|
Miután öt éjszakát töltöttünk Leónban az először megismert és megszeretett aparthotelben és nagyjából minden érdekességet megnéztünk a környéken, ideje volt továbblépni. A következő állomás már Madrid közelében volt, ezúttal egy kemping minden kényelemmel felszerelt mobilházát szemeltük ki újabb szállásként, egyúttal az odavezető majdnem 400 kilométeres úton a látnivalók megismerése érdekében több megállót is terveztünk. Az első megálló stílszerű volt, hiszen Kasztíliában (a terület megnevezése lefordítva várak földje) nem lehet kihagyni a várakat. Felépítésekor fontos erődítményként szolgált Urueña vára, mivel határvonalat képezett Kasztília és León királyságai között a 12. század közepén VII. Alfonz király idején.
A vártól pár kilométerre áll az Angyali üdvözlet temploma a XI. századból. A leírásokban úgy szerepel, mint a lombardiai román stílus képviselője, erre utalnak stilisztikai jegyek, lizénák, vakárkádos frízek, valamint az, hogy a helyi grófoknak Katalóniából származó rokonaik voltak. Emellett a négyezet kialakítása az apszisokkal bizáncias benyomást kelt, Novgorodban lehet találkozni templomokkal, a melyeknek a sziluettje hasonló.
Egy vár közbeiktatásával két mozarab templomot láthattunk ezután. Mint ismeretes, a keresztény vallású, de az arab kultúrát átvett hispániai lakosságot nevezték mozaraboknak. Ebből adódóan az általuk épített templomokban sok elem látható, amelyeket az arab kultúrából kölcsönöztek. Értelemszerűen a mozarab épületek a félsziget északi részén találhatók, ahol a már a rekonkviszta során visszafoglalt területeken az oda délebbről visszatérő vagy onnan menekülő, arab kultúrát magába szívott korábbi bennszülött lakosság letelepedett. Természetesen az eltelt évszázadok alatt nem sok épület, templom maradt fenn, jómagamnak huszat sikerült leltárba vennem, ezeknek egyharmadát sikerült meglátogatnunk. A legtöbb ilyen templom León környékén, valamint Leóntól délnyugatra Galíciában, illetve Cantabriában található a rekonkviszta első időszakából. Ehhez még hozzá lehet adni a Burgos környéki emlékeket, ezekről majd az ottani látnivalók ismertetése során térek ki, Katalóniában is akad néány mozarab templom. Leónban, illetve Leóntól nem messze már két mozarab templomról szó esett (Iglesia de San Salvador de Palat del Rey és Iglesia de San Miguel de Escalada), most a Madridba vezető úton látott két templomról essen szó.
A Santa María de Wamba templom alapjában nyugati-gót eredetű, de mostanra javarészt a templom belseje a hátsó részben az apszissal mozarab, a homlokzat viszont román stílusú. Az apszisban mozarab eredetű freskótöredékek láthatók. Érdekesség még, hogy a XIII-XVIII. század között egy osszáriumot is hozzátoldottak a templomhoz, amelyben több mint 3000 szerzetes koponyáját őrzik.
A két mozarab templom között félúton még egy kasztíliai várat láthattunk: Castillo de los Comuneros de Torrelobatón, de megelégedtünk egy rövid megállóval az út mentén, hogy onnan fényképezhessünk. Építése a XIII. században kezdődött a Hornija-völgy megfigyelése céljából, Kasztília admirálisainak, az Enriquez család nevéhez fűződik a vár, teljes egészében a XV. század közepén készült el.
Virtuális kitérők: Tovább haladva érintettük Valladolid városát, de a várost körülölelő körgyűrűn kikerültük és tovább robogtuk délkelet felé, mert a város meglátogatása későbbre volt ütemezve. Egy másik kitérőt is tehettünk volna annak érdekében, hogy egy szépen felújított románkori templomot megtekinthessünk, de csak utólag szereztem róla tudomást. A XII. század közepén épült San Juan Evangelista templom Valladolid külvárosában, Arroyo de la Encomiendában áll, a kitérő mindössze 3,3 kilométer lett volna.
További négy kilométer megtétele után az A-62-es úton délnyugat felé megnézhettük volna az Enriquez család még egy kastélyát Simancasban, de kihagytuk, mert féltünk, hogy nem érünk időben a szálláshelyre még zárás előtt.
Az utat tovább folytatva úgy döntöttünk, hogy beugrunk Cuéllar városába annak ellenére, hogy eredetileg nem terveztük, és nem bántuk meg. Sahagun mellett Cuéllar a másik város, amely mudéjar épületeiről nevezetes. Mindenekelőtt egy újabb várral szerettünk volna megismerkedni, ha már Kasztíliában, a várak földjén jártunk. Az Alburquerque hercegek XIII-XVIII. századok között épült vára jó állapotban őrződött meg napjainkra, több stílus keveredik benne, de a gótikus és a reneszánsz stílus dominál. A várnak két kapuja van, a déli oldalon álló mudéjar stílusú, illetve a várost övező várfalakon is több kapu van, ezek közül a legimpozánsabb a téglából épült Arco de San Basilio, szintén mudéjár építmény.
A városba érkezve sikerült a központban leparkolni a központban, és a parkolóval szemben egyből láthattuk az első mudéjar templomot, a San Esteban templom feltehetőleg a XII. században épült, bár első írásos említése 1247-ből származik. A félkör alakú téglából épült apszis tipikus mudéjar stílusú, magas vakárkádokkal, a torony viszont kőből épült. A templom belsejében említésre méltó még négy gótikus-mudéjar stílusú síremlék a XV. századból (a mudéjar stílus a XII. századtól kezdődően, amikor a visszafoglalt területeken a muzulmán vallású mesterek építették a keresztény épületeket, alapvetően a román stílus helyi változata volt) mór arabeszk díszítéssel.
A vár felé haladva a következő templom a San Martín templom volt, szintén téglaépület mudéjar stílusban, a tornya szintén kőből. Az apszisban jellegzetes mudéjar freskók. A templom ma a mudéjar művészetet bemutató központként funkcionál.
A vár után még egy mudéjar templom áll, a San Andrés templom, amely a mudéjar stílus legjobb példája a városban. Egy korábbi román stílusú templom helyén áll, néhol látszanak a korábbi kőből épült templom részei, többek között a portál. Ebben a templomban is bukkanhatunk mudéjar freskókra.
Ez a három templom maradt meg épségben, de rajtuk kívül több romos vagy éppenségel megsemmisült, a XIII. századtól kezdődő időszakban épült mudéjar templomról vannak ismeretek. A központban, de már a középkori városfalon kívül áll a Santiago templom, amelynek mára csak a szentélyrésze és az apszisa maradt meg. A közpottól délkelet felé haladva nagyjából 170 méterre egy volt templom, a Santa Marina mára megmaradt tornya áll, mellesleg az egyetlen mudéjar stílusú torony, a város többi templomtornya kőből épült. A templom a XIX. század elején még állt, mára lakóház áll a helyén hozzásímulva a toronyhoz. A torony előtt egy XV. századi gótikus kút látható.
Még két részlegesen fennmaradt mudéjar templomot lehet megemlíteni, a Santísima Trinidad konvent hátsó részét és a Salvador templom három alátámasztással támogatott apszisát. Ezenkívül a következő megsemmisült mudéjar templomokról vannak ismeretek: San Roque, San Lázaro, Santa Lucía, San Cosme y San Damián, San Sebastián (1272), San Juan (1325), San Bartolomé (1356), Santo Domingo (1356), Santa Águeda (1404), San Nicolás (1471), San Cristóbal (1415), San Gil (1363) és San Julián.
Végezetül a védelmi és vallásos funkciójú épületek után szerepeljen egy civil mudéjar palota, a Palacio de Santa Cruz, igaz, nem középkori, hanem XVII. századi.
Cuéllar mudéjar nevezetességei után Kasztília másik fajta nevezetességei következtek a továbbiakban, a románkori galériás templomok, amelyeknek ezen a környéken találhatók a legszebb templomai (a témáról bővebben). A főúttól pár kilométer letérő után értünk San Pedro de Gaíllosba, hogy a hasonló nevű San Pedro templomban gyönyörködjünk. A templom 1200 körül épült.
Virtuális kitérők: Ezután Sepúlveda felé vettük útunkat, pedig ha tettünk volna egy kis 9 kilométeres kitérőt, egy újabb kasztíliai várat és még egy szép galériás templomot nézhettünk volna meg, de hát sajnos erre a lehetőségre később jöttem rá. A Castillo de Castilnovo vár még a muzulmán hódítás alatt jött létre, aztán a rekonkviszta után egy időben itt élt I. Aragónia Ferdinánd király és felesége, az Alburquerque hercegi családból származó Eleanor, akivel másképp Urraca királynő néven lehet találkozni a történelemben. Maga a vár a mudéjar építmények közé tartozik, a vár és a palota keveréke, négyzet alakú alaprajzzal és impozáns tornyokkal.
Tovább haladva a várkastély után néhány kilométerre található Perorrubio XII-XIII. századi román stílusú San Pedro temploma, amelynek déli és nyugati oldalán több árkádból álló galéria húzódik, A belépő a galériába palmettás díszítésű félköríves árkád, a templom kapuzata belül a galériában hasonló, csak még díszesebb.
A folytatásban elérkezhettünk Sepúlvedába, akár a fenti kerülővel, akár anélkül. A célpont egy újabb galériás templom volt, de nem akármilyen, hanem a románkori galériás templomok közül az egyik legelső, alapítását 1093-ra teszik az apszis külső északi oldalán olvasható felirat alapján. A XI. századi román stílusú San Salvador templom déli oldalán tipikus segoviai portikusz, azaz galéria vagy tornác áll nyolc ívből álló árkádsorral, a bejárat a galériába a keleti oldalon közelíthető meg.
Mint sok más kasztíliai városban, itt is több, köztük románkori templom található, amelyeket nem kerestünk fel, de azért itt röviden szerepelhetnek. A városközponttól egy kicsit távolabb a város északi részén áll a Nuestra Señora La Virgen de La Peña, a város védőszentjéről elnevezett templom, amelynek szintén van galériája, bár csak kismértékben marad meg eredeti formában a bejárattól jobbra két árkádívvel. A déli bejárat kapuzata feletti timpanon domborművei nagyon szépek. A San Salvador templomtól nem messze áll a XII-XIII. századi Iglesia de los Santos Justo y Pastor a középkori piac közelében, ezért akkoriban a legfontosabb templom lehetett, ma múzeumként funkcionál. A San Salvador templom felé haladva megszemlélhettük kívülről a szintén románkori Santiago templomot, amely arról nevezetes, hogy az apszisa mudéjar stílusban téglából épült. Jelenleg a Hoces del Río Duratón természetvédelmi park bemutatóterme található benne.
Virtuális kitérő: Sepúlveda után már nem volt több látnivaló tervezve, de mielőtt a Madridtól 60 kilométerre levő kempingbe érkeztünk volna, tehettünk volna még egy két kilométeres kitérőt, sajnos ez a lehetőség is csak utólag derült ki, méghozzá egy újabb románkori galériás templomról van szó. A Nuestra Señora de la Asunción templom Duratón település mellett áll, építési ideje 1203. Méltó befejezése lehett volna az aznapi majdnem 400 kilométeres útnak.
|
