|
Angers látogatása során fontos szempont volt számunkra, mivel innen származtak Anjou királyaink, Róbert Károly és Nagy Lajos. Ennek megfelelően az Anjou-várba is ellátogattunk, a vár a város legjelentősebb látnivalója. A várfalak, bástyák monumentálisak, saját szemünkkel győződhettünk meg, amint körbejártuk. A vár belsejét is bejártuk, futólag a XIV. századi falikárpitokat (gobelineket) őrző múzeumba is bekukkantottunk. Évekkel később derült ki a számunkra, hogy egy világhírű és művészettörténetileg jelentős nevezetességet nézhettünk volna végig, ha több időt szántuk volna rá. Az akkori mulasztást igyekszem pótolni azzal, hogy a kárpitokat részletesen ismertetem. A múzeumban a világon fennmaradt középkori falikárpitok vagy más néven gobelinek egyik legfontosabb és mondhatni legteljesebb gyűjteménye látható. A gyűjtemény minden darabja a Biblia Újszövetségének utolsó részét, a Jelenések könyvét illusztrálja, ezért is nevezik másképpen Angers Apokalipszisnek a gyűjteményt. A XIV. században az Angliával folytatott százéves háború időszakában az Apokalipszis népszerű történet volt, amely a jó és a rossz közötti utolsó összecsapás hősies aspektusaira összpontosított. Az Apokalipszis történetét többféleképpen is feldolgozták abban az időben, alapként valamelyik kézirat szolgálhatott. A kárpitok I. Lajos Anjou herceg megrendelésére készültek 1377. és 1382. között. A végrehajtás több párizsi műhelyben valósulhatott meg, Nicolas Bataille és Bruges-i Hennequin (más néven Jan Bondol) takácsok neve jöhet szóba leginkább.
A későbbi évszázadok során sok viszontagságon esett át a mű. Egy évszázad elteltével Anjou René (a "jó René király", többek között Nápoly királya, Provence grófja, stb.) 1480-ban az angers-i székesegyházra hagyta a kárpitot, ahol sok évig őrizték. Eredetileg száznegyven méter hosszú és hat méter magas volt 850 m² összmérettel. Hat részdarabból vagy sorból állt össze, gyapjúból készült. Eleinte ünnepélyes alkalmakra használták, a XV. században az angers-i székesegyházban a fő vallási fesztiválok (húsvét, pünkösd, mindenszentek, karácsony) és Saint-Maurice (védőszent) alkalmával a templomban volt kiállítva. A francia forradalom alatt súlyos károkat szenvedett, narancsfák takarására, lópokrocként, stb. használták a darabokra vágott részeket. A XIX. század közepe után ismerték fel jelentőségét és történtek kezdeményezések a megmentésre. 1954-ben a kárpitok kiállítása céljából a az angers-i várban egy új múzeumi galériát építettek. Ma a kárpitok nagyjából az eredeti elrendezésben láthatók hat sorban. Mindegyik sor két szintet képez, a szintek 7-7 kárpitból állnak, a sor elején pedig egy bevezető kárpit van (sajnos egyes sorokból hiányoznak), amelyen baldachin alatt egy ülő alak könyvet tart a kezében (az Olvasó), feltehetőleg Szent János, aki a Jelenések könyvét tartja a kezében. A kárpitok váltakozva kék és vörös hátérrel készültek, a hiányzó darabok tartalmát a bibliai történet alapján rekonstruálni lehet. A kárpitokról az interneten lehet találni áttekintést, a Jelenések könyvéről nem is szólva, az alábbi ismertetés azonban egy többlettel szeretne szolgálni: azzal, hogy minden egyes kárpithoz hozzárendelem a megfelelő bibliai idézetet, a képek is érthetőbbé válnak, valamint az idézetek is a képi illusztráció révén jobban átérezhetőek. |
