|
A következő napon (május 19.) az úticél Zamora és környéke volt. Kasztíliának az északnyugati része (nagyjából a Burgos, León, Salamanca városok által közbezárt háromszögben) GoogleEarth űrfelvételei alapján, de nagyon sok, a tájról készült fényképről is kicsit félsivatagi, nem túl termékeny tájnak tűnt, de erre járván kiderült, hogy szépen megművelt szántóföldek vannak errefelé, talán csak az volt szembetűnő, hogy kevés volt a fás, erdős terület. Valahol aztán később olvastam, hogy erre van is magyarázat, mégpedig az, hogy ugyanabban az időben, mint Angliában vagy Skóciában, kiirtották az erdőket birkatenyésztés, illetve gyapjútermelés érdekében a XVII-XVIII. században. Az óceán közelségéből adódóan van ugyan elég csapadék ezen a tájon, de feltehetőleg azidőtájt, amikor több erdő volt, akkor csapadékból is több volt. Egyébként ez a terület egyenletes fennsík, nagyjából 500-700 m az átlagos tengerszint feletti magasság, de ezt nehéz volt érzékelni, sokhelyütt olyan érzés volt utazni, mint idehaza az Alföldön. Ami az utazást illeti, kellemes meglepetés volt, hogy nagyon sok jó minőségű és ezek közül nem kevés új építésű autópálya vagy autópályaszerű autóút van országszerte, ráadásul a fizetős autópályák aránya alacsony (mi csak baszkföldön a francia határ és a spanyolországi baszk főváros – Vitoria – között, Katalóniában pedig Tarragona és a francia határ között fizettünk) és érdekes módon a forgalom nem volt nagy, csupán a városok közvetlen közelében. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy volt egy akaratlan kitérőnk Leónból, mi dél felé indultunk, de az Astorga felé vezető autópályára tévedtünk és az első letérőig 10 kilométert kellett mennünk, majd visszafelé ugyanennyit, ráadásul ez az útszakasz (odavissza) fizetős volt. Akár el is mehettünk volna Astorgába, de akkor az aznapi útiterv megdőlt volna, valamint Astorgát más alkalommal terveztük meglátogatni, bár utólag ez a látogatás terv maradt, de azért ennek a tervezett útnak is szentelek leírást a későbbiekben.
A templom nyugati későromán és gótikus "fenséges" kapuján (La Portada de la Majestad) szép XIII-XIV. századi szobordíszek vannak, méghozzá az egész kapu színes, állítólag eredeti színekkel. Az északi kapuzat nem annyira díszes, de szintén szép és tisztán XII. századi románkori.
A templomból ezenkívül emlékezetes egy Jan Gossaert köréhez tartozó németalföldi mester (talán Gerard David) által 1520 körül festett oltárkép, a Virgen Mosca (Legyes Madonna, a légy a madonna térdén pihen és a madonna mintha épp odatekintene és óvná a kisdedet). Egyes feltételezések szerint Katolikus Izabellát, Kasztília királynőjét ábrázolhatja a kép (a kép jobb oldalán).
A másik érdekes emlék, amelyet volt szerencsénk megtekinteni, a Palacio de las Leyes (a törvénykezés palotája) romja (az utcáról megtekinthető a bejárat feletti félkör alakú dombormű és mögötte az előtér egyszerű mozaikpadlója). Itt ülésezett 1505-ben a Cortes, a spanyol rendi gyűlés, ahol Izabella, Kasztília és León királya kihirdette az ún. toro-i törvényt, amely több jogot biztosított a kasztíliai nemességnek.
A toro-i látnivalók sorát zárja néhány mudejar stílusú templom, egyet láttunk a városban, a másikat nem, a harmadik a városon kívül áll, nem ejtettük útba, de azért nem árt, ha itt szerepel. A mudejar templomok fő jellemzője, hogy téglából építették a keresztény hitre tért mesterek, a román stílus főbb jellemzőit alkalmazták, a XII-XIII. század fordulója táján épültek.
Ezután nyugat felé fordultunk Zamorába. Toro-ból tehettünk volna egy kitérőt kelet felé kb. 37 kilométerre Tordesillas városába, a város a tordesillasi egyezményről nevezetes, itt osztotta fel egymás között 1494-ben a spanyol és portugál király az akkoriban megismert Újvilágot. A Duero magas partján fekvő Zamora "a romanika múzeuma" elnevezéssel dicsekedhet, tizenhat XII-XIII. századi román stílusú temploma van. A székesegyház egy picit csalódást okozott, mivel az északi oldalon levő klasszikus stílusú bejárat nem volt érdekes, ráadásul a nevezetes zamorai kőpikkelyes kupolát is eltakarja és a katedrálist körbejárva se nagyon volt rálátás a kupolára, nem beszélve arról, hogy a szokásos koradélutáni szieszta miatt be sem tudtunk jutni a templomba, talán csak a szép déli Puerta del Obispo kapuzat (szemben a püspöki palotával, innen a kapuzat elnevezése, "Püspöki Kapu") románkori szobordíszei jelentettek kárpótlást, mellesleg a kupolán és a harangtornyon kívül ez a kapu az egyetlen megmaradt érdekesebb románkori részlete a katedrálisnak. A kupola egyedülálló jellegzetes kőpikkelyes kupola, az itteni kupola mellett még Salamancában találhatunk ilyen kőpikkelyes és gerezdekre osztott kupolát. Hasonló pikkelyes tetőzetre francia földön találunk példát Angoulême-ben és Poitiers-ben, de ott gerezdek nélkül.
Belül több kápolna van és ennek megfelelően több retablo, azaz oltárkép is látható. A retablo-k megfelelnek a közép-európai nagyobb méretű szárnyasoltároknak, keletkezési idejük is nagyjából ugyanarra az időre tehető (XIV-XVII. század), stílusuk változó, a következő két reneszánsz oltárkép a szentély előtt balra és jobbra látható.
A katedrális San Juan kápolnájában is van egy szép reneszánsz oltárkép, de ezenkívül ajánlott megtekinteni a XVI. század elejéről származó egyik legszebb fali síremléket, az ún. Izabella-gótika szép példáját. A félkör záródású fülke felső széléről egymást keresztező bordákból álló mérmű látható, Doctor Juan de Grado síremléke.
A város többi román stílusú temploma tetszett, csak az esős, borús idő volt egy kicsit lehangoló. Mivel a móroktól a várost a XI. század második felében foglalták vissza végérvényesen, csak ezután kezdődhettek komolyabb építkezések. Nagyjából az összes románkori templom a XII. században épült, az alábbiakban a legérdekesebbeket mutatom be. A Santa María la Nueva templom eredete a VII. századra nyúlik vissza, jelenlegi formáját a XII. század elején nyerte el, de már 1158-ban újjá kellett építeni. Nagyon szépek az apszis vakárkádjai és az oszlopfők a templomban több helyen.
Egy másik Mária nevéhez fűződő templom 1167-ből a Santa María Magdalena templom, végleges kialakítása a XII. század végére tehető, egyhajós, erős támpillérekkel, a déli kapu öt ívezetével, levél- és virágmintákkal ugyanebből az időből származik. Hajója szokatlanul magas, a szélesség-magasság aránya 1:3, ívei is ennek megfelelően csúcsívesek.
A XII. század végéről íme még egy Mária-templom, az Iglesia de Santa María de la Horta. Szép kapuzattal rendelkezik az északi és a déli oldalon is egyaránt.
A legöregebb templomnak az 1128-ból származtatott Santo Tomé templomot számítják, a három, négyzet alaprajzú apszis ívei belül patkó alakúak, boltozatottak, a hajó felett nyitott fedélszék van.
A háromhajós Santiago del Burgo templom egy időben épült a székesegyházzal, figyelemre méltó a déli kapuzat függő zárókővel, ami bizánci hatásra utal. A kapuzat felett rózsaablak látható. Ugyancsak XII. századi a San Juan Bautista (más néven San Juan de Puerta Nueva) templom, a bejárat felett szintén rózsaablakkal.
A teljesség kedvéért említsük meg a többi román stílusú templomot is, a fotóalbumok menüben egyik-másik templomról szerepel kép, művészi szempontból kinézetük változó, vannak érdelődésre számot tartó és kevésbé érdekes épületek: Iglesia de los Remedios, Iglesia de San Andrés, Iglesia de San Antolín:
Iglesia de San Cipriano, Iglesia de San Esteban, Iglesia de San Frontis:
Iglesia de San Isidoro, Iglesia de San Leonardo, Iglesia de San Pedro y San Ildefonso:
Iglesia de San Vicente Mártir, Iglesia de Santa Lucía, Iglesia de Santiago de los Caballeros:
Iglesia de Santo Sepulcro, Iglesia Espiritu Santo, Iglesia San Claudio de Olivares.
A zamorai ismertetést néhány világi épülettel zárom. A Diputación Provincial a zamorai tartományi közgyűlés székhelye, az 1629-ben épült Encarnación Kórház volt épülete. A tér átellenes oldalán áll a Palacio de los Condes XV. századi épülete, mostanra a drága Parador szállók sorát bővíti, a városközpontban nyílt úszómedencének is jutott hely a palota mögött. Érdekes épület még a XV. század végén vagy a XVI. század elején reneszánsz stílusban épült, de platereszk elemekkel kiegészített (egyes szakértők a platereszk helyett Izabella-gótikát említenek) Palacio de los Momos, jelenleg a tartományi bíróság székhelye.
A sétánk legvégén jutottunk el az óváros végén a város legmagasab részén fekvő várig, az idő addigra javult egy kicsit, így aztán a várról is csináltunk pár képet. A vár egyik kapuja a Puerta de Doña Urraca, Ferdinando király, aki Zamorát visszafoglata a móroktól, a lányának adományozta a várost, a kapu róla kapta a nevét.
Zamora után egy újabb művészettörténeti nevezetességet, a Zamorától nem messze található, a mór hódítást megelőző időben épült San Pedro de la Nave templomot tekintettük meg, a nyugati-gót építészeti emlékek egyik legjelentősebbikét. A templomról azt lehet tudni, hogy nem az eredeti helyén van, hanem 1931-ben a közelben levő víztározó létesítésekor helyezték át mostani helyére. Itt is találkoztunk "célturistákkal" (sőt csak velük), akik ugyanúgy, mint mi, már elutazás előtt tudták, hogy ide el fognak jönni. Ők is nagyjából ugyanolyan messziről, Németországból jöttek, méghozzá lakókocsival, és ráadásul láthatólag benne voltak a korban, a hetven körül járhattak. A templomot 680 és 711 között kezdték építeni, tehát még a muszlim hódítás előtt nyugati-gót stílusban. Mivel belül kisméretű terek vannak, így lehetővé vált boltozatos mennyezet kialakítása. A boltozatot belül nem a falak, hanem a falak mellett álló oszlopok tartják. Az oszlopokhoz faragott oszlopfők tartoznak, és többek között két bibliai jelenetet ábrázolnak: Dánielt az oroszlánok barlangjában és Izsák feláldozását. Az oszlopfők felső részeiben stilizált szőlővenyigék között madarak szőlőfürtöt csipegetnek.
A Leónba visszavezető úton még megtekintettük a Monasterio Santa María de Moreruela XIII. századi impozáns romjait, az építkezés a kolostorban az előző század hatvanas éveiben kezdődött, az Ibériai-félszigeten az egyik első ciszterci kolostornak tekinthető. Az 1835-ben történt kisajátítást követően ment tönkre, hasonló sorsra jutott több más kolostor Spanyolországban az akkori liberális irányzat miatt (mint például a Monasterio de San Pedro de Arlanza Burgos közelében), az egyházi vagyon kisajátításának gyakorlata egészen a huszadik század első negyedéig tartott.
Virtuális kitérő: Zamora felé menet és visszafelé is Leónba elhaladtunk Benavente városa mellett, csak utólag, az úti élmények feldolgozása során derült ki, hogy mindössze három kilométeres kitérővel beugorhattunk volna oda. Egyszerre két románkori templomot is láthattunk volna, belül talán nem túl érdekesek, de a portálok és az apszisok szépek.
|
