Siklósi Miklós honlapja

C) Vall de Boí (Boí-völgy) román stílusú templomai

A Vall de Boí katalán román stílusú templomai a spanyolországi világörökségi helyszínek közé tartoznak. A Vall de Boí a katalán Pireneusokban, az Alta Ribagorça kerületben, Lleidától 120 km-re északra, az Ibériai-félsziget északkeleti részén található. A keskeny völgyet meredek hegyek veszik körül, és minden faluban román stílusú templom található. Ezek a templomok a lombard román stílusú képzőművészet és építészet különösen tiszta és következetes példáját képviselik. A XI. és XII. század között épültek Erill urainak védnöksége alatt. A kivételesen jól megőrzött vidéki templomok csoportjában található a román művészet legnagyobb koncentrációja Európában. Ez a csoport egyedülálló példája annak a kulturális hagyománynak, amely Katalóniában virágzott a XII. század táján. A román stílusú templomok és a falvak, ahol állnak, kiváló példáját képezik annak a kultúrtájnak, amely a mai napig érintetlen természeti környezettel összhangban virágzik.

Látkép a völgyre

A Vall de Boí román stílusú világörökségi komplexumát a Sant Climent és a Santa Maria de Taüll, a Sant Joan de Boí, a Santa Eulàlia d'Erill la Vall, a Sant Feliu de Barruera, a Nativitat de Durro, a Santa Maria de Cardet, az Assumpció de Cóll és a Sant Quirc de Durro remeteség templomai alkotják. Fő jellemzőjük az építészeti stílus egysége. A XI. és XII. században épült építmények észak-itáliai minták nyomán, a lombard román stílusban jöttek létre, a stílust konstrukcióinak funkcionalitása, a kő gondos megmunkálása, a karcsú harangtornyok, valamint a vakboltívek és a longobárd sávok külső díszítése jellemzi. A Boí-völgy román stílusú templomai az egyházi és földbirtoki hierarchiák köré épülő társadalom tükörképei, amelyeket ebben az esetben Erill urai és a Roda de Isábena püspökség, a völgy templomainak támogatói személyesítenek meg. Ebben a középkori társadalomban az egyház nemcsak vallási funkciót töltött be, hanem fontos társadalmi szerepet is betöltött, mint az emberek találkozóhelye és menedéke. A Boí-völgy esetében a templomok társadalmi funkcióját bizonyítja, hogy karcsú harangtornyaikat kommunikációs és megfigyelési elemként is használták. A XI. és XII. század között épült kőtemplomok hasonló építészeti jellemzőkkel rendelkeznek (például négyzet alakú többszintes harangtornyok). A templomok szerény külsejével ellentétben a belső terek feltűnő festett programokat tartalmaztak. A Taüll falun kívüli Sant Climent (katalánul Szent Kelemen) templom központi apszisában található Maiestas Domini (Isten dicsősége), azaz Pantokrátor falfestmény a Boí-völgy legkiemelkedőbb példája.
Az interneten fellelhető forrásokban a románkori művészeti alkotások, elsősorban freskók, oltároldalak (antependiumok), stb. ismertetése során a szinte általánosan ábrázolt Mindenható megnevezésére vegyesen a Pantokrátor (Mindenható) és a Maiestas Domini (Isten dicsősége) kifejezéseket alkalmazzák. Annak érdekében, hogy el lehessen dönteni, hogy melyik megnevezés autentikus, vagy az egyik, vagy esetleg mind a kettő, próbáltam utánanézni a kétféle értelmezés között. Gyakorlatilag ugyanazt jelentik, egy olyan képtípust, mely a trónon ülő Krisztust ábrázolja az evangélista szimbólumok, apostolok v. angyalok között. Ez a képtípus először keleten jelent meg a Szentföld nagy bazilikáinak apszisaiban, a szembenéző Krisztus jobbjával áldást ad, baljában nyitott könyvet tart az EGO SUM LUX MUNDI ("Én vagyok a világ fényessége") felirattal. Kezdetben a görög Pantokrátor megnevezés volt használatos, a mindenek fölött uralkodó Isten neve, melyet a Jelenések könyve Krisztusról mond: "Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható" (Jel. 1,8). Az ifjú Krisztus bíborköpenyben, trónon ül, többnyire mandorlában (mandula alakú dicsfényben). A XI. századtól a katolicizmus és a latin nyelv nyugati elterjedése fokozatosan kezdte kiszorítani a görög Pantokrátor megnevezést, helyette a Maiestas Domini (Isten dicsősége) megnevezés vált általánossá. Az, hogy a Mindenhatót mandorlában ábrázolják, vagy sem, nem meghatározó, a keleti és a nyugati kereszténység ábrázolásai egyaránt szolgálnak példákra a Mindenható ábrázolására mandorlában és anélkül is. Az alábbiakban a kezdeti románkori XI-XIII. századi Mindenható ábrázolásokra a korábbi Pantokrátor megnevezést tartom alkalmasabbnak.

0) Vall de Boí Románkori Központ
A felsorolást nem a világörökségi listán szereplő templomokkal érdemes kezdeni, hanem a nevezetességeket bemutató központtal (a templomok felsorolása kezdődik ezért 1-es számmal). A központ által megvalósított új muzeográfia elvezeti a látogatókat a völgy történetének megismeréséhez, a területről, az emberekről és az egyházakról, amelyek meghatározták a körülöttük élő generációk mindennapi életét a tizenegyedik századtól napjainkig. A létrehozott virtuális valóság lehetővé teszi, hogy sokrétű élményt nyújtson. A múzeum egyébként a Santa Eulàlia d'Erill la Vall templom közelében található, mindössze körülbelül 50 méterre. Az alábbi videó nemcsak a múzeumot mutatja be röviden, hanem néhány részlet a völgyről és a templomokról is látható.

Vall de Boí, a völgy a templomokkal és a Románkori Központ

A Románkori Központ bejárata

1) Sant Climent de Taüll
Taüll a Boí-völgy egyik legjelentősebb települése, ugyanabban a városközpontban három temploma is volt, két temploma, a Sant Climent és a Santa Maria freskói révén művészettörténeti jelentőségű, a harmadik Sant Martí templomát egy földcsuszamlás rombolta le a XIX. században. Taüll településének a bejáratánál található a San Climent román stílusú templom, bazilika alaprajzzal, harangtoronnyal, három-három oszloppal elválasztott főhajóval, három apszissal és fából készült nyeregtetővel. A harangtorony négyzet alakú és szabadon álló, bár az épülethez nagyon közel, a déli fal sarkán, a szentély mellett épült. Magas és karcsú, mint a Vall de Boí-ban emelt összes lombard torony. Ez megfelel a tizenkettedik században épült olasz lombard stílusú tornyok csoportjának. A torony hat emeletből áll, és minden emelet négy oldalán ugyanaz a dekoráció és ugyanannyi ablak ismétlődik. Az első emeleten egyetlen ablak és öt vakív található. A többi emeleten az ablakok száma változik, kis oszlopokkal elválasztva. Talán ez a legkiemelkedőbb a Boí-völgy templomai közül. A Sant Climent templom felszentelését 1123-ban jegyezték fel. A templom korábbi alapításáról és építéséről azonban nincs adat. A XI. és XII. században a Boí-völgyben Erill urai, helyi feudális urak uralkodtak, akik az Ibériai-félsziget visszahódításában (reconquista) való részvételükkel gazdagságra és státuszra tettek szert. Erill urai a keresztény erőkkel együtt harcoltak Aragónia királyáért, hogy elfoglalják az olyan fontos városokat, mint Zaragoza, amely a nyolcadik század óta muszlim ellenőrzés alatt állt. Úgy tűnik, hogy az Erill urai által felhalmozott vagyon motiválta a vallási művészet és építészet pártfogását a Boí-völgy falvaiban. Védnökségük magában foglalta a Boí-völgyi templomok építését vagy újjáépítését.

Sant Climent de Taüll, távlati kép a templomról és a völgyről

Sant Climent de Taüll, látkép a lombard stílusú harangtoronnyal és közelebbről az apszisokkal

Eredetileg az egész templomot polikróm díszítéssel, a hajó falait, az apszist és az oszlopokat is freskókkal borították. Az évszázadok során megmaradtak a központi apszis, az északi hajó apszisának részleges festményei és az egyik oszlopra festett felszentelési aktus. Ezeknek a festményeknek a nagy részét a huszadik század elején átadták a barcelonai Museu Nacional d'Art de Catalunya-nak, hogy megfelelően védjék és megőrizzék őket, elkerülve az esetleges eladást az Egyesült Államokba. A központi apszis képeit a helyszínen reprodukálták, másolattal a huszadik század hatvanas éveinek elején helyettesítették. Ezt a másolatot 2013-ban eltávolították, és aprólékos restaurálási folyamatot végeztek, amelynek során a helyszínen megőrzött eredeti festmények maradványait tárták fel. Jelenleg a templomban egy újszerű bemutatást láthatunk, egy videós térképezésen keresztül, amely újraalkotja az barcelonai múzeumban őrzött festményeket a templomban maradt festményekkel együtt, valamint a teljes képi készlet reprodukcióját, ahogyan annak a felszentelés évében, 1123-ban kellett lennie.

Sant Climent de Taüll, egy rövid bemutató videó

A freskók művészeinek kiléte szokás szerint abban az időben nem ismert. A központi apszist festő mestert a művészeti világban "Taüll mestereként" ismerik. Nagyon jól képzett festőként tűnt ki, aki elsajátította a technikákat és ismerte az akkoriban használt ikonográfiát. Mielőtt azonban a központi apszis ismertetésére térnénk át, röviden egy kis kitérő az északi apszis freskóiról. A freskókat nem a fő apszis mesterének tulajdonítják, hanem az úgynevezett "Utolsó ítélet mesterének", egy kicsit lekicsinyelve a fő apszis mesterségbeli tudásához viszonyítva. A központi apszis freskói mesterének művészettörténetileg elvitathatatlan jelentőségét nem megkérdőjelezve a többi, egyébként szintén ismeretlen mester tevékenységét is érdemes figyelemmel követni. Az "Utolsó ítélet mestere" az ismeretlen identitású románkori vándor festők egyike, akit azért neveztek így, mert munkái Katalónia és Aragónia északi részeinek távoli templomaiból ismertek. Archaikus stílusban munkáját a tizenegyedik századi katalán miniatűrökre alapozza. Az "Utolsó Ítélet Mesterének" nevezték ki a Santa Maria de Taüll templom hajóinak és a Sant Climent de Taüll templom északi apszisának festményeire utalva. Ez a festő dolgozott többek között egyes feltételezések szerint a közeli Sant Iscle i Santa Victòria de Surp templomban is a Pallaresa folyó völgyében. Alább az északi apszis freskói láthatók, amelyek a barcelonai múzeumban vannak kiállítva.

Sant Climent de Taüll, az északi apszis freskói a barcelonai múzeumban

Az apszishoz legközelebb eső oszlopok egyikére a templom felszentelésének dátumával a következő felirat volt festve: «Anno abside incarnacione Domini MCXXIII IIII idus decembris Venit Raimundus episccopus Barbastre Nsis et consacravit hanc eclesiam in honore Sancti Clementis Martiris et ponens reliquias In altare sancti Cornelii Episcopi et Martiris», azaz magyarul "Az Úr megtestesülésének évében, 1123-ban, december 4-én Raymond, Barbastro püspöke, Nissibe érkezett, és Szent Kelemen vértanú tiszteletére felszentelte ezt a templomot, Szent Kornél püspök és vértanú ereklyéit az oltárra helyezve".

Sant Climent de Taüll, a felszentelés feliratának freskója

Sant Climent de Taüll, a templom főhajója, az apszisban az eredeti freskók másolata (külön honlapon körséta a templom belsejében)

Az apszis monumentális freskókompozíciója három fő részből, regiszterből áll. A felső regiszter az eget jelöli. Itt Krisztus az oltár felett lebeg, miközben egy kék mandorla belsejében arany lombmotívumokkal díszített szalagon ül. Krisztus fejét ragyogó fehér glória keretezi, arcvonásai hosszúkásak és szimmetrikusak. Előre néz, és áldásként felemeli jobb kezét. Krisztus bal kezében egy nyitott könyvet tart, amelyben nagybetűkkel írva kinyilatkoztatja a "EGO SUM LUX MUNDI" ("Én vagyok a világ fénye") szavakat János evangéliumából. Az "Alfa" és az "Omega" görög betűk fehér színnel vannak festve Krisztus vállának mindkét oldalán (a betűk a Jelenések könyvére utalnak, ahol Krisztus úgy írja le magát, mint "az Alfát és az Omegát, az elsőt és az utolsót, a kezdetet és a véget", hogy kifejezze mindenre kiterjedő természetét). Krisztust a négy evangélistát jelképező tetramorf veszi körül. Az oroszlán Márkot, az ökör Lukácst, a sas Jánost és az angyal Mátét jelképezi. A Sant Climent freskóinak programja az ószövetségi próféták apokaliptikus látomásaiból is merít. Az Ószövetség szerint Ezékiel látta "négy élőlény képmását" (az evangélisták jelképeit), akik Isten szekerét hordták, Ézsaiás pedig látta az "Urat trónon ülni" két szeráffal (hat szárnyú mennyei lény). Ezeknek a látomásoknak az elemei, mint például az evangélisták és a szeráfok jelképei, a Sant Climent apszisában jelennek meg. Ezenkívül két kör, mindegyik az apszis előtti boltívben Isten kezének és az Apokalipszis Bárányának (a Jelenések könyvében leírt hétszemű bárány) képi ábrázolásait tartalmazza. Az apokaliptikus képek – a Jelenések könyvében leírt világvégét leíró képek – népszerűek voltak a dél-európai románkori művészetben.
A Pantokrátor alatt a középső regiszterben Krisztus apostolai és Szűz Mária állnak oszlopok között, felettük boltívekkel. Az álló alakok ábrázolása Krisztus vagy Szűz Mária monumentális képe alatt egy apszisban vagy kupolában a bizánci művészetből származik. A bizánci utazó művészek népszerűsítették ezt az ábrázolási formát, amelyet kezdetben az olasz félszigeten fogadtak el, és átterjedt a román stílusú falfestésre Nyugat-Európában, beleértve Katalóniát is. Szűz Mária a központi ablak közelében egy edényt tart, amely vörös folyadékot tartalmaz, amelyből finom vörös sugarak jönnek elő. Ez Krisztus vérét jelképezi, amelynek az egyházi környezetben eucharisztikus jelentése van (az edényről további tudnivalók a Grál Madonna témában). Az alsó regiszter maradt fenn a legkevésbé épen, szokás szerint itt geometrikus díszítő elemeket, függönyöket szoktak ábrázolni.

Sant Climent de Taüll, az apszis freskói a levétel előtt (az oltár nem az eredeti, az eredeti oltároldalról bővebben az oltárokról szóló fejezetben) és a freskók az áthelyezés után a barcelonai múzeumban

Az alábbi képeken egy érdekes jelenséget figyelhetünk meg. A baloldali képen zöld téglalapban az általunk ismert Szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek) helyett egymás alatt a sokszemű Isten báránya, Isten jobbkeze és alattuk a Pantokrátor. Talán az lehet a magyarázat, hogy a kereszténység korai időszakában sokfelé, például az Ibériai-félszigeten a nyugati gótok között az ariánus vallás volt elterjedve.

Sant Climent de Taüll, az apszis freskóinak elemzése, feketé vonallal kiemelve a felső és alsó regiszter, közöttük a középső kiemelés nélkül, zöld vonallal kiemelve Isten Báránya, Isten jobb keze és a Pantokrátor

Sant Climent de Taüll, a templom apszisának képe négy egymás utáni időintervallumban: eredetei állapot, a freskók levétele után csak a freskók mélyrétegei látszanak az apszisban az eredeti freskók másolata, a negyedik képen a digitális vetített képes bemutató (a folyamat dinamikája nagyobb méretben külön honlapon)

Sant Climent de Taüll, példa az apszis freskóinak digitális javítására, jól látható, hogy a Pantokrátor baloldalán a repedés eltűnt

A Sant Climent de Taüll templom románkori festményei innovatív módon jelennek meg egy videovetítésen keresztül, amely virtuálisan újraalkotja a fő apszis eredeti freskóit és a központi hajó presbitériumát. A hatvanas évektől kezdve a templomban volt egy vakolatra festett másolat az eredetiről. A régi másolat ideigelenes levétele és szétszerelése után aprólékos restaurálási folyamatot hajtottak végre, amelynek során feltárták az apszisban az eredeti festmény maradványait, amelyek az apszis falainak mélyrétegeiben maradtak fenn. Ezt követően a kapott eredmények és az eredeti freskók másolatai alapján a teljes képi készletet digitálisan reprodukálták az 1123-as állapotnak megfelelően. A digitális reprodukció alapján több diavetítő segítségével kápráztatják el napjainkban a látogatókat.

Sant Climent de Taüll, a teljes digitális vetített képes bemutató

A Sant Climent templomból több egyéb művészeti emlék származik, amelyek többségét a barcelonai múzeumban örzik. Jelenleg a megkoronázott és a trónon ülő Megváltó Krisztus restaurált faszobra látható a Sant Climent de Taüllben. Ez a faragvány a XIII. századból származik. Említésre méltó még két oltárhomlokzat, amelyek ismertetése az oltárhomlokzatokról szóló fejezetben olvasható.

2) Santa Maria de Taüll
A Sant Climent templomhoz hasonlóan a Santa Maria de Taüll templom is román stílusú templom, Taüllben egy nappal később szentelték fel, mint a Sant Climent templomot, 1123-ban. A templom egy háromhajós épület, amelyet hengeres oszlopok és három félkör alakú apszis választ el egymástól. A déli hajó elején áll a négyemeletes harangtorony, boltíves ikerablakokkal. A külső falak teljesen simák, kivéve az apszisokat, amelyeknek boltívei és pilaszterei felett fűrészfogas fríz van a lombard stílusnak megfelelően. A harangtorony szinte pontosan ugyanolyan, mint a Sant Climent templomé, a különbség annyi, hogy nem szabadon álló, hanem a déli oldalhajó egyik szakaszán nyugszik. Magas és karcsú, mint az összes lombard torony, amelyet a Boí-völgyben emeltek.

Santa Maria de Taüll, a templom legértékesebb részei, a lombard stílusú harangtorony és az apszisok

Az egész templomot (az apszisokban, a falakon és az oszlopokon) falfestmények díszítették, amelyek részben ellenálltak az idő múlásának. Szakértők a XX. század elején (Josep Puig i Cadafalch, Guillem Marià Brocà, Josep Gudiol, Josep M. Goday és Adolf Mas fényképész) úgy döntöttek, hogy eltávolítják ezeket a festményeket származási helyükről, és áthelyezik a barcelonai múzeumba (Museu Nacional d'Art de Catalunya), ahol védik őket, ugyanis fennállt a veszélye, hogy eladják és exportálják őket az Egyesült Államokba, ahogy ez sok más esetben megtörtént. Számos művészettörténész elég sok időt töltött e művek tanulmányozásával, és arra a következtetésre jutottak, hogy (akárcsak a Sant Climentben) két különböző művészről van szó, akik kortársak voltak, 1123 körül dolgozhattak, abban az évben, amikor mindkét templomot felszentelték.

Santa Maria de Taüll, egy pár másodperces bemutató videó

Eredetileg az összes apszisban és hajók falain falfestmények voltak, de csak a központi apszis, a déli apszis, a déli fal, a középső és déli hajót elválasztó boltívek és a nyugati fal egy részének freskói maradtak fenn a barcelonai múzeumban. A Sant Climent de Taüll templom leírásában már említésre került, hogy a központi apszis freskóit az ismeretlen "Taüll mestere" festette, a freskókat reprodukálták az eredetieknek megfelelően, a templom többi freskóját viszont nem állították helyre a templomban. Az apszis freskóin világosan megkülönböztethető három regiszter, amelyek három szimbolikus térhez, az égi, az egyházi és a földi térhez kapcsolódnak. A negyedgömb boltozatában mandorlában Mária és a napkeleti bölcsek (vagy másképpen a Háromkirályok) látogatása látható: a középen trónon a Szűz és a Gyermek, mindkettőnek van glóriája. Kétoldalt a három bölcs áll, Menyhért a Szűz jobb oldalán, Gáspár és Boldizsár pedig a bal oldalon. A három királyt a hagyomány szerint az ember három korszakának szimbólumaként ábrázolják: Gáspár az ifjúságot, Boldizsár az érett kort és Menyhért az öregséget jelképezik. A felső részen két csillag teszi teljessé a jelenetet. A középső részben az apostolok sorakoznak, közülük néhányat azonosítottak, mint például Szent Andrást a a vértanúság keresztjével, Szent Pétert a mennyország kulcsával, Szent Pált és Szent Jánost, aki jobb kezével az evangélium felé mutat. A szentek glóriát viselnek, és oszlopok által alkotott építészeti térben helyezkednek el. Az alsó részben az emberi erények és hibák jelennek meg, amelyeket állatok, szörnyek vagy fantasztikus lények, valamint növényi vagy geometriai díszítés szimbolizálnak.

Santa Maria de Taüll, a templom belseje, a főhajó apszisában a freskók másolatai

Santa Maria de Taüll, az apszis eredeti freskói a barcelonai múzeumban és a másolatok helyben

Santa Maria de Taüll, Madonna a gyermek Jézussal mandorlában, tőle balra Menyhárt, jobbra Gáspár és Boldizsár

Santa Maria de Taüll, a mandorla alatt a középső részben apostolok, az ablaktól balra Szent András és Szent Péter, jobbra Szent Pál és Szent János alakjait lehet felismerni

Santa Maria de Taüll, a diadalíven Isten báránya, az ariánusoknál gyakori jelkép

Alább két kép a diadalív belső oldalairól: az első képen Lukács és János evangelisták jelképei, valamint egy szeráf és Gábriel arkangyal állnak, a masik képen pedig Ábel alakja az áldozati báránnyal a kezében.

Santa Maria de Taüll, a központi apszis diadalívének belső oldalán látható freskórészletek

Ahogy a Sant Climent templom leírásából már ismert, a templom déli és nyugati falait díszítő freskók az "Utolsó ítélet mesterének" tudhatók be. A déli falon lévő festmények őrződtek meg a legjobban a templom hajójában található festmények közül. A déli fal két egyenlőtlen részre oszlik: egy szélesebbre, bibliai jelenetekkel, amely a szentélytől a harangtoronyig tart, és egy másikra, amely a templom hátsó részéig folytatódik, a pokol ábrázolásának maradványaival és más, nehezen olvasható töredékekkel. A falon az Ó- és Újszövetségből látható néhány jelenet. A fal legmagasabb részein a freskók nagyon leromlottak, és néhány alakot csak intenzív tanulmányok és más hasonló festményekkel való összehasonlítás alapján tudtak azonosítani. Egyes szakértők szerint Szent Kelemen pápa legendájának jelenetei, felszentelése, Szent Péter utazásai és az Agnus Dei csodálatos megjelenésének jelenetei feltételezhetők. Egy másik jelenet állítólag Szent Péter Róma püspökévé való beiktatása volt. Alul a trónján ülő királyok és Heródes imádatának témája látható. Az alakokat egy oszlopcsarnok keretezi. Az ajtó két oldalán Zakariás életének egyes részletei láthatók. A déli hajó hátsó részét Dávid és Góliát jelenete abban a pillanatban, amikor Dávid egy türelmetlen holló jelenlétében levágja az óriás fejét.

Santa Maria de Taüll, a központi apszis, a déli oldal és a főhajót az déli hajótól elválasztó oszlop freskói a barcelonai múzeumban, a déli apszisban a templomból származó oltároldal (a központi apszisban álló oltárt geometriai motívumokból álló festmények díszítették)

Santa Maria de Taüll, a déli oldalhajó freskói közelebbről

A déli hajó oldalsó falának freskói a déli apszis freskótöredékeivel, az oszlopon Szent Miklós

Santa Maria de Taüll, a nyugati falon a bizánci ikonográfiának megfelelően Az Utolsó ítélet, balról az alsó részben Mihály arkangyal a lelkeket mérlegeli, jobbról pedig a bűnös lelkek égnek a pokolban

Santa Maria de Taüll, a déli fal részlete, mellete harc Dávid és Góliát között, egy epizód, amely a templom nyugati falát foglalta el a déli hajó végén

Végezetül még egy fontos művészettörténeti részlet, amelyről kevés tudnivalót találtam a szakirodalomban. A Katalóniában található teljes vagy csak részleges szoborcsoportok, A teljesség kedvéért a templomban talált néhány fából készült szobor, illetve szoborcsoport. A Katalán Intézet 1907 nyarán tett művészeti-régészeti útja során a Santa Maria de Taüll templom oltárképe mögött egy négyfős alakcsoportot találtak, amely egy keresztlevételhez tartozhatott. Nagyjából jó állapotban van, bár Arimateai József bal karja és a tolvaj két karja hiányzik. Feltételezni kell, hogy ott voltak Nikodémus, Szent János és a másik tolvaj alakjai is. Hasonló, sőt teljes kompozíciók valószínűleg többfelé születhettek abban a korban, az egyik ma is látható kompozíció a közelben, a völgy világörökségéhez tartozó Santa Eulàlia d'Erill la Vall templomában (ld. alább). Egy másik széles körben ismert teljes kompozíció a Ripoll közelében levő Sant Joan de les Abadesses volt női kolostorban áll, 1250-ben készült. Említésre méltó még egy oltárhomlokzat, amelynek ismertetése az oltárhomlokzatokról szóló fejezetben olvasható.

Santa Maria de Taüll, Krisztus, Mária, Arimateai József és az egyik tolvaj alakjai alkotják a keresztlevétel csoportot, feszület, szintén a múzeumban, János apostol külön nyilvántartási számon a fa oltároldal hiányzó jobb felső részéből, mindegyik szobor a barcelonai múzeumban van

Sant Joan de les Abadesses, Krisztus levétele a keresztről

3) Sant Joan de Boí
A Sant Joan de Boí templom Boí falu román stílusú plébániatemploma, a falu annak idején a völgy történelmi központja volt. A templom a völgy többi templomához hasonlóan épült: bazilika alaprajz három hajóval, keleten félköríves apszisokkal. Ez utóbbiak közül a gyakori átalakítások miatt csak az északi apszis maradt meg, a déli pedig az eredeti modern rekonstrukciója. A központi apszis végleg elveszett, és vele együtt a freskók, amelyek szinte biztosan díszítették. Összességében a templom a szomszédos települések templomaival együtt az egyik legjelentősebb, különösen a szinte minden falat beborító falfestmények miatt. A komplexumot jelenleg nyeregtető borítja, amely utánozza azt, amely eredetileg a román stílusú épületet borította. Ezt az erdeti régi tetőt a tizenhetedik században kőboltozat váltotta fel, de szerkezeti problémák miatt le kellett bontani, és vissza kellett állítani a fából készült fedélszéket. Az épület építése a XI. században kezdődött, az utolsó restaurálást a múlt század végén, 1977 és 1998 között végezték el, ekkor reprodukálták a hajók falfestményeit (az eredetik ma ma a barcelonai Museu d'Art de Catalunya múzeumban vannak kiállítva), amelyek többek között bestiáriumot és Szent István megkövezését tartalmazzák. Ami a harangtornyot illeti, a XIII. században tűzvész ütött, ami miatt elvesztette a három felső emeletet. Az eredeti harangtoronyból megmaradt a három alsó, szintén vakívekkel díszített, félköríves egyszerű vagy ikerablakokkal. A felső emeleteket később pótolták.

Sant Joan de Boí

Történetesen a Sant Joan de Boí, a Santa Eulàlia d'Erill és a Sant Climent de Taüll templomok harangtornyai egy vonalban vannak, a végeken lévők (Erill és Sant Climent) körülbelül 2000 méterre vannak egymástól (ld. a vonalat a térképen). Feltételezve, hogy a templomtornyok között megvalósult a láthatóság, amit egyesek azzal magyaráznak, hogy a tornyok megfigyelő pontok lehettek, a Sant Joan de Boí templom középen körülbelül 800 méterre található a Santa Eulàlia d'Erill la Vall templomtól. Az alábbi profil bal szélén van a Santa Eulàlia d'Erill templom, a jobb szélen a Sant Climent de Taüll templom, a középső vonalnál pedig a Sant Joan de Boí templom. A templomok tengerszint feletti magasságai 1174m, 1275m és 1482m.

Magassági profil a Santa Eulàlia d'Erill és a Sant Climent de Taüll templomok közötti vonal mentén

Sant Joan de Boí, egy rövid bemutató videó

Az északi falon elhelyezkedő bejárat sokáig zárva volt, mert az egykori belső átalakítások során létrehozott két mellékkápolna közül az egyik ezen a helyen volt, a templom főbejárata azidőtájt a nyugati oldalon, azaz az Erill la Vall település felé néző homlokzaton létesült. Régen fa tornác védte ezt a bejáratot, amelyet falfestményekkel díszítettek, ezek a freskók a későbbi stukkó alatt maradtak meg. Ha a belső festményeket 1100 körülre lehet datálni, akkor ezek a külső freskók valamivel későbbiek, a XII. századiak, szerzőjük Boí második mestereként ismert. Amit ma látunk, azok a barcelonai múzeumban kiállított falfestmények reprodukciói.

Sant Joan de Boí, a templom északi oldala a bejárat feletti freskókkal, a freskók eredeti állapotban a barcelonai múzeumban

Ennek a homlokzatnak a falfestménye az egyetlen ikonográfiai modell, amely egész Európában fennmaradt. A képi együttest geometriai alakzatok szegélyei keretezik, hiányos, nehezen olvasható felirattal. Felül a központi téma van meghatározva: egy kör, amely valószínűleg az Agnus Dei-t és a krizmát tartalmazza, amelyet négy angyal tart, a sarkokban pedig a nap és a hold. Az alsó szinten több szereplőt láthatunk, egyiküket könyvvel a kezében, próféták vagy evangélisták lehettek. Az ajtó ívét egy másik geometriai vonal szegélye díszíti.

Sant Joan de Boí, az északi kapu felújított freskói a helyszínen

Sant Joan de Boí, a templom belül az első mélyreható restaurálás után, amely visszaállította eredeti elrendezését, a mai templombelső a restaurált freskótöredékekkel

Sant Joan de Boí, a restaurálás eredményeinek bemutatása: az eredeti freskórészletek a barcelonai múzeumban, illetve a restaurált freskórészletek a helyszínen

Sant Joan de Boí, a templom belül napjainkban, részletek

Ebből az együttesből alapvetően az oldalhajók és a hajókat elválasztó boltívek festése maradt fenn. Sant Joan de Boí megőrzött festményei egyedülálló ikonográfiai programot tárnak fel. Van egy nagy ünnepi jelenet dalnokokkal és akrobatákkal (amelyek a jobb oldali oldalfalon láthatók), ami vallási kontextusban meglepő, de talán a templom felszenteléséhez kapcsolódó ünnepségekre utal. Van egy kiterjedt ciklus is, amelyet a szenteknek szenteltek, amelyhez tartozik a Szent István megkövezésének jól ismert töredéke, valamint egy csodálatos bestiárium, amely a hajókat elválasztó boltívek soffitjain található, és amely az egyik legnagyobb és legegyedibb az egész katalán román stílusban.

Sant Joan de Boí, Szent István megkövezése (nem az első magyar királyról van szó)

Sant Joan de Boí, hétfejű szörny, dromedár

Sant Joan de Boí, egy négylábú ábrázolása, amelynek farka végén kígyófej van, a szájából pedig egy növény nő ki

Sant Joan de Boí, elefánt és oroszlán és egyéb bestiák a bestiáriumból

4) Santa Eulàlia d'Erill la Vall
A Santa Eulàlia d'Erill la Vall templom építése a XI. században kezdődött, és a XII. században készült el. Az 1994-es és 1997-es restaurálás során az építési folyamat négy szakaszát azonosították, ennek alapján visszaállították azt az építészeti szerkezetet, amelyet ma megcsodálhatunk. Az első szakaszban egyetlen hajóból állt, amely rövidebb volt, mint a jelenlegi, egy félköríves apszissal. Később a hajót kibővítették, két oldalsó apszist adtak hozzá, és az északi homlokzathoz tornácot toldottak, ide került a bejárati ajtó és a harangtorony is. 1907-ben egy fából készült szoborcsoportot találtak, amely a keresztlevételt ábrázolja. A csoport alakjai közül a Szűz és Szent János faragványai a barcelonai múzeumba (Museu Nacional d'Art de Catalunya), a többi pedig a Vicben levő püspöki múzeumba (Museu Episcopal de Vic) kerültek, mára a teljes szoborkompozíció reprodukciója az eredeti helyén a templomban van kiállítva. Volt még annak idején egy jelenleg ismeretlen helyen található oltárhomlokzat is, amelynek csak a tartója maradt fenn a templomban.

Santa Eulàlia d'Erill la Vall, egy néhány másodperces bemutató videó

Santa Eulàlia d'Erill la Vall, a templom látképe a hatemeletes toronnyal és az északi oldal tornácával, a torony egyik ablaka lombard díszítéssel

Santa Eulàlia d'Erill la Vall, a templom látképe az apszisok felől, valamint a tornác közelebbről esti kivilágításban

A teljes szobrászati együttes a hét hagyományos alakból áll: Jézus Krisztus középen, a két tolvaj az együttes szélein két kereszt tetején keresztre feszítve, mindkettő bekötött szemmel, és megcsonkított karjuk van, a bal oldalon lévő Dimes úgy tűnik, hogy Jézus felé fordítja a fejét, míg a jobb oldalon Gestes kinyújtja a nyelvét, és balra billenti a fejét. Arimateai József bal kezét Jézus hátán tartja, míg a lábát a jobb oldalával fogja, rövid tunikát visel, övvel megkötve, amelynek csatja nagyon kidolgozott. A jelenet közepén Jézus alakja megcsonkítottnak tűnik, jobb karja és lábának alsó része hiányzik, fonott haja a vállára hullik, és négy bemetszés van a szegycsontján. Nikodémust az arimeteai Józsefhez hasonló faragvány ábrázolja, aki Jézussal együtt kiegészíti ezt a középső csoportot: bal kezével Jézus bal karját tartja, akit jobb kezében tartott fogóval szabadított meg a szögektől, amelyekből csak egy darab maradt meg. A középső csoport és a tolvajok között Szent János evangélista és Mária állnak szimmetrikusan elhelyezve (ez a felállás a kelet-római keresztlevételi modellnek felel meg, ez a két szinte teljes egészében megőrzött katalóniai keresztlevétel egyike, a másik a Sant Joan de les Abadesses kolostorban látható).

Santa Eulàlia d'Erill la Vall, az egyhajós templom belül és a szoborcsoport közelebbről

Santa Eulàlia d'Erill la Vall, a szoborcsoport kinagyítva

5) Sant Feliu de Barruera
A Sant Feliu templom egyetlen hajója három részből áll, amelyet dongaboltozat fed és félkör alakú apszis van a végén. A kezdeti elképzelés azonban hasonló lehetett Taüll és Boí templomaihoz, vagyis háromhajós alaprajz, három apszissal, de valamilyen okból soha nem készült el. Ehhez a kezdeti hajóhoz nem sokkal később a déli homlokzathoz egy oldalkápolnát toldottak apszissal, amit kereszthajóként is lehet felfogni. A harmadik apszis, az északi oldalnak megfelelő, soha nem épült meg. A templom a XI. és a XII. század között épült. A hajó a XI. századból, míg a déli apszis a XII. századból származik. Valószínűleg ugyanazok az építőműhelyek dolgoztak ott, amelyek Taüll és Boí templomait építették. A keleti homlokzat nem rendelkezik a Sant Climentben és a Santa Mariában látottak monumentalitásával, de az eredeti terv háromrészes apszissal a taülli templomokhoz hasonló befejezést fontolgatott. Akárhogy is legyen, ez a projekt nem valósult meg, és amikor a déli apszis megépült, a falakat már nem tagolták a tipikus lombard díszítéssel, a vakboltívekkel és a lizénákkal. Az északi oldalon az apszis megépítése szóba se jött. A harangtorony nem teljes egészében a román korból származik. Talán csak az alapja románkori, amelyre a völgy többi templomához hasonlóan oszlopos vagy háromosztatú ablakokkal ellátott emeleteket szándékoztak építeni, de sajnos egy későbbi beavatkozás a tizenhetedik századból mutatja a mai képet.

Sant Feliu de Barruera, a felújított templom

Sant Feliu de Barruera, egy néhány másodperces bemutató videó

Sant Feliu de Barruera, a templom belül, sajnos freskók nem maradtak fenn

6) Nativitat de Durro
Durro városa a Noguera de Tor folyó bal partján, 1400 méteres tengerszint feletti magasságban található. A falu bejáratánál található a La Nativitat (Szűz Mária születése) templom, amely a Sant Quirc remeteséggel együtt alkotja ennek a kisvárosnak a románkori örökségét. Építése a XII. században kezdődött, az első katalán románkori lombard stílus kánonjait követve. Az eredeti templom egyhajósból és félköríves szentélyből állt, de az évszázadok során számos átalakításon ment keresztül, amelyek mindenekelőtt a szentélyt és az északi homlokzatot érintették. Belül egy fafaragás maradványai őrződtek meg, amely a keresztlevétel része volt, egy szobrászati elem, amelyhez hasonló az Erill la Vall templomban levő szoborcsoportban is látható.

Nativitat de Durro, a templom a tornáccal a déli oldalon

Nativitat de Durro, egy néhány másodperces bemutató videó

Nativitat de Durro, a templom belül barokk oltárokkal

A templom bejárati ajtaja a déli homlokzaton található, tornác védi. Öt bélletes íve van, amelyek közül a második és a negyedik hengeres oszlop oszlopfőkkel. A külső boltívet alkotó ívek körül kockás szegély van, felül középen a boltív zárókövén pedig egy hatágú Krisztus-monogram (krizmon vagy krisztogram) van, amelyet a felső sarkokban két galamb, az alsókban két oroszlán egészít ki, növénydíszítéssel együtt. Az Assumpció de Cóll (ld. alább) templommal együtt ez az egyetlen templom, amely oszlopokon és faragott oszlopfőkön nyugvó archivoltokkal díszíti a bejáratot, ami közelebb hozza a teljes vagy nemzetközi román stílushoz.

Nativitat de Durro, bélletes kapu a déli oldalon, a négyszintes lombard harangtorony és a Santa Eulàlia d'Erill la Vall templomának szoborcsoportjából ismerős Mária, az itteni volt szoborcsoport egyetlen megmaradt tagja

Nativitat de Durro, a Krisztus-monogram közelebbről, a bélletes kapu oszlopfői az egyik oldalon

7) Sant Quirc de Durro
A Sant Quirc kápolna egy hegygerincen áll, a Durro folyó bal partján, Durro falu délnyugati oldalán. Könnyen megközelíthető egy széles úton, amely Durro faluból indul, és délnyugati irányban haladva vezet a templomhoz. Ez a legszerényebb templom vagy inkább kápolna a világörökségi templomok közül, de elhelyezkedése a völgy látogatóinak kedvencei közé sorolja. Mint a völgy legtöbb temploma, ez is a XII. század második felében épült. A kis remeteség egy egyhajós épület, amelyet dongaboltozat fed, keletről egy félköríves apszis zárja. A nyugati oromzat tetején egy karcsú, két nyílású harangláb alálható, amelyet nyilvánvalóan a tizenhetedik-tizennyolcadik századi felújítások során adtak hozzá. A bejárati ajtó a déli falból nyílik, és egy félkör alakú ívből áll. Az utolsó helyreállítás 1997-re nyúlik vissza. Belül a különböző művészi korok harmonikus együttélését látjuk a román stílusú oltárhomlokzat másolatával (ismertetése az oltárhomlokzatokról szóló fejezetben), a Sant Quirc és a Santa Julita gótikus stílusú képével és a barokk oltárképpel.

Sant Quirc de Durro, panoráma a hegygerincről a templom felől

Sant Quirc de Durro, egy néhány másodperces bemutató videó

Sant Quirc de Durro, a templom délkelet felől

Sant Quirc de Durro, a templom barokk belseje a románkori oltárelőlap másolatával

8) Santa Maria de Cardet
A Santa Maria templom Cardet város végén, egy nagyon meredek lejtő mellett található, ami a völgy leglátványosabb apszisának megépítéséhez vezetett, mivel az alsó részen kriptát kellett felállítani. Az épület a XI. századból származik, és a XII. században alakították át, különösen belső terét, hogy a völgy többi templomának konstruktív stílusához igazítsák, és felszentelése alkalmával építészeti harmóniát teremtsenek közöttük. Egyetlen hajóból és egy kétszintes félköríves apszisból áll, amelyek közül az egyik az egyetlen kripta a környéken. A harangtorony három szinttel és lombard stílusú díszítéssel rendelkezik. A tizennyolcadik században végrehajtott átalakítások egy kápolna és egy sekrestye hozzáadását szolgálták. Belül egy román stílusú oltárhomlokzatot találtak (ismertetése az oltárhomlokzatokról szóló fejezetben), amelyet a Museu Nacional d'Art de Catalunya (MNAC) őriz, a templomban egy másolat látható.

Santa Maria de Cardet, távlati kép a templomról

Santa Maria de Cardet, egy néhány másodperces bemutató videó

Santa Maria de Cardet, barokk retablo az apszisban, előtte a románkori oltárelőlap másolata, az alsó szinten a kripta

9) Mária mennybemenetele temploma (Santa Maria de Cóll)
A Mária mennybemenetele plébániatemplom Cóll kis falu szélén található, körülbelül 1180 m tengerszint feletti magasságban, a La Noguera de Tor folyó jobb partján. Pontosabban a városközponttól délkeletre, a városba vezető út mellett találjuk meg. Eredetileg bencés kolostor volt, amelyet a XII. században alakították át, a longobárd román stílus építészeti kánonjait követve. A templom egyetlen hajóból és félköríves apszisból áll. A harangtorony alapja román stílusú, de a felső testeket a gótikus korban átalakították. 1110-ben szentelték fel, amint azt az oltáron talált feljegyzés is tanusítja, ez a lelet az egyetlen ismert eset egész Katalóniában. Jelenleg a templomot temetői templomként használják. A templom belsejében ma is megmaradt három középkori kőből faragott medence: egy keresztelőmedence, egy áldásmedence és olajmedence.

Santa Maria de Cóll, a templom délnyugatról és kelet felől

Santa Maria de Cóll, egy néhány másodperces bemutató videó

Figyelemre méltó a templom nyugati oldala, ahol a bejárat található. A párkány alatt vakívek fríze fut, a vakívek az északi oldalon is folytatódnak egyébként. A kapu felett egy kör alakú ablak (oculus) van. A kapuzat a Nativitat de Durro templom kapuzatához hasonló, feltételezhető, hogy ugyanaz az építőműhely készítette, a bélletes ívek, az oszlopfők, a külső boltívet alkotó ívek körül kockás szegélye, felül középen a boltív zárókövén pedig egy hatágú Krisztus-monogram (krizmon vagy krisztogram) mintegy ismétlései a Nativitat de Durro templom kapuzatának. A krizmon kiképzése eltérő, a felső sarkokban két madár található, csőrükben ággal, az alsó sarkokban pedig két karakter feje és mellkasa, az egyikük vadászkürtöt, a másik pedig a kezét pihenteti. A krizmont körülvevő gyűrű növényi motívumokkal ellátott szegélyt tartalmaz, és mindkét oldalán két négyszirmú virág van.

Santa Maria de Cóll, a templom belülről és a bélletes kapu a nyugati oldalon

Santa Maria de Cóll, krizmon a nyugati kapu felett, oszlopfők a bélletes kapu oldalán