Siklósi Miklós

Orosz templomok a tatárjárás előtt és a folyóvízi kereskedelem

Tartalom:

      A varég-görög kereskedelmi út:
         - A varég-görög kereskedelmi útról
         - Templomok a varég-görög kereskedelmi út mentén, Kijev
         - Templomok a varég-görög kereskedelmi út mentén, Kijev tágabb környezete
         - Egyéb templomok a varég-görög kereskedelmi út mentén a mai Ukrajna területén
         - Templomok a varég-görög kereskedelmi úton Kijev és Novgorod között
         - Templomok a varég-görög kereskedelmi út északi részén
         A volgai kereskedelmi út:
         - A vlagyimir-szuzdali fejedelemségekben épült templomok
        

A tatárjárás a kijevi Oroszhon (Киевская Русь, Kijevszkaja Rusz) életében gyökeres változást hozott, ezután legalább egy évszázadig nem épültek templomok errefelé Novgorod és Pszkov környékének kivételével. Ez a tény indokolja, hogy a XIII. század közepéig épült templomokat a később épült templomoktól elkülönülten tárgyalhassuk. Ha térképen vizsgáljuk ezeknek a templomoknak az elhelyezkedését, azt lehet látni, hogy nagyjából a Kijev–Novgorod–Vlagyimir háromszögben találhatók, azaz elég nagy távolságokra egymástól (Kijev–Novgorod 900 km, Kijev–Vlagyimir 900 km, Novgorod–Vlagyimir 600 km légvonalban). A nagy távolságok miatt, illetve a korai feudális viszonyok miatt egységes Oroszhonról nem is beszélhetünk, csak egymással rokoni alapon kapcsolatban levő önálló fejedelemségekről (a fejedelemségek mindegyike Rurik viking őstől származtatta magát). Arra a kérdésre, hogy miért alakultak ki ennyire elszórtan a fejedelemségi központok, ahol a templomok épültek, a válasz a korabeli kereskedelemben rejlik.

(A szerző felvételeivel)

Néhány gondolat a Balti-tengert és Bizáncot, illetve az arab világot összekötő kereskedelmi utakról

         A X-XI. század folyamán a keleti szláv területeken hasonló folyamat zajlott le, mint a Kárpát-medencében, a keresztény vallás felvétele ott is napirendre került, azonban míg nálunk Róma hatása bizonyult erősebbnek, tőlünk keletebbre a történészek többsége szerint Bizánchoz fordultak a szláv fejedelmek. Ennek köszönhető, hogy az ebből az időből származó templomok (és a későbbiekben is) bizánci hatást mutatnak. A bizánci befolyásnak természetesen elsősorban gazdasági okai voltak, a keleti szláv törzsek területén haladtak át a Fekete-tengerből a Balti-tenger felé irányuló kereskedelmi utak. Mivel abban az időben még nem voltak kiépített utak a sűrű erdőkkel borított területeken, a folyóvizek biztosították a kereskedelmi karavánok számára az utat.
         Ezekről a folyóvízi kereskedelmi utakról ma keveset tudunk az eltelt kb. ezer év távlatából, mivel nagyon kevés írásos emlék maradt fenn, csak régészeti ásatások alkalmával tártak fel a Balti-tenger és Novgorod környékén keleti pénzérméket. Az sem könnyíti meg a rálátást, hogy a két tenger vízgyűjtő területe között a folyókon nincs átjárás. A korabeli kisméretű kereskedelmi bárkákkal azonban le tudták küzdeni a tengerek és folyók közötti vízválasztókat, az aránylag sík területeken a folyók közötti távolságok csupán legfeljebb néhány tíz kilométer hosszúak voltak arrafelé. Több ilyen szárazföldi hajóvontatást (oroszul „volok”) tártak fel régészetileg.

Kisebb csónakok két folyó között

Nagyobb bárkák vontatása (Rerich orosz festő, XX. század eleje)

Tengerentúli vendégek (Rerich orosz festő, XX. század eleje)

         Mielőtt a Balti-tenger felől délkelet irányába és természetesen visszafelé is haladó kereskedésről esne szó, magyarázatra szorul, hogy egyáltalán mi indokolta, hogy a kereskedők ezeket a nem könnyű útvonalakat válasszák. A tengeri utak ugyan hosszabbak, ha Észak-Európába az ázsiai vagy afrikai árukat (gabona, fűszerek, kelmék, egyiptomi papirusz, olívaolaj, elefántcsont Indiából, selyem Kínából, stb.) akár Hispániát megkerülve a Földközi-tengeren keresztül szállítják, de nagyobb hajókon nagyobb mennyiségeket biztonságosabban lehet eljuttatni, ahogy az a Római Birodalom idején általános volt. Mondhatni, a Földközi-tenger a birodalom "beltengere" volt, se kalózok, se egyéb fegyveres támadók nem fenyegették a kereskedők hajóit. Erről a "békebeli" állapotról Henri Pirrene (1862-1935) belga történész Mahomet et Charlemagne c. könyvében írja, hogy a germán törzsek a római birodalmat nem szüntették meg, hanem csupán katonai szövetségesekként letelepedtek, elismerték a császárok hatalmát és a fennálló rendet elfogadták. Pirenne két alapvető megállapítást szögez le: a germán inváziók sem az antik világ mediterrán egységét, sem a római kultúra lényeges elemeit nem számolták fel, ahogy az még az V. században is fennmaradt, amikor Nyugaton már nem volt császár.
         A VII-VIII. századtól azonban az antik hagyományt megszakította az iszlám gyors és váratlan terjedése. Ennek következménye az lett, hogy véglegesen elvált kelet és nyugat, ezzel megszűnt a mediterrán egység. Olyan területek, mint Észak-Afrika és Hispánia, amelyek továbbra is részt vettek a nyugati közösségben, most Bagdad befolyási övezetében forogtak. Egy másik vallás és más kultúra jelenik meg minden területen. A Földközi-tenger, amely muszlim tóvá vált, megszűnt biztonságos útvonallá lenni. Ennek fényében érthetővé válik a kelet-európai folyókra áttevődő kereskedelem fontossága.
         Gondolatébresztő cikk jelent meg a dzen.ru orosz közösségi oldalon a témával kapcsolatban, amelyben nem kis túlzással azt állítják, hogy az orosz fejedelmségek az arab kalifátusnak köszönhetik a létrejöttüket, sajnos a cikk szerzőjének kiléte nem derül ki, tudniillik érdemes lenne többet megtudni, hogy milyen forrásanyagokra támaszkodott és azt is jó lenne tudni , hogy az orosz fejedelemségek "finanszírozását", ahogy a cikk címe sugallja, a délkeleti irányból az arab kalifátusnak vagy inkább az észak-nyugat felől, a Balti-tenger irányából érkező vikingeknek (akiket Nyugat-Európában normannoknak, oroszul pedig varjágoknak neveznek) kellene tulajdonítani.
         Az arab kalifátus részéről történő finanszírozást inkább csak egy blikkfangos címként érdemes kezelni, a XVIII. században született viking vagy normann elmélet szerint azonban a novgorodi és kijevi fejedelemségeket a vikingek alapították, név szerint Rurik viking vezértől származnak a fejedelemségek későbbi uralkodói (szerencsére a cikkben a normann elméletet nem említik). A normann elméletet napjainkig sokan vitatják, az igazság valójában csak annyi lehet, hogy Novgorodban sokféle kereskedőnép megfordult, köztük szép számban vikingek is, sőt a fejedelmi rokonságban is lehettek Rurik leszármazottai.
         A szóbajöhető folyóvizi kereskedelmi útvonalak áttkintése előtt érdemes egy pillantást vetni Kelet-Európa folyóvizeinek hálózatára a Visztulától a Volgáig.

Kelet-Európa nagyobb folyóvizeinek hálózata (az interaktív térkép "Folyók tavak" rétege)

         A térkép a témához kapcsolódó interaktív térképből származik. Az interaktív térkép sajátossága, hogy egyetlen térkép akár egy atlaszt tud helyettesíteni, egyszerre több térképlapot magában foglalhat a rétegei (layers) segítségével, sőt az egyes rétegeken lehetővé teszi további információk elérését, valamint a méretarány nagyításával akár egy adott pontra is rá lehet közelíteni.
         Észak-Európa és délkeleti irányban az arab világ, illetve Bizánc között a Balti-tengerbe és a Kaszpi-tengerbe, illetve a Fekete-tengerbe ömlő folyók jöhetnek szóba, amint ezt a fenti térkép is illusztrálja. Legkorábban feltehetőleg a legbővízűbb volgai folyami úton születtek kereskedelmi kapcsolatok a Kaszpi-tengeren keresztül, akár a muzulmán vallás megjelenése (VII-VIII. századok) előtt (az interaktív térképen Volga – a legfontosabb kereskedelmi út).
         A volgai úttal szoros kapcsolatban jöhetett létre a Novgorod környéki folyóvízi kereskedelem, mivel óhatatlanul a két végpont, azaz Észak-Európa és a Kaszpi-tenger között a szláv törzsek között kellett utat találni. Meg kell mondani, hogy a gazdag és azokban az évszázadokban meglehetősen bővízű folyók arrafelé több alternatívát is nyújtottak, azaz a meglehetősen kerülő utat jelentő Balti-tenger – Ladoga-tó – Onyega-tó – Beloje ozero – Sekszna – Volga – Kaszpi-tenger (a térképen a "Volga – a legfontosabb kereskedelmi út" rétegen kék színnel) távolsági útvonal helyett több útvonal is létezett a kisebb folyókon. Ezek a kisebb jelentőségű utak elsősorban a helyi népességek, északon a szláv, finnugor vagy délen a szláv, türk népességek (tatárok, baskírok, csuvasok, stb. elődei) és kazár törzsek közötti helyi, nem feltétlenül távolsági kereskedelmet szolgálhatták (ugyancsak a "Volga – a legfontosabb kereskedelmi út" rétegen a többi útvonal olíva színnel), északon többek között a Szjasz, Csagoda, Mologa folyókon, délen pedig a Don folyón át.
         A volgai kereskedelem haszonélvezői lehettek a XII-XIII. századok során akkoriban megszilárduló orosz fejedelemségek, amelyeknek köszönhetjük azokat a kiemelkedő művészeti értékű és művészettörténeti jelentőségű templomokat (Kideksa, Vlagyimir, Bogoljubovo, Jurjev-Polszkoj, Szuzdal, Pereszlavl-Zalesszkij), amelyeknek az építésükhöz szükséges anyagi feltételei a Volgába csatlakozó Oka folyón, illetve az Oka mellékfolyóin, a Kljazma és a Nyerl folyókon zajló kereskedéseken alapultak (Volga – Oka orosz "belföldi" kereskedelmi utak réteg).
         A fentebb említett Novgorod környéki kereskedelem fontosságát mutatja, hogy a városállam a fejedelmekkel szemben ki tudta harcolni önállóságát a XI. századot követően, saját önkormányzata volt több évszázadon át (vecse) és a Balti-tengeren létrejött kerskedelmi szövetségnek, a Hanza-városállamok szövetségének egyenrangú tagja volt. A kereskedésből felhalmozott gazdagságról tanúskodik a létesült templomok nagy száma, köztük a X. században épült Szófia székesegyház, amely az első templomok egyike volt orosz földön.
         Novgorod és a Balti-tenger között több kereskedelmi útvonal létezett (a térképen a Novgorodba vezető kereskedelmi utak réteg): a Finn-öböl felől a Néva-folyón, Ladogán és a Volhov-folyón keresztül, vagy ugyancsak a Finn-öböl felől a Luga-folyón és az Ilmeny-tavon keresztül, de további lehetőséget jelentett egy másik szomszédos kereskedőváros, Pszkov, a két város között élénk kapcsolatok voltak, valamint Pszkovnak is volt kapcsolata a Balti-tengerrel a Narva-folyón és a Csúd-tavon keresztül. Ugyanakkor Novgorodból az áruk tovább haladhattak egyrészt déli irányban a Fekete-tenger felé több folyón és a Dnyeper-folyón (az ismert "varég-görög" útvonal részeként), másrészt délkelet irányban a tveri fejedelemségen át Vlagyimirig, illetve Tver után a Volgán.
         Végezetül érdemes megemlíteni néhány további folyóvízi utat, amelyek a Balti-tengert a Fekete.tengerrel kötik össze: Balti-tenger – Daugava (Nyugat-Dvina), Balti-tenger – Nyeman – Berezina – Dnyeper, Balti-tenger – Visztula – Bug – Pripjaty – Dnyeper, mind a három útvonal csatlakozik a "varég-görög" útvonalhoz, emellettaz utóbbi útvonal elágazása a Bug és Dnyeszter folyókon keresztül.