom déli galériája későbbi, nem annyira érdekes, mint a jelentősebb galériás templomok esetében, talán csak a gólyafészek a harangfal felett számíthatott csábító hangulati elemnek.
|
