Május 25-én tíz nap utazás, látnivalók után beiktattunk egy pihenőnapot, mostunk, pihentünk, napoztunk. A következő nap az út újabb nagyobb szakasza következett, Burgosba indultunk, hogy ott hat éjszaka után vegyük az irányt Navarra, Aragónia után Katalónia felé újabb pihenőnap nélkül. Burgos felé menet is hasonlóan, mint Cabrerába, útközben egy sor programpontot végigjártunk. Mindenekelőtt vártak bennünket a Soria környéki galériás templomok, Soria románkori templomai és pár mozarab emlék. Annyi galériás templom található Soria környékén, hogy egy nap alatt lehetetlen mindet bejárni, de az alábbiakban bejárunk minél többet, olyanokat is, amelyeket nem tudtunk megnézni. Virtuális kitérő: az első célpont felé menet félúton máris akadt egy galériás templom, Santa María de Riaza településen Iglesia de la Natividad XIII. századi temploma, amelyet utólag fedeztem fel, amikor a galériás templomok témájával behatóbban kezdtem el foglalkozni. Visszatekintve egy kicsit bosszantó is a dolog, tudniillik csak 100 méter kitérőt kellett volna tenni az úttól, sőt az útról látni is lehetett, de hát a kormány mögül természetszerűleg nem arra néztem. Maga a galéria egyszerű, az íveket tartó oszlopokon nincs díszes oszlopfő, de a nyugati portál gazdag díszítésű.
  
            Mielőtt elértük volna a kitűzött első célpontot, még egy galériás templomot mulasztottunk el, ahhoz, hogy megnézzük, Fuentecamrón magasságában balra kellett volna fordulni és hat kilométer után értünk volna Miño de San Esteban településre, ahol az Iglesia de San Martín templom áll, a déli oldal galériájának a középső bejárattól jobbra és balra is négy-négy íve van, a galérián belül a román stílusú portál szépen fel van újítva, méghozzá hitelesnek tűnik a dolog, mivel az ismétlődő geometriai díszítés a régi részletek alapján jól rekonstruálható. A templom XII. századi, de a galériát a XIII. században toldották hozzá.
            Ezután tényleg az első célpont következett, egyszerre két galériás templom, méghozzá az első ilyen templomok a maguk nemében nemcsak Soria környékén, hanem Segovia és egyéb helyszínek környékén is. San Esteban de Gormaz településről van szó, az itteni két templom részletes ismertetése szerepel a galériás templomokról szóló cikkben.
  
            Ezután Soria felé vettük az irányt. A városban több szép románkori templomot láttunk, de galériás templom nem akadt, azok majd a Soriából visszafelé Burgosig vezető úton következtek. Soria a rekonkiszta első időszakában fontos város volt, sok román stílusú templom, kolostor létesült itt, azonban a későbbi századok során a város fokozatosan vesztett jelentőségéből, mára csupán negyvenezer lakosa van, talán emiatt fordulhatott elő, hogy sok templom megsemmisült vagy romokban áll, az épségben megmaradt templomokat viszont sikerült megtekintenünk. A San Juan de Rabanera templom a XII. század végén épült, a későbbiekben komoly átalakításokon esett át, de a XX. században végzett restaurálások révén nagyjából visszanyerte eredeti formáját.
              Tovább haladva értünk Soria festői főterére (Plaza Mayor), közepén egy díszkúttal és a tér sarkában áll a Santa María la Mayor templom. Az épület erdetileg a XII-XIII. században épült, de mára csak a románkori portálja maradt eredeti, a templom belsejében gazdag aranyozású reneszánsz retablo látható.
              A folytatásban a városközpottól kifelé kelet irányában haladtunk a romos San Nicolas templom mellett, de sajnos nem abban az utcában, hanem eggyel odébb, de nem sokat vesztettünk, mindenesetre egy kép örökítse itt meg. Amire inkább kiváncsiak voltunk, a San Juan de Duero kolostor, sajnos az is elég romos állapotban, de több művészetileg értékelhető részlettel.
              Virtuális kitérő: mielőtt visszatérnénk a városba, tehetünk egy újabb virtuális kitérőt, ezúttal egy kicsit távolabbra, mint a korábbi kitérők esetén, nem feltétlenül azért, hogy elmenjünk oda, csupán a teljesség kedvéért, húsz kilométerre található egy nagyszerű galériás templom Omeñaca településen, N.ª S.ª Inmaculada Concepción néven (Szeplőtelen fogantatás) a XII. századból, helyesebben szólva maga a templom nem kimondottan vonja magára a figyelmet, a galéria azonban figyelemre méltó az oszlopfőivel.
             Ezután visszatértünk a városba, hogy onnan délnyugat felé haladjunk az újabb látnivalók felé. A Duero partjától nem messze áll a San Pedro társ-székesegyház. 1959-ben pápai rendelettel kapta ezt a címet az addigi plébániatemplom, az El Burgo de Osma város székesegyházával megosztva. A korábbi századok során többször is el akarták venni a püspöki székhelyet El Burgo de Osmától, sikertelenül, most megosztva lett a két városban a püspökség. Eredetileg még az arab hódítás után épült ezen a helyen egy kisebb templom, a XII. században román stílusban épült a helyén egy kolostor, azonban a XVI. században szinte teljesen átépítették gótikus stílusban, mivel a korábbi épület addigra összeomlott. Belül szépek a barokk retablók, emellett megmaradt néhány románkori részlet is a templom belsejében.
   
              A városban azonban még egy fontos templomot láthattunk, az 1170. után épült Santo Domingo templomot, amelynek állítólag a félsziget egyik leggazdagabb díszítésű homlokzata van. Mivel VIII. Alfonz kasztíliai király hitvese aquitaniai Leonóra volt, feltételezik, hogy a poitiers-i Nuestra Señora székesegyház homlokzata szolgált mintaképül.
              Virtuális kitérő: a Santo Domingo templomtól tehettünk volna észak felé egy újabb, ezúttal egy nyolc kilométeres virtuális kitérőt annak érdekében, hogy egy szerényebb románkori templomot láthassunk. A szerénység persze relatív, idehaza egy ilyen templom a címlapokon szerepelne. A Szent Mártírok remeteség (Ermita de los Santos Mártires) a XIII. század elejéről Garray településen szép portállal és frízzel díszes apszissal dicskedhet.
              Virtuális kitérő: a folytatásban délnyugat felé vettük az utat a Duero partján levő Almazán városka felé. Közvetlenül a város előtt a Duero hídja előtt kellene balra fordulni és kilenc kilométer megtétele után érkezhetünk Matamala Szeplőtelen Fogantatás románkori templomához. A templom nem különösebben érdekes, a portálja annál inkább.
         Almazán főtéren áll a XV. századi reneszánsz Palacio de los Hurtado de Mendoza, amelyben 1496 júniusában a katolikus királyok (I. Izabella kasztíliai királynő és II. Ferdinánd aragóniai király) tartózkodtak. A főtéren áll még a palota mellett a XII. században épült San Miguel templom, amely azonban a századok során sok átalakításon esett át, mára az apszisa őrizte meg románkori formáját, a déli oldal galériája is későbbi hozzátoldás. A városkának van még két kevésbé érdekes román stílusú temploma, de ezeket nem néztük meg időhiány miatt, mint annyi más alkalommal.
              Több virtuális kitérő: Almazánból tovább haladva Berlanga de Duero felé (gyakorlatilag a kanyargó Duero folyóval párhuzamosan) több galériás templomot lehetett volna a megtekinteni a főúttól való kitérőkkel, de az egy nap alatt megtekinthető helyek száma korlátozott, optimálisan úgy 10-12 helyet legfeljebb bejárni. Az alábbiakban röviden tekintsük át ezeket a templomokat. Az első kitérő mindjárt Almazán után délnyugat felé tizenöt kilométerre Villasayas templomának galériája románkori, a XII. század második feléből.
         Visszatérve a főútra és tovább haladva nyugat felé kb. 7 kilométert, jobbra egy kis egy kilométeres letérő után érünk Barca település Santa Cristina románkori galériás templomához, a déli portál nincs kiépítve, de a galéria szép.
         A főúton, amelyen Almazánból haladunk, egy körforgalomnál, ahonnan Berlanga de Dueróba lehet lekanyarodni balra, jobbra viszont egy újabb négy kilométeres virtuális kitérőt lehet tenni Andaluzba. A San Miguel Arcángel templom a XII. században épült, de a későbbiekben átalakításokon esett át. A galériát a XIII. században toldották hozzá.
  
        
Még további virtuális kitérőket lehet tenni a főúttól jobbra, de egyrészt a távolságok nagyobbak, másrészt az elérhető galériás templomok kevésbé érdekesek, ezért csupán a nevüket említem itt meg:          Berlanga de Dueróhoz közeledve az első, ami szembetűnik, a város felett magasodó vár, amelyet korábbi mór erődítmény helyén a XV. században emeltek. A város főterén áll a gótikus plébániatemplom, amely arról nevezetes, hogy az építését megeleőzően több románkori templomot is lebontottak (gyakorlatilag kőbányának használták az épületeket), emiatt aztán gyakorlatilag nem maradtak fenn románkori emlékek. A plébániatemplom múzeumában mutatnak be néhány megmaradt oszlopfőt. Az egyetlen komolyabb töredék a XVI. századi Convent de Cocepción (A Fogantatás konvent) bejárata fölé beillesztett timpanon. A XII. század végén készülhetett, a felületén megőrződtek nyomokban kék és okker festések. Említésre érdemes még a város márkijainak reneszánsz kastélya, helyesebben romja, ugyanis Napóleon katonái kifosztották és felégették.
    
         Berlanga de Duerótól délkelet irányában kilenc kilométerre érkeztünk a hispániai mozarab építészet kiemelkedő emlékéhez, San Baudelio remeteségéhez. Az épület kívülről szerény arcát mutatja, de belül annál rendkívülibb, a falakat részben annyi értékes falfestmény díszíti, hogy a "mozarab művészet Sixtus-kápolnája" címen emlegetik a szakirodalomban. Sajnos annak ellenére, hogy nemzeti műemlékké nyilvánították a múlt század elején, a helyi lakosok potom pénzen a freskók egy részét eladták, ezek ma egyes amerikai múzeumokban vannak, a spanyol állam néhány részletet visszavásárolt vagy cserélt más templomból származó freskókra, de egyelőre ezek a részek a madridi Pradóban vannak. A remeteség a XI. század végén épülhetett, a freskók a XII. században készültek. A mozarab stílusra a bejárat és az apszis előtt diadalív patkóíve, valamint a templombelső oszlopai utalnak. A templom neve Szent Baudelio galliai vértanúhoz fűződik, aki a IV. században élt és ereklyéi erre a környékre is eljutottak. A kisméretű templomban sikerült egy altemplomot kiképezni a kórus alatt, az oszlopokkal sűrűn alátámasztott tér egy minimecsetnek néz ki. A freskók vallási és profán témákat is ötvöznek, három helyi művész munkái lehetnek.
  
 
            Délkelet felé tovább mentünk és négy kilométer után értük el Caltojar kisvárost, ahol Soria egyik legnevezetesebb román stílusú templomát találjuk. A San Miguel Arcángel templom a XIII. század első harmadában épült 1215-1230 körül, a gótika átmeneti elemei keverednek román stílusú elemekkel. A déli portál nagyon szép, középen Mihály arkangyal alakja áll.
            Virtuális kitérő: a Caltojar felé tett kitérő után visszaérve Berlanga de Dueróba nem fordultunk jobbra a főút felé, hanem a városból kifelé menet balra fordultunk Gormaz felé. Három kilométer után egy újabb virtuális kitérőre adódott lehetőség Aguilera felé mindössze másfél kilométerre. A San Martín galériás templom a XII. század végén épült.
              A következő megálló és rövid pihenő Recuerda település határában volt egy kis remeteség mellett, a városkába be sem hajtottunk.
        
Virtuális kitérők: ha befordultunk volna Recuerdába, akkor onnan délnyugati irányban egy sor galériás templomot lehetett volna végigjárni, hiszen Soria környéke a leggazdagabb galériás templomokban. Ezeket a kitérőket azonban alaposan meg kell fontolni, mert ahogy az út korábbi szakaszán, itt is azzal szembesülünk, hogy nagyok a távolságok és a templomok művészi szempontból nem annyira érdekesek. Ezért ezennel is hagyatkozzunk egy egyszerű felsorolásra:          A napi program végére maradt Gormaz vára és az alatta álló kis remeteség. A várat még a mórok építették, a muzulmánok és a keresztények közötti harcok fontos ütközőpontja volt. 1060-ban a leóni királyság meghódította, a híres el Cid volt 1087-től Gormaz ura. A vár korának legnagyobb erőssége volt, 1200 m fal vette körül, 28 toronnyal. A várhegy lábánál ezután alapították Gormaz városát. A vár alatt található a San Miguel de Gormaz remeteség, amely szintén a vár visszafoglalása után épült mozarab stílusban. Az épület szerény külseje belül egy csodálatos freskóegyüttest rejt, amelyet nemrégen fedeztek fel és állítottak helyre, a San Baudelio mozarab templom freskóival rokoníthatók az itteni freskók. A templom déli oldalához egy galéria támaszkodik, de nem olyan nyitott, mint a soriai és segoviai galériás templomoknál láthattunk, csupán három ablaka és három bejárata van, két bejárat a déli oldalon, egy a keleti oldalon. A templom belsejében patkóíves diadalív választja el az apszist a főhajótól, valószínűleg a déli bejárat is patkóíves volt, de ma egy másik romos templomból áthozott román stílusú portál látható.
    
    
             Virtuális kitérő: mielőtt Burgos felé vennénk az utunkat, az A-11-es autópályára való ráhajtás előtt a körforgalomból jobbra kihajtva hat kilométer után lehet El Burgo de Osma gótikus székesegyházához érkezni. Már egyszer Soria felé menet elhaladtunk a város mellett, de nem akartunk letérni az autópályáról. A székesegyház eredetileg román stílusban épült a XII. században a Santiago de Compostelába tartó zarándokok számára elsősorban. Száz évvel később azonban, amint a város növekedett, elkezdték átépíteni gótikus stílusban, mára csak töredékek maradtak meg a korábbi épületből.
              További tíz kilométer után észak felé lehet Berzosa galériás templomához érkezni. A román stílusú plébániatemplomot a XI. század végén építhették, a galériát pedig a XII. században. A templomot a XVII. században felújították, a portált és a galériát meghagyták ugyan, de úgy tűnik, hogy a galéria növényi mintás oszlopfői nem eredetiek, a felújítás során készülhettek.
              |