|
Siklósi Miklós Orosz templomok a tatárjárás előtt és a folyóvízi kereskedelem Tartalom:
A varég-görög kereskedelmi út:
A tatárjárás a kijevi Oroszhon (Киевская Русь, Kijevszkaja Rusz) életében gyökeres változást hozott, ezután legalább egy évszázadig nem épültek templomok errefelé Novgorod és Pszkov környékének kivételével. Ez a tény indokolja, hogy a XIII. század közepéig épült templomokat a később épült templomoktól elkülönülten tárgyalhassuk. Ha térképen vizsgáljuk ezeknek a templomoknak az elhelyezkedését, azt lehet látni, hogy nagyjából a Kijev–Novgorod–Vlagyimir háromszögben találhatók, azaz elég nagy távolságokra egymástól (Kijev–Novgorod 900 km, Kijev–Vlagyimir 900 km, Novgorod–Vlagyimir 600 km légvonalban). A nagy távolságok miatt, illetve a korai feudális viszonyok miatt egységes Oroszhonról nem is beszélhetünk, csak egymással rokoni alapon kapcsolatban levő önálló fejedelemségekről (a fejedelemségek mindegyike Rurik viking őstől származtatta magát). Arra a kérdésre, hogy miért alakultak ki ennyire elszórtan a fejedelemségi központok, ahol a templomok épültek, a válasz a korabeli kereskedelemben rejlik.
(A szerző felvételeivel)
A X-XI. század folyamán a keleti szláv területeken hasonló folyamat zajlott le, mint a Kárpát-medencében, a keresztény vallás felvétele ott is napirendre került, azonban míg nálunk Róma hatása bizonyult erősebbnek, tőlünk keletebbre Bizánchoz fordultak a szláv fejedelmek. Ennek köszönhető, hogy az ebből az időből származó templomok (és a későbbiekben is) bizánci hatást mutatnak. A bizánci befolyásnak természetesen elsősorban gazdasági okai voltak, a keleti szláv törzsek területén haladtak át a Fekete-tengerből a Balti-tenger felé irányuló kereskedelmi utak. Mivel abban az időben még nem voltak kiépített utak a sűrű erdőkkel borított területeken, a folyóvizek biztosították a kereskedelmi karavánok számára az utat.
Ezekről a folyóvízi kereskedelmi utakról ma keveset tudunk az eltelt kb. ezer év távlatából, mivel nagyon kevés írásos emlék maradt fenn, csak régészeti ásatások alkalmával tártak fel a Balti-tenger és Novgorod környékén keleti pénzérméket. Az sem könnyíti meg a rálátást, hogy a két tenger vízgyűjtő területe között a folyókon nincs átjárás. A korabeli kisméretű kereskedelmi bárkákkal azonban le tudták küzdeni a tengerek és folyók közötti vízválasztókat, az aránylag sík területeken a folyók közötti távolságok csupán legfeljebb néhány tíz kilométer hosszúak voltak arrafelé. Több ilyen szárazföldi hajóvontatást (oroszul „volok”) tártak fel régészetileg.
|
