C) Oltárok a Pireneusokban, XI-XIII. század

C) A Pireneusok völgyeiben álló románkori templomok oltárainak díszes homlokzatai, az oltárok oldalai, baldachinok

         A faragott kő szarkofágok szolgáltak előképül a IV. századtól használt oltárképek esetében a korai keresztény templomokban, és későbbi fejlődésükből származtak a középkori oltárképek. Eleinte gazdag szövetekből (kárpitokból vagy szőttesek) készült függönyök voltak, de hamarosan, már a negyedik századtól nemesfémek egy részét kezdték egyre gyakrabban használni, különösen a bizánci művészetben és Olaszországban. A tizedik századtól a tizenharmadik századig az ezüstből és zománcozott rézből készült oltárképek több helyen előfordultak, amelyek utánozzák a festett vagy domborműves fát többek között Katalónia pireneusi területén. Bár alapvetően románkori (XI-XIII. századi) oltárképek szerepelnek az alábbi felsorolásban, de a teljesség kedvéért muszáj volt beiktatni néhány későbbi, gótikus oltárképet is, amelyek Katalónia pireneusi részén születtek.
          A legújabb történetírás azt állítja, hogy Katalóniában az oltárképek sok esetben liturgikus rituálékhoz szolgáltattak alapot, ez ad magyarázatot több esetben az oltárhomlokzatok ikonográfiájának értelmezéséhez. A katedrálisok liturgikus szertartásai, valamint a nagyhét ünnepeit húsvéti drámák vagy oratóriumok formájában díszítő paraliturgikus megnyilvánulások nagy száma alapvető fontosságú az ezeken az oltárokon lévő jelenetek megértéséhez. Ezeket a szent képeket az év nagy részében gyakran kárpitokkal borították, és csak bizonyos ünnepségeken leplezték le őket, hogy részt vegyenek a szertartáson, és segítsenek megteremteni a szent teret az ünneplés során.
          A középkorban terjedt el a táblafestés, elsősorban oltárfrontok és kis oltárképek díszítésére használták. A freskó falfestészettől eltérően a tempera technikát alkalmazták. A temperafestés egy olyan technika, amelyben a pigment oldószere víz, a kötőanyag (más néven tempera vagy sűrítő) pedig valamilyen állati zsír, glicerin, tojás, kazein és más szerves anyag vagy gumi. Történelmileg a temperafestészet az európai középkor jellemzője, különösen a román és a gótika időszakában. Kivitelezése során gyakorlatilag a falfestészet témái, szimbolikája köszönnek vissza. Még a legkiemelkedőbb példányai is ugyanazon a földrajzi területen találhatók, mint a falfestmények, esetünkben Katalónia. A szerzetesek a grófok pártfogásának és a kolostorok elterjedésének köszönhetően számos festőműhelyt hoztak létre. A leggyakrabban készült alkotások a homlokzatok voltak, amelyek az oltárok elé helyeztek díszített táblákból állnak. Ez a megnevezés kétféle alkotást foglal magában, az "antependiumot", amelyet az oltár elé helyeztek, és az oltárképet vagy "tabula retro altaris", amelyet az oltárasztalon helyeztek el. Mindkét esetben nyilvánvaló a preromán ötvösség hatása, amelyet utánozni igyekeztek. Az alap ilyenkor vagy fa, vagy gipsz, amelyet olyan lakkal fedtek, amelynek révén arany vagy ezüst hatást értek el.
          Az oltárt fából készült baldachinnal is lehetett díszíteni, amelyet szintén festettek. A baldachin a középkori liturgikus bútorok egyik legreprezentatívabb eleme. Ez egyfajta oltárburkolat, amely különböző formákat ölthet, és védő, szimbolikus és tiszteletbeli értékkel bír. Távoli eredete keleten van, és abból az ötletből született, hogy a nagy tekintélyű emberek számára biztosítékot nyújtsanak. Valójában a baldekinus szó a Baldacco-ból, Bagdad városának régi olasz nevéből származik, ahonnan a tizenegyedik századig értékes selyemszöveteket importáltak, és amely a "gazdag szövet" általános nevét adta, és tágabb értelemben a rudakkal alátámasztott szövetet, amely egyfajta védelmet képezett. Az első, a középkori Európában a legelterjedtebb típus, amit baldachin-templomnak lehet nevezni, egy kupolás építmény, amelyet négy oszlop támaszt alá, a nagyobb kolostori templomokban – Katalóniában pl. Ripoll és Cuixà templomaiban – fordulnak elő. A nagy templomok oszlopos baldachinjainak festett fából készült vidéki változata a Pireneusokban Toses Sant Cristòfol és Estamariu Sant Vicenç templomában fellelt baldachinok.
          Néha a baldachint az oltár fölé elhelyezett vízszintes festett deszka helyettesítette. Mára sajnos ezek a művészi értéket képviselő alkotások a többi oltárképekkel együtt a Katalóniai Művészeti Múzeumban (Barcelona, rövidítése MNAC), valamint a Vic Püspöki Múzeumban és a Solsonai Egyházmegyei és Regionális Múzeumban vannak többnyire kiállítva, néhány helyen vannak csak eredeti művek vagy masolatok. A mennyezeti balcachinokra példa Ribes de Freser (Església de Santa Maria), Tavèrnoles (Monasterio de Sant Serni) és Tost (Església de Sant Martí) kvázibaldachinjai, valamint még egy, feltehetőleg a Val d'Aran valamelyik templomából származó baldachin.

A román stílusú oltárképek változatai Katalóniában

          1) Sant Lliser d'Alós d'Isil
         Az előlapon középen Szűz Mária látható, kék alapon mandorlával körülvéve, a kék az istenség és a menny színe. A gyermeket a térdén hordja, kelet-római hatású testtartásban. Nyolc, a helyi templomhoz kötődő szent alakja veszi körül. Tempera, stukkó domborművek és vágott fémlevél maradványok, a XIII. század első negyedéből származik.

Alós d'Isil, Església de Sant Lliser

Alós d'Isil, a templom szép románkori kapuzata

         2) Sant Pere d'Aurós
         Az egykor jobb napokat látott, mára elnéptelenedett település temploma csak románkori apszisát őrizte meg, hajója későbbi átépítés után nyerte el mai formáját. Az apszis furcsán megemelt formája arra utalhat, hogy az erdeti hajó magasabb lehetett a mostaninál. Amiért érdemes foglalkozni a templommal, az a két festett oltároldal a XIII. század második feléből, amelyeket a barcelonai múzeumban őriznek (nem szerepelnek a kiállításon, raktáron vannak), az oltárhomlozat nem maradt fenn. Mindkét táblán kör alakú középső részben két alak ül párnázott íves formán. Az egyik tábla középen Szent Pétert ábrázolja, a "Petrus Apostol(V)s" felirattal. A szentet püspöki tulajdonságokkal ábrázolják: bal kezével egy püspöki pásztorbotot tart, felemelt jobb kezével áldó gesztusot tesz. A másik tábla a pogányok apostolát mutatja be ülő helyzetben, könnyen felismerhető a hozzá tartozó "Pavl(V)s Apostolus" feliratról. Mindkét táblán a sarkokban angyalok tartják a kör alakú mandorlát.

  

Sant Pere d'Aurós, az oltár két oldalsó táblája, Szent Péter püspöki pásztorbottal és a kopaszodó Szent Pál karddal a kezében

Sant Pere d'Aurós, a templom délkelet felől a kiemelkedő apszissal

         3) Iglesia de Santa Maria de Avià
         A templom oltárhomlokzata a katalán román stílus kulcsfontosságú darabja. Az eredeti oltárhomlokzat jelenleg a MNAC-ban van kiállítva, míg a plébánián van egy másolat. Datálása a XII. század végéről származik. Fára festett, tojástemperával, stukkókkal és kolletúrákkal, vagyis átlátszó, sárgás színű lakk felhordásával, amely valószínűleg utánozva a bizánci ikonok ezüst bevonatának esztétikáját. Öt részből áll az oltárkép, a középső részben a Szűz a gyermek Jézussal az ölében, a többi négy részben jelenetek Jézus gyermekkorából: Angyali üdvözlet és Mária és Erzsébet találkozása, Jézus születése, Napkeleti bölcsek, Jézus bemutatása a templomban.

Avià, Església Santa Maria

  

Avià, Església Santa Maria, Jézus születése, Jézus bemutatása a templomban: az oltárkép két részlete kinagyítva

Avià, Església Santa Maria, a templom délkelet felől

         4) Baltarga, Esglèsia de Sant Andreu
         A Museu d'Art de Catalunyában (MNAC) található egy oltárhomlokzat a tizenkettedik század végéről vagy a tizenharmadik század elejéről származik. Kiváló minőségű mű, amely középen a Pantokrátort ábrázolja az evangélisták jelképeivel körülvéve, mindkét oldalán két tanítványpárral.

Baltarga, Esglèsia de Sant Andreu

Baltarga, Esglèsia de Sant Andreu, a templom belül, az oltárkép másolata nem a helyén, hanem az apszis hátsó falán

         5) Santa Margarida de Benavent de la Conca
         A Museu d'Art de Catalunyában (MNAC) található ez az oltárhomlokzat, amely Benavent de la Concából, a Santa Margarida templomból származik. Technikailag egyetlen fadarabból faragták. Az oltárlap vastagsága 8 cm, méretei 85 × 142 cm. Ezen a vastagságon a darab kompozícióját alkotó figurákat üregesként vágták ki. Középen mandorlában a Maiestas Domini képe látható, aki boltíven ül, jobb kezével áld, bal kezével és térdével nyitott könyvet tart. A nyitott könyvben az IHESUS AUTEM TRANSIENS PER MEDIUM ILLORUM ET DIXIT EIS: PAX VOBIS felirat olvasható (Jézus azonban átment közöttük, és így szólt hozzájuk: „Béke legyen veletek. Én vagyok mondta az Isten). A négy oldalsó rekeszben tizenkét alak található, amelyek közül néhány apostolként azonosítható. A jobb alsó rekeszben csoportosított alakok közül a mandorlához legközelebb eső Péter apostol nevesíthető a jobb kezében tartott kulcsok alapján, Szent Pál képe a bal alsó rekeszben, a mandorla túlsó végén, jobb kezében kardot tartva, szintén egyértelműsíthető. A mandorla oldalán lévő négy rekeszben az evangélisták jelképei találhatók.

Benavent, Esglèsia de Santa Margarida

Benavent, Esglèsia de Santa Margarida, a templom több átalakítás után románkori külső nélkül

         6) Besora, Castillo de Santa María, Santa Maria de Besora templom
         A Besora kastély egy dombot koronázó volt várkastély, amely Santa María de Besora városától nyugatra, 1023 méteres magasságban található. A várkastéllyal egybeépülve áll a Santa Maria de Besora templom, mára már az együttesnek csak romjai maradtak fenn. A várról szóló első hírek 885-ből és 887-ből származnak, Szőrös Vilmos idejéből. A templom eredetileg a San Juan de Ripoll kolostorhoz tartozott, később a San Juan de las Abadesas női monostor fennhatósága alá tartozott.

Besora, Santa María várkatély és templom

         A románkori művészet alább látható alkotása a XII. század második negyedében festett oltárhomlokzat, amely a Barcelona tartományban található Santa Maria de Besora várkastély templomából származik, és ma a Katalóniai Nemzeti Művészeti Múzeumban őrzik. Egy ilyen darab funkciója az volt, hogy a főoltár asztalának előlapjaként vagy antependiójaként szolgáljon, azzal a szándékkal, hogy egy olyan teret díszítsen, amely egyébként üresen maradna. Ily módon a templom belsejének ikonográfiai programja is gazdagodott. Az itt látható Esquius-panel a leghagyományosabb ikonográfiát követi, Krisztust ábrázolva középen, körülvéve az apostolokkal és a négy evangélista szimbólumaival. Krisztus gesztusa a görögül „Pantokrátornak” (mindenhatónak) nevezett mozdulat jellemzője, és felfedi hatalmát, amellyel mindent megítél és uralkodik. Felemelt jobb keze két ujjával, bal kezében egy tekercs Isten Törvényével, az őt megkoronázó glória és a trón, amelyen ül, ezt hangsúlyozzák. A mandorla felirata: "HIC DEVS ALFA ET OMEGA CLEMENS MISERATOR ADESTO AC PIETATE TVA MISERORVM VINCLA RELAXA AMEN", azaz "Isten, az Alfa és Omega, könyörületes, légy itt és irgalmad által oldozd fel a vétkesek kötelékeit. Ámen".

Besora, Castillo de Santa María, frontal de altar de Esquius

         7) Boí, Sant Pere templomrom
         A Sant Pere de Boí templomból származó oltárhomlokzatot 1932 óta őrzik a barcelonai múzeumban, Szent Péter életére utaló jeleneteket ábrázoló képekkel. Stílusa szorosan kapcsolódik a Sant Climent de Taüll oltárához, mindkettő a XIII. század közepére datálható. Középen Szent Péter alakját látjuk, süvegbe és crosierbe öltözve, jobb kezét áldásra emeli, kezében a mennyország kulcsával. Az oldalsó jelenetek a következő ábrázolásokat mutatják: - balra fent: Szent Péter Szent Pállal, Néró császár előtt - jobbra fent: Szent Péter és a bölcs Simon vitája - balra lent: Szent Péter börtönben, két katona őrizetében - jobbra lent: Szent Péter és Szent Pál imádkozik felettük isteni kéz nyúlik le.

Boí, Sant Pere templomrom

         8) San Martín de Tours de Capella
         Bár két szempont miatt is az oltárkép nem illik a felsorolásba, egyrészt nem Katalóniából, hanem Aragónia Huesca tartományából származik, másrészt nem románkori, hanem későbbi keltezésű, de a templom szentje megérdemli, hogy több szó essen a képről. Az oltárkép Szent Márton pannóniai származású szent legendájának részleteit meséli el, ez egy olyan műalkotás, amely sajátos ikonográfiája és a származási helyét övező bizonytalanságok miatt kelti fel az érdeklődést. Bár archaikus és népszerű stílusa kezdetben arra késztette a szakértőket, hogy a 13. és 14. század közé datálják, a karakterek stílus- és öltözködési részletei, valamint a szövegekben használt betűtípus arra utalnak, hogy valószínűleg a 15. századból származik. Később a szakértők a tizenhatodik század elejére datálták, Pedro Nunyes festő és munkatársa, Enrique Fernandes munkája, mindketten Barcelonában élő portugál festők. Az ábrázolás középső részén Szent Mártont, Tours püspökét látjuk, aki jobb kezével áldást oszt, amint azt a "Sant Martí" felirat is megerősíti. Baloldalt Szent Márton, akit római lovagként mutatnak be, megosztja köpenyét egy szegény emberrel. A jelenetet kísérő felirat különösen szokatlan: "Ahogy a köpenyével elűzte az ördögöt". A hagyomány szerint Krisztus volt az, akinek Szent Márton egy hideg éjszakán segített. A baloldal második jelenete Márton tours-i püspökké szentelését illusztrálja. Jobboldalt az első jelenet Szent Márton jótékonysági cselekedetét mutatja be: levetkőzi liturgikus ruháját, hogy felöltöztessen egy szegény embert, és egy angyal száll le a mennyből, hogy újra felöltöztesse a misére. Az utolsó jelenetben Szent Márton halála látható, amikor utoljára megkísértette az ördög, akit ő a kereszt jelével taszít vissza.

Capella, Iglesia de San Martín de Tours

  

Capella, Iglesia de San Martín de Tours, a templom kívülről, a templom bélletes kapuzata

         9) Santa Maria de Cardet plébániatemplom
         A freskófestő műhelyekhez hasonlóan az oltárképekre szakosodott műhelyek is működtek. Az úgynevezett Ribagorça műhelynek tulajdonított művek a tizenharmadik századi táblafestészet egyik leghomogénebb csoportját alkotják, de különböző mesterekről van szó. A csoportot a stukkódomborművekkel díszített hátterek és keretek adják, amelyeket vékony ezüst- vagy ónlapokkal borítottak és colradurával (sárga lakkkal) fedtek, az ikonográfia természtesen a románkor ikonográfiája szerint alakul. Ebbe a csoportba tartoznak Cardet templomának oltárhomlokzata mellett Chia (vagy Gia) és Sant Climent de Taüll oltárhomlokzata is.
          A tábla közepén Mária és a gyermek Jézus alakjai láthatók mandorlában a "Bölcsesség trónján" ülve, a tetramorfok veszik körül őket, Máté angyala, János sasa, Márk oroszlánja és Lukács bikája. Kétoldalt Mária életének különböző pillanatai jelennek meg, amelyek egyben Jézus gyermekkorának legfontosabb epizódjai is. A jeleneteket oszlopok választják el egymástól. A bal felső sarokban az Angyali üdvözlet és Mária és Erzsébet találkozása, aki Keresztelő Szent Jánossal terhes. A jobb felső sarokban is két epizód is szerepel: Jézus születése és az angyal bejelentése a pásztoroknak, hogy tájékoztassák velük a jó hírt. A bal alsó jelenetben a a Vízkeresztet, vagyis a napkeleti bölcseket látni, végül a jobb alsó jelenetben ismét két szorosan összefüggő epizód egyesül: az ártatlanok lemészárlása, ahol Heródes király elrendeli minden két év alatti gyermek kivégzését, valamint a Szent Család menekülése Egyiptomba, Szűz Máriával és a gyermekkel a József által vezetett szamáron.
          Az oltárhomlokzat vegyes technikájával kiemelkedik egyém hasonló táblák közül, amelyen az eredetileg festett jeleneteket lakkozott fémlemezekkel borították, stukkó domborművekkel, corladurával (arany hatású lakkal) kombinálták, ami aranyszínű és fényes megjelenést kölcsönzött nekik, ezáltal vizuálisan közelebb akarták hozni Cardet oltárhomlokzatát a leggazdagabb és legfényűzőbb ötvös homlokzatok megjelenéséhez.

Cardet, Iglesia Santa Maria

  

Cardet, Iglesia Santa Maria, a templom kívülről és a templom barokk szentélye, elöl az oltár előoldalának másolata

         10) Casserres, Arkangyalok oltára
         Az úgynevezett Arkangyalok oltárhomlokzata egy román stílusú mű, amely 1220 és 1250 között készült. Egy magángyűjteményből került a Katalóniai Művészeti Múzeumba és tévesen a Sant Pau de Casserres-i falfestménykomplexum, valamint a közeli Lluçà templomában levő oltárkép tulajdonságai alapján vélték, hogy Casserres templomából származhatott, de egyes vélemények szerint a navarrai Eguillorból kerülhetett a magángyűjteménybe. Mind a kompozíció, mind a benne megjelenő ikonográfia meglehetősen szokatlan az ilyen típusú munkákban. Négy téglalap alakú képben ábrázolja képregény módjára a Mihály és Rafael arkangyalok történetéhez kapcsolódó jeleneteket. Az angyalok fontos helyet foglalnak el a románkori ikonográfiában, mint közvetítők Isten és ember között, valamint az isteni akarat ügynökei és végrehajtói. Mihály, Gábriel és Rafael arkangyalok, akik ezen az oltártáblán jelennek meg, az angyali hierarchiában a legmagasabban helyezkednek el. Mihály arkangyal a mennyei sereg feje, Gábriel arkangyal Isten hírnöke, Rafael pedig az utazók védelmezője és Isten által a betegségek gyógyítására küldött gyógyító. Mihály arkangyal gyakori szereplő akár az ördöggel vívott harcban, amelyet a sárkány szimbolizál, vagy a lélek mérlegelésének jelenetében a mérleget kiegyensúlyozni próbáló démon csalárd gesztusával.
          A bal felső sarokban Mihály és Gábriel arkangyalok, akiket a feliratok alapján könnyen lehet azonosítani, egy elhunyt lelkét viszik az ég felé. Jobbra a második "képkockán" Mihály arkangyal legyőz egy sárkányt, amelyet a középkori bestiáriumokban a gonosz szimbólumaként szoktak azonosítani. A bal alsó jelenetben Mihály arkangyal egy elhunyt lelkét mérlegeli a végső ítélet napján, hogy felmérje jó vagy rossz cselekedeteit, egy fekete démon alakja kíséri, aki megpróbálja kibillenteni a mérleget, azzal a szándékkal, hogy elítélje az elhunytat gonosz tetteiért. Végül a jobb alsó sarokban a Monte Gargano csodája látható: egy gazdag paraszt elvesztett egy nagyon értékes szarvasmarhát, és több kísérője és Siponto püspöke kíséretében kiment a hegyre, hogy megkeresse. Amikor megtalálták egy barlangban, az egyik kísérő nyílvesszőt lőtt ki, hogy felébressze a bikát, de meglepő módon a nyílvessző ellene fordult, és megsebesítette az íjászt, majd ezután Mihály arkangyal megjelent a püspöknek és jelezte, hogy azt a helyet védi, ahol az angyaloknak szentelt templomot kell építeni, egy olyan templomot, amely ettől kezdve a középkorban a zarándoklatok központjává vált.

Casserres, Església de Sant Pau

Casserres, Església de Sant Pau, a templom szép kapuzata

         11) San Martín de Chía
         Aragónia Huesca tartományából még egy oltárkép, amely Capella oltárképéhez hanlóan magángyűjteményből került a barcelonai múzeumba és Szent Márton életéről szól. Chía oltárképe szintén a Ribagorça műhelyben készült a tizenharmadik század második felében a megszokott technológiával: diófa táblára készült, temperával festett darab, domborműves gipsz, ónnal és corladurával borított stukkó hátterével. A vele határos gránátvörös szegélyen több felirat található, amelyek közül a legérdekesebb az alsó rész közepén, a szent lába alatt található, ahol a művész aláírása, a "Iohanes Pintor Me Fecit" jelenik meg, ami kivételes az ilyen típusú munkákban. Aragónia visszaköveteli a területéről elszármazott műveket a barcelónai múzeumból. A közelmúltbeli bírósági ítéletek alapján, amelyek mindegyike Aragónia javára szólt (2005. január), annak ellenére, hogy a katalán fél makacsul ragaszkodott a folyamat késleltetéséhez, az aragón fél bízik benne, hogy ez és más darabok hamarosan visszatérnek az aragóniai plébániákra. A San Martín templomocskában a XIII. század technikáit követve készített meglehetősen hű másolat látható.
          A bal felső jelenet egy télen bekövetkezett epizód leírását mutatja Amiens kapujában: egy majdnem meztelen koldus alamizsnáért könyörgött, az emberek nem foglalkoztak volna vele. Martin kettéosztotta vele a köpenyét és azon az éjszakán Krisztus megjelent neki álmában a fél köpenyben. Martín ekkor még csak 18 éves volt. A jobb felső képen Szent Márton miséje látható, a bal alsó jelenetben a szent két felakasztott ember életéért imádkozik, a jelenetet egy kép La Leche Szűzanya egészíti ki, végül a jobb alsó rész arról szól, hogy amikor Martín 81 éves korában lázas beteg volt, közel állt a halálhoz, megjelent neki az ördög. Martín szembeszállt vele és megdorgálta őt: "Mit keresel itt, legkegyetlenebb? állat? Ne pazarold az idődet az ellenem felhozott vádak keresésére, mert nem fogod megtalálni őket. Most lelkem Ábrahám kebelére fog menni." Meghalt és az arca ragyogóvá vált (A Santiago de la Vorágine aranylegendája). Érdekesség, hogy a szent takarója az aragóniai korona királyainak színeit tükrözi.

Chía, Ermita de San Martín

  

Chía, Ermita de San Martín, a templom nyugati oldala, az oltárkép másolata a templomban

         12) Mare de Déu del Coll
         Santa Maria del Coll közössége mindig kicsi volt, de volt kolostora, viszont bizonyos időszakokban a kolostor perjele szerzetes volt, aki máshol lakott. A román stílusú templomot a XII. század végén, a kolostor létrehozásával egy időben emelték. Az épület meglehetősen egyszerű, egyhajós, hegyes hordóboltozatos tetővel. A szentélyben félköríves apszis található, a homlokzaton nincs semmiféle díszítés. A szerény adottságoktól függetlenül azonban két kincs is volt a templomban, amelyeket ma a Vic-i Püspöki Múzeum őriz: egy román stílusú Szűz Mária képet és egy oltárhomlokzatot a XII. század végéről, tehát az épület építésének idejéből. Idézet szakértők leírásából az oltárhomlokzatot illetően: "a Szűz és a Gyermek Jézus középen, körülvéve a négy evangélistával és négy jelenettel Mária életéből, mindkét oldalon kettő: az angyali üdvözlet és Jézus születése, és Gábriel arkangyal figyelmezteti Szent Józsefet a jobb oldalon; és Mária halála és mennybemenetele, valamint Jézus bemutatása a templomban a bal oldalon". A szentélyben megcsodálhatjuk ennek az oltárhomlokzatnak a reprodukcióját.

Coll, Santuari de la Mare de Déu

  

Coll, Santuari de la Mare de Déu, a templom nyugati bejárata, a szentély az oltár előoldalának másolatával

         13) Ermita Sant Llorenç Dosmunts
         A román stílusú remeteség XII. századi, bár az első róla fennmaradt dokumentumok a XIII. századból származnak. A Sant Llorenç Dosmunts templom román stílusú oltárhomlokzatát a Vic-i Püspöki Múzeumban őrzik, ahová 1893 előtt került. Téglalap alakú nyárfa tábla, több helyen sérült, temperával festették. A középső részben szokás szerint a Maiestas Domini (Pantokrátor) képe szerepel, amelyet a tetramorfok vesznek körül. Ezt a központi teret két elbeszélő rekesz veszi körül, amelyek Szent Lőrinc életének jeleneteit mutatják be. A bal felső rekeszben II. Sixtus pápa látható, amint Lőrincet teszi az egyház kincseinek letéteményesévé. Mellette egy térdelő nő (Ciriaca), akit Lőrinc gyógyít meg a fejfájásából. A bal alsó rekeszben Lőrinc megmossa az egyén lábát, és meggyógyít egy vak férfit is, akit Crescenciként azonosítottak. A jobb oldali alsó rekeszben Decius prefektus kikérdezi Lőrincet az egyház kincseiről. Lőrinc maga kereszteli meg Lucilt, az egyik őrt, aki bebörtönözte, és aki megvakult a sírástól, Krisztus nevében. Végül a jobb oldali felső rekeszben a szent vértanúsága látható: a prefektus Decius előtt Lőrinc egy rácson fekszik, a rács alatt vannak a szolgák, akik szítják a tüzet, a rács felett van egy felirat, amely szerint Lőrinc hívja Deciust, hogy fordítsa meg a rácsot, vágjon le egy darab húst és egye meg.

Dosmunts, Ermita Sant Llorenç, az oltár előoldala

Dosmunts, Ermita Sant Llorenç, szimpatikus remeteség

         14) Sant Quirc de Durro
         A Sant Quirc de Durro a XII. századból származó román stílusú remeteség Vall de Boí (Alta Ribagorça) körzetben. Ez egyike azoknak a román stílusú templomoknak a Vall de Boí-ban, amelyeket az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított. Az oltárkép Szent Júlia és fia, Quirze mártírhalálát ábrázolja, akiket kettéfűrészelnek, szögeket vernek a fejükbe és kardokkal vagdossák, és egy üstben elégetik őket. A szentekre utaló képek és jelenetek fontos helyet foglalnak el a román stílus ikonográfiájában, amennyiben életük és vértanúságuk Jézus Krisztus példáját követi. Középen a szentek ülő alakjai vannak mandorlában, bár mandorlában a Pantokrátort vagy Máriát szokták ábrázolni. Júliát gyönyörű matrónaként ábrázolják, fejét fehér fátyol és hosszú szürke és sárga ruha borítja, egyik kezében karcsú fehér liliomjogart tart, míg a másikban csecsemő fiát tartja, aki édesanyjához hasonlóan hosszú szürke köntösbe és sárga köpenybe öltözött. Mindkét szereplőnek nimbusza van, és a lehajtott fejű fiú anyja arcára néz. A központi képet övező négy jelenet a szentek vértanúságának van szentelve.
          Két keleti szentről van szó, Diocletianus idején váltak mártírokká Tarsusban vagy Antiochiában. Júlia fiával Tarsusban keres menedéket, hogy elkerülje a keresztények üldözését, Sándor prefektus elfogja, kisfia szeme láttára korbácsolják, aki szemtanúja az anyja kínzásának, és a prefektussal szemben kereszténynek nyilvánítja magát. A fiút a prefektus dühösen a földhöz veri, aki beveri a fejét a bírósági épület lépcsőjén és meghal. Ezután az anya megköszöni az Úrnak fia vértanúságát, őt pedig a prefektus talpra állítja egy forró üstbe, majd lefejezi.

Durro, Ermita de Sant Quirc

  

Durro, Ermita de Sant Quirc, a remeteség délkelet felől, belül a szentélyben az oltárkép másolata

         15) Sant Vicenç d'Espinelves
         A Sant Vicenç d'Espinelves egy román stílusú templom két hajóval rendelkező épület, mindegyik dongaboltozattal fedett hajóhoz félköríves apszis csatlakozik, később egy oldalkápolnával egészítették ki, a nyugati homlokzatra emelt harangtorony háromszintes. A templom a tizenkettedik század közepén vagy végén épülhetett. Maga az oltár előoldala hagyományosan temperával festett, arany hatású lakkal fedett stukkó díszítéssel. Ugyncsak hagyományos az elrendezés is, középen mandorlában Mária ül, ölében a gyermek Jézussal. A mandorlátol balra a felső sorban a három napkeleti bölcs (a "Háromkirályok", Gáspár, Menyhárt, Boldizsár) imádásának jelenete látható, akiket a mandorla felett megjelenő nagy nyolcágú csillag vezet, a jobb oldalon pedig Jézus Jeruzsálem városába való bevonulásának epizódja. A két alsó rekeszben, mindegyik három oszloppal alátámasztott boltívvel, áll az a hat próféta, akik megjövendölték a Messiás eljövetelét: Ézsaiás, Jeremiás, Dávid, Ezékiel, Dániel és Zakariás.

Espinelves, Església de Sant Vicenç

  

Espinelves, Església de Sant Vicenç, a templom az apszisok felől, belül a szentélyben az oltárkép másolata

         16) Esterri de Cardós, Sant Pau i Sant Pere
         Bár a település nevében szerepel a Cardós megnevezés, valójában nem a Cardós-folyó völgyében van, hanem egy kisebb elágazó völgyben néhány kilométerrel odébb. Érdekes, hogy a település szomszédságában még egy település van (Ginestarre), ahol hasonló templom áll, és mind a két templomban hasonló jellegű freskók vannak a "Grál Madonna" ábrázolásával (sajnos Esterri de Cardósban a freskók hiányosak, a "Grál Madonnát" csak sejteni lehet). Ezenkívül mind a két templomban hasonló oltároldal állt eredetileg, Ginestarre oltároldalának történetét ld. alább.
          Nem túl jó állapotban ezt az oltárhomlokzatot sok éven át úgy katalogizálták, mint Santa Maria de Ginestarre-ből származót, mivel hasonlít ahhoz. 1911 óta őrzik az oltárhomlokzatot a barcelonai múzeumban, a 103 × 160 cm méretű lap teljes egészében stukkóval díszített. Az oltárlap nem maradt fenn túl jó állapotban. A feltehetően gazdag, aranyozott hatást képző lakkozás, fém borításos díszítés elveszett, mára csak a szürke színű gipsz miniatür domborművek látszanak. A téma szokásos: középen mandorlában a Pantokrátor, a mandorla körül a négy evangelista jelképei, sajnos az alsó kettő ábrázolás elveszett. A mandorlán kívül hármas csoportokban (mindkét oldalon hat) a tizenkét evangélista. Feltehetően a XII. század vége felé alkották.

Esterri de Cardós, Església de Sant Pau i Sant Pere

  

Esterri de Cardós, Església de Sant Pau i Sant Pere, a templom északnyugat felől, belül a szentélyben a freskók és az oltárkép másolatai

         17) Sant Roc de Farrera, korábban Méridai Santa Eulàlia
         Farrera helyének első említése 908-ból származik. A település neve latin eredetű, vasat jelent. Vasban gazdag hegyei, amelyeket ősidők óta kiaknáztak, a "La Vallferrera" vasiparának részét képezték a tizenkilencedik század végéig. A La Seu d'Urgell székesegyház (1016-1024) felszentelésében már megnevezték Farrerát és plébániatemplomát, amelyet akkor Méridai Szent Euláliának szenteltek. A templom a X-XI. század táján épülhetett, de a későbbi évszázadok során többször feelújították, a templomot 1884-ben tradicionális, rusztikus barokk stílusban újjáépítették. A felújítások során változott a neve a mai Szent Rókusra.
          A Katalóniai Nemzeti Művészeti Múzeum (MNAC) egy temperával festett oltárhomlokzatot őriz, amelyet a Múzeumok Tanácsa 1911-ben vásárolt meg egy régiségkereskedőtől 2000 pesetáért. Egyesek Andorra "mesterének" tartják a szerzőt, és a bizánci hatású festészetet a XIII. század elejére helyezik. Öt részre van osztva az oltárlap, a középső részen a fenség egy arany mandorla belsejében helyezkedik el, párnákkal ellátott padon ülve, lábát is egy szövetzsákon pihentetve. Apokaliptikus üzenetét a feje felett egy fehér cérna fejezi ki, amely összeköti az alfa (Kezdet) betűt az Omegával (Vég). A négy evangélista jelképei veszik körül, a mandorlától balra és jobbra fent egy angyal Szent Mátét szimbolizálja, aki egy függőleges táblát tart, amelyen a "MA/TE/V/S" felirat olvasható, és egy sas, Szent János jelképe, csőrével egy szalagot tart, amelyen a "IOANNES" felirat olvasható. A mandorla mellett alul egy szárnyas oroszlán és bika képviseli Szent Márkot és Szent Lukácsot, "MARCVS" és "LV/C/A/M" feliratú táblákat is viselnek. Mindegyiküknek gyöngyházfényű glóriája van, piros háttérrel. A többi térben a tizenkét apostol látható, őket feliratos szalagok azonosítják: Fülöp ("FIL/IP/V/S"), András ("ANDREAS"), Péter ("PE/TR/V/S"), aki szintén a kulcsokat hordja, Pál ("PA/VL/VS"), Máté ("MA/TV/S"), Jakab ("IA/CO/BUS"), Júdás ("IU/DA"), Tamás ("TO/MA"), Jakab ("IA/CO/BE"), János ("IO/AN/NE/S"), Bertalan ("BARTO/LOME") és Simon ("SI/MO/N").

Farrera, Església de de Sant Roc de Farrera o de Santa Eulàlia

Farrera, Església de de Sant Roc de Farrera o de Santa Eulàlia

         18) Santa Maria de Ginestarre
         Esterri de Cardós-tól nem messze áll Ginestarre temploma, amely sok hasonlóságot mutat Esterri de Cardós templomával, mind a templom felépítésében, mind pedig a belső freskók és oltárhomlozat tekintetében. Sajnos sok más katalán művészeti emlékhez hasonlóan (hosszan lehetne sorolni oltárhomlokzatokat, freskókat, sőt egész kolostorokat mindenestől) amerikai gyűjtők "rabolták" el, vették meg olcsón még a XX. század eleje táján. A templom XIII. századból származó oltárhomlokzata, amely nagyon hasonlít az Esterri de Cardós-i Szent Pál és Szent Péter oltároldalához, jelenleg a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban tekinthető meg.
          Középen mandorlában a trónon ülő Szűzanyát és Gyermeket nyolc apostol veszi körül, akik közül hatot latin felirat azonosít: Simon, Júdás, Máté, János, Tamás és nyilvánvalóan Barnabás. A kereten levő, állatokat ábrázoló medálok eredete iszlám dekoratív forrásokra utalhat. A fára emelt és festett gesso technikája, amelyet ebben az időben különösen kedveltek a katalán művészetben, utánozza a fémmegmunkálást.

New York, Metropolitan Cloisters, a Fuentidueña kolostorból elhurcolt apszisba helyezték át a Ginestarre-ból származó oltárhomlokzatot, az apszis boltozatán a Santa Maria de Cap d'Aran templomából leszedett freskó (ld. Pedret és egyéb festőműhelyek leírás)

  

New York, Metropolitan Cloisters, az alaprajzon a Langon és a Fuentidueña kápolnák, a Fuentidueña kolostorból elhurcolt apszis kívülről

  

New York, Metropolitan Cloisters, bejárat a Langon kápolnába a Dijon melleti Moutiers-Saint-Jean kolostorból elhurcolt kapuzaton keresztül, a Langon kápolna apszisa a Ginestarre-ból elhurcolt oltárhomlokzattal az előtérben

Ginestarre, Església Santa Maria, az oltároldal a Metropolitain Cloisters múzeumban

Ginestarre, Església Santa Maria, fekete-fehér fénykép a XX. század elejéről, az oltároldal még Spanyolországban

  

Ginestarre, Església Santa Maria, a templom az apszis felől, az oltároldal másolata a templomban

         19) Sant Esteve de Guils
         A Sant Esteve de Guils templom a katalán Alsó-Cerdanya régióban található (a régióval szomszédos a ma francia területen elhelyezkedő katalán nyelvű Felső-Cerdanya terület, ahol a Saint-Martin-du-Canigou kolostor áll), szerepel Katalónia építészeti örökségének jegyzékében. 2020-ban nemzeti jelentőségű kulturális értékké nyilvánították. 1042-ben a Sant Esteve templomot Guillem Guifré, Urgell püspöke szentelte fel. 1163-ban III. Sándor pápa bullája szerint a híres Saint-Martin-du-Canigou kolostorhoz tartozott. Egy évszázaddal az 1042-es felszentelés után a templomot újjá kellett építeni, jelenlegi formájában XII. századi. Gyönyörű bélletes kapuját állatokat és növényeket ábrázoló faragások díszítik.
          A madridi Prado Múzeumban őrzik a templom tizenharmadik századi polikróm fa oltárhomlokzatát, ahol középen a Pantokrátor mandorlában, a mandorla körül a szokásos ikonográfia szerint a nény evangelista szimbóliumai vannak, a Pantokrátort négy jelenet veszi körül, kettő Szent István, a többi pedig az evangélisták életét ábrázolja.

Guils, Església de Sant Esteve

  

Guils, Església de Sant Esteve, a templom kapuzata, az oltárhomlokzat másolata ma a templomban

         20) Sant Martí d'Ix
         A Sant Martí d'Ix oltárhomlokzata egy román stílusú festett fatábla, amely a La Guingueta d'Ix (Alta Cerdanya) városában található Sant Martí plébániatemplom oltárának előoldalaként szolgált. Egy névtelen szerző a XII. század második negyedére datálja, és jelenleg a barcelonai Katalóniai Nemzeti Művészeti Múzeumban őrzik. A központi részt teljesen elfoglalja a Pantokrátor, amely két egymást metsző kör alkotta mandorla belsejében ül. Ez a tipológia a Karoling eredetű "földgömb-mandorla" néven ismert, és gyakori a románkori miniatűrökkel illusztrált kéziratokban. A mandorla belsejében a felső körben az alfa és omega betűk vannak felírva, amelyek a világ kezdetének és végének apokaliptikus jelei. A központi rész háttere polikróm, piros alapszínnel és sematikus virágokkal díszítve. Ugyanez a háttér, valamint a tetramorf ábrázolásának hiánya, a gömb-mandorla típusa és az, hogy Krisztus feje körül kereszt alakú nimbusz van, nagy hasonlóságot mutat a La Seu d'Urgell homlokzatával (ld. a következő tételt). A tábla baloldalán a középső részhez legközelebb eső felső téglalapban Szent Márton alakja látható püspöki attribútummal, bal kezében pásztorbot, a másik kezével pedig áldást oszt. Egy másik azonosítatlan személy kíséri, valószínűleg egy tanítvány. A többi három téglalapban apostolok állnak párosával. Hasonlóképpen jobboldalt is három téglalapban párosával apostolok állnak, a mandorlához legközelebb valószínűleg Szent Péter. A negyedik téglalapban Szent Márton alakja látható élete legemblematikusabb epizódjával: köpenyének felosztásával, hogy egy szegény embernek adja.

Ix, Església Sant Martí

Ix, Església Sant Martí, a templom délkelet felől

         21) Frontal de la Seu d'Urgell o dels Apòstols
         Az oltárhomlokzat a La Seu d'Urgell püspökség valamelyik templomából származik. Ez a tizenkettedik század második negyedéből származó, temperájú polikróm homlokzat a Museu Nacional táblaképgyűjteményének egyik remekműve. A központi regiszterben a "Maiestas Domini", másképpen Pantokrátor, vagyis Krisztus fenségben ábrázolását találjuk, kettős mandorlára írva, amely a karoling eredetű modellekre emlékeztet. A felső kör az Eget, az alsó kör pedig a Föld bolygót jelképezi, ahol az alak lába nyugszik. Bal kezével az élet könyvét tartja, amelyet hét pecséttel zár le, jobb kezével pedig megáldja a mű szemlélőjét. Arca szigorú, és egy kereszt alakú nimbusz koronázza a fejét. Mindkét oldalon a tizenkét apostol egy nagyon eredeti háromszög alakú kompozícióban van elosztva, amely a szimmetria és a világosan hierarchikus tér játékát hozza létre. Az apostolok tekintete Istenre irányul. Mindannyian valamilyen könyvet vagy tekercset hordanak, Szent Péter jellegzetes kulcsát tartja, Szent Pált a másik oldalon vele szemben a (féloldalas) kopaszságáról lehet felismerni. A három téglalap alakú rekesz élénk színeivel az ábrázolás pompáját emeli ki.

La Seu d'Urgell, Frontal de la Seu d'Urgell o dels Apòstols

La Seu d'Urgell, a püspöki székesegyház toszkán jellegű apszisa

         22) Sant Vicenç de la Llaguna
         A La Llaguna-i (Conflent) Sant Vicenç templomból származik, ahol jelenleg is őrzik. A Sant Vicenç templom a 10. századtól a Sant Miquel de Cuixà apátsághoz tartozott, majd a 13. században újjáépítették a Foix gróf és Castellbò vikomtja közötti háború okozta pusztítás következtében (MELERO 2005:108). Az oltárhomlokzatot a templom papja fedezte fel a 18. századi főoltárkép mögött, 1950 körül. Szerény méretű, vízszintes elrendezésű, téglalap alakú, polikróm panel. Ikonográfiailag a központi panel öt részre oszlik. A középpont egy ellipszis alakú teret alkot, amelyben Krisztus fensége látható. Ez a tér egy téglalapban helyezkedik el, amelynek négy sarkában a tetramorf négy szimbóluma látható, amelyek közül a felső kettő maradt fenn. Az oldalsó rekeszekben Szent Vince, a templom védőszentjének életéről és vértanúságáról szóló két feljegyzés található66 (4.17. ábra). Az egészet növényi elemekkel díszített keret és tizenegy homorú, bekarcolt kör veszi körül. 164.oldal

Sant Vicenç, oltárhomlokzat, Soriguela mestere

Sant Vicenç, az egyszerű külsejű templom

         23) Sant Esteve de Llanars
         A Sant Esteve templomot 1168-ban szentelték fel. Egyhajós román stílusú templom, már csúcsívesbe hajló boltozattal. Az egyik oldalkápolnában látható a régi főoltárról származó oltárhomlokzat. A XII. századi, 140x110 cm-es festmény közepén mandorlában a Pantokrátor trónol, jobb kezét áldásra emeli, bal kezében egy könyvet tart, amelyben olvasható: EGO SVM LVX MVNDI. A mandorlát tetramorfok veszik körül: a sas és az angyal felül, a bika és az oroszlán alul. A mandorla körül Szent István vértanú életének négy jelenete van ábrázolva. A bal felső sarokban, az első rekeszben a szent a kompozíció közepén jelenik meg. Szent Istvánt szakálltalan fiatalemberként ábrázolják, diakónusi dalmatikával, ahogy az ikonográfiai ábrázolásában megszokott. A szent vértanút négy apostol szenteli diakónussá, mindkét oldalon kettő-kettő, ezen apostolok között felismerhető jobboldalt Szent Péter, balra pedig Szent János. A jelenet felett latin nyelvű magyarázat: ELEGERVNT STEPHANVM LEVITAM PLENV[M] FIDE ET SPIRITVS SANCTI (Megválasztják Lévi Istvánt, aki tele van hittel és Szentlélekkel). A bal alsó jelenetben négy bölcs megkövezi a szentet. A cselekményt Saul, a későbbi Szent Pál figyeli, aki a hagyomány szerint őrizte a támadók ruháját, miközben azok köveket dobáltak. Eközben Szent István teste a felhők közül kiemelkedő "Isten jobbja" felé irányul. A bal oldali függőleges margón lévő felirat így szól: LAPIDAVERVNT ST[EP]H[ANV]M ET IPSE INVOCABAT DICENS NE STATVAS (Megkövezte Istvánt, és így kiáltott neki: „Ne állj mozdulatlanul!”). A jobboldali felső jelenetben lejátszódó eseményt a jobb felső vízszintes margón mesélik el: LVCIANVS P[RES]B[ITE]ROS S[AN]C[T]VS GAMALIEL (Lucianus presbiter és Szent Gamaliel). Gamáliel látható, aki a megkövezés után eltemette Szent István holttestét, majd négyszáz évvel Szent István halála után megjelenik Lucianus atyának, hogy felfedje a temetkezés helyét. Az alsó részben Lucianus presbiter elmagyarázza látomását János püspöknek Jeruzsálemben. Ez utóbbi papsága kíséretében előásta Szent István holttestét. A jelenet magyarázata ezen a oldalon a függőleges margón így hangzik: INVENTIO S[ANCT]I STEPHANI PROMAR[I]RIS (Szent István vértanú megtalálása).

Llanars, Església de Sant Esteve, a Szent Istvánnak szentelt oltárhomlokzat

Llanars, Església de Sant Esteve, a templom nyugati homlokzata

         24) Lleida, Església Antiga de Sant Martí
         A 91x155 cm méretű oltárhomlokzat származása máig nem tisztázott százszázalékosan. Egyes forrás szerint a Szent Márton és az apostolok életéből vett jeleneteket tartalmazó fatábla Franciaország déli részéből, a katalánok lakta Felső Cerdanya (Alta Cerdanya) területről származik. A forrás hibásan írja, hogy a barcelonai Katalónia Nemzeti Művészeti Múzeumban van ez az oltárhomlokzat. Valójában a baltimore-i Walters Művészeti Múzeumban van kiállítva és hosszú ideig csak annyit tudtak róla, hogy egy fára festett festmény, amely a stukkós antependiumok (oltárelőlap) csoportjába tartozik, amelyet a kutatók a katalán románkori művészet mesteri alkotásának tartanak. A festmény alsó részén jól látható volt az alkotás dátuma: MCCL, azaz 1250, de a szöveg többi része olvashatatlan volt a kutatók számára. Jesús Alturo professzornak és Tània Alaix posztdoktori kutatónak, a Barcelonai Autonóm Egyetem (UAB) két paleográfusának, akik egy ideje együtt dolgoznak egyes műalkotások olvashatatlan szövegein, sikerült helyreállítaniuk a szöveget és így kideríteniük annak dátumát, eredetét és jelentését: "FECIT ME MAGISTER RAIMND". A megfejtésből kiderül, hogy egy RAIMUNDUS, vagy rövidítve RAIMND, katalánul inkább Ramón nevű mester a szerző. Ramón nevű mesterre utaló nyomok alapján és az oltárelőlap témája alapján jutottak arra a következtetésre, hogy az oltárelőlap a lleidai Sant Martí templomból származhat. Mivel nem árt tudni, hogy abban az időben a mesterek sokfelé dolgozhattak, éa nem kevés Szent Mártonnak szentelt templom ismert arrafelé, mégis nehéz a pontos származást megállapítani.

Lleida, Església Antiga de Sant Martí

Lleida, Església Antiga de Sant Martí, a templom délkelet felől

         25) Monestir de Santa Maria de Lluçà
         A Santa Maria de Lluça román stílusú ágostonrendi kolostor a tizedik századból származik, ma plébániatemplom a kis méretű, de épségben megőrzött, mára már használaton kívüli kolostor részeként. Maga a kolostor tizenkettedik századi, a kerengőben növényi témákkal, például levelekkel, fenyőtobozokkal és bestiáriumokkal, valamint abakuszokkal és egymásba fonódó párkányokkal, palmettákkal és egyéb dísztárgyakkal díszített oszlopfőkkel. Az együttes legfontosabb része a XIII. századi oltárburkolat, azaz nemcsak az oltárhomlokzat, hanem az oltár két oldala is átvészelte az évszázadokat, és amely a katalán somán stílus egyik legszebb alkotásának tartanak. Annak a szerzőnek a neve, aki ezt a román stílusú oltárt készítette a katalán püspöki város, Vic közelében található Lluça templomban, nem ismert. Tekintettel azonban arra, hogy a műben látható jellemzők más közeli román stílusú festményeken is nyomon követhetők, alkotója vagy alkotói Maestro de Lluça néven vált ismertté. Művészetét az olasz-bizánci művészettel való jelentős hasonlóság jellemzi a XIII. század második felében.
          Az oltárhomlokzat középső részén a Szűz ülve látható ölében a gyermek Jézussal, összhangban a régi Santa Maria in Lluçà Mária-kolostor felszentelésével, ahonnan az oltár származik. Mindketten egy négykaréjos glóriában helyezkednek el. Az anya jobb kezében tartja a paradicsomi fa almáját, Mária mint új Éva szimbólumát, aki fiával együtt megváltotta az emberiséget az eredendő bűntől. Négy angyal az evangélisták nevével – Máté, Márk, Lukács és János – tartja az égbolt csillagos ábrázolását a nappal és a holddal, az örökkévalóság szimbólumával. A tábla szélein négy részben bibliai jelenetek láthatók: az angyali üdvözlet, a vízkereszt vagy a háromkirályok látogatása, Mária és Erzsébet találkozása és az egyiptomi menekülés későbbi epizódja. Az oltár baloldali tábláján Szűz Mária látható a Szentlélek hét galamb formájában ábrázolt ajándékával körülvéve János apostol kíséretében. A másik oldaltáblán az a jelenet látható, amikor Jézus megkoronázza a Szűzanyát a "Regina Celorum" (Mennyek királynője) felirattal.

Lluçà, Monestir de Santa Maria

  

Lluçà, Monestir de Santa Maria, az oltár bal és jobb oldala

Lluçà, Monestir de Santa Maria, az oltár másolata a kolostorban, az eredeti a Vic-i Püspöki Múzeumban

  

Lluçà, Monestir de Santa Maria, feszület másolata (XIII. sz.), az eredeti a Vic-i Püspöki Múzeumban

Lluçà, Monestir de Santa Maria, az oltár

         26) Sant Joan de Mataplana
         A Sant Joan kápolna a régi Mataplana kastély kápolnája volt, amely egy fontos báróság központja volt. A tizenharmadik század közepére lehet datálni építését. A kápolna oltároldalai közül hiányzik a középső homlokzati tábla, az egyenként 98 cm magas és 67 cm széles oldalak pedig szétkerültek, az egyiket a Vic-i Püspöki Múzeumban, a másikat pedig a barcelonai Museu d'Art de Catalunya-ban őrzik. Mindkettő ugyanazt az ikonográfiát mutatja: két szegély között, vörös alapon sötét növényi tekercsekkel, felül és lent, egy nagy sárga mezőn, amelyet piros és fekete vonalak kereteznek, egy angyal áll, egyenesen előre nézve, tekerccsel a kezében, kinyújtott szárnyakkal. A Vic-es kék tunikát és zöld köpenyt visel. Az angyalpárt közbenjáróként értelmezték (mint a ribesi baldachinban), vagy Gábrielként és Mihályként, akik gyakran kísérik az isteni képeket (mint például a Vidrà homlokzatán), de utalhatnak arra is, hogy a római kánonban említik az angyalt, akinek a szentmise áldozatait a menny oltárához kell vinnie. ami liturgikus konnotációt adhat az alakzatoknak.

  

Mataplana, Capella de Sant Joan, oltároldalak: Museu d'Art de Catalunya és Vic Püspöki Múzeum

Mataplana, Capella de Sant Joan, a kápolna

         27) Ermita de Santa María del Monte
         A Santa María del Monte templom Liesa városában található, Huesca régióban. 1931-ben műemlékké, 2004-ben pedig kulturális jelentőségű értékké nyilvánították. A Liesa név a latin "Ecclesia" (Egyház) kifejezésből származik, amely a fonetikai módosulások miatt végül felvette az Iliesa, majd később Liesa nevet. A tizenharmadik században épült késő román stílusban, a XIV. századból származó kiegészítésekkel és falfestményekkel. Bár a templom a Pireneusok közelében található, de nem Katalóniában, hanem egy kicsit nyugatabbra, Huesca közelében Aragóniában. Ami mégis indokolja, hogy szó essék róla, hogy innen származik a jól ismert Liesa oltárhomlokzat, egy különleges jelentőségű liturgikus darab, amelyet a Huescai Tartományi Tanácsban lehet megcsodálni. Az oltároldal Szent Vince hiteles életrajza középkori képregény formájában. Ami a az oltároldal technikáját illeti, nagyon eredeti: a képregény képeit pergamenre festették és így ragasztották a fatáblára. A képregény leírását és képeit külön-külön az alábbi videón lehet megtekinteni.

Monte, Ermita de Santa María

Monte, Ermita de Santa María

Monte, az oltárhomlokzaton Szent Vince vértanúságának története

         28) Montgrony, Església de Sant Pere
         A Sant Pere de Montgrony templom Ripoll híres kolostorának a közelében található 1408 m tengerszint feletti magasságban. A templomot 899 óta dokumentálják, de a jelenlegi épületet 1130 körül újjáépítették, de mai formáját a későbbiek többszöri átalakításai után nyerte el. A Vic Püspöki Múzeumban két tábla található Szent Péter és Szent Pál ábrázolásával, ezek a templom oltárának két oldalát képezték, az előoldal nem maradt fenn. Az első tábla Szent Pétert ábrázolja, sötét tunikával és vörös köpennyel. Jobb kezében a attribútuma, egy hatalmas kulcs, bal kezében könyvet tart, jellegzetes tonzúrát visel. A második tábla Szent Pál apostolt ábrázolja, aki piros köntösben és sötét köpenyben áll. Jobb kezével kardot tart, bal kezével pedig egy könyvet. Mindkét szent alakja sárga alapon van elhelyezve, vörös csillagokkal. Ami a datálást illeti, a stilisztikai jellemzők alapján több vélemény is létezik, de leginkább a XIII. és XIV. század fordulójára tehető a keletkezésük.

  

Montgrony, Església de Sant Pere, az oltár bal és jobb oldala, Vic Püspöki Múzeum, sok más oltároldal témájával egyezően Szent Péter a menyország kulcsával és Szent Pál a hittérítés kardjával (ld. Soriguerola oltároldalak)

  

Montgrony, Església de Sant Pere dél, illetve északkelet felől, a többször felújított templom a megmaradt románkori lombard részekkel

         29) Santa Maria de Mosoll templom
         A templomot a tizedik század végétől származó La Seu d'Urgell püspökség felszentelési aktusa dokumentálja. A templom tizenharmadik század első harmadából származó oltárhomlokzata az egyik legfontosabb műalkotásnak számít a Katalóniai Művészeti Múzeum kiállításán. Az oltárhomlokzat egy temperával festett tábla, stukkódomborművel díszített keresztcsíkokkal négy részre osztva, a részeken belül három-három jelenet oszlopokkal és felül boltívekkel felosztva. Az első háromban megjelennek a Háromkirályok lóháton, a betlehemi csillag vezeti őket. A második negyedben a Madonna a gyermekkel a térdén, mellette Szent József ül egy zsámolyon botjára támaszkodva, aa harmadik boltív alatt a vizitáció, Mária és Erzsébet találkozása. Alul egymás mellett Gábriel arkangyal, Mária, József baloldalt és Jézus bemutatása a templomban, Simeon, Mária halála a jobb oldalon.

Mosoll, Església de Santa Maria

    

Mosoll, Església de Santa Maria,a Háromkirályok: Gáspár, Boldizsár, Menyhárt

Mosoll, Església de Santa Maria

         30) Sant Marcel de Planès
         A Sant Marcel de Planès templomot, más néven Planès de Rigard-ot, 1018 és 1046 között szentelte fel Oliba püspök, nemrégiben állították helyre. A barcelonai múzeumba került az oltár kő fedőlapja és a 92 × 120 cm méretű oltárhomlokzat is. A polikróm stukkó alapot a színezésen kívül a hátteret aranyszínű lakkal is fedték (colradura technika). A képi koncepció a szokásos: középen a Pantokrátor mandorlában, körülötte a tetramorfok szimbólumai (János, Máté, Lukács, Márk). Krisztus a térdén nyugvó bal oldalán a törvény könyvét tartja, amelyen ez áll: EGO SVM LVX MVNDI (ÉN VAGYOK A VILÁG FÉNYE). A mandorlán belül latin nyelvű felirat: NVLLA PICTVRA CONCLVSA SINE FIGVRA PERPES DEVS EST SUMMA POTESTAS (Egyetlen kép sem ér véget alak nélkül, mert Isten a legfőbb hatalom). Kétoldalt nyolc püspök vagy apát alakja látható. A karakterek többé-kevésbé széles csíkok között helyezkednek el, amelyek téglalapokat alkotnak.

Planés, Església Sant Marcel

Planés, Església Sant Marcel

         31) Sant Martí de Puigbò
         A puigbòi Sant Martí oltárhomlokzata a katalóniai román művészet gyönyörű példája, amelyet 1120 és 1150 között hoztak létre. Az előlap a román korszakra jellemző geometrikus stílust mutat, amely a kor vallási és művészeti értékeit tükrözi. Ez a névtelen mű, amelyet valószínűleg egy művész festett, akit a híres ribes-i Baldachin mester befolyásolt (ld. a következő részt), a kifinomult ikonográfiát egy népszerű művészeti hagyománnyal ötvözi. Az előlap, amely eredetileg a puigbòi Sant Martí plébániatemplomból származik (a Puigbò kastély közelében, a Ripollès régióban, maga a templom mára nagyon romos állapotban van), négy jelenetet ábrázol a templom védőszentjének, Szent Mártonnak az életéből. A jelenetek négy rekeszre vannak rendezve: Szent Márton lóháton megosztja köpenyét egy szegény emberrel, ami jól ismert jótékonysági cselekedet, egy megtért feltámadása, amikor Szent Márton életre kelt egy halottat, mielőtt megkeresztelkedne, Szent Márton halála, megmutatva utolsó pillanatait, és végül két angyal viszi Szent Márton lelkét a mennybe, jelképezve isteni jutalmát.
          Ezeket a jeleneteket egy vízszintes latin felirat keretezi, amely így szól: "Mivel nagylelkű volt a szegény emberrel a földön, Martin most a mennyben lakik." A mű a román stílusra jellemző merész színhasználatáról és egyszerű, kifejező figuráiról ismert, amelyek célja az volt, hogy vallási üzeneteket közvetítsen a nagyrészt írástudatlan közönség számára. Az előlap dekoratív és didaktikai darabként is szolgál, hangsúlyozva Szent Márton jótékonysági és hitbeli erényeit.

Puigbò, Església Sant Martí

  

Puigbò, Església Sant Martí, jelenetek az oltárhomlokzatról: Szent Márton megosztja a köpenyét, Szent Márton halála, lelkét a mennybe viszik az angyalok

Puigbò, az oltár részletesebben videón

         32) Església de Sant Jaume de Queralbs
         Sant Jaume templom: A tizenkettedik századi román stílus. Kiemelkedik a tornác, amely hat boltívből áll, amelyek öt kék márványoszlopon nyugszanak, és a készletet a legjobban megőrzött katalán román stílusú tornácok egyik legjobb példája, amelyek hozzánk érkeztek. A tizenötödik és tizenhetedik század folyamán a kezdetleges építkezés néhány módosításon ment keresztül, mint például a központi hajó két négyzet alakú kápolnával való bővítése; sekrestye építése kápolnával; és egy harangtorony építése, amelyet egy kis harangláb koronáz meg.
          Ez a plébániatemplom, amely szerepel a Katalónia építészeti örökségének jegyzékében, a környék egyik legfontosabb román stílusú műemléke. A 978-ban felszentelt őstemplom felett a XII. század körül átépítették a jelenlegi épületet, egyhajós, enyhén hegyes hordóboltozattal borítva, félköríves apszissal emelve. A későbbi évszázadokban jelentős módosításokat hajtottak végre, mint például a központi hajó két kápolnával való bővítése, valamint egy kápolnával és harangtoronnyal ellátott sekrestye építése, amelyet harangláb koronáz meg. A legkiemelkedőbb elem a déli falat borító oszlopcsarnok, amelyet a katalán román stílusú tornác egyik legjobb példájának tartanak. Hat félkör alakú ívből áll, amelyek öt csiszolt márványoszlopon nyugszanak, kék és fehér erekkel. A kompozit mészkőből készült oszlopfők és árkádok történelmileg történelmileg történeltek, és a Cabestany mesterének tulajdonítják őket: fantasztikus állatokat, stilizált leveleket, tekercseket és néhány emberi fejet ábrázolnak. Érdekes az egyszerű félköríves ívvel nyitott bejárati ajtó is, amely továbbra is megtartja az eredeti vasalatot a faablakokon.
          A 14. században a templomot ezzel az olasz-gótikus stílusú, aranyozott és festett alkotással gazdagították. A részletekre való odafigyelésnek köszönhetően, amint azt a ruhák redőiben is láthatjuk, valamint a finom és harmonikus alakoknak köszönhetően ez egy olyan mű, amelyen a sienai iskola egyértelmű hatása látszik. Az Eucharisztiának szentelt, amelyben antiszemita témák jelennek meg, elevenítve az Úrnapja szertartásait és a zsidók által elkövetett szentségtörésekről szóló legendákhoz kapcsolódó jeleneteket. A tetején Júdás csókjának, az ostorozásának, a keresztre feszítésének és a temetésnek a jelenetét látjuk. Alul a mise jeleneteit találjuk – Krisztus megjelenésével a felszentelés során –, a Corpus Christi-t, a zsidókat az ostyával, valamint két zsidó Krisztus testére támadásának jelenetét. Ez utóbbiak a judaizmus első ábrázolásai közé tartoznak a katalán középkori művészetben, így gazdag tanúbizonyságot tesznek szokásaikról és öltözködésükről. A Queralbsban látható munka az eredeti reprodukciója.

Queralbs, Església de Sant Jaume, oltárhomlokzat

Queralbs, Església de Sant Jaume, a tornácos templom

  

Queralbs, Església de Sant Jaume, a tornác részletei, az oszlopfő Cabestany mesterének tulajdonítható

         33) Santa Maria de Ribes
         Ribes helyét már a tizedik század elejéről származó dokumentumok említik, bár a temploma csak 1035-ben jelenik meg dokumentálva. A templom 1936-ban megsemmisült. 1945 és 1946 között épült a jelenlegi templom, megőrizve a harangtorony alapját és a régi román stílusú templom apszisait. Újjáépítéskor a templom tájolása megváltozott, a három apszis egyszerű oldalkápolna maradt a keleti fal oldalán.
          A legnevezetesebb emléke ennek a templomnak az úgynevezett Ribes Baldachin, amelyet jelenleg a Vic-i Püspöki Múzeumban őriznek. A baldachin egy román stílusú töredékes baldachin, amely a XII. század közepéről származik, és amelyet az úgynevezett Ripoll-műhely remekművének tartanak. A fennmaradt töredék csak egynegyede az eredetinek, de a templomban egy elképzelt rekonstrukció van kiállítva, az eredeti teljes méretnek megfelelően. Feltehetőleg gerendák tartották a maga korában az apszisban az oltár felett, de ma csak egyszerűen az apszis boltozatáról függesztették le. Liturgikus funkciója az oltár védelme és kiemelése volt, és bizonyos ünnepségeken olajlámpákat akasztottak fel éjszakai megvilágítására. Ennek a baldachinnak a stílusa megfelel a geometriai jellegű román irányzatnak, amelynek legnagyobb képviselője a Sant Climent de Taüll mestere volt. A jelenet az utolsó ítélet apokaliptikus ikonográfiáját képviseli. A Pantokrátornak az alakját mandorlában, ülve ábrázolják, jobb kezével áldva és az evangéliumok könyvével, amelyet a "béke és törvény" felirat van. Nyolc angyal zászlókkal, a bizánci udvar rituáléjára jellemző módon veszi körül az alakját. A mandorla keretében fennmaradt felirat így szól: PER ME MVNDATVR QVISQVIS SVPER ASTRA LEVATVR AD ME SPEM VITE DVCE ME MEA MEMBRA VENITE (Aki felemelkedik a csillagok felé, vezessen engem az örök élet reménységéhez).

Ribes de Freser, Església de Santa Maria, az oltár feletti balcachin töredéke a Vic-i Püspöki Múzeumban

Ribes de Freser, Església de Santa Maria, az újkeletű templom és a megőrződött románkori apszisok

Ribes de Freser, Església de Santa Maria, az oltár feletti baldachin elképzelt rekonstrukciója a Vic Püspökségi Múzeumban levő, a Tost, Església de Sant Martí templomból származó tartógerendával kombinálva

Ribes de Freser, Església de Santa Maria, a baldachin elképzelt rekonstrukciója a templomban tartógerendák nélkül

         34) Sant Pere de Ripoll
         A Sant Pere de Ripoll templom a híres Santa Maria kolostorral szomszédos téren található. A plébániatemplomot a hívek számára szánták, akik a kolostor körül laktak. Bár az oltárhomlokzatot 1889-ben gyűjtötték be a Sant Pere de Ripoll plébániatemplomból, valószínű, hogy az 1835-ben kifosztott Ripoll kolostor liturgikus bútorzatának része volt. Ez az egyik katalán román stílusú oltárhomlokzat, amely a legjobban képviseli a katedrálisokhoz és nagy kolostorokhoz szánt ezüst és drágakő homlokzatokat utánzó oltárok tipológiáját. Középen Krisztus pantokrator alakja látható a mandorlában, nyitott könyvvel, az alfa és omega betűkkel, a világ kezdetének és végének szimbólumaival. Eredetileg a négy evangélista szimbólumai vették körül, amelyek mára elvesztek. Az oldalsó rekeszekben a tizenkét apostol szobrai voltak, amelyek közül jelenleg csak négy maradt fenn: Szent András, aki a "Szent András" feliratú könyvet viseli; Szent Péter, a kulcsokkal és a "Szent Petrus" felirattal; Szent Mátyás, a könyvvel és a "Szent Mátyás" felirattal, és Szent Júdás, aki a "Szent Iudás" felirattal ellátott könyvet is viseli. Valószínűleg a kolostor kapujának kortárs alkotásáról van szó, bár stilisztikai szempontból egy másik, szintén nagy technikai és kompozíciós minőséggel rendelkező szobrásszal van dolgunk. Az a bonyolultság, amellyel a Pantokrátor köpenyének redőit kezeli, valamint Mátyás apostol alakjának finom és kifejező mozgása, amely annyira jellemző a kor legjobb európai román szobrászatra, világossá teszi, hogy a kor egyik nagy katalán szobrászával van dolgunk.

Ripoll, Església de Sant Pere

Ripoll, Església de Sant Pere, a templom a kolostor előtti tér felől

         35) Sant Sadurní de Rotgers
         A templom egy kis hegylánc hátulján, egy völgy közepén található, sűrű növényzettel körülvéve. 938 és 982 óta ismert, amikor Ripoll tulajdonaként jelenik meg. A XI. században épült a lombard stílusú szentély, amelyhez preromán stílusú hajó csatlakozik és a külön álló kétszintes harangtorony. A Vic-i Püspöki Múzeumban őrzik ennek a remeteségnek a Sant Sadurnínak szentelt oltárhomlokzatát, amely 1200 körül keletkezett, a templomban látható egy reprodukció.
          A XII. század végén Katalóniában egy új, bizánci eredetű stílusirányzat jelent meg, amely a XIII. század első felében folytatódott. Ez az új formai irányzat, amelyet az arcok modellezésének lágysága és a figurák térfogata jellemez, a Sant Sadurní de Rotgers homlokzatában az egyik legparadigmatikusabb példa egész Katalóniában, az Avià oltárhomlokzatával együtt, amellyel sok stilisztikai párhuzamot mutat, és a Baltarga oltárhomlokzatával is, mindkettőt a Museu Nacional d'Art de Catalunya őrzi. Ez az új művészeti irányzat a Bizánci Birodalom kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak köszönhetően jelent meg Katalóniában, elsősorban Szicílián és Velencén keresztül. Az elülső rész közepén Pantokrátor Krisztus alakja látható, amelyet a tetramorf szimbólumai vesznek körül, amelyek közül csak Szent Máté angyala és Szent János sasa maradt fenn. Az oldalsó rekeszeket Szent Sadurni, Toulouse város püspöke és mártírja életének jeleneteinek ábrázolására szentelték. Szent Sadurní, a toulouse-i templom alapítójának kultusza különösen ebben az időben terjedt el a zarándokutakon és az "Arany legenda" könyvén keresztül. Az ábrázolt jelenetek a következők: a szent nem hajlandó imádni a bálványt egy kis bika formájában; a bikához kötözött szentet levonszolják Toulouse városának Capitoliumának lépcsőjén, a szent megáld a víz felett megjelenő embercsoportot, csodával határos módon megmenekülve a fulladástól.

Rotgers, Església de Sant Sadurní

  

Rotgers, Església de Sant Sadurní az apszis feől, a templom belseje az oltárhomlokzat reprodukciójával

         36) Sant Andreu de Sagàs
         A Sant Andreu de Sagàs román stílusú templom a XI. század első felében épült. Bazilika stílusú épület, három hajóval, amelyek végén három félkör alakú apszis található, pilasztereken lévő boltívekkel. A szentély a templom legjobban megőrzött része, mivel a templom többi része az évek során jelentős módosításokon ment keresztül. A templomból származó oltárhomlokzatot a Vic Püspöki Múzeumban őrzik. Az ábrázolás közepén a szokásos Pantokrátor mandorlában, jobb kezével áldást oszt, bal kezében pedig az IHS monogrammal ellátott könyvet tartja. A tetramorf szimbólumai veszik körül – Szent János, Szent Márk, Szent Máté és Szent Lukács. A négy rekeszben a következő jelenetek és legendák láthatók Szent András életéből: a szentet börtönbe viszik, az égei-szigeteki prokonzul elrendeli a szent keresztre feszítését, az égeiek halálát és Szent András keresztre feszítését, valamint egy ülőhelyen ülő nők és két gyermek egy csoportja a prokonzul halálát szemléli. A Püspöki Múzeum 1893-ban megjelent első katalógusa az oltárt bizonytalan eredetű darabként említi. A későbbi tanulmányok azonban kimutatták, hogy a Solsonai Egyházmegyei és Regionális Múzeumban őrzött két táblát ennek a homlokzatnak a két oldalaként kell azonosítani, így ezek egységes egészet alkotnak, azaz az oltároldalak a Solsonai Egyházmegyei és Regionális Múzeumban a Sant Andreu de Sagàs templomból származnak, illetve a a Vic Püspöki Múzeumban levő homlokzat is. A déli oldaltáblán, a felső regiszterben Ádám és Éva, valamint Krisztus bebörtönzése és keresztre feszítése látható. Az alsó regiszterben, amelyet egy hiányzó kivágás károsított, Jézus Jeruzsálembe való bevonulása látható. A másik tábla Szent József angyali üdvözletét, látogatását, születését és álmát ábrázolja a felső regiszterben. Alul egy szereplő – aki Heródes lehetne – és a vízkereszt, azaz a Napkeleti bölcsek látogatása látható.

Sagàs, Església de Sant Andreu, Vic Püspöki Múzeum

Sagàs, Església de Sant Andreu, montázs a templom oldalairól

  

Sagàs, Església de Sant Andreu, az oltárhomlokzat másolata a templomban, láthatólag az oldalak hiányoznak, összkép az oltárhomlokzattal az apszisban

  

Sagàs, Església de Sant Andreu, az oltár bal és jobb oldala, Solsonai Egyházmegyei és Regionális Múzeum

         37) Santa Magdalena de Solanllong
         A téglalap alakú Szent Magdolna-kápolna Solanllong urai régi erődített várkastélya mellett található. Kevés információ áll rendelkezésre ennek a kis templomnak az eredetéről, bár valószínűleg már a XII. században állt. A kis kápolnából egy Szent Magdolnának szentelt oltárhomlokzat származik, amelyet a huszadik századig helyben, a kápolnában őriztek. 1935-ben elkótyvetyélték, sokáig csak annyit lehetett tudni róla, hogy magángyűjteményben van. 2013-ban bukkant elő, amikor az ún. Várez Fisa gyűjtemény részeként az oltár kő fedőlapjával együtt a madridi Prado Múzeumnak adományozták. Az oltárhomlokzatot Lluça mesterének tulajdonítják, elsősorban a tábla 15 cm széles keretléceinek mintájából kiindulva. A keret oldalait és felső keresztrúdját stukkó dombormű szegély díszíti, és két pirosra festett vonal szegélyezi. A felső kereszttartót körbefutó virágmotívumok díszítik, nagyon hasonlítva a Mataplana oldalain található szegélyhez, amely a katalán román stílusban gyakori, oldalain a szegély a Santa Maria de Lluçà oltárhomlokzat bal oldalán lévő alsóhoz hasonló fonat.
          Maga a 60 cm magas és 44 cm széles tábla temperával készült, a kompozíció közepén mandorlában a Pantokrátor kék alapon, nyolcágú csillagokkal, jobbra és balra a Nappal (piros nyolcágú csillag) és a Holddal (sárga félhold). Jobb kezével áldást oszt, bal kezével pedig egy könyvet tart, amelyben a PAX szó olvasható. A mandorla körül a szokásos tetramorf: a négy evangelista (Máté, a szárnyas férfi a bal felső részben, János, a sas, a jobb felső sarokban, Márk, az oroszlán és Lukács, a bika, a bal alsó és a jobb alsó mezőben). A középső részt kiegészítő négy narratív jelenet egy tipikus húsvéti programot alkot, amelyben a bal felső részen egy angyal tűnik ki, aki az üres sírra mutat. A jobb felső sarokban a három Mária látható, akik Krisztus élettelen testének megkenésére szolgáló esszenciákat tartalmazó edényeket tartanak. A bal alsó sarokban Mária Magdolna alakja látható, aki Jézus Krisztus előtt leborul (Noli me tangere), a jobb alsó részben Lázár feltámadásának csodája látható.

Solanllong, Iglesia de Santa Magdalena, oltárhomlokzat

Solanllong, Iglesia de Santa Magdalena, a kápolna délnyugat felől

         38) Iglesia de Sant Miquel de Soriguerola
         A tábla a Sant Miquel de Soriguerola templomból származik, az egykori Urtx községben (Cerdanya, Girona). Jelenleg a Katalán Nemzeti Művészeti Múzeumban őrzik. 1932-ben került oda a régi Plandiura-gyűjtemény megszerzésével.
          Kompozícióját tekintve egy központi függőleges szegély növényi díszítő motívumokkal az oltárhomlokzatot két részre osztja. Ez a két rész egyben két szintből áll. A felső és az alsó rekesz, valamint a különböző epizódok elválasztását olyan sávok végzik, amelyek szinte teljesen elvesztették díszítésüket. A jelenetek rekeszekben vannak elosztva. Néhány ábrázolt epizód karéjos ív alatt látható, mások szerkezet nélkül. A jelenetek négyzeteit egy vékony fekete vonal határolja, amelyen fehér pontok helyezkednek el. Ikonográfiailag a panel Szent Mihály arkangyalnak szentelt három ciklushoz tartozó epizódokat ábrázolja. A bal felső részen a Gargano-hegyen látható arkangyal három jelenetéből kettő maradt fenn. Az alsó rekeszben az Utolsó vacsora Krisztussal és a tizenegy apostollal látható (bár van egy olyan vélemény, hogy nem az utolsó vacsorát látjuk, hanem egy vacsorát a mennyben, a mennyei lakomát, ahol Júdás már nincs ott, az asztalnál vannak vannak kenyerek és halak. Az apostolok párokban állnak egymással szemben, beszélgetnek). A panel jobb felén az ítélettel kapcsolatos ikonográfia látható. Először Szent Mihály és a lelkeket mérlegelő démon, a Pszichosztázis jelenete látható. A következő rekeszben egy angyal készül átadni az egyik kiválasztott lelkét Szent Péternek. Az alsó regisztert egyrészt a Pokol foglalja el, az elítéltek lelkeivel, amelyeket egy démon gyűjt össze, másrészt a jobb oldalon pedig Szent Mihály arkangyal küzd a sárkánnyal.

Soriguerola, Iglesia de Sant Miquel

Soriguerola, Iglesia de Sant Miquel, a templom délkelet felől

Soriguerola, Iglesia de Sant Miquel, a templom védőszentjének, Szent Mihálynak szentelt jelenetek: az első jelenet a Mont Gargà-ra utal, ahol egy bika eltévedt, és a tulajdonosa egy barlang mellett találta meg. A mester dühös volt, hogy megszökött, lőtt egy mérgezett nyilat, de az visszapattant az állatról. A másik jelenet a falu tagjainak találkozóját ábrázolja a püspökkel, akik magyarázatot kérnek tőle a csodagyerekről.

Soriguerola, Iglesia de Sant Miquel, az alsó regiszterben az étkezés szerepel, de nem az utolsó vacsora, ha nem egy vacsora a mennyben, a mennyei lakoma, ahol Júdás már nincs ott. Az asztalnál vannak vannak kenyerek és halak. Az apostolok párokban állnak egymással szemben, beszélgetnek

  

Soriguerola, Iglesia de Sant Miquel, a lelkek mérlegelésének jelenetét látjuk Sant Miquel részvételével, mellette Szent Péter kijön a menny ajtaján, hogy lelkeket fogadjon, amelyeket egy angyal hordoz. A másik részen a mennyei városban hat ülő koronás áldott van

  

Soriguerola, Iglesia de Sant Miquel, az első képen a pokol ábrázolását látni, egy nagy üstben nyolc elítélt lélek van, két démon felelős a tűz életben tartásáért, a Sátán elnököl és megadja a megfelelő parancsokat, a másik kép Szent Mihály és a sárkány harcát ábrázolja

         39) Soriguerola mestere, Ribes-völgyi ismeretlen templom
         A Soriguerola mesterének tulajdonított oltároldalak egy Ribes-völgyi (Vall de Ribes) ismeretlen templomból származnak. A Vall de Ribes egy földrajzi és adminisztratív terület, amely a Ripollès északnyugati harmadában, a Freser folyó körül található. Ide tartoznak többek között Ribes de Freser (a legfontosabb város), Queralbs, Toses, Planoles, Planès, Pardines és Campelles községek, a felsoroltak közül Ribes de Freser, Toses, Planès, Queralbs települések is dicsekedhetnek idevalósi oltárképekkel.
          A fentebb ismertetett Soriguera Sant Miquel templom oltárképének ismeretlen szerzője a XIII. század végi katalán festészet egyik legeredetibb mesterének adott nevet, aki a román stílusról a gótikára való átmenet időszakában tevékenykedett. Ez a mester nagyon élénk színű, általában vörös, sárga és zöld hátterek használatáról ismert, amelyekre nagyon éles fekete vonalakkal rajzolt alakokat. A lelkeket mérlegelő Mihály arkangyal jelenete, az úgynevezett pszichosztázis nagyon hasonlít a Soriguerola-panelen látható jelenethez, és kétségtelenül az egyik legnépszerűbb a katalán középkori művészetben. Az arkangyal tartja a mérleget egy meztelen, megváltás felé törekvő lélek alakjával, miközben egy horoggal ellátott démon megpróbálja a mérleget maga felé billenteni. A másik, szintén az üdvösség ikonográfiájához kapcsolódó panel Szent Péter álló alakjait ábrázolja, a Paradicsom kulcsaival, amint Szent Pál apostollal beszélget. A soriguerolai mester által inspirált művek közül a Vic-i Püspöki Múzeum ezen kívül még két mellékoltárképet őriz, melyeken a Montgrony Sant Pere templom Szent Péter és Szent Pál alakjai láthatók, és jelenleg a Ribes-völgyből származó képekkel együtt vannak kiállítva.

  

Ribes-völgyi ismeretlen templom, az oltár bal és jobb oldala, balodalt Mihály arkangyal mérlegén az ördöggel szemben a jó lelkek lehúzzák a mérleget, jobboldalt Szent Péter a menyország kulcsával, Szent pál a hittérítés kardjával

Ribes-völgyi ismeretlen templom, az oltár bal és jobb oldala videón

    

Néhány Ribes-völgyi románkori templom, ahonnan származhattak a fenti oltároldalak: Sant Cristòfol de Ventolà, Sant Victor de Dòrria, Santa Magdalena de Puigsac

         40) Església de Sant Pere de Sorpe
         Salvador Sorrosal blogjában bukkantam egy rövid képaláírás formájában az alábbi oltárhomlokzatra, amely szerint Sorpe templomából származik a mű, jelenleg a barcelonai múzeumban van. A Sant Pere de Sorpe templomot több honlapon is ismertetik az onnan származó falfestményeket, de sajnálatos módon nem sikerült az oltárkép nyomára bukkanni ezeken a lapokon. A blog szerzőjével leveleztem a témában és ő állítja, hogy a múzeumban a képaláírás a sorpei templomra utal, mint származási helyre. Viszont több honlapon is olyan információ található, hogy a Huesca környéki Gésera temploma az eredeti hely. A leginformatívabb honlapon részetes ismertetés olvasható: "1,06 x 1,75 m méretű panel, temperával festett, ezüst lakkháttérrel és nagyon egyszerű bekarcolt geometriai díszítéssel, amely duplán keresztezett párhuzamos vonalak rácsán alapul. A középső részben Keresztelő Szent Jánost ábrázolják, amint egy fa előtt áll, bal kezében könyvvel, jobbjával pedig tanító magatartást tanúsít. Az oldalakon az ábrák három regiszterben vannak elosztva: a jobb oldalon a farizeusok és a "gonosz" állatok (vaddisznó, medve), a bal oldalon pedig tanítványai állnak harmóniában az erényeket szimbolizáló "jó" faunára mutatva: - sas, griff, bika és teve.

Sorpe, Església de Sant Pere de Sorpe

         41) Sant Climent de Taüll
         A templom a Vall de Boí Világörökségi program része, a templomról bővebben a megfelelő fejezetben lehet többet megtudni. Ami az oltárhomlokzatot illeti, jelenleg a barcelonai múeumban őrzik. A XIII. században készült, festett, stukkóval díszített háttérrel rendelkezik, és Szent Kelemen életével és vértanúságával kapcsolatos jeleneteket mutatja be két egymásra helyezett regiszterben.
          A történet lineárisan fejlődik, az olvasást a bal felső sarokból kell kezdeni. Először is Kelemen jelenik meg pápai öltözékben (pásztorbotot és süveget visel, a feje körül dicsfény), tunikában, köpenyben, trónon ülve. Előtte egy nő térdel, tunikába és köpenybe öltözve, szintén dicsfénnyel. A jelenet Theodorát ábrázolja abban a pillanatban, amikor a templomban imádkozik, és férje, Sisinus, aki követte őt, hogy megnézze, mit csinál ott, süket és vak lesz, és megkéri szolgáit, hogy vigyék el. A jobb felső sarokban egy másik összetett jelenet látható, amelyet a szent és négy másik alak alkot. Ez azt a pillanatot jelképezi, amikor Kelemen felfedez egy forrást egy teljesen sivatagi helyen, hogy azoknak, akiket hozzá hasonlóan száműztek, és keményen kell dolgozniuk, ne kelljen messzire menniük vízért. A bárány alakja csodálatos aspektust kölcsönöz a jelenetnek, hiszen a történet szerint az egyetlen, aki meglátja a keresztesvirágú dicsfénnyel ábrázolt, Krisztus előképévé váló állatot, az Kelemen.
          A bal alsó jelenetben egy királyi alak, kétségtelenül Traianus császár látható, trónon ülve, koronával és jogarral, aki az előtte lévő alakra mutat. Ez utóbbi, Kelemen, felemeli jobb kezét, bal kezével pedig tekercset tart. Egy harmadik szereplő a karjánál fogva tartja a szentet, és valószínűleg ő az, aki ki fogja végezni. Ezután jön a kivégzés epizódja: Kelement megkötözve és súllyal dobják a vízbe, hogy ne lebegjen. A csónakban, amelyből kidobták, az egyik szereplő elengedi a szent testét összekötő kötelet, a másik pedig a hajót vezeti. Ezt követően az ábrázolás maradék részén egy olyan epizód látható, amely szorosan kapcsolódik a szent áldozatához. Egy fiú történetéről van szó, aki azon a helyen, ahol Kelement feláldozták, és ahol az emberek évről évre tisztelték, amikor a dagály felemelkedik, csapdába esik egy templomban, és nyoma veszik. Egy évvel később ugyanazon a helyen még mindig alszik, az anyja rátalál és felébreszti. A jelenet meglehetősen szemléletes módon oldódott meg: egy barlang, amelyben egy sír van – a tisztelt szenté –, egy alvó gyermeknek nyújt menedéket; A jobb oldalon a gyermeket valószínűleg az anyja öleli.

Taüll, Església de Sant Climent, festett és stukkókkal díszített oltárhomlokzat, amelyet Szent Kelemen életének szenteltek, és a Museu Nacional d'Art de Catalunyában őriznek

         A Vic Püspöki Múzeumban őriznek 1934 óta egy másik oltárhomlokzat, amely úgy tűnik, hogy szintén Sant Climent de Taüllből származik. Elég rossz állapotban van, a polikrómia teljesen elveszett, az asztal alsó részének díszítése nem maradt meg, és a keretet díszítő motívumok hiányoznak mind a bal felső és az alsó sarokban. Az alkalmazott technika vegyes: stukkó az egész asztal lefedésére és a figurák rajzának meghatározására, fémlemezek a borítására és ragasztóval történő lakkozására, valamint festék a figurák színezésére. A táblázat több jelenetet mutat be három függőleges regiszterbe csoportosítva. A középső részben a Maiestas Domini látható, az oldalsó részekben pedig elbeszélő jelenetek, mindkét oldalon kettő-kettő, melyeket palmetták fríze választ el egymástól. A középső részben Krisztus alakja trónon és egy félköríves ív alatt jelenik meg, amelyet két oszlopfővel ellátott oszlop támaszt alá, az ábrázolás egy baldachinnak felel meg, az ív felett két sas áll egymással szemben. A jelenetek sorrendben: balra fent a "három Mária" vagy a parfümös üvegeket hordozó szent nők témáit ábrázolják, akik Jézus sírjához mennek. A jobb oldalon azt a jelenetet látjuk, amikor az angyalok bejelentik, hogy Krisztus már feltámadt, miközben a sírt őrző katonák alszanak. A bal alsó sarokban feltételezhetően Krisztus feltámadása utáni első jelenése Mária Magdolnának. A jobb alsó sarokban egy ülő püspök és két pap áll egy oltár vagy egy lapos tetejű szarkofág mögött.

Taüll, Església de Sant Climent, még egy oltárhomlokzat, amelyet a Vic-i Püspöki Múzeumban őriznek, ahol Krisztus életével kapcsolatos jelenetek sorozata látható

         42) Santa Maria de Taüll
         A Santa Maria de Taüll oltárhomlokzata a huszadik század elején a Boí-völgy templomaiban felfedezett műgyűjtemény része, és a ribagorçai műhelyek egyik legjobb minőségű darabja. Ezeket a darabokat formáik élessége, bizonyos lendülete és sematizmusa jellemzi, ami miatt a XII. század második feléből származó monumentális szoborkészletekhez hasonlították őket. Kompozíciója és ikonográfiája nagyon gyakori az ilyen típusú daraboknál. A központi regiszterben Krisztus fenségben jelenik meg, a mandorlára írva, körülvéve az evangélisták jelképeivel, amelyeknek nyomai megmaradtak. Mindkét oldalon Az apostolok alakjait az árkád alatt két szinten osztják szét. A figurákat fenyőfából faragták, és fontos polikróm maradványokat őriznek meg.

Taüll, Església Santa Maria

         43) Sant Serni de Tavèrnoles
         A Museu d'Art de Catalunya őrzi a Sant Serni templom oltárát borító táblákat. Az elülső lapon kilenc püspök vagy apát van, egyikük középen, a többiek pedig két négyes csoportban osztva, akik a középpont felé fordítják a fejüket. A középső alak szemben áll és Szent Serniust ábrázolhatja. Mindegyik alakon süveg, és mindegyik egy botot és egy könyvet tart. 1957-ben két oldaltáblát szerzett a múzeum, amelyek méreteik miatt úgy tűnnek, hogy illeszkednek az előlaphoz, de az eltérő képi koncepció miatt nem egyértelmű, hogy ugyanahhoz a készlethez tartoznak-e. A feliratok azt jelzik, hogy az ábrázolt szereplők Szent Márton és Szent Bricius, Szent Márton utódja a tours-i székben. A történészek között nincs egyetértés e táblák datálásáról, egyesek a XII. század második felére helyezik, mások a XIII. századot részesítik előnyben.
          A Museu d'Art de Catalunya egy Sant Serni de Tavèrnoles-i baldachin töredékét is őrzi, konkrétan a kereszthajó jobb felén lévő oltár felett volt feltehetően felfüggesztve. A középső táblán Krisztus fenséges ábrázolása látható, negyedkörben ülve, stukkó domborművel megmunkált kör alakú glóriával, amelyet négy angyal tart. Felemelt karral tart egy könyvet az EGO SUM VIA VERITAS ET VITA felirattal.

Tavèrnoles, Monasterio de Sant Serni, az oltár előoldala, kilenc apátból álló csoportot ábrázol

  

Tavèrnoles, Monasterio de Sant Serni, az oltár bal és jobb oldala, festett oldalpanelek, Szent Márton, illetve Szent Brici alakját ábrázolják

Tavèrnoles, Monasterio de Sant Serni, a kolostor épen maradt részei az apszisokkal

Tavèrnoles, Monasterio de Sant Serni, az oltár feletti baldachin

         44) Sant Cristòfol de Toses
         A Sant Cristòfol oltárhomlokzat egy középkori mű, Soriguerola mesterének munkája, amelyet 1932-ben a barcelonai Museu Nacional d'Art de Catalunya múzeum szerzett be. A tizennegyedik század elején kelt, 102,2 x 158,3 x 7 cm méretű, vésett és aranyozott háttérrel ellátott temperafestmény. A bemutatott hagiográfiai ciklust Szent Kristófnak szentelték annak idején. Ez az oka annak, hogy központi alakként a szentet egy háromkaréjos boltív alatt találjuk, amelyet nagy méretei úgy ábrázolnak, mint egy óriást, aki a gyermek Jézus Krisztust hordozza a vállán. Mindketten barna hajuk van, hosszú, bíbor tónusú ruhákat viselnek, és tekintetüket előre irányítják. A frontalitás és a hieratikus karakter elsajátítása még mindig egyfajta kompozíciós archaizmust hirdet. Mindketten mezítláb vannak, mivel egy vizes felszínen vannak, ahol halak laknak, amelyek azt jelentenék, hogy átkelnek egy folyón. A szentet a leveles szárakkal koronázott hosszú ág támasztja alá, amelyet jobb kezében hord. Ez a "leveles nád" Szent Kristóf szokásos ismertetője. Krisztus kisebb léptékben jelenik meg, gyerekes karakterrel, annak ellenére, hogy szakállas is. Azonosító tulajdonságként arany keresztesvirágú nimbuszt visel a fején, és jobb kezének két ujjával oszt áldást görög módra. A középső részt további négy mellékjelenet keretezi. A bal oldalon felül egy trónon ülő férfi, akit korona és a kezében lévő parancsnoki rúd jellemez, megparancsolja, hogy egy másikat zárjanak be egy téglából készült toronyba. Samos uralkodóját lehet feltételezni, aki Kristófot Nicaea és Aguilena, két gyönyörű kurtizán társaságában börtönözte be, akiknek nagy kincset ígértek, ha segítenek nekik megkörnyékezni a szentet. A bal alsó jelenetben, mivel a Decius-ediktummal (250-ben) üldözést kezdtek a keresztények ellen, Kristófot égő vasakkal kínozták a fején, de mivel sértetlen volt, a tűzbe dobták, hogy megégessék. A mennyei felhőből előbukkanó kéz ábrázolásával az Istenre utalnak. A jobb felső jelenetben Kristóf egy oszlophoz rögzítve látható az uralkodó előtt. Több mint ötven íjász lőtt nyilakat a szentre, aki egy fához kötözve maradt. Az utolsó részben láthatjuk a szentet, aki profilban térdel, kardcsapást készül kapni, egy keresztre feszítés és ismét Isten keze előtt.

Toses, Església Sant Cristòfol, az oltár előoldala

         A Sant Cristòfol de Toses plébániatemplomból két további táblafestmény maradt fenn, amelyek az oltár két oldalának felelnek meg, méretük 80 × 79 cm. Jelenleg a Museu d'Art de Catalunyában vannak kiállítva. Az egyik táblán Szent Péter és Szent Pál ábrázolása látható a kulccsal és a karddal (ábrázolásukban gyakori ikonográfiai attribútumok). A táblán van egy fontos ikonográfiai variáció, a Szent Péter és Szent Pál között elhelyezkedő, meztelen kis emberi alak, amely egy Szent Péter védelméért könyörgő lelket ábrázol, akihez szól, ugyanúgy, mint a másik tábla lelke Szent Mihálynak.
          A másik táblán Szent Mihály ábrázolása látható, amint a lelkeket a Sátán jelenlétében méri (a pszichosztázis témája). Ennek a témának hosszú ikonográfiai hagyománya van, és a lélek mitikus ítéletét képviseli a halál után. Az egyiptomi világ művészetében jelen van, a kopt művészeten keresztül jut el Nyugatra. Nyugaton a jó és a rossz kettősségével képviselik, amelyet Szent Mihály arkangyal és Sátán testesít meg, és az utolsó ítélet ábrázolásához kapcsolódik. Ezt az ikonográfiai hagyományt követve Szent Mihályt és az ördögöt a kompozíció tetején és közepén lévő gyűrű által tartott skála két oldalán találjuk. Az arkangyalhoz legközelebb eső mérleg tányérján egy meztelen kis emberi alak látható, amely azt a jó lelket jelképezi, amely tekintetével és kezének testtartásával könyörög a szenthez, akihez szól, ima formájában összekapcsolódva. A Sátánhoz legközelebb eső edényben van egy kis ördög, ugyanolyan gonosz megjelenésű, mint a felettese, és aki a gonosz lelket képviseli. Ennek a tányérnak a külsejéről egy harmadik ördög lóg, nagyobb, mint a mérlegen lévő, de kisebb, mint a Sátán, aki sikertelenül a gonosz felé akarja billenteni a mérleg nyelvét.

  

Toses, Església Sant Cristòfol, az oltár baloldalán Szent Péter a menyország kulcsával, előtte egy lélek kéredzkedik a mennyekbe, mellette Szent Pál a hittérítés kardjával, az oltár jobboldalán Mihály arkangyal mérlegeli a lelkeket, az ördög próbálja a rossz lélek mérlegét lehúzni

Toses, Església Sant Cristòfol, a templom kívülről

         A barcelonai Museu d'Art de Catalunyában őrzött oszlopokon nyugvó baldachin értékes abból a szempontból, hogy hasonló oltár feletti baldachin egy kivételével nem maradt fenn Katalóniában (a fennmaradt másik darabról ismertetés alább). A XIII. század első harmadából származó baldachint négy polikróm, azaz színes paneltöredékből lehetett rekonstruálni. Ezek a töredékek alkotják a négyszögletes test elülső oldalát és jobb oldalát, amely elvileg az oltár feletti tetőt támasztotta alá. Fából készült építése, akárcsak a panel homlokzata, gazdasági korlátokra reagál, mert a vágy az volt, hogy utánozzák a nagy templomok pazar fém vagy márvány baldachinjait. Ez nyilvánvaló az élénk és kontrasztos színek ízlésében, valamint a stukkó és a colradura használatában a felső díszcsík medáljaiban. Védőfunkciója mellett – kettős tető a szent tér felett – van még haszonelvű funkciója is a függönyök támaszaként, amelyeket akkor húztak be, amikor a rituálé megkövetelte, és a szimbolikus funkció, a tér felmagasztalása és elválasztása az oltár területétől.

  

Toses, Església Sant Cristòfol, az oltár feletti baldachin, a barcelonai múzeumban összeállítás különbözó helyekről: a baldachin alatt az oltár például Vilából (Andorra), a kereszt is máshonnan, a másik képen a baldachin felső része kinagyítva

         45) Sant Vicenç d'Estamariu
         A második fellelt katalóniai baldachin kedvéért az előzőekben ismertetett baldachin után következik, eltérve az abc-sorrendtől. Stílusát tekintve is eltér a románkori oltárok díszeitől, a baldachin a XIII. század harmadik negyedében keletkezhetett, gótikus jegyeket visel magán. Az oltárkép és a baldachin kifestése pedig XIV. századi, Estamariu mesterének tulajdonítják a mester az urgelli püspökségben más műveket is készített. A gótikus oltárképet Szent Vincentnek szentelték, és életéből és mártíromságából tartalmaz jeleneteket.

  

Estamariu, Església de Sant Vicenç, oltároldal, illetve a baldachin az oltároldallal a barcelonai múzeumban

         46) Sant Martí de Tost
         Tostban a Sant Martí templom különleges abból a szempontból, hogy sem oltárhomlokzat, sem oltároldalak nem maradtak fenn, viszont az oltárbaldachin, méghozzá nem oszlopos, hanem tetőbaldachin, a tartógerendával és annak díszeivel is megmaradt. Az egyetlen probléma, hogy a baldachin táblája a barcelonai Katalóniai Nemzeti Művészeti Múzeumban, a többi rész a Vic Püspökségi Múzeumban van. Ez utóbbi múzeumban látható egy installáció, amely azt mutatja be, hogyan nézhetett ki eredeti helyén a tetőbaldachin.
          Tost baldachintábláján a Pantokrátor ábrázolása látható, keresztesvirágú nimbusszal, mandorlában trónol, amely akkoriban aranyozott lehetett, bal kezében egy könyvet tart a kezében, amelyen az "Ego sum lux mundi" ("Én vagyok a világ világossága") olvasható. Jobbjával az áldást oszt. A mandorla körül a négy evangélista jelképei láthatók. A tábla színezése elég jól megmaradt, élénk vörös, zöld és kék tónusokkal.

Tost, Església de Sant Martí, az oltár feletti baldachin táblája, jelenleg a barcelonai múzeumban

Tost, Església de Sant Martí, ahonnan a baldachin származik

Tost, Església de Sant Martí, Vic Püspökségi Múzeum, a baldachin rekonstrukciója

Tost, Església de Sant Martí, az oltár feletti baldachin tartószerkezetének rekonstrukciója

         Elülső lombkoronagerenda, amely ötvözi a polikróm technikákat temperában és stukkóban. A középső rész gipszdombormű, és öt elhaladó oroszlánt ábrázol, medálokba írva, csillagos motívumokkal váltakozva, gyöngyös szegéllyel körülvéve. A temperával festett oldalakon egy sor alak látható, némelyik valós, mások képzeletbeli, konfrontációs magatartásban, mindegyik kék alapon piros körbe van írva. A bal oldalon egy vad medve alakját találjuk, aki karddal és lándzsával néz szembe egy harcossal, és egy kentaurt, aki Krisztus bikáját próbálja. A jobb oldalon egy sellő tartja a farkát egy emberi fejjel és kecskelábbal ellátott "grylla" mellett; és egy fekete daru fehér szárnnyal, amely elfordítja a nyakát, miközben egy íjász felé néz. Ezeket a fantasztikus figurákat a középkori bestiáriumok ihlették, amelyek emberi tulajdonságokkal és tulajdonságokkal írják le őket. Itt a konfrontáció attitűdjében jelennek meg, szimbolizálva a világ ellentétes erői, a jó és a rossz közötti küzdelmet. Középen pedig az oroszlán, a Bíró Krisztus krisztológiai szimbóluma. Ezt az elülső gerendát a presbitérium diadalívéhez rögzítették, és a polgárháború idején eltűnt apszis boltívéhez rögzített két oldalsó gerendával együtt támasztotta alá a baldachin tábláját.

Tost, Església de Sant Martí, a baldachin díszes tartógerendája

         A gerendát az úgynevezett címer koronázta meg. A téglalap alakú címernek csökkentett kromatikus tartománya van, és kiemelkedik két szín, a piros és a kék váltakozó használattal. A kompozíció hátterét stukkóban dolgozták ki, "kalapált" hatást keltve, amelyet az ötvös utánzását utánzó gipszpontozással érnek el. Az alját eredetileg ónlemezekre öntötték (maradványai még mindig megmaradtak). Az ábrázolt jelenet az utolsó vacsora. Jézus elnököl az asztal felett, mindkét oldalon öt apostollal, mindegyiket boltív védi, kivéve Jézust, aki a mellkasára támaszkodó Szent Jánossal osztozik (János 13:23-24), és Júdással, aki az asztal másik oldalán található alacsonyabb regiszterben jelenik meg. A többi apostol az eucharisztikus ünneplés közepette eszik, kést és csészét használ, kenyeret és halat vesz. Bár az utolsó vacsora ünnepléséről szóló kanonikus evangéliumok beszámolóiban egyetértés van az asztalnál ülő áruló alakjának megidézésében, János evangélista az, aki leírja őt nekünk, ahogyan ezt a címer jelenetében látjuk, amelyben Jézus árulóként azonosítja Júdást, mondván: "Ő az, akiért falatot mártok, és adok neki" (János 13:26-27).

Tost, Església de Sant Martí, a tartógerendát megkoronázó sorban az "Utolsó vacsora" résztvevői

         47) Val d'Aran, ismeretlen templom
         A baldachin aránylag késői, a XIII. század utolsó negyedéből, már gótikus részletekkel. Csillagos kék hátterű mandorlában a Pantokrátor architekturális motívumokból álló trónon ül, zöld tunikába és bőrrel bélelt vörös köpenybe öltözve, jobb kezével áldást oszt, bal kezével egy gömböt tart. A mandorla belsejében van egy nap és egy hold is emberi arccal, kívül pedig a sarkokban a négy tetramorf. A festmény temperában készült, kiegészítve a korábban colradura-val aranyozott gipszplasztikával a mandorla, a glóriák és a Jézus köpenyének bross számára. A táblát koronázó címeren a Szűz és a Gyermek látható hat medál között. A baldachint a La Seu d'Urgell-i műhelynek tulajdonították, de a legújabb kutatások kimutatták, hogy egy azonosítatlan templomból származik a Val d'Aranból (Aran-völgy, a francia határ közelében Katalónia északnyugati részén).

  

Vic Püspökségi Múzeum, feltehetően az Aran-völgy területéről származó oltár feletti baldachin, hasonlít a Tostból származó baldachinhoz, a második képen felül a baldachint koronázó tábla, középen a Madonna a gyermekkel

         48) Sant Hilari de Vidrà
         A jelenlegi templomnak kevés köze van a románkori elődjéhez, a későbbi századok során gyökeresen átalakították. A Vic-i Püspöki Múzeumban található egy oltárhomlokzat, a XIII. század elejére datált, bizánci hatással. Öt részre oszlik, a középsőn Szűz Máriát látjuk a gyermek Jézussal az ölében. A trón hátulját két arkangyal támasztja, jobboldalt Rafael arkangyal, erről a felette lévő felirat tanuskodik. A másik Gábriel arkangyallehet, bár a felirat hiányzik. A bal felső rekeszben két karaktert látunk piros háttér előtt. Egyikük a templom címzetese, Szent Hilarius, egy misét celebráló püspök ruhájában. Egy diakónus kíséri, aki a pásztorbotot tartja és segít neki a kézmosásban. A másik három rekeszben néhány apostolt látunk. Szent Pétert csak azért tudjuk azonosítani, mert kezében hordozza a menny kulcsát.

Vidrà, Església de Sant Hilari

         49) Sant Romà de Vila
         Vila templomát először 1176-ban dokumentálták, vidéki egyszerű épület, valószínűleg a XII. századból. A templom belsejében az oltár homlokzatának reprodukciója látható, az eredetit a barcelonai Museu Nacional d'Arte de Catalunya múzeumban őrzik. Ez az egyetlen Andorra területéről megőrzött fára festett festmény, és fontos, hogy nemcsak az elülső, hanem a két oldal is megmaradt. Az elülső rész közepén mandorlában Maiestas Domini látható, körülvéve a tetramorfok négy alakjával. A Pantokrátor egy háttámla nélküli, egyszerűen díszített trónon vagy lépcsőn ül, amelyen mindkét oldalról kiálló párna van, lába szintén egy párnán nyugszik. Ez a fajta díszlet számos ábrázolásban megjelenik a katalán román stílusú festészetben az oltárpaneleken, például Solanllong vagy Avià oltárhomlokzatán vagy Lluçà oldaltábláin. A mandorla mellett négy párt találunk, akik szentek vagy apostolok lehetnek. Csak annak köszönhetően tudjuk őket azonosítani, hogy az alsó szinten lévő négy alak nevét ki lehet olvasni: balról jobbra Bertalan, Barnabás, Jakob és Tamás. A baloldali tábla további három apostolt ábrázol, a jobboldali tábla Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolja, amint kézen fogva két angyal felviszi a mennybe.

Vila, Església Sant Romà

Vila, Església Sant Romà, a szerény külsejű templomocska délnyugat felől

  

Vila, Església Sant Romà, a szentély és az oltár reprodukciójának két oldala közelebbről

  

Vila, Església Sant Romà, az oltár bal és jobb oldala

         50) Santa Margarida de Vilaseca
         A Santa Margarida de Vila-seca oltárhomlokzata egy román stílusú oltárhomlokzat, amelyet tölgyfára temperával festettek a XII. század végéről. Eredetileg a Santa Margarida de Vila-seca kolostorban volt, Sant Martí Sescorts községben, bár valószínűleg a kolostor apácáival együtt Vicbe költöztették a tizennegyedik században. Jelenleg a Vic Püspöki Múzeumban található. Stilisztikailag jó példája a román stílusú táblafestészetnek, és úgy tűnik, hogy egy vic-i műhelyben festették. A mandorlában Mária a gyermek Jézussal, a mandorla körül Szent Margit legendájának különböző jelenetei láthatók: Margit juhokat legeltet, Olimbri előtt, bebörtönözik, megkorbácsolják, a hétfejű sárkány előtt, mártírhalált hal és lefejezik.

Vilaseca, Canónica de Santa Margarida

  

Vilaseca, Canónica de Santa Margarida, részletek

Vilaseca, Canónica de Santa Margarida, részletesebben videón