|
Cabrerából ezúttal észak felé, majd nyugatra indultunk Segovia és Ávila nevezetességeinek megtekintése céljából. Persze nem csak ezt a két várost céloztuk meg, hanem a Segovia környéki galériás templomok néhány példányát. Néhány nappal korábban a Leónból Cabrerába vezető úton már láttunk ilyen templomokat, ezen a napon a többi érdeklődésre számító templomot akartuk látni (a témáról bővebben). Mielőtt azonban a galériás templomokról esne szó, lássunk egy újabb kasztíliai várat (pár nappal korábban Caberába menet már útbaesett több is). Igazából nem is várról van szó, hanem fallal megerősített várossal, amikor Pedraza városának a közelébe érkeztünk, megálltunk az autóval pár kép kedvéért, de a városba nem merészkedtünk, féltünk, hogy az előttünk levő két nagyobb városra nem marad elég idő.
Virtuális kitérő: Pedraza után La Velilla településhez érve mi balra fordultunk, de érdemes lett volna jobbra egy hét kilométeres kitérőt tenni, mert egy szép galériás templomot lehetett volna megszemlélni Orejana településen, aki esetleg követi kalandjainkat, ajánlom, hogy ne hagyja ki, mi sajnos csak utólag fedeztük fel a neten.
Visszatérve a kitérő után és tovább haladva Segovia előtt két szép galériás templom következett, amelyekről bővebben már írtam.
Virtuális kitérő: Sotosalbos után még egy elmulasztott kitérő kívánkozik, szintén csak utólag derült ki, hogy érdemes lett volna elugrani. Sotosalbostól öt kilométerre északnyugat felé áll Tenzuela galériás temploma szép portállal és oszlopfőkkel.
Ezután következett Segovia, ahol a legtöbb galériás templom található egy helyen. A várost egy hajóhoz hasonlítják, amelynek az Alcázar az orra, a katedrális az árboca és a római vízvezeték a kormánya. Az első, amit a városba érkezésünkkor láttunk, az a híres római acueducto, vízvezeték volt, amely átvészelte az eltelt nagyjából két évezredet, az egyik legmonumentálisabb fennmaradt római emlék Trajanus vagy Hadrianus császár idejéből. A közeli hegyekből vezették a városba a vizet több mint tizenhét kilométer hosszan, a város előtt egy völgyet ível át, a völgyhíd részen a magasság 28 méter, onnan pedig már a föld alatt halad a víz tovább egészen az Alcazarig.
Onnan továbbmentünk a kocsival az óváros felé, mindenekelőtt a gótikus katedrálisra és az Alcazarra voltunk kiváncsiak. Amint kiderült, parkolót más középkori városhoz hasonlóan szinte lehetetlen találni, nekünk egy izgalmas parkoló esett útba itt. Azért izgalmas, mert amikor behajtottunk, egy pici udvarba értünk, autó nem volt sehol. Kiderült, hogy egy föld alatti parkolóba értünk, a bejárat az udvarban levő cella volt, az autó épphogy befért, a tükröket be kellett hajtani. A részletekre már nem emlékszem, vagy egyből kellett az automatába a pár eurót bedobni, vagy a kivételkor, mindenesetre a cella ajtaja bezárult és az autó eltűnt a mélyben, felszabadítva a helyet a következő autónak. Az izgalom amiatt volt egyrészt, hogy megtaláljuk a helyet, mert balga fejjel nem jegyeztük meg, másrészt azért, hogy sikerül-e visszavarázsolni a föld alól a kocsit. Hál'Istennek, nem volt probléma, bár egy kis segítségre rászorultunk a kijövetel során.
A továbbiakban már gyalog járhattuk be az óvárost, a parkolótól 250 méterre haladva értük el a Nuestra Señora de la Asunción (Nagyboldogasszony) székesegyházat, amelyet a székesegyházak anyjának is hívnak. A segoviai katedrális Spanyolország és Európa egyik későbbi és legnagyobb gótikus katedrálisa, amelyet a tizenhatodik század közepén (1525-1577) emeltek, amikor Európában többhelyütt már a reneszánsz dívott.
A következő célpont természetesen a híres Alcázar volt, a többi látnivalóval ezután ismerkedtünk meg visszafelé haladva, tudniillik a Disney-t is megihlető díszes várkastély (a Hamupipőke filmben szerepel) a város végén levő magaslaton emelkedik, már a rómaiak előtt is volt a helyén erődítmény, az arabok továbbépítették a rómaiak várát, de mai formáját már a XII. századtól eltelt évszázadok alatt nyerte el, amikor a kasztíliai királyok székhelyeként szolgált.
Visszatérvén a városba a galériás és nem galériás románkori templomokat kerestük, de több középkori palota is a látnivalók között szerepelt. Természetesen nem volt idő az összes látnivalót végigjárni, igyekeztünk a legérdekesebb templomokat megtekinteni, az alábbiakban azért egy-egy kép erejéig a kevésbé érdekes templomokat is illusztrálom. Segovia a galériás templomok elterjedésének egyik központja Kasztíliában, ennek megfelelően nyolc ilyen templom látható az óvárosban vagy a város külső területén. A San Esteban templom fő jellegzetessége az 56 méter magas templomtorony, a legmagasabb román stílusú torony Spanyolországban.
Nem sokkal távolabb, 150 méterre áll egy másik szép templom a XI. század végéről (későbbi kiegészítésekkel), a Szentháromság temploma, a galéria és a nyugati portál oszlopfői gyönyörűek. Nem sokkal távolabb áll a Szent Márton templom a XII. század elejéről, amely arról nevezetes, hogy a galériák három oldalról övezik, a nyugati oldalon egy külső és egy belső bélletes, szobrokkal és oszlopfőkkel díszes portál látható, a galériák oszlopfői is szépek. Az óvárosban áll a legkorábbi galériás templom még a XI. század végéről, bővebben a galériás templomokról szóló cikkben olvasható leírás a San Juan de los Caballeros templomról.
A szűken vett óvároson kívül, illetve a városon kívül is akadnak galériás templomok, de mivel siettünk, ezeket már nem értünk rá megnézni, alább azért röviden látni lehet itt néhány képet. Az óváros déli részén húzódik egy völgy, amelyen át ível a római aqueduct, ettől délebbre áll még három románkori galériás templom, a legrégebbi és legérdekesebb közülük a XII. század elején épült San Millán templom. A közvetlen szomszédságban, nagyjából száz méterre áll a San Clemente templom a XII. század második feléből. Egy kicsit távolabb áll a Megmentő temploma szintén a XII. századból, egy kicsit szerényebb galériával. Végül a városon kívül áll még egy románkori galériás templom, a San Lorenzo templom, alapvetően XII. századi, de egyes szakértői vélemények szerint vannak korábbi részletei, természetesen a későbbiekben is kiegészült bővítésekkel.
A többi galéria nélküli románkori templom közül csak néhányról szerepeljen itt kép, a többinek csak a neve szerepeljen itt (a bőség zavara, annyi románkori templom van Kasztíliában, hogy lehetetlen mindet bemutatni, ahogy például Zamorában, úgy itt, Segoviában is muszáj szűkíteni művészi szempontok alapján): Iglesia de la Vera Cruz (az Alcázar alatt a városon kívül, az Alcázar mellett álva tekinthettünk le a templomra), Iglesia de San Pedro de los Picos, Iglesia de San Quirce, Iglesia de San Nicolás, Iglesia de San Miguel, Iglesia de San Sebastián, Iglesia de Santo Tomás. A San Andrés templomot az Alcázar felől visszafelé haladva láthattuk, az apszisa és a tornya tetszett, bár utánaolvasva kiderült számomra, hogy a toronyba 1947-ben villám csapott, ezután helyre kellett állítani. Meg kell még említeni a Santos Justo y Pastor templomot, ahol belül az apszisban épségben megmaradt románkori freskók láthatók, a fő helyen a korabeli ikonográfiának megfelelően a Mindenható (Pantokrator) mandorlában a négy evangelista szimbólumaival, emellett több egyéb bibliai jelenet. A freskók a leóni San Isidoro székesegyház freskóival vannak rokonságban. A torony oldalában az egyik kápolna felől egy egyedülálló románkori timpanon szemlélhető, amelyen jobbról balra egy gyászoló angyal van, előtte egy üres sír, feltehetőleg Jézus sírja a feltámadás után, tovább egy királynő és két asszony, valamint egy ülő püspök.
Végezetül a teljesség kedvéért lássunk néhány világi épületet, palotát, amelyek a későbbi századokban születtek, ezekről szerepeljen egy rövid felsorolás illusztrációkkal: Casa de las Cadenas (XIII. századtól), Casa de los Marqueses de Lozoya (XIII. századi eredetű, románkori portál), Palacio de los Condes de Mansilla románkori, gótikus és barokk részletekkel, Convento de Santo Domingo el Real, ez ugyan valllásos intézmény, de van egy fontos része, a Herkules torony, amely világi eredetű.
Segovia után tovább folytattuk utunkat Ávila felé, menet közben Madronában tettünk egy megállót egy újabb galériás templomnál és egy füst alatt ebédre megettük a magunkkal hozott szendvicseket. A Virgen de la Cerca templomhoz sajnos nem tudtunk közel férkőzni, a kerítésajtó zárva volt, csak a kerítés felett sikerült lencsevégre kapni a templom románkori galériáját.
Ávila leginkább a várost övező falakról nevezetes, a világörökségi helyszínek között szerepel "Ávila óvárosa és a falakon kívüli templomok" címen, összesen 11 objektumot foglal magában. A városfal jelentősége abban rejlik, hogy a legjobb állapotban fennmaradt középkori városfal egész Spanyolországban, de talán Európában is. Vannak benne helyenként rómaikori részletek, a fal kerülete 2516 méter, 88 torony és 9 kapu van a falban, 33 hektár területet ölel körbe az óvárosban.
A városfalon belül a nem túl érdekes világi épületeken kívül figyelmet érdemel a Cristo Salvador székesegyház, a román stílustól kezdve a gótikán át a reneszánszig több stílus is megfigyelhető a XII-XVI. századok közötti időszakban épült. Az első spanyolországi gótikus katedrálisnak számít. Fontos jellegzetessége a városfalba ékelődött apszisa, ami a védelmi funkciót hangsúlyozza, ez egyébként érződik az egész épület kinézetén is. A nyugati bejárat feletti platereszk portál és a székesegyház belsejében levő reneszánsz síremlék ragadja meg különösen a figyelmet.
Kellemes volt a középkori utcákon sétálni, de kiemelkedő jelentőségű épülettel nem találkoztunk, de azért szerepeljen itt egy kép a Torreón de los Guzmanes reneszánsz épületéről.
A világörökségi helyszínek között szereplő falakon kívüli templomok közül háromról essen említés, sajnos az idő rövidsége miatt csak a legfontosabb San Vicente bazilikát tekintettük meg. A bazilika teljes neve egyébként "Vicente, Sabina és Cristeta vértanútestvérek", az egyik utolsó keresztényüldözés során Diocletianus alatt estek áldozatul, relikviájukat egy sziklaüregbe helyezték, ahová az első templomot építették később. A továbbiakban a relikviák kalandoztak (Covarrubias, Burgos). A templombelső hangsúlyos eleme az ún. kenotáfium, azaz üres síremlék, magyarán a relikviák nem maradtak meg, azonban a helyzet ellentmondásos, mert más források szerint a kalandozások után a maradványok egy urnában lettek elhelyezve a síremlékben, tehát a kenotáfium megnevezés nem igazán helytálló. Az alapjában román stílusú épületet gótikus stílusban egészítették ki. A déli oldalhoz csatlakozó galéria későbbi eredetű, erre utal az építéshez felhasznált kőzet másfajta színe. A szobordíszek vegyesek, vannak románkori és vannak gótikus részletek.
Mivel már későre járt aznap, el kellett sajnos mulasztanunk a további nézelődéseket, pedig megérte volna megnézni a San Andrés románkori templomot a XII. század elejéről, ez az egyik legrégebbi templom a városban. a másik románkori templom, a San Pedro templom szintén XII. századi, de vannak későbbi gótikus kiegészítései, mint például a nyugati homlokzat nagy rózsaablaka. A templomnak van három szép román stílusú portálja.
Virtuális kitérő: Ávila után terveztük még egy fontos látnivaló meglátogatását, az Escorial 16. században épült uralkodói palotát és kolostort, amelyet II. Fülöp spanyol király bővíttetett saját ottani tartózkodása céljából. Egyrészt azonban már későre járt, márpedig az ismertetések alapján az épületkomlexum egy egész napos program, másrészt odafele és onnan vissza Cabrerába kanyargós hegyi utakon kellett volna haladni, ami időben tovább tartott volna, ezért úgy döntöttünk, hogy az Ávilába vezető úton térünk vissza Cabrerába, a kempingbe.
|
