|
F) Románkori templomok, retablók, régiók, UNESCO világörökségi kezdeményezés Andorrában
A román stílus Andorra kulturális örökségének legfontosabb része, amely hűen tükrözi múltját. Minden temploma, amely a preromán és az andorrai román stílusra jellemző, meglep minket kis méretével, egyszerűségével és józanságával, monumentális szobrok nélkül, de festményekben és falfestményekben gazdag. Sok esetben egyetlen hajó apszissal, egyetlen bejárattal és harangtoronnyal, megőrizve a XI. és XII. századi eredeti jelleget. A harangtornyok létfontosságúak voltak, mert a lakosok közötti kommunikáció eszközeként használták őket, harangjaikat vagy fényjelzéseiket használták, sőt védelmi elemként is szolgáltak. A belső terekben több templomban freskók is voltak. Talán a legfontosabbak a részletesen taglalt Grál Madonnát ábrázoló freskók, a Pireneusokban fellelt ilyen témájú freskók egyharmada itt található (Santa Coloma templom Andorra la Vellában, Sant Cristòfol templom Anyós településen, Sant Romà de les Bons templom Encamp közelében). Katalónia pireneusi területén sok templomban születtek abban az időben festett oltárok, úgynevezett antependiumok, egy ilyen oltároldal Andorrában is található a Sant Romà de Vila templomban, ráadásul kivételesen az oltárnak nem csak az előoldala, hanem a két oltároldal is fennmaradt. Az említett templomok ismertetése a fenti linkeken olvasható. I-II) Ordino és la Massana régió
1) Sant Martí de la Cortinada
A Sant Martí de la Cortinada fennmaradt románkori képi együttese a XII. század utolsó évtizedéből származik. A mai napig fennmaradt freskókat 1968-ban fedezték fel, mivel korábban le voltak meszelve. Sajnos csak kevés része látható annak, ami korábban a templom falait borította, ennek ellenére állítólag ez az egyik legnagyobb román stílusú falfestménysorozat, amely helyben megőrződött Andorrában. A jelenlegi apszist a huszadik században újjáépítették, mivel a korábbi bővítések alakalmából helyét téglalap alakú fal váltotta fel, a korábbi apszis freskói ezáltal megsemmisültek, valószínűleg Jézust az apostolokkal és az evangélistákkal együtt ábrázolhatták. A szentély északi oldalán több freskótöredék maradt fenn. Az északi falon Szent Bricio, Szent Márton tanítványa, és Szent Márton alakjai állnak, akikett egy imádkozó lelkész kísér. Más világi karakterek is feltűnnek: egyikük mellett a GILEM GI felirat található, talán Guillem Gifred lehet, aki egy háromlábú zsámolyon ül, amelyről éppen le akar esni, amit úgy próbálnak értelmezni, mint aki részeg, és egy másik alak az ív belső oldalán ARNALSU néven, aki egy gyertyatartót tart.
A templom belsejében a barokk korban öt retablót (oltárképet) helyeztek el, egyet a főoltáron, a többit pedig a négy oldalsó kápolnában. Mivel a románkori apszist a barokk korban megszüntették, az ottani retablót elvitték. Jelenleg ez a retabló a fővárosban, Andorra la Vellában tekinthető meg a régi, középkori adminisztratív központ (Casa de la Vall) épületében. A románkori apszisra emlékeztető félkör alakú apszist újjáépítették, talán azzal a szándékkal, hogy ezt a retablót vagy másolatát odategyék. Az oltárkép a módosítások során először talán a sekrestyébe vagy valamilyen oldalsó térbe lett áthelyezve, ahogyan a Fontaneda-i Szent Mihály régi oltárával is történt, amelyet szintén a XVII. század végén áthelyeztek a templom főhajójából, bár utána visszakerült oda. Hasonló kortárs és egyszerű kivitelű oltárképek készültek a Sant Martí de Nagol, a Sant Marc i Santa Maria d’Encamp templomokban. Feltételezik, hogy ezeknek a retablóknak a szerzője ugyanaz az ismeretlen festő, akit Tuixén-i mester néven tartanak számon. Ezen kívül az urgelli püspökség területén Katalóniában még további három retablót tartanak nyilván ugyanattól a szerzőtől: Sant Julià dels Garrics, Sant Martí de Tuixén és Santa Coloma de la Bastida d'Hortons templomokban (ez utóbbi oltárkép ma az urgelli egyházi múzeumban található), a Tuixén-i templom oltárképén levő 1577-es évszám tette lehetővé a retablók körülbelüli elkészítésésnek időpontját, és ennek alapján kapta a festő a Tuixén-i mester címet. Mellesleg a Casa de la Vall épületben a Tuixén-i mestertől néhány freskótöredék is látható, ez talán igazolja, hogy a cortinadai retabló is ott legyen.
Ez az egyetlen példa Andorrában egy tizenhatodik századi közigazgatási épületre, háromszintes ház védelmi elemekkel, mint például tornyok, sarokbástyák a felső szinten lőrésekkel. Belül egy kis kápolna található, kívül pedig egy különálló harangtorony. Az épületet 1580-ban építették, és 1702-től a Consell de la Terra (Föld Tanácsa) székhelye lett, amelyet annak idején 1419-ben hoztak létre, és amely a jelenlegi Consell General (Általános Tanács), Andorra legmagasabb törvényhozó testületének előfutára.
Jelenleg négy barokk oltárkép található a templomban. Az első kápolna bal oldalon, a harangtorony alján található, és az itteni oltárkép Szent Antal apátnak van szentelve. Két másik kápolna a főoltár közelében található. A bal oldali kápolnában egy 17. század végéről származó oltárkép látható, amelyet a Szűz Máriának szenteltek. A technika polikróm fafaragás és panelre festés is. Jobbra található a Rózsafüzér Boldogasszony kápolnája, egy 1730-as oltárképpel. A technika ismét a polikróm fa domborműves faragása. A főoltár mögötti oltárképen egyértelműen az aranyozás dominál, a védőszentnek, Tours-i Szent Mártonnak szentelték, több szent kíséretében.
2) Sant Andreu del Prat del Campanar A Sant Andreu del Prat del Campanar eredetileg egy XII. századi románkori templom, 1505 méter tengerszint feletti magasságon áll Arinsal falu kijáratánál, az Arinsal síközpont kközelében. A templomot 1975-ben újjáépítették, miután csak a falak alsó része maradt fenn a román stílusú építményből, mivel kétszer is eltemették a hólavinák, először valószínűleg a 13. században, utoljára pedig a 17. században.
3) Sant Climent de Pal Pal falu, amely Andorra La Massana közigazgatási körzetében vagy régiójában (katalánul parròquia, ami magyarul plébánia) található, az egyik legrégebbi és legjobban megőrződött épület a hercegségben. Az első hír Pal helyszínéről 1112-ből származik, bár a templomot csak két évszázaddal később dokumentálták. Az igazi román stílusú művészet ékköve Andorrában. A Sant Climent templomot a XI. és XII. század táján építették, és a XVI. században részben átalakították. A bővítés során a román stílusú félkör alaprajzú apszist eltávolították, és helyette téglalap alakú apszist toldottak a templomhoz. A lombard stílusú háromszintes harangtoronynak dupla ablakai vannak az alsó két szinten, a harmadik szinten viszont dupla kettős ablakok vannak, amelyek Andorrában egyediek.
A XVII. század utolsó negyedében a plébánia hívei úgy döntöttek, hogy megújítják a kis román stílusú Szent Kelemennek szentelt templomot, észak felé egy oldalkápolnával bővítették, valamint az eredeti román apszist lebontották, helyén ma az apszis egy egyszerű sima fal lett. Belül az apszisban egy retablót építettek be. A retabló szoborelemeinek szerzője Isidre Clusa, az aranyozás mestere ismeretlen, maga a retabló egy alapból és két, három-három részre osztott mezőből áll. A retablót Szent Kelemennek szentelték, és a részek a keresztény ikonográfia központi alakjait mutatják. A főpozícióban, mint mindig, a templom védőszentje, Szent Kelemen látható. Pápai öltözékben Kelemen Róma püspökeként jelenik meg, akit a katolikus egyház negyedik pápájának tekintenek. Az oltárkép tetején az Örök Atyáról készült kép látható, aki jobb kezével áld, bal kezével pedig keresztet tart, kiemelve mindenütt jelenlévő szerepét. Az oltár mögött az alap bal oldalán egy félalakos dombormű látható, Szent Péter ábrázolásával, amely mandorlába foglalva kiemelkedik egy festett kőtartószékről. A jobb oldalon ugyanaz a séma ismétlődik Szent Pál alakjával. Az oltáron nyugvó tabernákulumot kerubfejek és növényi motívumok díszítik. A predella Szent Júliát és Szent Quirz-t, anyát és fiát ábrázolja. Ők két olyan karakter, amely visszavezet minket a kereszténység korai napjaiba, hiszen mindkettőjüket üldözték és mártírhalált haltak hitükért, és lefejezve haltak meg. Baloldalt Szent Katalin és Szent Ferenc Szent Quirze mészárlásának jelenetét énekli, a másik oldalon Szent Antonius apát és Szent Barbara keretezik Szent Júlia mártíromságának domborművét.
A XII. századi templom Andorra egyik legkisebb temploma volt, ma Anyós falu felett mintegy 1 310 méter tengerszint feletti magasságban a Valira del Nord folyó völgyére néző sziklán áll. Az eredeti templom kicsi volt, 5x4 méter méretű, téglalap alakú hajóval és egy félkör alaprajzú apszissal. A XVI. században a hajót magasították, a déli és nyugati falakat lebontották. A román korszakból csak az apszis és az északi fal maradt meg. 1930. körül fedezték fel a templom XII. századi román stílusú falfestményeit, amelyet a Santa Coloma mesterének tulajdonítanak és az egyik legteljesebb korabeli képciklust tartalmazta, amelyet egy andorrai templom belsejében találni lehetett. 1933. táján a freskókat régiségkereskedők leszedték, egy madridi antikvárius, Apolinar Sánchez Villalba vásárolta meg őket, majd 1939-ben kiállították a New York-i Brummer Galériában. Az eltávolított ciklus, amelynek végső sorsa ismeretlen, Szűz Máriát ábrázolta két glóriás szenttel, akiket Péterrel és Pállal lehet azonosítani, a további többszörös adásvételek után a freskóknak nyomuk veszett. Nemrég a "Grál Madonnát" ábrázoló részlet felbukkant (ld. Grál Madonna fejezet).
Jelenleg a templomban a XIII. és XVI. században született gótikus és reneszánsz falfestmények láthatók. A legkorábbiak az apszisban vannak, az Utolsó vacsorát ábrázolják. A szentély baloldali falán az Utolsó ítélet jelenetei láthatók, a felső részben Szent Mihály lelkeket mérlegel, hogy eldöntse, ki emelkedhet a mennybe és ki bűnhődjön a pokolban az alsó részben. A jelenet az egyiptomi vallásból ered, ahol Anubis mérlegeli a halottak szívét. A szentélytől jobbra Szent Kristóf, a templom névadója van óriásként ábrázolva, ahogy a hagyomány tartja róla.
A templomban jobboldalt lett elhelyezve a XVI. századi retabló (oltárkép), amely eredetileg a szentély előtt volt, de áthelyezték, hogy ne takarja el a szentély freskóit. Az egyes képeken különböző jelenetek mesélnek Szent Kristóf életéről, valamint néhány csodájáról. Első pillantásra a főoltárkép nem tűnhet különösebben figyelemre méltónak, de ha alaposan megvizsgáljuk, felfedezhetjük az ikonográfiai különlegességét – a szent életéről szóló történet gazdagságát –, amely a korabeli festészet kontextusában különösen értékessé teszi, és egy további ékkövet jelent a templom belsejében őrzött festészeti palimpszesztben (azaz a XII. századi freskókra festett későbbi gótukus és reneszánsz falfestmények). Az oltárkép festője Joan de Monterde, aki egy releváns reneszánsz mesternek számít, Andorrában 1522 és 1540 között tevékenykedett, Miquel Ramells, Guiu Borgonyó mesterek kortársa volt. Többek között tudni lehet, hogy Meritxell templomának Szűz Mária oltárát ő készítette (ld. alább). A retabló emlékeztet a Sant Joan de Caselles és Sant Miquel de Prats templomok retablóira is, lehet, amelyeket Miquel Ramells (képek festése) és Guiu Borgonyó (aranyozás) szerzőpáros készített.
Az együttes húsz képből áll össze, valamint a sekrestyébe vezető nagyobb ajtó paneljével. Alul a predellán nyolc képen egészalakos festményeken a közösség kedvelt szentjei állnak: középen Szűz Mária és Szent János, akik a szenvedő Krisztust nézik, aki a sírban áll. Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Jakab balfelől, és egy áldó pózban lévő püspök (talán Szent Márton) pedig jobboldalt, az ajtón Szent Péter, aki egy nagy kulcsot tart. A retablón elhelyezett jelenetek Szent Kristóf életének elmesélésére szolgálnak, kivéve a középső Kálváriát a csúcson, ahol Mária és Szent János ülnek és imádkoznak a kereszt tövében. Ez az egyik leggazdagabb ikonográfiai ciklus a szentnek Európa szerte szentelt ciklusok között, és talán egyedülálló, mivel ritka jeleneteket tartalmaz a koronázásról, a szent gyerekkoráról. Nyilvánvalóan vannak sokkal értékesebb ciklusok szigorúan művészeti szempontból – a reneszánsz művészet kedvelőinek valószínűleg Andrea Mantegna padovai Eremitani-ciklusa jut eszébe –, de nehéz találni olyan teljeskörűt, mint ez az andorrai.
A Valira del Nord folyó sziklás környezetében álló katolikus kápolna élénk kontrasztot alkot a zord környezetével. A buja növényzet és impozáns kősziklák veszi körül, a templom nyugodt környezete fokozza természetes vonzerejét és kulturális jelentőségét. Szent Antonius Abatnak, az öszvérek védőszentjének szentelt templom az andorrai nép kitartó hitét és kitartását tükrözi. A múlt évszázadokban az itt élők tisztelték Szent Antonit útmutatásáért, miközben veszélyes terepeken öszvéreken szállították áruikat.
III) Canillo régió
6) Sant Joan de Caselles
A Sant Joan de Caselles egy XII. század végéről származó templom, egyetlen hajóval, félkör alakú apszissal és lombard stílusú harangtoronnyal. A torony ma téglalap alakú testen keresztül kapcsolódik a templomhoz, de eredetileg önálló torony volt. A templomot 1933-ban és 1963-ban restaurálták. A templomot egy sziklás fennsíkon emelték, közvetlenül a Compostela felé vezető zarándokút mellett a Valira folyó közelében. A templom főbejárata az északi oldalon található, és egy tornác védi. A háromszintes harangtorony a templom legkiemelkedőbb eleme.
A Sant Joan de Caselles templom ismertetése során feltétlenül ki kell térni a XVI. század első felének gótikus-reneszánsz retablójára, más szóval oltárképére, amely az apszisban áll. A retabló az andorrai modern kori művészeti örökség abszolút ékkövének számít, szinte érintetlenül megőrződött román kori templomában, és amely az andorrai és katalán művészet egyik legerőteljesebb és leginspirálóbb művészi élményét nyújtja. Az egyik legkiemelkedőbb, sajátos és eredeti festői világgal rendelkező festő alkotása a XVI. század első feléből a katalán püspökségekben dolgozó mesterek között. A korábban a Canillo Mesternek nevezett történelmi személyt alapos levéltári kutatások után mára Miquel Ramells és Guiot Borgonyó nevéhez kötik és 1537. minden bizonnyal első dátumaként jelölhető meg tevékenységük időrendjében. A retabló elkészítésére leszerződött páros egy olyan csapat volt, amelynek egyik tagja a festészettel foglalkozó tapasztalt szakember, valószínűleg Miquel Ramells, míg a másik, Guiu Borgonyó, a aranyozás szakértője volt. Miquel Ramells és Guiu Borgonyó két szinte ikeroltárt hozott létre, azonos stilisztikai vonásokkal és lemásolt díszítőelemekkel a Sant Joan de Caselles és a Sant Miquel de Prats templomaiban (részletesen ez utóbbiról ld. alább), az oltárok csak abban különböznek, hogy az utóbbi kisebb méretű, és egy szűkebb építészeti térhez készült.
Fiyelemre méltó építészeti motívum a retabló kerete, amely folytonos frízszerűen veszi körbe az oltárt, és stilizált, színes apostolábrázolásokkal díszített, köztük pl. Júdás a pénzeszsákkal (a bal szélen legalul).
Az oltárkép alsó részét képező predella Krisztus szenvedésének öt jelenetéből áll. 1935-ben az öt jelenetet ellopták, és a későbbiekben csak négyet találtak meg. A központi helyet foglaló változat az elveszett eredeti másolata. Az első kép Krisztus megostorozását ábrázolja, a második képen Pilátus ítélete látható abban a pillanatban, amikor a kezeit mossa. A következő jelenet annak a képnek a reprodukciója, amelyet az 1935-ös lopás óta még nem találtak meg és amelyen Jézus a keresztet viszi. Az utolsó két képen Krisztus keresztrefeszítése, ahol Longinus dárdával szúrja Jézust az oldalába, valamint a keresztlevétel látható (az alábbi képről ez a részlet lemaradt).
A Sant Serní de Canillo templom a XVII-XVIII. századból származó építmény, amelyet egy román stílusú templom alapjára emeltek, amint a régészeti feltárások kiderítették. Az ország legmagasabb, 28,5 méter magas románkori eredetű, de a tizenhetedik században átépített harangtornya magasodik Canillo városa felett. A templom a Roc del Quer hegyalatt áll. A templom a belül látható két retabló és egy díszes feszület révén érdemel figyelmet.
A templom főoltárának elkészítésére Andorra XVII. századi oltárfestészetének két legérdekesebb mesterét kérték fel. Az egyik az úgynevezett Ansalongai Mester, akit több főoltár szerzőjének tartanak Andorrában (Sant Miquel d’Ansalonga, Sant Pere d’Aixirivall, Sant Ermengol de l’Aldosa, Sant Esteve de Bixessarri, Sant Martí de la Cortinada, a canillói templom Sant Martí oltára, valamint Sant Germà oltára Sant Julià de Lóriában). A másik az a szobrász volt, aki akkoriban készítette az Escaldes-i főoltárt, egy tapasztalt és precíz oltárkészítő, és akinek három szép oltár-együttese maradt fenn Katalóniában.
Az egyik mellékoltáron álló Szent Mártonnak szentelt retabló a XVII. század első évtizedeire datálható. Középen a szent szobra áll, alul a háromrészes predella közepén a szent a szegénnyel megosztja köpenyét. Egy másik mellékoltár feletti feszület Jézus Krisztus Legszentebb Vérének szentelve, a római Santa Maria sopra Minerva kórusi testvériséghez kapcsolódó áhítat.
Prats falu egy kis település, Canillo plébániájához tartozik. Egy kiugró szikla tetején található a Valira folyó bal partján, Canillo és Encamp között, 1600 méteres tengerszint felett. Régebben a falu a Franciaországba vezető főút áthaladási helye volt. A falun kis temploma Szent Mihály arkangyalnak szentelve, az épület téglalap alakú hajóval és félköríves szentéllyel rendelkezik, belső hossza 9 m, szélessége 3,80 m és magassága 5 m. A falak vastagsága 1 m. Az épület keleti irányban tájolt, a bejárat pedig a nyugati oldalon, a hajó végén található.
A templom a felsorolt románkori adottságokon túlmenően azért tarthat számot érdeklődésre, mert belül állt egyike az itteni völgyek legérdekesebb gótikus retablóinak, azaz oltáregyüttesének, amelyet a Canillo Mesterének tulajdonítottak korábban, de mint a Sant Joan de Caselles templom retablójának (ld. fentebb), úgy ennek a templomnak a retablójának mára ismertek a szerzői: Miquel Ramells és Guiot Borgonyó. Amikor 1926-ban elidegenítették és eladták a plébános és a püspökség engedélyével a műkereskedő Josep Bardoletnek (aki a Santa Coloma-i falfestményeket is megszerezte), később az eladott retablót Palma de Mallorcán fotózták 1939-ben. Napjainkban a Passió történeteit bemutató predella és a Gargano csodáját ábrázoló tábla a Crèdit Andorra bankhoz került, a Szent Mihály győzelme a lázadó angyalok felett című tábla pedig a kormány tulajdonában van, de sajnos a többi festményről semmit sem tudunk. Jelenleg csak a főoltár középső fülkéjében álló Szent Mihály szobra maradt eredeti helyén, a templomban a XX. században jellegtelen oltárképet helyeztek el, amely nem rendelkezik jelentős művészi értékkel. Középen egy kis fülkében azonban Szent Mihály arkangyal szobra áll. A templomban ma ki van állítva a predella és a két említett táblakép másolata.
Az első templom Meritxell-ben, vagyis a Santa Maria de Meritxell templom egy XII. századi románkori templom, amelyet a barokk korban 1658-ban átépítettek, majd 1972-ben tűzvészben leégett. A szomszédban 1976-ban felavatott új modern Meritxell-szentély megépítése után kiállítási teremmé alakították át. A románkori templom építéséhez egy legenda fűződik. Eszerint Vízkereszt napján Meritxell falu lakói Canillóba tartottak, hogy ilyen fontos napon misén vegyenek részt. Ahogy elhaladtak a ma álló templom mellett, egy vadrózsabokor virágzott. Meglepődve, hogy a bokor virágzik ebben az időszakban, odamentek, és nagy meglepetésükre a bokor lábánál egy gyönyörű Szűzanya képet találtak. Azóta lett Meritxell kegyhely és a Szűzanya Andorra védőszentje.
A főoltáron egy 1754-es fából faragott oltárkép állt. Eredetileg egy predellából, két szintből és egy három részre volt osztott felső részból állt. A felépítés azonban 1865-ben megváltozott, kibővítették, két neoklasszikus képi képet adtak hozzá, hogy keretezzék a keresztrefeszítés jelenetét. Ez az anonim szerzőségű oltárkép az egyik legmonumentálisabb Andorrában. A domborművek karaktereit dinamizmussal és jó arányokkal, nagy gondossággal készítették.
Bár a második oltárkép napjainkban Szent Annának van szentelve, a XIX. század elején változtattak a korábbi nevén (az újabb föoltár Szűz Mária tiszteletére lett emelve a régi helyett). Emlékeznünk kell arra, hogy az eredeti román templom Szűz Máriának volt szentelve, és hogy egy oltárképen, amely Mária ikonográfiai ciklust tár elénk, két jelenetetben a retabló képein Szent Anna jelenetek is szerepelnek, hiszen ő Mária anyja. Ebből kiindulva lett a második oltárkép Szent Annának szentelve. Maga retabló a románkori épületből származik, a későbbiekben kibővítették és átalakították, hogy az új barokk templomban elfoglalt helyéhez igazítsák. Jorn de Monterde mester a Szent Szűz oltárának elkészítésében a Meritxell-templom számára 1522. augusztus 18-án kötött szerződést a kegyhely kántorával öt és fél ezüstdukátért. Jorn de Monterde, aki Anyóson, Meritxellen és talán Cortinadában is tevékenykedett, nem az első festő a XV. században, aki az andorrai völgyekben dolgozott. Az oltárkép szerzője a festői nyelvezet és a díszítő formák szempontjából összevetve nagyon valószínű, hogy a Sant Cristòfol d’Anyós templom oltárképének szerzőjével azonos. A harmadik barokk oltárt 1804-ben festette Josep Caselles de Solsona. Az oltárkép teljes felületét bőségesen díszítették márványt és növényi elemeket utánzó festett és faragott motívumokkal.
IV) Encamp régió
10) Sant Felip i Sant Jaume dels Cortals
A templom egy egyszerű, tizedik századi román stílusú épület, egyhajós, kőfalakkal rendelkezik, lapos apszissal, teteje fa gerendákból és palatáblákból áll. Az bejárati ajtó fölött egy harang van. A templom Szent Fülöpnek és Szent Jakabnak van szentelve, a két szent ünnepe ugyanazon a napon van. Szent Jakabot az absztinensek tisztelték, mert a hagyomány szerint soha nem kóstolt egyetlen csepp bort sem. Az iszákosok viszont lenézték azért, mert olyan bunkó volt, hogy meghalt anélkül, hogy tudta volna az ivás örömét.
A predellát alkotó festett felület gyakorlatilag teljes egészére és a központi részek tábláinak fontos részeire kiterjedő általános festékhullás miatt nem sokat lehet mondani erről a szentélyből 1971-ben kimentett oltárképről. Az andorrai műemlékvédelmi hivatal információi szerint az oltár ebből a Sant Felip és Sant Jaume de Cortals templomból származott. Az oldalsó jelenetek arra engednek következtetni, hogy a központi, kettéosztott tábla Szent Fülöp és Szent Jakab kettős ábrázolását foglalta magában. A bal oldali táblán, a kereszt körüli szereplőcsoport Szent Fülöp keresztre feszítésére utalhat. A jobb oldali táblán az ikonográfia egyértelműbb és jelzőbb: ez Szent Jakab lefejezésének jelenete. Az ívelt profilú oltár dekoratív architektúrája nagyon hasonlít a Sant Romà de les Bons oltáráéhoz, amely aranyozott stukkó domborművek tagolásával készült, hibrid oszlop- és mellvédfelületekkel, indák és stilizált növényi motívumokkal. Nem ez az egyetlen formabeli hasonlóság a két mű között: az alig észrevehető arcok egyezései stilisztikai párhuzamokat mutatnak a Sant Romà de les Bons oltár figuráival.
11) Sant Romà de les Bons
A Sant Romà de les Bons templomot a XII. század közepén lombard román stílusban közvetlenül egy sziklamagaslatra építették, ebből adódóan kényszerből az apszis nem kelet felé néz, hanem enyhén észak felé. A templom felszentelésének aktusa 1164. január 23-án történt, ezt az oltáron megőrződött feljegyzés tanusít, amelyet ma az Espai Columba kiállításon állítanak ki Santa Coloma-ban. A templom padlóját közvetlenül a sziklában vésték, emiatt szembetűnnek a padló egyenetlenségei. A szentély egy lépcsőfokkal magasabb a hajó padlószintjénél. A Sant Cristòfol d'Anyós temploma mellett ebben a templomban is több freskórészlet megőrződött a századok folyamán, többek között az apszisban egy "Grál Madonna" (ld. Grál Madonna fejezet). Az apszisban az eredeti román stílusú falfestmények reprodukciója található, az eredeti freskók jelenleg a barcelonai Museu Nacional d'Art de Catalunya épületében vannak kiállítva.
A templom bejárata felett látható egy retabló, amelyet a XVI. század közepén készítettek, és a templom címzetes szentjének szenteltek. Félkör alakú körvonala azt mutatja, hogy az apszisban volt eredetileg, ahol eltakarta az apszis románkori freskóit, ezáltal hozzájárult azok megőrzéséhez. A retabló felületét aranyozott stukkó domborművek képezik, és ezen az alapon öt jelenet látható. Középen Auxerre-i Szent Romà, hatodik századi szerzetes ábrázolása látható. Azonban a széleken levő négy részben látható jelenetek egy másik római szent életéről mesélnek, jelen esetben Antiochiai Szent Romanoszról, aki negyedik századi mártírszent volt, Galerius Maximian császár áldozata volt. Ez biztosan ikonográfiai tévedés, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy 28 különböző római szent létezik ilyen néven. A predellát öt rész alkotja: közepén egy Krisztus mellszobor található, amelyet mindkét oldalon két-két szintén mellkép formában ábrázolt apostol vesz körül. Balról jobbra haladva Szent Bertalan és Szent András – az első kést tart, a második X-alakú keresztet. Mellettük Szent Péter és Szent Pál, akiket könnyen felismerhetünk attribútumaikról (kulcsok és kardok). A másik oldalon Szent János és Szent Simon ábrázolása van – János borotválatlan, Simon hosszú kínzófűrészt tart a kezében. A predella utolsó tábláján Szent Fülöp és Szent Jakab szerepelnek, akik attribútumként a mártírság keresztjét, illetve a zarándokok kagylókkal díszített botját viselik.
12) Sant Miquel
i Sant Joan de la Mosquera
A templom építésének dátuma bizonytalan, de a hercegség legtöbb vidéki kápolnájának építészeti modelljét követi. Belül egy XVI. század végéről származó oltárkép található, amely a kápolna címzetes szentjeinek, valamint La Mosquera városának védőszentjeinek, Szent Mihály arkangyalnak és Keresztelő Szent Jánosnak van szentelve, valamint néhány romantikus festmény, amelyek központi témáiként a Krisztus átváltoztatását és a Törvény tábláinak Mózesnek való átadását ábrázolják, amelyeket a 19. század végéről származnak.
A Szent Mihály és Szent János oltárképének ambiciózus képi ciklusának szerzője technikailag kevéssé képzett művész, például nehézségekkel küzd az alakok anatómiájának hiteles megalkotásában. Mint más mesterek, akik a szerényebb plébániáktól kaptak megrendelést, ez a névtelen mester is a széles körben elterjedt metszetekre támaszkodott, hogy képeinek kompozícióját összeállítsa. Az ő esetében a XVI. század nyolcvanas éveihez datálható flamand metszeteket lehet találni, amelyek az oltár képeinek alapjául szolgálhattak. Így az oltárképen Szent Mihály arkangyal képe ismétli azt az ábrázolást, amit Maerten de Vos rajzolt és Hieronymus Wierix metszett. Másik példa Krisztus megkeresztelése, a flamand művészek alkotását 1584-ben adták ki. A retabló alsó részén a predellán 13 rekeszben Jézus és az apostolok láthatók.
A Santa Eulàlia templom eredetileg románkori, de mára gyakorlatilag nem maradt belőle semmi, a barokk korban (XVI-XVII. század), valamint a múlt században (1925 és 1989) bővítették és módosították, megőrizve a románkori egyes részeket, a déli és a nyugati falat, valamint a harangtornyot. A XI. században épült lombard stílusú harangtorony 23 méteres magasságával a legmagasabb Andorrában. A torony négyszintes, az alsó ablaktalan szint jóval magasabb a felsők szinteknél. A második és harmadik szinten ikerablakok vannak, kivéve a második emelet északi falát. A negyedik szinten egyetlen félkör alakú ablakot találunk, ahol a harangok lógnak, kivéve a nyugati falat, ahol egy ikerablakot találunk. A román stílusú apszist 1924-ben bontották le. Megmaradt a hercegség legrégebbi tornáca a XIV.századból, a templom délnyugati végén egy szabadon álló varázsló ház (katalánul esconjuradero) található, téglalap alaprajzzal, ablakokkal a négy égtáj felé. A viharok és jégeső elűzésére szánták, hasonló építmények több helyen is előfordulnak Katalóniában, Aragóniában, Kasztíliában. Manapság közösségi gyűléseket szoktak benne tartani.
A templombelső mára elvesztette középkori jellegét, a szentélyt két oldalról modern üvegmozaik ablakok világítják meg. Kivételt képeznek a főoltár, illetve a két mellékoltár barokk retablói: a Rózsafüzér Boldogasszony retabló a bejárathoz közelebbi mellékkápolnában, a Karmel-hegyi Boldogasszony oltárképe a másik mellékkápolnában.
A főoltár mögötti retabló körülbelül 1660. után készült, az 1701-es év, amely a főoltárképének tetején kétoldalt látható, a mű megvalósításának befejezését jelentheti, pontosabban fogalmazva az 1701-es év az aranyozásra utal, azaz arra az időre, amikor az oltárkép építését véglegesítették. Az oltárkép tetején az Örök Atyáról készült kép látható, alatta a Szeplőtelen Fogantatás ábrázolása szerepel, amely nagyon hasonlít a Sant Climent de Pal templomban levő retabló hasonló szobrához (nem véletlenül, Isidre Clusa, a szobrász mindkét templomban ugyanaz, a retabló felépítése a tabernákulummal együtt hasonló). A felső sor baloldalán Xavéri Szent Ferenc áll, jobb kezével keresztet emelve, jobboldalt pedig Bari Szent Miklós püspök, egy szent, akinek tisztelete mélyen gyökerezik a Katalóniábann, ahol a tengerészek és gyermekek védelmezőjeként tartják számon. A retabló második sorában női mártírok állnak, erre utal a kezükben tartott pálmaág. Középen a templom névadója, Szent Eulália, tőle balra Szent Barbara, őt a kezében tartott torony azonosítja, balra pedig Alexandriai Szent Katalin a kard és a törött fogaskerék szimbólumaival. A predellán található epizódok a címadó szent által elszenvedett mártíromságokról szólnak.
A középső kápolna retablója a főoltár retablójánál korábban, 1660-1685 között készült, szobrásza szintén Isidre Clusa. A középső fülkét a kápolna tiszteletreméltó oltalmazója, a Karmel-hegyi Boldogasszony uralja. Ez egy robusztus és merev szobor, amely inkább a XIV–XV. századi Mária-ábrázolásokra emlékeztet, mint a XVII. század végén készült szobrokra – a felső mezők sarkában 1685-re datált festés meglehetősen jó hivatkozást ad, bár valószínűleg az aranyozás befejezésére utal. Páduai Szent Antal és Keresztelő Szent János a felső sorban (balra és jobbra), valamint János evangélista és Szent Antal apát szerepelnek az alsó sor bal és jobb oldalán. A Szeplőtelen Fogantatás foglalja el a felső sor központi fülkéjét, hasonlóképpen, mint a főoltár retablóján.
A predella központi domborművén a Karmel-hegyi Boldogasszony a tisztítótűzben álló lelkekkel és Szent Simon Stockkal együtt látható, Simon Stock angol katolikus pap és szent volt, aki a XIII. században élt, és a karmelita rend korai perjele volt. A Szent Simon Stock iránti népszerű tiszteletet általában a Karmel-hegyi Boldogasszony iránti tisztelethez társítják.
A legkorábbi oltárkép a bejárathoz közeli kápolnában a Rózsafüzér Boldogasszony retablója, 1620-1621-ben készült, szobrásza Antoni Tremulles. A mű három sorban öt-öt részből áll, a felső két sor ívesen illeszkedik a kápolna boltívéhez. A felső sorban és a középső sor szélein a Kálvária egyes jelenetei vannak ábrázolva. A középső sorban a három fülke alakjai közül csak kettő maradt meg: Szent Barbara középen, mellette Szent Kelemen pápa (az azonsítás bizonytalan). Az alsó sorban a fülkékben Szent András, Szent Márk, Rózsafüzér Boldogasszony, Szent Domonkos és Penyaforti Szent Raymond (katalán domonkos szerzetes, a középkori kánonjog egyik legnagyobb szakértője volt) alakjai állnak. A predella jelenetei: Angyali üdvözlet), Krisztus születése, s Háromkirályok imádása, Krisztus feltámadása, Mennybemenetel.
14) Sant Marc i Santa Maria d’Encamp
A templom a XII. századból származik, a hajóban régészeti nyomok találhatók egy római korból származó III-IV. századi eredetű mauzóleumból. A templom egy hajós, amelyhez eredetileg félkör alakú apszis csatlakozott, de a XVI. században trapéz alakban építettek át. Az apszis falának alján románkori falfestmények töredékeit fedezték fel. A hajót a XVIII. században újjáépítették, a bejárati ajtón az 1712-es dátum van felvésve. A korábbi románkori templomból csupán néhány töredéke maradt meg a nyugati falban, az apszis alapjában és az északi fal egy részében.
Az oltárkép három sorban öt-öt képből áll össze, A képek Szűz Mária életének pillanatait illusztrálják időbeli sorrendben, a főbb események: Erzsébet látogatása, Jézus születése, királyok imádása, menekülés Egyiptomba, Mária mennybemenetele. A tematikus ciklust egy predella egészíti ki, amelyben középen Mária és Szent János evangélista között Krisztus feltámadásának jelenetét szemléljük. Krisztus sírját két alvó katona őrzi. A retabló szerzőségét a Tuixén-i mesternek tulajdonítják a stílusjegyek alapján.
A XIII. században épült templom téglalap alakú hajóval és apszissal rendelkezik. Bár az épület nagy része román stílusú művészetet mutat be, a hajó díszítései számos javítást és felújítást mutatnak a történelem során, beleértve néhány barokk elemet is. Figyelemre méltó, hogy az eredeti félkör alakú apszist a XX. század elején egy négyszögletes szentély váltotta fel, ennek következtében az apszisban a retabló is XX. századi. A templomnak van egy oromzatos harangtornya is gótikus haranggal. A románkori oltároldalról részletesebben ld. az oltárokról szóló fejezetet.
V) Escaldes-Engordany régió
16) Sant Miquel d'Engolasters
A templom Andorra Escaldes-Engorgdany területén 1500m tengerszint felett, jóval a Valira-völgy feletti magasságon található és lenyűgöző kilátás nyílik az alatta levő völgyre, az egyik legismertebb és legrégebbi román templomnak tartják a hercegségben. Eredete a tizenkettedik század előttre tehető, bár a pontos dátum nem ismert. A völgyek templomainak tipikus felépítése köszön vissza itt is, egyetlen téglalap alaprajzú hajóval, lombard stílusú félkör alakú, a hajónál alacsonyabb apszissal, az apszis falát egy 13 lombard boltívből álló fríz koronázza. A templomot egyszerű fa nyeregtető fedi, a bejárati ajtó a déli falon nyílik, amelyet egy később épült veranda véd. Legkiemelkedőbb eleme a lombard harangtorony, kissé aránytalanul magas, 17,5 méteres, három szintes, mindegyik oldalon egy-egy oszloppal elválasztott kettős ablakkal. A piramis alakú tető eresze alatt egy longobárd ívekből álló párkányt látunk. A tornyot ugyanaz a mester építette, aki Andorra la Vella Santa Coloma templomát is építette.
Az apszisban egy fantasztikus freskó látható, az eredeti freskók reprodukciója. Az eredeti falfestmény a barcelonai múzeumba került, ezek voltak az első andorrai román stílusú falfestmények, amelyeket a barcelonai Múzeumi Tanács szerzett meg, 1921-ben vásárolták meg őket, miután La Seu d'Urgell püspöke engedélyt adott a tranzakcióra. Ez akadályozta meg, hogy más gyűjteményekhez hasonlóan exportálják őket, mint például a katalán műgyűjtő, Lluís Plandiura adott el a bostoni Képzőművészeti Múzeumnak több itteni műalkotást. A műalkotás névtelen mestere ugyanaz, mint aki a Santa Coloma freskóinak és más festmények szerzője különböző andorrai templomokban. Az apszisban középen a Pantokrátor látható mandorlában, aki jobb kezével áldást oszt, bal kezében egy könyvet tart, egy égboltíven ül, lábai pedig egy félkörön nyugszanak, amely a földet jelképezi. Három evangelista veszi körül a mandorlát, a negyedik evangelista Máté kellett volna, hogy szerepeljen, de őt Mihály arkangyal helyettesíti, akinek a templomot szentelték, ő a sárkányt döfi. Mihály arkangyal a mandorlától balra áll, alatta egy angyal medált tart egy bika képével, Lukács szimbólumával. A mandorlától jobbra látható a sas, amely Szent János jelképe, alatta pedig egy angyal medállal, Mark, az oroszlán képével. Az apszisdob középső szintjén több apostoli képet találunk. Eredetileg felirat azonosította őket,az évek során a feliratok elvesztek. Az első két apostol alakja a bal oldalon súlyosan sérült. A hat aránylag épebb alakból hármat azonosítani lehet: Péter a kulcsok alapján, Pál a kopaszsága alapján, András pedig az arca jobb oldalán lévő "ANDREAS" felirat alapján.
17-18) Sant Romà dels Vilars és Sant Pere Màrtir (Escaldes-Engordany)
A Sant Romà templom Andorra egyik legrégebbi temploma, eredete visszanyúlik a tizedik századra. A preromán kis templom, inkább talán kápolna, kezdetleges, egyszerű technikákkal és eszközökkel, építészetileg díszítés nélkül készült. A Padern-csúcs lábánál, 1 861 méter tengerszint feletti magasságban található, a kis Vilars d'Engordany faluban. Téglalap alakú, egyhajós, nyeregtetővel és egyenes záródású apszissa, a bejárat felett oromzattal a harang számára. Nem sokkal ezelőttig romos állapotban volt, a tető egy része beomlott, és a falak felső része is összeomlott. Mindenesetre úgy tűnik, hogy jelenleg magántulajdon, nem látogatható. Amiért mégis figyelmet érdemel, innen származtak XVI. századi freskók és egy szintén XVI. századi retabló.
Azon túlmenően, hogy Vilarsból származtak, semmit sem tudunk a két érdekes falképről, amelyek egy nagyon figyelemre méltó epizódot alkotnak a művészettörténetben a pireneusi kontextusban, együtt az Anyós-i Sant Cristòfol, valamint a Sant Romà de les Bons templomokban megőrzött falképekkel. A Vilars-i templom falképei az Andorra la Vellában álló Casa de la Vallban vannak kiállítva. A freskók állapota annyira romlott és kopott az évszázadok során, hogy a festékréteg összemosódik a készítő rajzzal és alig ismerhetők fel a témák: „Szentháromság” és „Utolsó vacsora”. Az elszíneződés, különösen az „Utolsó vacsora” táblaképen, nem teszi lehetővé a további alaposabb elemzést. A „Szentháromság” freskóról valamivel többet lehet elmondani, a kép a "Kegyelem Trónja" formuláját alkalmazza, ahol a dogma három eleme függőlegesen látható egymás alatt, felül az örök Atya ül, fenségesen tartja a keresztet, leheletével a Szentlelket Jézus Krisztus fejéhez emeli. Az isteni anyag három személye egy csillagos örökkévalóságban lebeg, amelyet vastag piros kör határol, és angyal zenészek ünneplik őket, a jobboldali angyal még valamelyest látható. A keresztény ikonográfiában nehéz ilyen erőteljes képet találni, amely koncentrált szimbolikával rendelkezik, és képes ezt a transzcendentális és elvont dogmát jelképezni, intenzív utalás többek között a megváltásra az Atya által jóváhagyott keresztrefeszítés jelenete.
A templom retablója jelenleg Escaldes-Engordany Sant Pere Màrtir templomában a főhajó baloldalán egy mélyedésben van elhelyezve, mint egy múzeumi kiállítási tárgy. A XVI. századi Sant Pere Màrtir templomot lebontották, jelenlegi formájában a XX. század közepén épült neoromán stílusban, és azzal, hogy helyi gránitkövekből emelték, igyekeztek hagyományos kinézetet kölcsönözni az új templomnak. A templom fentebb említett freskóihoz hasonlóan a retablóról is elmondható, hogy a kortárs és ugyanannak a szentnek szentelt Sant Romà de les Bons műveivel lehet együtt említeni, jó andorrai példája egy olyan stilisztikai helyzetnek, amely a tizenhatodik század első harmadában Olaszországon kívül nagyon gyakori volt a művészetekben, a késő flamand gótikus formulák továbbélésének, de már az első olasz reneszánsz jellegű hatások is kezdtek eljutni festészeti és szobrászati alkotásokba. Maga a retabló hat képi panelből áll össze, középen a legnagyobb kép a névadó Sant Romàt ábrázolja, a felette levő képen Krisztus keresztrefeszítésének jelenete látható. Baloldalt a felső képen Sant Romà mártíromsága: máglyán kínozzák, az alsó képen Szent János evangelista és Szent Sebestyén, jobboldalt pedig jelenetek Krisztus életéből, felül Krisztus születése, alatta a Háromkirályok imádása.
Ha már a Sant Pere Màrtir templomba tértünk, akkor érdemes megemlíteni a főoltár barokk retablóját a XVII. század közepéről, a mesterek neve ismeretlen. A lebontott templomból helyezték a mostani helyére. A retabló középső fülkéje a tabernákulum felett magasabban helyezkedik el a két szélső fülkétől, a Szeplőtelen fogantatást jelképező Mária alakja áll félholdon. A szélső fülkékben szentek alakjai vannak, a jobboldalt Szent Péter Mártír, a templom névadója. a retabló tetején medalionokban Péter és Pál apostolok mellképe látható, legfelül középen timpanonban az Örök Atya oszt áldást. A tabernákulum a retablóval egyidősnek tűnik, azonban 1960-ban készült, de jól illeszkedik a retabló kompozíciójába. A tabernákulum két oldalán a predellán két jelenet szerepel Krusztus élettörténetéből, balodalt Krisztus megkorbácsolása, jobbra pedig a Gecsmáné-kert, ahol Krisztus imádkozik, a vele tartó Péter, Jakab és János apostolok viszont elaludtak.
VI) Andorra la Vella régió
19) Sant Andreu d'Andorra la Vella
A Sant Andreu templom egy kis vallási épület, amely Andorra la Vella városában található, közel a régi úthoz, amely a fejedelemség fővárosából a Valira del Nord völgyébe vezetett. Románkori, a XI. és XII. század között épült, bár később átalakuláson ment keresztül, és végül 1958-ban teljesen újjáépítették romos állapota miatt. Egyetlen hajóból áll, oromzatos tetővel, téglalap alakú alaprajzzal, amelyet kelet felé félkör alakú apszis egészít ki, valamint egy kis harangtorony a diadalív felett. A templomban belül XX. századi falfestmények vannak.
20) Sant Esteve d'Andorra la Vella
A Sant Esteve plébániatemplom Andorra fővárosának szívében található. A templom építése a tizenkettedik század második felében kezdődött, lombard stílusban. Kevés maradvány maradt fenn a román stílusú templomból, a legfigyelemre méltóbb az eredeti apszis, amely Andorra egyik legjobban megőrzött és legnagyobb méretű apszisa. Az apszis kívül a jellemző lombard stílusjegyeket hordozza magán, félkör alaprajzzal, valamint belül negyedgömb alakú boltozat látható. Az 1940-ben végzett felújítás során Josep Puig i Cadafalch modernista építész vezetésével a harangtoronyhoz emeletet toldottak és oldalsó bejáratot alakítottak ki. A felújításon kívül egy nagy, három apszissal rendelkező új templommal bővítették ki a régi templomot.
A központi apszisban és a mellette balra levő mellékapszisban a XIII. században festett freskók többségét 1926-ban bontották le, és többségüket múzeumokban őrzik: az andorrai Espai Columba, a barcelonai MNAC és a madridi Prado múzeumokban. Ezek a festmények nem pontosan románkoriak, hanem a XIII. században átmeneti stílust képviselnek a román és a gótikus stílus között. A komplexum magában foglalja az oldalsó apszis és a szomszédos fal díszítését, valamint a fő apszis egy részét, ahol Krisztus passiójának története látható. Ahogy Santa Coloma, Sant Miquel d'Engolasters és a katalán Pireneusok nagy részén történt, a Sant Esteve d'Andorra la Vella falfestményeit is a múlt században a strappo technikával szedték le, amikortájt a középkori művészet nagy érdeklődést váltott ki a gyűjtők körében. A húszas években Josep Bardolet i Solé megvásárolta őket, hogy később eladja a Rómul Bosch i Catarineu-nak. Később a Bosch család feloszlatta a képi komplexum nagy részét: egyrészt több töredék, köztük az apszis töredéke, a barcelonai Művészeti Múzeumába került. Az andorrai kormány által 2008-ban indított hosszú folyamat után a freskótöredékek 2024-ben visszakerült ek Andorrába. Jelenleg a gyűjteményt három különböző múzeumban állítják ki, mindegyiket a fentebb említett közintézmények kezelik.
Az apszis legfontosabb freskóegyüttese a hagyományos Pantokrátor és az őt körülvevő tetramorf lehetett. Ebből az együttesből csak Szent Lukács alakja maradt meg, mint egy szárnyas bika, aki könyvet tart. Úgy tartják, hogy ezeknek a falfestményeknek nagy része megsemmisült a kivágás idején. Valójában ennek a kis töredéknek köszönhetően feltételezhetjük, mi lehetett az apszisban megjelenítve.
A főoltár barokk retablója annak idején 1707-ben egy magánszemély adakozása révén jött létre és ebből adódóan az ő útmutatásának figyelembe vételével alkották meg. A fülkékben felül középen a Montserrati Szűz Mária, alatta a címadó Keresztelő Szent János alakjai állnak, az oldalsó fülkékben Szent Márk, a felső szinten jobboldalt, a másik oldalon a jezsuita spiritualitással rendelkező Xavéri Szent Ferenc, akire utalnak a talapzat angyalainak pajzsán és a fő párkány közepének lángoló szívei, az alsó fülkékben Szent Péter és a nagy pestis elleni védelmezőként tisztelt Szent Rókus alakjai állnak. A predella három történetéből a legérdekesebb a címadó Szent János a pusztában.
A régi templomból még egy retabló került át az új templomrészbe. A Santa Llúcia retabló szerkezete a jól megszokott felépítést követi. Két szinten három-három fülkéből áll, amelyeket csavaros oszlopok tagolnak, a részeket frízek és architrávok különítik el. A központi fülkében stilizált Santa Llúcia-szobor található, a mártírság pálmája és a kezében tartott szemek Szicíliai Santa Llúcia ikonográfiáját szimbolizálják, aki Diocletianus idejében szenvedett mártírhalált, amikor megtagadta a keresztény hit elhagyását. Ha figyelembe vesszük Santa Llúcia kultuszának népszerűségét, mint a szemgyógyászat megtestesítőjét, valamint nem kevésbé figyelemre méltó Szent Sebestyénét, a betegségekből való lelki gyógyítót, és Szent Izidórt, a parasztok védőszentjét, ez az oltár biztosan az egyik leggyakrabban látogatott volt a hívek körében. A retabló ikonográfiáját egy középen elhelyezett kisebb Mária-kép egészíti ki a második szinten, amely kisebb, mint a többi ábrázolt kép, és egyszerre két bőségszarut tartó figura keretezi.
21) Santa Coloma (Santa Coloma de Andorra)
A templom leírása és a templomban levő, illetve a templomból származó freskók ismertetése a Grál Madonna fejezet 7) pontjában részletesen olvasható. Alább csupán következzen néhány kép a templomról és a templom barokk retablójáról.
Ez a régi retabló most a templom nyugati falánál található, hogy emelje a román kori szentély látványát. A legkésőbbi Andorra plébániáin megőrzött oltárképek közül, a Sant Martí de la Cortinada templom Szent Antal retablójával együtt, építését 1741-42-re datálják. A retabló főalakja Santa Coloma könyvvel és jelképes galambbal, mellette Szent István és Xavéri Szent Ferenc a lenti sorban, valamint Padovai Szent Antal és Szent Isidor a felső szinten a tisztítótűzben álló Karmelhegyi Szűz Mária mellett, legfelül az Örök Atya mellképe.
A Sant Vicenç d'Enclar egy megerősített templom, amely az Enclar folyó medencéjében található, valószínűleg a VIII. század végén vagy a IX. század elején építették, és legalább 1852-ig nyitva volt istentiszteletre. A templom közelében csak a régi Sant Vicenç d'Enclar vár alapjai és erődítményei maradtak meg, a vár évszázadokon át stratégiai hely volt, védekezés, valamint gazdasági, politikai és közigazgatási ellenőrzés helyszíne Urgell püspökei és Foix grófjai részéről. A vár körül más építmények alapjai is találhatók, például búzatároló silók vagy borospincék, valamint egy fontos nekropolisz, amelyben huszonkét sziklába faragott sír található a IX. és X. századból. Ahogy az alábbi fényképen is látható, a hengeres harangtorony a templom egyik legjobban megőrzött része volt eredetileg. Sajnos 2019. december 20-án éjszaka a torony egy hiretelen viharban, erős széllel, amelyet eső is kísért, összeomlott. Ilyen henger alakú harangtorony kivételesnek számít, Andorrában rajta kívül még a nem messze álló Santa Coloma tamplomnak van és Andorra legrégebbi ilyen tornyának tartják tartják. Mára a templomot és a harangtornyot helyreállították.
Ahhoz, hogy eljussunk Sant Vicenç d'Enclarra, fel kell másznunk egy meredek lejtőn egy olyan ösvényen, amely Santa Coloma közelében kezdődik, és elvezet minket a csúcshoz, ahol ez a preromán templom található. A 2000-es évek elején a sziklamászást kedvelőknek kiépítettek egy vaslépcsős sziklamászó utat az Espai múzeum melletti parkolótól fel a templomig.
VII) Sant Julià De Lòria régió
Andorra Sant Julià de Lòria régiójában Nagol falu közelében található a XI. században román stílusban épült Sant Martí de Nagol templomocska a településen kívül, méghozzá egy nehezen megközelíthető magas sziklameredélyen. Valószínűleg a gyakori mór betörések ellen kellett ilyen stratégiai, jól védhető helyet keresni, ahonnan a Valira folyó völgyére jó kilátás nyílik. A XX. században helyreállították, mivel romokban volt, csak az oldalfalak és az apszis maradtak meg. Az alaprajz téglalap alakú és szabálytalan, az orientációt a terep határozza meg. Csak a keleti oldalról lehet megközelíteni, ahol a bejárat van, az apszis pedig nyugatra néz, ellentétben a szokásossal elrendezéssel. Az apszis félkör alakú, negyedgömb boltozattal és palalapokkal borítva, középen egy ablakkal.
A templom kis mérete és nehéz megközelíthetősége ellenére itt is volt valaha egy kisebb retabló, napjainkban a régió központi településén, Sant Julià de Lòria városkában az andorrai Kulturális Örökségvédelmi Rezervátumban van kiállítva (a kb. két kilométernyire levő Nagol települése egyébként Sant Julià de Lòriához tartozik közigazgatásilag). Úgy tartják a szakértők, hogy az oltárkép a Tuixén-i mester ecsetje alól került ki, az ö személyéhez kötik egyébként többek között a Sant Miquel de Fontaneda, Sant Martí de la Cortinada és Sant Marc i Santa Maria d’Encamp templomok retablóit, valamint a Kálvária és Ádám falfestményeit is a Casa de la Vall-ban, Andorra la Vellában. A Sant Marc i Santa Maria d’Encamp templom retablójával összehasonlítva ezen a retablón eggyel kevesebb, csak két sor van, nincs predella. A felső sorban egy Angyali üdvözlet (két részben a jobb és bal oldalon) és Keresztrefeszítés, míg az alsó sorban középen Szent Márton püspöki öltözetben, mellette két jelenet az életéből, balra megosztja palástja darabját a koldussal, a jobboldali kép a hiányok miatt felismerhetetlen.
24) Sant Serni de Nagol
Ugyancsak Sant Julià de Lòria régiójában Nagol falu közelében található egy másik korai román stílusú templom, az 1055-ben felszentelt Sant Serni de Nagol templom, a Sant Martí templommal szemben az országút mellett áll, könnyen megközelíthető. Sant Serni, Toulouse első püspöke emlékére Guillem Guifré Seu d'Urgell püspöke szentelte fel, erről az 1979-es helyreállítási munkák során az oltárban talált dokumentum tanúskodik (jelenleg az Andorrai Nemzeti Levéltárban van a dokumentum). A felújítások során fedezték fel a meszelés alatt a templom freskóit a diadalíven, amelyeknek a készítési időpontja máig bizonytalan. Először a közvetlenül a templom építése utáni időre, a XI. század második felére datálták primitivizmusuk miatt, a legújabb elméletek a későbbi románkorba helyezik őket, az Andorrában található többi festményhez hasonlóan. Érdekes módon az apszisban nem maradtak meg freskók, feltehetőleg a XVII-XVIII. századokban történt átépítések következtében.
Ezek a festmények nagyon érdekesek a megjelenésük miatt, egyrészt preromán stílusban készültek, de a festett karakterek pedig inkább tovább követték a mozarab mintázatokat (talán a festők inspirációja miatt), a románkori festészet bizánci hatása kevésbé érvényesült, mint sok más andorrai templomban. Ami az ikonográfiát illeti, nehéz értelmezni, mivel a megőrzött elemek hiányosak. A diadalív belső részén felül középen medálban az Agnus Dei (Isten báránya) lehetett, akit kétoldalt angyalok imádnak, lejjebb szentek állnak, a jobboldali szent mellett egy szakállas (?) angyal. A diadalívnek a templombelső felé néző oldalán baloldalt egy madár van, valószínű utalás a Szentlélekre, bár van olyan vélemény is, hogy János apostolt szimbolizáló sasról van szó, és a jobboldalon Mihály arkangyal döfi a sárkányt (ez sem biztos, mivel nincs nimbusz a feje körül és szárnya sincs).
A XV. században a keresztre feszítést kék ég és nyugodt természet alatt ábrázolták, egy olyan világban, amelyet a Megváltó kegyelme vigasztalt, aki a kereszten halt meg, hogy megmentse azt. A jelenet tájképén a hagyományos arany háttér helyét a lakható természet vette át. A nap és a hold szintén gyakran előforduló elemek voltak, akár azért, mert utaltak az evangéliumi írásokra, amelyek elmagyarázták, hogy a sötétség leplét miként borította a nap fénye Krisztus halálának pillanatában, akár azért, mert a mennyei Jeruzsálemet szimbolizálták, amely a háttércsillagokkal együtt a mennyboltot ábrázolta, vagy Krisztus isteni és emberi természetét jelképezték, vagy azért, hogy a legrégebbi feliratok alfa és ómega jelét helyettesítsék, hogy az írástudatlan közönség könnyebben felismerje a csillagokon keresztül az üzenetet, miszerint Isten az Univerzum kezdete és vége. A középkori stílus emlékeztetője még a predellát alkotó hat mező Jézus (IHS) és Mária (MA) anagrammáiban, valamint a retabló első sorának oldalsó tábláin is megfigyelhető. A gótikus betűk gyönyörűen összefonódó kalligráfiája, különböző színű mezőkkel, az illusztrált kéziratok finom világát idézik. A központi táblaképen püspöki trónon, mitrával, pálcával jellegzetes ruházatban ülő alak a templom névadója, San Serni, Toulouse püspöke. A retabló táblái jelentős veszteségeket szenvedtek, a temperával festett felületek általános kopást mutatnak. Sajnos a retabló nem az oltár felett, hanem hátul a karzat alá van téve, lehet, hogy később visszakerül az apszisba.
A kis XVI. századi Sant Serni de Nagol második oltárképe tökéletesen dokumentált. Valójában ez az egyik kevés andorrai oltárkép, amelyről asztalos, szobrász, polikrómia és festészeti munkák dokumentáltak. Először 1619. április 20-án szerződtették Antoni Tremulles szobrászt, aki szeptember 23-án fejezte be munkáját, a festést pedig ugyanazon év május 10-én Miquel Orcau festővel kötötték, aki szeptember 10-én adta át a művet. A szerkezet festése és díszítő kiegészítése megfelel Miquel Orcau (vagy Orcall), a „Salàs város festője” mestere által megalkotott egyéb templomokban végzett munkákkal, ő készítette például a Casa de la Vall Passió-ciklusát Andorra la Vellában, vagy a Santa Coloma templom szentségtartóját is. Amint a képen látható, a három fülke üres, hiányoznak belőlük a szobrok. Csak a predella alakjai maradtak meg: a bal oldalon Szent András és Szent Apollónia, a jobb oldalon Szent Mihály és Szent Péter Mártír, míg a központi részben egy Ecce Homo, Máriával és János Evangelistával kísérve. Amikor az 1979-es helyreállítási munkák során a freskókra bukkantak, a retablót az Andorra Kulturális Örökségvédelmi Központba szállították át. Érdekes adalék, hogy 2025. szeptember 30-i határidővel pályázatot hirdettek több örökségi tárgy felújítására, köztük a Sant Serni de Nagol templom fő oltárképének predellájára.
25) Sant Julià i Sant Germà (Sant Julià de Lòria)
A Sant Julià de Lòria városka régi román stílusú Sant Julià i Sant Germà templomából csak a XII. századi harangtorony maradt meg az alapos átalakítások után. Ennek ellenére megérdemli, hogy foglalkozzunk vele, mert egyrészt a városka Andorra Sant Julià de Lòria régiójának központja, másrészt a harangtornyon kívül két román stílusú fából faragott Madonna szobor és egy keresztelőmedence tekinthető meg, mindegyik egyedi értékű. Ráadásul az említett átalakítások során a XVII. században a templomot bővítették, az apszist módosították, egy nagyobb méretű retabló beépítése kedvéért. A XX. században aztán újabb, méghozzá gyökeres átalakítások történtek. 1940-ben a hajót lebontották, hogy egy új, téglalap alakú épületet építsenek gránit homlokzattal. Ezzel egyidejűleg a templom fő tengelyét úgy változtatták meg, hogy a barokk korszakból származó bejárat a mai, ólomüveg ablakokkal díszített 1940-es gránit homlokzat bejárata, a korábbi templom északi falán nyitott főbejárattól balra van a volt barokk főoltár. Napjainkban az új templomban különböző helyeken lehet megtekinteni a románkori Madonna szobrokat, keresztelőmedencét, a barokk emlékeket (két retabló, feszület, Gyógyító Madonna).
1619. június 2-án Antoni Tremulles, a "Francia Királyság szobrásza" aláírta a Sant Julià de Lòria templom főoltárképének létrehozásáról szóló megállapodást a plébániai tanácsosokkal. A fülkékben álló alakok többségét a szakértők azonosították, az alsó sorban, ahol középen van a tabernákulum, és kvázi predellaként lehet tekinteni, néhány alak bizonytalan. Legfelül áll a templom névadója, Szent Germà, alatta sorban Szent Bàrbara, Szent Izidór, Szent Julià, Szent Ramon Penyafortból és Szent Llúcia alakjai állnak, a második szinten Keresztelő Szent János, Szent Ermengol, Szent Kelemen és egy azonosíthatatlan szent állnak, a legalső alakokat szinte lehetetlen azonosítani, csak feltételezik, hogy Szent Domonkos, Szent Ágoston és Szent Ambrose Milánóból domonkos szentek lehetnek. Az új templomba átkerült a barokk templom 1686-ban készült Szeplőtelen fogantatás mellékoltára is. Aranyozott és polikróm fa oltárkép, középen a névadó Szűz Máriával.
A Sant Miquel de Fontaneda egy egyszerű román stílusú templom, amely egy hegyoldal teraszán található, ahonnan kilátás nyílik az andorrai Sant Julià de Lòria régióban levő Fontaneda falura. Az építészeti tanulmányok szerint a XI. század végén vagy a XII. század hajnalán épült, bár a pontos építési dátum nem ismert a végleges feljegyzések alapján. Érdekesség, hogy a kicsiny templomban két festett retabló is megmaradt. A XVIII. század elejétől újabb barokk oltár került a főoltár fölé, a régebbi retabló az új mögött rejtve maradt, később a hajó oldalfalán alárendelt helyzetbe került, ma viszont visszafordult a helyzet, az 1575-ben született oltárkép újra az fontaneda-i templom főoltárát uralja, a szent patrónus legendáit bemutató történetekkel, amelyeket a Szűz Mária életének epizódjai és a helyi védőszentek említései kereteznek, középen a Feltámadt Krisztus ábrázolásával, amelyet Mária és János evangélista kísér, közvetlenül az eucharisztikus asztal mellett elhelyezve. A retabló Andorra több templomából ismert Tuixén-i mester műve (Sant Martí de la Cortinada, Sant Marc i Santa Maria d’Encamp, Sant Martí de Nagol).
A XVIII. század fordulója táján létrejött egyfajta oltárkép-stílus, amelyet széles körben alkalmaztak Andorrában. Alacsony költségű festett oltárokról van szó, amelyek a katalán püspökök útmutatásait követték, akiknek az volt a célja, hogy létrehozzák őket, amíg nem álltak rendelkezésre az anyagi források, hogy értékesebb, gazdagabb szobrászati műveket készítsenek. Pontosan ilyen a Sant Miquel de Fontaneda-i oltár. Egy már barokk elképzelés felszínes új ötletei jelennek meg egy nagyon szerény oltárképen – Andorra egyik legszerényebbje –, a Sant Miquel de Fontaneda új nagy oltárképén (a régiről fentebb esik szó), amely gyakorlatilag egy festett másolat, Guido Reni híres Szent Mihály metszetén alapul a Santa Maria della Concezione római templomból.
|
(UNESCO Világörökség javaslati listáján)
